Reformáció hónapjában a Kálvin évfordulóról – Egy evangélikus véndiák, tanuló margójegyzetei

Létrehozás: 2009. október 15., 17:10 Legutolsó módosítás: 2012. február 06., 14:15

Októberben sokfajta emléknapot ünnepelünk. Korunkban egyre több a „világnap” és fesztivál is. A Reformáció számunkra több ennél: Krisztus ünnep. Solus Christus! Ő a centrum, benne értjük meg keresztény hitünk lényegét és életvitelünk normáját. Id. Hafenscher Károly írása.

Reformáció hónapjában a Kálvin évfordulóról – Egy evangélikus véndiák, tanuló margójegyzetei

Luther Márton és Kálvin János

Ebben az évben Magyarországon, Európában és világszerte Kálvin-évfordulót tartanak és ez reánk is, evangélikusokra tartozik még a Luther dekád (2008-2017) idején is. Reformátoraink maradandó szolgálata Megváltónkra, Jézus Krisztusra mutatás. Benne értjük meg a teremtő és gondviselő isteni szeretetet, Benne és miatta nyerünk bűnbocsánatot, és Benne várjuk lelkének hatását, értéket konzerváló, jelenben és jövőben, állandóan renováló, egyházát megújító jelenlétét.  

Rövid jegyzetemben nem tudom részletezni, mennyit gazdagodtam ebben az évben Kálvin szolgálatából, születése 500 éves évfordulóján. Januártól kezdve a mai napig próbáltam tájékozódni a francia-svájci reformátorról és a reformátor irataiból. Többféle nyelven, de legfőképpen a magyarországi református testvéregyház fantasztikusan gazdag sajtókiadványaiból. – Amennyire mindig szeretettel tanultam református testvéreinktől, akikkel Jézus Krisztus uralma alatt egy hajóban evezünk néhány évszázad óta, ugyanúgy ebben az évben már nem a kálvinizmus időszerűsége és története volt tanulmányi munkám fókuszában. Nem is a ma gyakran eltúlzott Weber professzori gondolat, hogy a mai gazdasági rendszerek gyökerét felfedezhetjük Kálvin rendszerében, nem is az erdélyi Kozma professzor kitűnő írása a Kálvinizmus időszerűségéről, kulturális, gondolkodásbeli, műveltségi, életviteli hatásban, hanem Kálvin személye és szolgálata. Az angol nyelvű (skót, amerikai), német, holland, francia stb. újságok és kiadványok anyagából elsősorban Kálvin egyénisége, gondolatai foglalkoztattak, hiszen ő a Reformáció második nemzedékének vitathatatlanul  legjelentősebb alakja.  A két és fél évtizeddel idősebb Luther fényében foglalkoztam Krisztus tanítványával. Kálvin egyes vélemények szerint, lelki atyjának nevezte Márton barátot, tudtak egymásról, de sohasem találkoztak.  Sajnálom, hogy Luther és Zwingli nem értettek egyet… Kálvinnal könnyebb lett volna szót érteni.  

Néhány pontban rögzítem „új felfedezéseimet”: 

– Kálvin imádkozó tanítvány. Számára a rendszeres imaélet természetes, a keresztény élet napi feladatainak egyike. Egyik régebbi kiadványban ezt olvasom a reformátor térdeinek nyomáról: „ő éjszakai tusái és csendes nappali könyörgései során imaszőnyegén térdelve imádkozott Isten előtt. Mert nem az a kálvinista, aki sohasem térdel, hanem az, aki egyedül Isten előtt hajt térdet”. Az egyéni és közösségi imádság hozzátartozott Kálvin életéhez. 

– A Szentírás hűséges olvasója és „felolvasója” volt.  A lectio continua, a folyamatos olvasás számunkra is, akik jobban ismerjük a perikópákat, mint az egész Szentírást, tanulandó feladat, és a viva vox evangelii hangsúlyozásában az ószövetségi alap nem hanyagolható el. 

