Wittinger László: Passiójáték

I. (AZ UTOLSÓ VACSORA)

ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted!

JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el. Mert bizony mondom, nem eszem ebből többé és nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jő az Isten országa.

Íme, itt a kenyér: ez az én testem, mely értetek adatik és e kehelyben pirosló bor az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik. Mindezeket megtegyétek az én emlékezetemre! És az Emberfia elmegy ugyan, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja!

MÁSODIK APOSTOL: Mester, mondd, ki az? Melyikünk lenne képes elárulni téged?

JÉZUS (Kissé halkabban): Az, akinek ezt a falatot adom. (Júdáshoz fordul) Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb! (Júdás elveszi a falatot, majd gyorsan kisiet.)

Fiaim! Új parancsolatot adok ma nektek: szeressétek egymást, miként én szeretlek benneteket! Ismétlem, szeressétek egymást, mert én most elmegyek oda, ahová ti nem követhettek.

PÉTER: Uram, ne mondd, hogy nem követhetünk! Az életemet adom érted!

JÉZUS: Az életedet adod értem? Bizony mondom neked, barátom, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem! Háromszor... 

II. (A GETSEMÁNE-KERT)

(A szín egyik oldalán az elcsendesedett Jézus, a másikon kis csapat közeledik. Júdás vezeti a katonákat.)

JÚDÁS: Jól figyeljetek! Akit csókkal üdvözlök majd, azt kell elfognotok!

KATONA (A társához fordulva): Nincs ebben az emberben semmi tisztesség! Látszik, hogy nem római!

(Júdás odaér Jézushoz)

JÚDÁS: Üdvözlégy, Mester! (Csókkal illeti.)

JÉZUS: Júdás, barátom, hát csókkal árulod el az Emberfiát?
Köztetek éltem, veletek voltam
Hegyen és vízparton nektek tanítottam.
Amit mondtam, nyíltan, napvilágnál tettem,
Csodáimmal mindig nektek segítettem.
És most rámtörtök kötéllel és bottal,
Mintha rabló lennék, gonosz indulattal.

TISZT: Elég a beszédből! Megkötözni!

(Előreugrik Péter, és kardjával a tiszt felé sújt. Az a füléhez kap.)

JÉZUS: Tedd vissza hüvelyébe a kardot, mert aki fegyvert fog, fegyver által vész is el!

Malkus! Megenyhítem fájdalmaidat, begyógyítom a sebedet, cserébe szívből bocsáss meg az én barátomnak.

TISZT: Nem bánom, legyen!

(Jézust elvezetik.) 

III. (A FŐPAPI TANÁCS)

(A színen papok és farizeusok félkörben állva várják Jézust.)

KAIFÁS (Előrelép.): Tehát ahogy megbeszéltük. Ennek az embernek vesznie kell! A tanúk csak annyit mondjanak, amennyit kell, semmivel sem többet! Majd később megkapják a járandóságukat! Vezessék ide a Galileait és a tanúkat is!

(Bevezetik a megkötözött Jézust és néhány más embert.)

1. TANÚ: Magam láttam, hogy szombatnapon kalászt tépett!

2. TANÚ: Azt mondta, romboljátok le a templomot és három nap alatt fölépítem azt!

KAIFÁS: Ez templomgyalázás! De mondott ő mást is! (Jézushoz lép) Te vagy-e a Krisztus, az élő Isten fia?

JÉZUS: Te mondád - az vagyok! Ám azt is mondom nektek, ez időtől kezdve meg fog történni, hogy az Emberfia ott fog ülni a Hatalom jobbján!

POROSZLÓ: Így felelsz-é a főpapnak? (Megüti Jézust.)

JÉZUS: Ha valótlant mondtam, bizonyítsd be! Ha nem, miért versz engem?

KAIFÁS: Elég! Istent káromolta, mi szükségünk további tanúkra? Mindnyájan hallottátok az istengyalázást!

TÖBBIEK: Igen, hallottuk! Méltó az ítéletre!

KAIFÁS: Erős kísérettel vigyétek Pilátushoz!

(Miután mindenki elment, Júdás előrejön.)

Itt van a vérdíj
Harminc ezüstgaras...
Hol van a telked,
Te fukar fazekas?

Eladtam a Mestert,
Pénzért a Messiást.
Pedig tudom a Törvényt,
Ismerem az Írást.

Csókkal árultam el
Az egyedül Igazt
Elhagyott az Isten,
Nem lelek már vigaszt.

Elhagyott mindenki,
Elhagyott egy álom.
Elmegyek, ne is keressen
Senki e világon...

(Júdás lassan el.) 

IV.(PÉTER TAGADÁSA)

(A színen különböző rendű és rangú szolgaszemélyzet forgolódik a tűz körül. Péter is közéjük áll melegedni.)

