Négy kísértés

felhívás

Négy kísértés című színdarabunk Jézus Krisztus szenvedéstörténetének sajátos értelmezése. A darabnak nem célja sem a Bibliához való hűség, sem a történelmi hitelesség. Nem arra keressük a választ, hogyan történtek az események, hanem arra, hogy mi történt. A jelenetek cselekménye tehát szimbolikus értelmű.

(Mennyország. Középen egy szék, oldalt egy asztal. Az asztalon ruhák, a széken egy bőrönd. Jézus fehér ruhában a bőröndbe pakolja a ruhákat, csomagol. Mózes jön oldalról, rajta fehér köntös. Megáll Jézus előtt, csendben figyeli, majd kicsit később szólal meg.)

Mózes

Szép nap virradt, nemde?

Jézus

(nem néz fel)

Szép…

Mózes

Édes gyermekem!

(sajnálkozva odalép Jézushoz)

Valami baj van?

Jézus

(felpillant)

Mózes… te bölcs vagy… mondd, mit kellene vinnem?

Mózes

(megkerüli az asztalt és belepillant a bőröndbe, meglepődik)

Hát te hová mész?

Jézus

(meg sem hallja)

Nem hiányzik semmi?

Mózes

(haragos)

Jézus! Válaszolj! Hová mész? Baj van? Látom, hogy szenvedsz. Látom az aggodalmat a szemedben. Nehogy azt mondd, hogy nincs semmi…

Jézus

(félbeszakítja, és közben lassan felegyenesedik)

Úgysem…

Mózes

Nem érteném? Úgysem érteném – ezt akartad mondani! Ez itt mind…

(feldúltságában kidobálja a ruhákat a bőröndből)

… földi ruha…

(elakad a szava)

Legalább harminc évre csomagoltál… az…

(rémülten felpillant az égre, suttogva)

… az Ő keze van a dologban, igaz?

Jézus

(nyugodtan felszedegeti a földről a ruhákat Mózes döbbent arca előtt)

Bölcs vagy, és öreg. De Atyámat nem kéne… ilyen hangon emlegetned, Mózes…

(rövid szünet, majd folytatja)

Jézus

Mellesleg harminchárom…

Mózes

(remeg a dühtől)

Tessék? Mit harminchárom? Ne bolondozz velem! Beszélj értelmesen!

Jézus

Harminchárom évre megyek…         

(újabb csend, ekkor Mózes lenyugszik, hangja újra kedves és megértő lesz)

Mózes

Értük teszed, igaz?

Jézus

Igen.

(bólint, és tovább rendezgeti a koffert)

Mózes

(vár egy keveset, majd körülnéz – gyülekezetre)

(hangja keserűséggel teli)

Mikor lesznek végre képesek egyedül megoldani a dolgaikat?

Jézus

Soha…

Mózes

Neked mit kell tenned? Kimenteni őket a népek hatalma alól? Új törvényt adni nekik? Kiktől óvod őket, rómaiak, barbárok? Várj csak egy pillanatot!

(elgondolkozik saját szavain)

Törvény?

(homlokára csap)

Hát persze! Nem elég nekik tíz parancsolat az Istentől! Nem elég, és…

Jézus

(közbeszól)

Nem…

(mosolyogva megfordul, kivesz a szekrényből egy ruhát, majd pakol tovább)

(hangja hirtelen komolyabb lesz, és szomorú)

Meg kell váltanom őket…

 (döbbent csend)

Mózes

(pislogva, értetlenül felel)

Ennyire rossz a helyzet?

Jézus

Mózes, gondolj csak bele, mi lenne, ha még a törvényre sem figyelnének?

Mózes

Káosz… kavalkád, és…

(rájön, miről van szó)

… csak nem…

Jézus

Ez van most. És ezt egyedül nem tudják megváltoztatni. Az embereknek mindig is szükségük volt egy biztos pontra. Egy kapaszkodóra. De ha törvényt adsz nekik, keresik az utat, amivel kikerülhetik. Így azonban… eltávolodnak Istentől, mert már az Ő törvényét is át akarják ugrani.

Mózes

(értetlen arccal néz Jézusra)

De hiszen az segíti az életüket!

Jézus

(megcsóválja a fejét, arcán az „Ezt te nem érted” mondat áll)

Ezt ők nem értik…

Mózes

(közbeszól)

De hát…

Jézus

(közbeszól)

Mózes,

(Mózes vállára teszi a kezét)

a te idődben az emberek hallgattak a szóra, és egy törvény elég volt, hogy higgyenek… de ma az embernek csodára van szüksége és magyarázatra… mit szólnál, ha egy idegen nyelven írt törvényt adnának neked, s azt mondanák, tartsd be! Nem tudnád betartani, mert nem értenéd…

(csend)

Mózes

Már értem, miért téged jelöltek a feladatra, Jézus…

(Egy angyal jön jobbról fehér ruhában, hátán angyalszárnyak, kezében fehér ruhába göngyölt valami. Alázatosan meghajol Jézus előtt, és átnyújtja neki a valamit.)

