Passiójáték 2004

Utcai jelenet

Szamártulajdonos: - Nem látták a szamaramat? Ide volt kikötve a házam elé, öt perce még megvolt. Éppen fel akartam málházni, hogy induljak vele a piacra.

Utcai járókelő: - Zarándokok vitték el. Én láttam.

Szamártulajdonos: - Zarándokok? Persze, galileai tolvaj népség, mit számít ezeknek törvény, tisztesség!... Most mit csináljak? Hogy vigyem így ki az árut? De miért pont az enyém kellett nekik? Ott van a szomszédé. Nagyobb is, erősebb is. Sőt, ha végigmennek az utcán, még öszvéreket is találtak volna.

Szomszéd: - Hé, szomszéd, csak kölcsönkérték, azt mondták, hogy vissza fogja kapni, de most az Úrnak van szüksége rá. Dávid Fia ül éppen a hátán, áldott legyen a jövetele - és a maga szamarán vonul be a városba.

Szamártulajdonos: - Hozsánna, hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki az úr nevében jön, halleluja! …De nem értem, miért kellett ehhez egy szamár, és pont az én szamaram? Nekem viszont ki kell mennem a piacra. Egy héten csak egyszer, ma van zöldségpiac. Ha nem adom el az árút, pár nap alatt megromlik, rámrohad az egész.

Szomszéd: - Hát, ha ennyire kell magának a szamara, menjen és kérje vissza tőlük! Kölcsönadnám az enyémet, de tudja, hogy lesántult tegnap…

Szamártulajdonos: - Mikor vitték el?

Szomszéd: - Csak pár perce, még utoléri őket!

Szamártulajdonos: - Meg kell érteniük, hogy, hogy szükségem van a szamaramra… Miért pont az enyémet? Jó, jó jöjjön Dávid Fia, vonuljon be Jeruzsálembe, csak ne vigye el a szamaramat! Hozsánna a Dávid Fiának, Áldott, aki jön az Úr nevében, de mért épp nekem kell emiatt rosszul járnom? Megyek, ha másként nem megy, hát kicibálom, kiráncigálom alóla, mert ma nekem ki kell vinnem a piacra az árut… /elindul

Laktanyában

1. Katona: - Jó ez a flagellum, csak egy baja van: nehéz tisztítani.
2. Katona: - Mért nem áztatod vízbe, akkor könnyebben lejönne róla a vér.

1. Katona: Á, az nem jó, a víztől megkeményedik a bőr. Merev lesz és törik.
2. Katona: - Hát megpuhítod olajjal.

1. Katona: - Olajozni amúgy is szoktam, az kell, de a víz árt neki, tönkre teszi.
2. Katona: - Most kit kellett megkorbácsolnod?

1. Katona: - Bonyolult história.
2. Katona: - Megint egy lázadó?

1. Katona: - Nem, nem lázadó. Ez valami más, nem is köztörvényes. Talán személyes ügy, bosszú lehet, és a prokurátort is belekeverték.
2. Katona: - Hogy érted ezt?

1. Katona: - Nem is tudom, ilyen bizonytalannak, összezavartnak régen láttam már az öreget. Olyan volt, mint egy sarokba szorított állat.
2. Katona: - Mit számít neki egy júdai halála, nem értem. Csak nem azt mondod, hogy álmatlan éjszakája volt egy elitélt miatt?!

1. Katona: - Nem tudom, de még sosem láttam ilyennek. Nem bírta végignézni a flagellációt. Még csak az elején tartottam, amikor mintha rosszul lett volna, kiment.
2. Katona: - És ezt látva mit tettél?

1.   Katona: - Folytattam tovább a korbácsolást, nem szoktam fél munkát végezni!

Keresztúton

1. Siratóasszony: – Miért álltál meg, valami baj van?
2. Siratóasszony: - Nem, nekem ez nem megy tovább.
3. Siratóasszony: - Miért álltatok meg, mennünk kell, mert mindjárt elérik a városkaput!

2. Siratóasszony: - Ti nem hallottátok? Beszélt hozzánk… Soha nem történt még velem ilyesmi. Mikor megértettem, hogy mit mondott, a földbe gyökerezett a lábam. Hogy lehet, hogy valaki, a kivégzésére menet egyáltalán észrevegyen minket… Sok kivégzésen vettünk már részt, mind, egytől egyig csak lehorgasztott fejjel ment, csendben, minket észre sem véve. Legfeljebb szeretteihez szólt néhány szót. De ez?! Nem is értem, hogy mehet valaki így végig ezen az úton.

1. Siratóasszony: - Én úgy vettem ki a szavaiból, mintha fenyegetni akarna minket.
2. Siratóasszony: - Inkább figyelmeztetni. Valami nagy baj készül.
3. Siratóasszony: - Éppen ellenkezőleg, most fog megszűnni egy nagy veszély, amikor ezt az embert végre kivégzik.

2. Siratóasszony: - Nekem is ezt mondta a férjem, ő ott is volt azon a tárgyaláson, melyen egybehangzóan eretneknek, istenkáromlónak bizonyult és el is hittem neki, de most, ahogy a szemébe néztem, és hallottam mit mondott, elbizonytalanodtam.

1. Siratóasszony: - Ha nem fenyegetett, akkor mit értett azon, hogy magunkat és gyermekeinket sirassuk?
2. Siratóasszony: - Hát nem érted? Azt, hogy velünk sokkal rosszabb fog történni.
3. Siratóasszony: - Mi lehet rosszabb a római uralomnál?!

2. Siratóasszony: - Isten ítélete.

Főpap Jézus keresztje alatt

Főpap: - Názáreti Jézus: Úgy szólok hozzád, mint Izrael népének gyermekéhez. Tudod, hogy most Isten színe előtt állsz… Habár meg kell halnod, de nem mindegy, hogy Isten haragvó, vagy kegyelmes arcát fogod majd meglátni. Én, a főpap közvetíthetem számodra Isten bocsánatát, ha bűnvallást teszel. Ha belátod, hogy vétkes, halálos eretnekséget követtél el. Megszegted a Tórát és erre másokat is felbujtottál, és legfőbb bűnöd, hogy a mi Istenünkkel az Úrral egyenlővé tetted magad! Gyermekem, bánd meg bűneidet és nem fogok késni a feloldozással és boldogan halhatsz meg… fiam, várom töredelmes gyónásodat…

Nem gyónsz?… Hát légy átkozott…

Piacon

Árus: - Mi járatban?

Katonafeleség: - Van nálam egy köntös, gondoltam, hátha érdekli? Mi nem igazán tudnánk hordani, tudja, mi rómaiak nem mutatkozhatunk ilyenben.

/Előveszi a ruhadarabot/

Árus: - Hogy került ez magához? /Inkább magának/ Milyen véres!?

Katonafeleség: - Tudja, az úgy volt, hogy kivégzésen szolgált tegnap a férjem. Az elitélt ruhái, ingóságai a szolgálatot teljesítő katonáké szokott lenni. A tegnapi kivégzettnél nem volt semmi komoly, értékesebb holmi, kivéve ezt a köntöst. A három szolgálatos, köztük a férjem is úgy döntött, hogy nem darabolják szét, mert egybe van szőve. Szép darab, nem?

Árus: - Tudja, kié volt ez a ruha?

Katonafeleség: - Az egyik elitélté, nem?

Árus: - De melyik elitélté?

Katonafeleség: - Nem tudom, talán ismerte?

Árus: - Az az ember egy királyi sarj volt. A mi egykori legendás királyunknak, Dávidnak a leszármazottja, a nép csodatevő erejű tanítója, vezetője, maga a felkent! Csak nem képzeli, hogy bárkinek is el tudnám adni ezt a ruhát, amit ország-világ azonnal felismer? Szinte összenőtt a viselőjével. Most, hogy keresztre feszítették, ez a ruha, most szabadságról szőtt álmaink, váradalmaink összeomlását jelképezi. 

Katonafeleség: - /kifelé/ Akkor hát jól hittem én, hogy értékes. Sőt, értékesebb, mint gondoltam.

Árus: - Nincs olyan izraelita, aki magára merné ölteni, mert rögtön gyalázatot, átkot mondanának arra, aki ezt meg merné tenni.

Katonafeleség: - Hát akkor árulja úgy, mint emléket.

Árus: - Miket beszél?

Katonafeleség: - Nézze, ha ez az ember valóban ilyen fontos személy volt, akkor eljön majd az az idő, amikor sokat fog érni ez a ruha, még akkor is, ha nem lehet hordani. Lehet, hogy akár egy talentumot is adnak majd érte, mert azt gondolják róla, hogy értékes ereklye, ki tudja…

Árus: - Na, tűnjön el innen! Ne tartson fel.

Katonafeleség: - jól gondolja meg…

Árus: /Egy ideig csendben tesz-vesz/ - Szóval maga szerint a tanítványai majd keresni fogják és pénzt is hajlandók lesznek fizetni érte?

Katonafeleség: - Nem is keveset.

Árus: - Na mennyit kér érte?

A kertész monológja

Kertész: /Egy virágcserepet tart a kezében, benne kisebb növény/ - Lassan ki lehet, majd ültetni. Egy apró, parányi mag, és embernél magasabb lágyszárú lesz belőle. Elképesztő. A Názáreti is szerette ezt a növényt. Isten Országához hasonlította. Azt mondta, olyan Isten Országa is, mint ennek a mustárnak a magja. A legkisebb minden mag közül, mégis hatalmas fává terebélyesedik és még a madarak is fészket raknak benne.

Én most csak az igazságtalanságot és a korrupciót, a haszonlesést látom egyre növekedni, terebélyesedni. De talán lesz olyan idő, amikor másként lesz… És ha nem? Ha kétezer év múlva is ugyanezt fogja majd gondolni valaki helyettem?

Isten Országa kiteljesedésének olyan folyamatnak kell lennie, mely nem függ az emberi természet romlottságától, hanem annak ellenére is eléri célját. Látszólag győz a gonosz, látszólag eltiporja a jót, és milyen nehéz ezt a tapasztalatot elviselni, de van remény, mert éppúgy a tapasztalati világunk része ennek a növénynek a növekedése is: ebbe kapaszkodhatunk ebbe a valós tapasztalatba és reménykedhetünk, hogy egyszer Isten Országa tényleg felülkerekedik.

Vége