PÉTER: De jólesik ez a kis meleg ebben a hideg éjszakában!...

ELSŐ SZOLGÁLÓ: Gyere csak, melegedj, ha már a mestered nem teheti ugyanezt!

PÉTER: Nem tudom, miféle mesterről beszélsz. Bizonyára összetévesztesz valakivel!

MÁSODIK SZOLGÁLÓ: Pedig nekem nagyon ismerős az arcod! Meg mernék esküdni, hogy már láttalak vele, nem is egyszer!

PÉTER: Bolond beszéd, nem is ismerem őt! Hagyjatok már békében!

HARMADIK SZOLGÁLÓ: Ne add az ártatlant! Bizony te is közéjük tartozol, hiszen mutatja a ruhád: te is galileai vagy, akár a mestered!

PÉTER: Fogalmam sincs, miről beszéltek! Menjetek a dolgotokra!

(A szín lassan üres lesz, csak Péter marad ott. Megszólal a kakas. Péter a kezébe temeti az arcát.)

PÉTER (Lassan szól):
Elvitték a Mestert
Egedül maradtam.
Mily nagyon szeretem,
Mégis megtagadtam.

Megtagadtalak, Uram,
De te meg ne tagadj...
Kiálltok tehozzád:
A lelkemben maradj!

Elvitték a Mestert.
Keresztre, halálra,
Ha megölik a Pásztort, Szétszéled a nyája?... 

V. (PILÁTUS)

(A színen egy díszes székben ül a helytartó. Jézus a  papok gyűrűjében, előtte áll.)

PILÁTUS: Nos, hát te vagy a zsidók királya?

JÉZUS: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked?

PILÁTUS (méltatlankodva): Avagy zsidó vagyok én? A te néped hozott ide, mit cselekedtél? Milyen országnak vagy te a királya?

JÉZUS: Az én országom nem e világból való. Ha ebből a világból való lenne, szolgáim megvédenének.

PILÁTUS: Király vagy hát, csakugyan?

JÉZUS: Te mondod. Azért születtem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról!

PILÁTUS (legyint): Ó, te szegény álmodozó! Igazság... Mi az Igazság?

PAPOK (közbekiabálnak): Tanításával lázította a népet Galileától kezdve egész Júdeában!

PILÁTUS: Azt mondjátok, Galileából származik? Helyes. Akkor vigyétek Heródeshez, mert így az ő hatáskörébe tartozik!

(Jézust elvezetik, a papok követik, végül Pilátus is kimegy.) 

VI. (HERÓDES)

(A színen egyedül Heródes van jelen.)

HERÓDES:
Oly régen vártam, hogy lássam őt,
A názáreti ácsot, e semmirekellőt!
Most majd megmutatja, mi telik tőle...
Istenfia.. ugyan! Mezítlábas, dőre!...

(Behozzák Jézust, Heródes odalép hozzá.)

HERÓDES: No lám, hát mégis eljöttél hozzám! Örülök, mert sok dolgot hallottam felőled. Azt mondták, neked hatalmad van. Akkor miért vagy fogoly?

(Jézus nem felel, csak merően néz Heródes szemébe. Ez láthatólag idegesíti Heródest.)

Ne nézz így rám, hanem felelj, ha kérdezlek! Felelj, mert éntőlem függ a sorsod!

(Jézus csak nézi...)

Miért nézel így? Soha nem bántottalak! (Már kiabál) Fordulj el tőlem, a lelkemhez semmi közöd! (Némi szünet után lehiggadva.) Vigyétek vissza Pilátushoz! 

VII. (AZ ÍTÉLET)

(A szín megegyezik az ötödik jelenés színpadképével.)

PILÁTUS: Ó, istenek! Már megint te vagy? (A főpaphoz fordul.) Ebben az emberben sem én, sem Heródes nem talált semmi bűnt. Szabadon engedem. Előtte azonban, hogy a jövőben több tiszteletet mutasson a Templom iránt, megvesszőztetem.

KAIFÁS: Istennel egyenlőnek mondta magát. Ez, a mi törvényeink szerint, halálos bűn!

PILÁTUS: Nem érdekelnek a törvényeitek.

KAIFÁS: Ha nem ítéled el, nem vagy a császár barátja! Mert nekünk császárunk van, nem királyunk!

PILÁTUS (láthatóan meglepődik): Úgy tudom, régi szokás nálatok, hogy húsvét ünnepén egy foglyot elengedtek...

TÖBBIEK: Ne őt, hanem Barabást!

PILÁTUS: Vele hát mi legyen?

TÖBBIEK: Feszítsd meg!

PILÁTUS: És ha ártatlan vér ontatik?

KAIFÁS: Vére rajtunk és fiainkon!

PILÁTUS (Feláll, a mosdóedényhez megy): Ti akartátok! Én nem veszek részt ebben, mosom kezeimet! Vigyétek!

(Jézust elvezetik, a szín lassan üres lesz.) 

VIII. (A KÁLVÁRIA)

(A színen a keresztet hordozó Jézus. Mögötte katonák. Cirenei Simon jön.)

EGY TEMPLOMSZOLGA: Nézd a te híres mesteredet! Most bezzeg nem tud segíteni magán!

SIMON: Még átkozni fogjátok azt az órát, amelyben ezt megtettétek! Most azonban szolgálni kívánok az én uramnak, hogy a szenvedések útját megkönnyítsem neki!

TEMPLOMSZOLGA: Azt meg is fogod tenni, éspedig azonnal... (Megragadja Simont.)

SIMON: Eressz el, nyavalyás szolga! (Római százados lép a dulakodókhoz.)

SZÁZADOS: Hagyjátok abba a veszekedést! Ember, ha segíteni akarsz, megteheted. Segíts az elítéltnek. Te pedig, lelketlen templomszolga, maradj veszteg, ha nem akarsz megismerkedni a kardommal!

JÉZUS: Köszönöm, Simon, nem fogok elfeledkezni rólad, s nem felejtem el soha, mennyire szerettél!

(Simon átveszi a keresztet, és a menet továbbindul.)

SZÁZADOS (Odalép Jézus mellé, az  megáll.): Barátom, akarom, hogy tudd, én pusztán a kötelességemet végzem. Rettentően szánlak! De nem áll módomban, hogy kiszabadítsalak...

JÉZUS: Emiatt ne tégy magadnak szemrehányást. Annyit azonban mondok: elmenetelem után az elsők egyike leszel, aki követni fogja szavaimat... és én megáldlak érte! 

IX. (EPILÓGUS)

(A színen Pilátus szobája. A más ismert széken ül a helytartó. Százados jön.)

SZÁZADOS: Üdv Pilátus!

PILÁTUS: Neked is barátom! Halljuk, mi történt?

SZÁZADOS: A Názáreti meghalt.

PILÁTUS: Nocsak, ilyen hamar?

SZÁZADOS: Igen uram. Borzasztó kínjai voltak, hiszen nem fogadta el a bódító italt. Mindvégig eszméleténél volt és mondhatom, különös dolgokat éltem át.

PILÁTUS: Meséld el, kérlek!

SZÁZADOS: Ez az ember nem szitkozódott, nem átkozódott, nem kiáltott bosszúért az istenekhez. Sőt! Imádkozott azokért, akik idejuttatták! Amikor a halál bekövetkezett, hirtelen szélroham támadt, felkavarta a port, a homokot, hogy szinte a napot is eltakarta. Kisebb földrengést is érzékeltem.

PILÁTUS: Igen, magam is tapasztaltam valami hasonlót. És a papok?

SZÁZADOS: Nem tudom, mi volt velük. Úgy láttam, nem volt kedvük az ünnepléshez, pedig elérték, amit akartak. Néhány gúnyos megjegyzésre futott csak erejükből, de az ott állók lehurrogták őket. Én pedig nem tudtam levenni a szemem a Názáretiről, és mindvégig az volt az érzésem, hogy több volt ő, mint egyszerű, halandó ember... jóval több!

KAIFÁS (Papi kísérettel jön.) Engedelmet, uram...

PILÁTUS: Reméltem, hogy nem látlak többet!

KAIFÁS: Elhiszem, uram, de fontos ügy miatt zavarlak. Őrséget kérek tőled.

PILÁTUS (Csodálkozva): Őrséget? Ugyan minek, és hová?

KAIFÁS: A sírhoz. Ahová azt a lázítót eltemették.

SZÁZADOS: Csak nem félsz, hogy kijön és meglátogat?

KAIFÁS: Tréfás kedvedben vagy, uram! Arra nem gondolsz, hogy a holttestet ellophatják? És azt kezdik híresztelni, hogy föltámadt?

PILÁTUS: Úgy látom, nem tiszta a lelkiismeretetek... Legyen, kaptok négy embert, de zsoldjukat a Templom fizeti! Elmehetsz!

KAIFÁS (Meghajol, és társaival elmegy.)

PILÁTUS: Ezek megőrültek!

SZÁZADOS: Nem. De nagyon félnek. Joggal, mert egyre inkább megerősödik bennem egy érzés, hogy történni fog valami. Pontosabban most fog igazán elkezdődni egy történet, melynek ki tudja, mi lesz a vége? Mert a Jóságot és a Szeretetet hiába ölik meg. Az feltámad. Mert örök és halhatatlan. Mert az maga az Isten!

(A százados elhallgat, majd lassú léptekkel kimegy. Pilátus egyedül marad, a szín lassan elsötétül.)