Passió 2008 TEKI

1. jelenet: Az Antónia vár udvara

szereplői: Narrátor 1, Eljákim (galileai férfi), római tiszt, Pilátus, galileai zarándokok és jeruzsálemiek tömege,

Narrátor 1: Játékunk helyszíne az Antónia vár köves udvara. Rengeteg ember szorong a szűk udvarban, galileai zarándokok és jeruzsálemiek egyaránt. Óriási a lárma.

(A tömeg lármázik, közben a szószéken feltűnik Pilátus és megszólal)

Pilátus: Figyeljetek szavamra!

Narrátor 1: A lármás tömeg csak ilyenkor csendesedik el, amikor Pilátus vagy más római tiszt szólt hozzájuk. A galileai zarándok, Eljákim hátrább húzódik és úgy figyeli az eseményeket.

Eljákim: Jobb lesz nekem egy kicsit távolabb állnom, azt sem tudom ki kivel van, ki az aki Jézus pártján áll, ki az, aki ellene van.

Tömeg: lármázik, közben az elől állók egy csoportot képeznek, állandóan ütemesen ordítottak Pilátusnak.

Az elől állók egyik csoportja: Nincs kegyelem! Nincs kegyelem!

Az elől állók másik csoportja: Meg kell halnia! Meg kell halnia!

Narrátor 1: Olyan, mintha valaki irányítaná az elől álló, Krisztus halálát követelő sereget. Úgy tűnik Pilátus hiába bizonygatná Jézus ártatlanságát, ez a tömeg a halálát kívánja.

Pilátus: Kit bocsássak el: a zsidók királyát?

A tömeg két részre szakad:

Az elől állók csoportja: Barabást! Barabást! (4X) torkuk szakadtából üvöltenek

A hátul állók csoportja, Eljákimmal: Jézust! Jézust! (4X) torkuk szakadtából üvöltenek

Néhány hátul álló közben próbál előre jutni, de a Barabás nevét üvöltő kórus nem engedi, hogy olyanok is elől álljanak, akik Jézus nevét kiáltják. Barabás neve túlharsogja Jézusét.

Pilátus: Barabást!

Narrátor1: Végül Pilátus Barabást, a gyilkost, a zélótát engedi szabadon. Talán nem szívesen. De ez a szokás.

Eljákim: Istenem! Mi történik? Hagyod, hogy megöljék Jézust? Hát nem Te mondtad: „ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm?”

Narrátor1: Jézust átadják a poroszlóknak. Ítélete: Halál! Kereszthalál!

Eljákim: Ez nem lehet igaz! Jézust nem ítélhetik halálra! Valaminek meg kell akadályoznia a kivégzését, hiszen ez az ember ártatlan!

Narrátor1: Jézus ezeket mondta: Aki engem lát, látja az Atyát... Én és az Atya egy vagyunk... Fölmegyek az Atyámhoz, a ti Istenetekhez... A zsidók szerint hazudik. Ezért ítélik el. Aki azonban hisz Benne, az tudja, hogy igazat mond, annak szemében ártatlan. Jézus azonban nem is törekszik arra, hogy a zsidó vezetők higgyenek benne. Nem tesz csodát sem a főpap, sem Pilátus előtt. Sőt, csodáit igyekszik titokban tartani. De ti biztosan ismeritek ezeket a csodákat: a leprások meggyógyítása, a 38 éve beteg ember meggyógyítása, Lázár feltámasztása és a többi csoda. A példabeszédeit sem magyarázza meg, csak a tanítványainak. Az egyik gonosz lélek, akit éppen kiűz egy megszállottból, elárulja Őt: tudom ki vagy, az élő Isten Fia.

Pilátus: (a narrátor mellé áll, őt kérdezi) Mi az igazság? 

Narrátor2: Az az igazság Pilátus, hogy neked nincs olyan törvényed, ami szerint Jézust halálra ítélhetnéd. A te ítéleted mindenképpen igazságtalan. Téged megfenyegettek a zsidók, hogy mocskos ügyeidet beárulják a császárnak. Ezért hoztál a kedvükre való hamis ítéletet. (Pilátus el)

Narrátor1: Ézsaiás próféta ezt írta jövendölésében: Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. De az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.

191-es ének dallama 

2. jelenet Jézus vállára rakják a keresztet

szereplői: narrátor2, Eljákim, 3 pribék, Jézus (fején töviskoszorú)

(eszköz: keresztgerenda, 2 kötél, töviskorona) 

Narrátor2: Jézus vállára rakják a keresztet. A kereszt függőleges szára már ott van beásva a Golgotán. A keresztgerendát kell fölvinniük a halálra-ítélteknek.