– Istent dicsőítő tanítvány volt. Soli Deo gloria! Ez nemcsak jelszó, hanem a Zsoltárok hangjának állandó ismétlése. 

– A minden csak kegyelemből van reformátori tanítás végső komolyan vétele. Az eleve elrendelésről szóló „dogma” innen jobban érthető és következetes gondolat, mint önmagában.  Ha pedig Luther Erasmus-szal folytatott vitájában olvasható kijelentésekre gondolunk, sok a hasonlóság, legfeljebb később Luther hallgatni akart ott, ahol a Szentírás nem beszél.  

– A közösség következetesen engedelmes életének hirdetője és a totális engedelmesség megkívánása Kálvinnál természetes volt. A komoly hitből engedelmesség származik.  Ezt a mondatot sohasem fordította meg.  Hit nélkül az engedelmesség önálló, valójában értelmetlen magatartás. 

– Kálvin egyszerűsége példaszerű. Fegyelmezett életfolytatása, tiszta, logikus gondolkodása, az értelem igénybevétele benyomást keltő, utánzandó. Egyik értékelője logikáját Aquinoi Tamáshoz hasonlítja, aki Summájában nem hagyott hézagot, ugyanígy Kálvin Institutio-jában.  Teológus koromban már tanultam a „keresztény tanításokról”, de egészen más volt, amikor csaknem egy évtizeddel ezelőtt a harmadik változatot olvashattam.  Ugyanígy a Genfi Kátét ma Luther Kiskátéjával hasonlítom, másfajta pedagógiai módszerrel, de azonos tartalommal tálalta egyszerű mondanivalóját. 

– Kálvin lelkipásztori szolgálata hangsúlyos volt. Első és második genfi korszakában tanításához hozzátartozott az emberekkel való beszélgetés, a családok látogatása. Ma is példakép gyülekezeti lelkészek számára. 

– Kálvint egyes nemzetek nem sajátíthatják ki. Lutherről soproni és erlangeni lelkészektől hallottam a következő kifejezést: „Unser Luther sagte so” – vagyis így mondta Lutherünk és ez utolsó adunak számított. Mi pedig krisztiánusok vagyunk, nem lutheránusok – Luther kérése szerint. Olvasmányaim közben ilyen címre is találtam: „Kálvin volt a francia Luther”, aki Genfben és Strasbourgban volt igazán hatásos, gyönyörű irodalmi nyelve folytán és „aki végleg kiemelte a Reformáció ügyét a német lutheránusok árnyékvilágából”.  Egy berekfürdői ökumenikus tematikájú előadásom után egy erdélyi résztvevő kérdése ezt volt: tudom-e, hogy Kálvin magyar volt, csak nézzem meg a nevét, magyarosan írta. Nem vitáztam, csak megemlítettem, hogy aláírását én is ismerem, de abban magyar vonásokat nem találok.  

– Kálvin „laikus” volt, jogász, filozófiai és filológiai képzettséggel.  Nem volt felszentelt pap, szerzetes sem, és ezért talán jobban érthették meg értelmiségiek, jogászok és filozófusok, mint a felszentelt, szerzetes professzor Luthert. 

– Kálvin jobban látta a Reformáció veszélyeit, gyengeségeit, mint a húsz évvel idősebb Luther. Érzékenyebb volt kora humanizmusa és gondolkodásformája iránt, mint a wittenbergi tanár.

Nem részletezhetem ebben a keretben, de megvallom, hálás vagyok közös Urunknak, hogy ebben az évben sokat olvashattam, hallhattam Kálvintól és Kálvinról. Írtak róla rómaiak, anglikánok, amerikai és skót presbiteriánusok, holland diplomaták, valdens tudósok, husziták utódai, irodalmárok és történészek. Ajánlom evangélikusoknak is, hittestvéreimnek, teológushallgatóknak és lelkészeknek, hogy olvassák Kálvint, fedezzék fel és köszönjük meg református testvéreinknek, hogy a jubileumi évet kiterjesztették Kálvin halálának évfordulójáig, így még van időnk pótolni a mulasztottakat...

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben