Epifánia

Tudósít arról, hogy néhány keresztény Alexandriában január hatodikán Jézus keresztelését ünnepli. Talán, mivel ezen a napon Alexandriában és környékén fontos pogány ünnepet ültek: a pogány Aion isten születését, akinek anyja szűz volt és akinek születésekor egy csillag emelkedett fel az égbe. Tehát meglehetősen hasonlított ennek az istennek az ünnepe Jézus születéstörténetéhez. Ezért aztán január hatodikán eredetileg Jézus születését is ünnepelték, ahogyan azt a keleti egyházban ma is teszik.

De már 350 körül áttették a karácsony ünneplését december 24-25-re. Vízkereszt ünnepéhez pedig különböző jézusi eseményeket rendeltek, így pl.: Jézus születését, Jézus megkeresztelését, a kánai menyegzőn véghez vitt csodát és Jézus megdicsőülését.

Az idő során a nyugati egyházban a súlypont a három napkeleti bölcsre tevődött át, ami által a karácsonyi születéstörténethez szorosabb kapcsolat állt elő. Manapság különösen, a délnémet területeken dívik a szokás, hogy az úgynevezett csillagénekesek az utcákra mennek. A Háromkirályoknak öltözött gyerekek maguk előtt egy csillagot visznek és a házak ajtajai előtt énekelnek. A katolikus egyházban ilyenkor a szegény országokban élő gyerekek számára végeznek pénzgyűjtést. A házak ajtajai előtti éneklés után, a megszentelt krétával a C + M + B betűket írják fel, ez a három királyok nevének rövidítésére utal (Caspar, Melchior és Baltasar). Másfelől azonban ez a latin áldás: Christus mansionem benedicat (Krisztus áldja meg ezt a házat) rövidítése is. 

A korábban egy napra összesűrített tartalmakat (Háromkirályok, Jézus megkeresztelése, Kánai borcsoda és a megdicsőülés) végül fokozatosan elosztották a Vízkereszt utáni időszakra, és január 6, valamint hamvazószerda között különböző időpontokban emlékeznek meg Jézus életének ezen eseményeiről. 

Epifánia görög eredetű szó jelentése: jelenés.