Eljákim: A drága Jézus halálra van ítélve? Lehetséges ez? Az emberek megölhetik az Isten Fiát?

Narrátor2: Jézust kivezetik az Antónia-várból. Saját ruhája van rajta, töviskorona a fején. A ruhán mindenütt átüt a vér. Mereven lép, kaszálva vonszolja a lábát. Megkorbácsolták! Alig tud mozdulni.

Ketten tartják a gerendát, a harmadik pribék kötéllel ráköti a két felsőkarjára. Meggörnyed alatta. A nyakára is van kötve egy kötél, azt rángatja az egyik pribék, ha nem mozdul elég gyorsan.

Asszonyok: Ne bántsák! Ne bántsák!

Eljákim: (az asszonyok mögött, az égre emeli tekintetét) Uram, tehetetlen vagyok! 

3. jelenet Jézus elesik a kereszttel

szereplői:  Narrátor2, Gómer (galileai asszony, zarándok), Jézus, katonák, Jézust kísérő tömeg

eszközök: 3 keresztgerenda, szikla, 

Gómer: Mi történik itt?           

Narrátor 2: Gómernek, a galileai asszonynak a tömeget megkerülve sikerül a kivégzési-menet elé kerülnie. Látja, hogy három kereszt-gerenda imbolyog az emberek fölött. Közeledik a menet. Jön a koronás „király” is. A menet lassan Gómerhez ér. Épp előtte egy szikla-él lépcsőt képez keresztben az úton. (templom közepe) Jézus megpróbálja fölemelni a lábát, hogy föllépjen rá. Ott remeg a lába félmagasságban, de nem tudja jobban fölemelni. A pribék nem vár tovább, megrántja a nyakára kötött kötelet. Jézus belebotlik a kőbe, imbolyog, előrezuhan, arcra. A gerenda a fejére. Recseg a töviskorona, a tövisek beletörnek a fejbőrébe.

Gómer: Uram! (Gómer odaugrik Jézushoz, hogy segítsen felkelni. A katona félrelöki.)

Katona: Hordd el magad!

Narrátor2: Még így is jó lenne egy kis pihenés Jézusnak. De máris rángatják föl, ütik, rugdossák. Végül fölemelik, tántorog tovább

Gómer: (Leroskad az út mellett.) Uram! (sírva imára kulcsolja kezét, és elhalkuló hangon mondogatja) Uram! Uram! Uram! Uram!

(A menet elhalad mellette. Gómer kezét arcába temeti, majd föláll és elrohan)

191-es ének dallama 

4. jelenet: Jézus találkozik Édesanyjával.

szereplők: Jézus, 2 lator, tömeg, katonák, Mária (Jézus anyja), Ráhel 

Narrátor1: A köves úton két ember közeledik a menet felé. Jézus anyja, Mária és egy asszony, aki kíséri. Az anya vágyik arra, hogy lássa Fiát, de retteg attól, hogy mit fog látni.

Narrátor 2: Mária megáll az út szélén, mintha ettől a menet is megállna és elkerülhető lenne a fájdalmas találkozás. De a menet, és a meggyötört fia egyre közelebb ér. Mária lába földbe gyökerezik. Belekarol az őt támogató asszonyba és csak nézi, nézi az egyre közeledő menetet.

Ennél szomorúbb találkozást aligha lehet elképzelni az életben. Édesanya a kivégzés előtt álló Fiával. Mindenki irtózva nézi Jézus kínszenvedését, el tudod képzelni milyen fájdalmat érezhet az édesanyja? De úgy tűnik anya és fia, mindketten vágyódnak a találkozásra. Mária Fia után nyúl, szeretné még egyszer megölelni, de a katonák durván ellökik.

Katona: Takarodj!

Ráhel: Ne bántsd! Az anyja!

Katona: Hordd el magad!

Narrátor1: Mária összeroskad az út szélén.

Narrátor: A te megváltásod történik most! Föl tudod fogni, hogy mit jelent számodra a megváltás?

191-es ének dallama

5. jelenet: cirénei Simon átveszi a keresztet

 szereplők: Cirenei Simon, Jézus, 2 lator, tömeg, katonák

eszközök: 3 keresztgerenda, köteg széna 

Narrátor: Cirénei Simon délig dolgozott a földjén, összegyűjtött annyi szénát, hogy a kecskéket, juhokat az ünnepek alatt ne kelljen legelőre hajtania. Nagy köteg szénát visz a hátán, kötéllel átkötve. Gyönyörű idő van, süt a nap, ragyog az ég, élénk zöld a természet. Vidáman fütyörészve éri el a város szélét.

Itt kereszteznie kell a Golgotára vezető utat. Nagy tömeg ember, katonák vonulnak rajta, várnia kell. Így morog magában:

Cirénei Simon: Persze, közeleg az ünnep! A szokásos kivégzések! Bezzeg Cezareában cirkuszt építettek, gladiátor- és állatviadalokkal szórakoztatják a népet ünnepekkor, de itt Jeruzsálemben csak a látványos kivégzésekkel.

Narrátor: Egyszer csak egy katona  megragadja Simon karját és bependeríti a sorba.

Cirénei Simon: Engedj el! Nem csináltam semmit! Nincs jogotok megbüntetni! Engedjetek el!

Katona: Ne óbégass! Csak a gerendát kell fölvinned a dombtetőre, utána elmehetsz! Ez a szerencsétlen elítélt nem képes haladni, csak torlódik miatta a menet!

Narrátor2: Simon földobja a vállára a deszkát. Mellette vezetik az elítéltet. Nem tiltakozik, csak ereje járja a végét. Borzalmasan össze van verve, alig tud lépni.

Cirénei Simon: (Jézushoz) A Víg Haramiában láttalak?

Narrátor: Jézus egy szót sem szól.

Cirénei Simon: Pedig nagyon ismerős vagy! Csak nem te…?! Te űzted ki a megszállottból a gonoszt! Aki azt kiabálta:” Tudom ki vagy, az Isten Szentje!”(Lk 4,34) Uram irgalmazz!

Őt viszik a vesztőhelyre?

Narrátor2: A prófétát, aki azt mondta: kérjétek az Atyát az én nevemben, és megadja nektek a Vigasztaló Szentlelket! Mi történt? Az egész világ megőrült? A Sátán elszaggatta láncait és rátört Izraelre?  Vagy a zsidók ragaszkodnak az igazságos, büntető, haragvó, bosszúálló Isten elképzelésükhöz, nem kell a szerető, megbocsátó, irgalmas Isten? A prófétája is inkább haljon meg? Nincs menekvés? Meg kell halnia?

6. jelenet:  Jézus másodszor esik el.

Szereplők: Jézus, 2 lator, katonák, tömeg

Narrátor3: A menet lassan halad. Jézus holt-sápadt. Ereje teljesen elhagyta. Alig vánszorog. Támolyog. Kaszálva lép, térdét, bokáját nem tudja hajlítani, óriásira vannak dagadva. Az út ezen a szakaszon köves. Próbálja kikerülni a nagyobb köveket. Van amelyik megbillen, amikor rálép. Alig tudja egyensúlyát megtartani. Figyelme teljesen a lépéseire irányul, nem is vesz tudomást a környezetéről.

Narrátor1: A pribékeket ez mind nem érdekli. Föl kell jutniuk az elitéltekkel a Koponyák helyére. Méghozzá sietve, mert lehet, hogy valamelyik meghal közben. Sok a vérveszteség. Jézust is rángatják, lökdösik.

Lator: Nem bírom! (elesik)

Jézus önkéntelenül odafordul, megtántorodik. Próbálja visszanyerni egyensúlyát, küzd. Oldalt lép, hátra lép. Végül mégis elvágódik. Ütik, rugdalják. Szidják, káromolják.

Katonák: Kelj fel! Gyerünk már! Kelj fel! ( Végül valahogy fölráncigálják, talpra állítják. Lassan megy tovább.) 

7. jelenet: Jézus találkozik az asszonyokkal

Szereplők: Jézus, 2 lator, tömeg, asszonyok 

Narrátor2: Néhány asszonynak sikerül a menetet megkerülve Jézus elé kerülnie. Szörnyű a látvány. Töviskoszorú van a fején. Nehezen jön. Alig tudja emelni a lábát. Arca, ruhája csupa vér. Sebek a kezén, karján, fején. (Az asszonyok egymásra borulva sírnak, jajgatnak)

Asszonyok: Uram! Uram! Uram!

8. jelenet: Jézus harmadszor esik el.

Szereplők: Jézus, 2 lator, tömeg, centurió

Narrátor3:Jézus harmadszor is elesik. Ez már végleges bukásnak látszik. Nem fog tudni fölállni többé. Ütik, rúgják, rángatják. Tehetetlen. De nincs kegyelem.

Centurió: (Üti, vágja a pribékeket. Ordít:) „Megölitek, barmok! Magatokra akarjátok haragítani a szanhedrint? Vigyázz hóhér! Téged feszítelek föl helyette, ha nem éli meg.”

Narrátor3: Óvatosan fölemelik. Egyik pribék szinte a hátára veszi, ketten támogatják két oldalról. Lassan vonulnak tovább.

191-es ének dallama        

9. jelenet Jézust megfosztják ruháitól.

Szereplők: Jézus, 2 lator, katonák, tömeg 

Narrátor 1: Jézust megfosztják ruháitól. Ahogy azt megjövendölték: „Elosztották ruháimat, köntösömre sorsot vetettek.”  (lepel)

10. jelenet: Keresztút Keresztrefeszítés

szereplők: Jézus, 2 lator, katonák, tömeg, gúnyolódók

eszköz: + kalapács 

Narrátor2: Jézust húzzák a kereszthez két kezénél fogva. Zuhog a kalapács. Nagy vasszöget vernek az eleven csuklójába.(kalapács) Most a másik keze következik. .(kalapács) Beverték a második szöget is. Ahogy előre megírták: „Gonoszok csoportja kerített be, átlyukasztották kezemet és lábamat, megszámlálták minden csontomat.” Lábfejét is odaszegezik. (kalapács) Jézus kénytelen a két lábfejébe vert szögön állni, mert ha csak a kezein függ, nem tud lélegezni. A mellizmok nem elég erősek ahhoz, hogy az egész alsótest súlyát meg tudják emelni. Bármilyen fárasztó is, állni kell. Ha a fáradtságtól be-berogynak a térdei, fuldoklik.

Gúnyolódók: Szállj le a keresztről! Most tegyél csodát! Szállj le a keersztről.

Tömeg: Szótlanul nézik mi történik, egymást támogatják.

Narrátor: Jézus orrcsontja eltört a második elesésekor. Ezért csak a száján át tud lélegezni. Szája kiszáradt, ajka kicserepesedett.

Jézus: „Szomjazom!”

Narrátor: Ecetbe mártott szivacsot tűznek egy nádszálra, azt kínálják neki. Az ecet csípi, marja a repedezett ajkait. Lázas, a hideg iszonyúan rázza, fogai vacognak. A szegek okozta sebekből bugyog a vér.

Gúnyolódók: Istennek élt, hát szabadítsa meg! Hát mentse meg, ha oly kedves előtte!”

Narrátor: „Sokan megborzadnak láttán, hiszen olyan dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata. Nem volt sem szép, sem ékes, hiszen láttuk, a külsejére nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között. A fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés. Olyan, aki elől iszonyattal takarjuk el arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.” 

11. jelenet: Jézus meghal a kereszten.

Szereplők: Jézus, 2 lator, tömeg, katonák

Eszköz: bunkó, lándzsa 

Narrátor2: Végül már csak másodpercekre tudja kiegyenesíteni térdeit, amíg kilélegzik, s zuhan vissza a kezein függő helyzetbe. Aztán egyszercsak már nem tud fölállni, lecsuklik a feje.

Narrátor3: A másik két kivégzett jobban bírja. Nekik bunkóval eltörik a lábszárukat, így nem tudnak már többé fölállni, ők is megfulladnak. Jöhet a szombat! Nagyon értik már ezt a kivégzők! Egy római katona bedöfi lándzsáját Jézus bordái alá, átszúrja a szívét. Meg sem rándul. Valóban halott!

191-es ének dallama

12. jelenet: Jézus holttestét leveszik a keresztről.

Szereplők: Jézus, segítők, Arimátiai József 

Narrátor1: Az elítéltek büntetéséhez az is hozzátartozott, hogy nem adhatták meg nekik a végtisztességet, nem temethették el őket. Rohadjanak ott a fán! Hollók, varjak tépik, cibálják a testüket, később leszakadoznak a szögekről, kutyák, rókák is hozzájuk férnek. Végül csak a csontok maradnak. Koponyák hegye!

Narrátor2: Pilátus kivételt tett Jézussal, amikor odaadta testét Arimátiai Józsefnek. Miután a katona tanúsította Pilátus előtt, hogy Jézus szívét átszúrta és már előzőleg halott volt.

Narrátor: Megérkezik Arimátiai József, és hozzákezd társaival a szegek eltávolításához, a holttest leemeléséhez. (Arimátiai József érkezik segítőivel, leszedik Jézust a keresztről és elviszik, az oltár mögé) 

13. jelenet: Sírbatétel.

Szereplők: Jézus, Arimátiai József, segítői, őrök

Eszköz: + lepel, kendő

Narrátor: A közelben van egy sírkert. Arimátiai Józsefnek van ott egy sírboltja. Még nem temettek abba senkit. A sírkertben van egy kút. Ott mossák meg Jézus testét. Közel van már napnyugta, a nagyszombat kezdődik. Bebalzsamozni már nincs idő. Tiszta gyolcs-lepelbe burkolják, állát fölkötik egy kendővel. A sírkamra hátsó falának kőágyára helyezik Jézus testét.

Narrátor: A farizeusok vádolják Jézust Pilátus előtt, hogy föltámadásáról beszélt, s kérik, őriztesse a sírt, nehogy tanítványai ellopják a testét, és azt állítsák, hogy föltámadt. Pilátus a főtanácsra hárítja ezt a föladatot. Azok állítanak is a sírhoz őröket. 

14. jelenet: Föltámadás. Mária Magdolna a sírnál. 

Narrátor: Mária Magdolna ott áll a kertben a sírnál. Jézust siratja. Még mindig nem akarja elhinni, hogy megölték. A szeme láttára! Borzadva emlékezik a sötét égre kirajzolódó keresztekre.

Narrátor: Gondold csak végig mi történt! Mit láttál?!

Narrátor: Megölték Őt, aki az egyetlen volt, aki igazán szeretett. A szeretetért önmagáért, téged magadért, minden viszonzás, ellenszolgáltatás elvárása nélkül.

Mária Magdolna: Az nem lehet, hogy már nincs az élők között!

Narrátor: Mária Magdolna kissé közelebb lép a sírkamrához.

Mária Magdolna: De hát ez nyitva van! Pénteken itt voltam a temetéskor. Nagy kőkoronggal zárták el a bejáratot, a követ le is pecsételték. Őröket is állítottak. De azok sincsenek sehol. Mi történhetett?

Narrátor: Mária Magdolna még közelebb lép a sírkamrához. Benéz. De nincs ott a holttest! Csak a leplek.  De valaki van a sírboltban. Sőt, ketten is. A padkán ül két fehérruhás férfi.

Fehérruhás: Miért sírsz?

Mária Magdolna: Hová lett az Úr teste? (neszt hall a háta mögül, megfordul) Te vagy a kert gondozója? Mondd hová lett az Úr teste?

Jézus: Mária!

Mária Magdolna: Rabbuni! Te nem a kertész vagy! Mester!

Jézus: „menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz…a ti Istenetekhez.”

Narrátor: Adja Isten, hogy igazi húsvétod legyen és elmondhasd, amit magdalai Mária elmondhatott: láttam az élő Urat!                                        

Szereplők:

1.      jelenet: Narrátor 1-2, Eljákim (galileai férfi), Pilátus, galileai zarándokok és jeruzsálemiek tömege, Jézus, katonák

2.      jelenet: Narrátor 2, Eljákim, Asszonyok (2fő), Jézus, katonák

3.      jelenet: Narrátor 2, Gómer, Jézus, katonák, 2 lator, tömeg

4.      jelenet: Narrátor, Jézus, 2 lator, tömeg, katonák, Mária (Jézus anyja), Ráhel

5.       jelenet: Narrátor, Cirenei Simon, Jézus, 2 lator, tömeg, katonák

6.      jelenet: Narrátor, lator, Jézus, katonák, tömeg

7.      jelenet: Narrátor, Jézus, két lator, tömeg, asszonyok

8.      jelenet: Narrátor, Jézus, 2 lator, tömeg, centurió

9.      jelenet: Narrátor, Jézus, 2 lator, katonák, tömeg

10.  jelenet: Jézus, 2 lator, katonák, tömeg, gúnyolódók

11.  jelenet: Narrátor, Jézus, 2 lator, tömeg, katonák

12.  jelenet: Narrátor, Jézus, segítők, Arimátiai József

13.  jelenet: Narrátor, Jézus, segítők, Arimátiai József, őrök

14.  jelenet: Narrátor, Mária Magdolna, Jézus, Fehérruhás 

Szereplők: Narrátor 1-2-3,

Eljákim (galileai férfi)                                                        

Pilátus   galileai zarándokok és jeruzsálemiek tömege

Jézus

Katonák

Gómer

2 lator

Mária (Jézus anyja)

Ráhel

Cirenei Simon

Asszonyok 3-4 fő

Centurió:

Gúnyolódók:

Arimátiai József

Segítők

Őrök

Mária Magdolna

Fehérruhás