Angyal

Atyád küldi, Uram…

Jézus

(elmosolyodik, és megkönnyebbülten néz a valamire)

Mi lett volna az emberekkel, ha ezt itt felejtem?

Mózes

(értetlenül néz a valamire)

Mondd, mi az?

(nyel egyet, és minden tekintélyét félreteszi, úgy nyögi ki a szót)

Uram? Tán nem csomagoltál sarut?

Jézus

(elmosolyodik)

Látom végre, hogy milyen egy ember, Mózes…

(megcsóválja a fejét)

Angyal

Uram, Atyád üzenetet is küldött!

Jézus

Nocsak! Mi lenne az?

Angyal

Ez mindig veled lesz…

(meghajol és kivonul)

(Jézus néz maga elé, majd Mózes szólal meg.)

Mózes

Mégis… mi az?

Jézus

Amire az embereknek a legnagyobb szüksége van…

(beteszi a valamit a bőröndbe, becsukja, majd végre válaszol)

szeretet…

(Jézus elmegy a bőrönddel, Mózes pedig még egy ideig áll értetlenül középen, majd ő is kivonul.) 

(Föld. Jézus bejön a bőrönddel. Körülnéz, a bőröndöt leteszi oldalra az asztalra, majd leül középre a székre, és a térdére könyököl. Tekintete unott, majd hangjával együtt egyre elgyötörtebbé változik. Hosszú, vontatott, már-már unalmas jelenet következik.)

JÉZUS

Éhes vagyok!

(FELIRAT: 1. nap)

JÉZUS

Éhes vagyok!

(FELIRAT: 2. nap)

jézus

Éhes vagyok!

(FELIRAT: 3. nap)

jézus

Éhes vagyok!

(FELIRAT: 4. nap)

jézus

Éhes vagyok!

(FELIRAT: 5. nap)

jézus

Éhes vagyok!

(FELIRAT: 10. nap)

jézus

Éhes vagyok!

(FELIRAT: 20. nap)

jézus

Éhes vagyok!

(FELIRAT: 30. nap)

Jézus

Éhes vagyok!

(FELIRAT: 40. nap)

(Sátán érkezik hátulról. Napszemüvegben, fehér ingben, fekete zakóban és nyakkendőben van. Odasettenkedik Jézus háta mögé. Hol az egyik, hol a másik fülébe súg. Jézus nem néz rá, csak mereven, szigorúan előre.)

sátán

Ugyan, Jézus! Neked ez nem jelenthet gondot! Te siránkozol, aki akár ötezer embert is meg tudnál vendégelni? A te atyád mannát adott a népnek, neked is menni fog! Itt vannak ezek a kövek: parancsold meg nekik, hogy váljanak kenyérré, és meglátod, milyen jól esnek majd a falatok, amelyeket a saját hatalmadnak köszönhetsz!

jézus

Nem arra kaptam a hatalmam, hogy a magam javára használjam! Nekem az embereket kell szolgálnom!

sátán

És mondd, egy éhen halt Jézus hogyan szolgálhatja az embereket?

jézus

(elgondolkodik egy pillanatra, de azután megrázza a fejét)

Nem! Nem csak a kenyéren múlik az élet! Az semmi! Isten igéje az igazi táplálék!

sátán

Isten igéje?

(flegma nevetés)

Mi köze Isten igéjének az életben maradáshoz?

jézus

(szúrós tekintettel végre belenéz Sátán arcába)

Isten igéje örökkévaló, még akkor is erőt ad, amikor a te földi táplálékod már réges-rég elrothadt!

Sátán

(megsértődik)

Felőlem akár te is elrothadhatsz itt a pusztában! Csak rajta!

(Sátán elrohan. Jézus feltápászkodik és megtörli a homlokát.)

jézus

(megkönnyebbült sóhaj)

Csoda, hogy olyan könnyen elbuknak az emberek?

(felnéz az égre, fájdalmasan elmosolyodik)

Sok dologra kell megtanítanom őket.

(Kimegy.)

(Jézus bejön, kisebb tömeg követi. Köztük van Sátán is. A templompadok között haladnak, kisebb beszélgetések közepette, majd megállnak az oltár előtt. Jézus körbemutat, hogy üljenek le, ekkor a tömeg helyet foglal körülötte. Ő csendben áll, a tekintetek rá szegeződnek, és mikor az utolsó emberek is csendben maradtak, elkezd beszélni. Közben néha lassan sétál az emberek között, az arcok követik.)

Jézus

Ti mindnyájan félitek az Urat, mert Ő az egyetlen Isten. De hitetek elég erős-e? Íme kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

(szünet)

Ti mindnyájan halljátok szavam, de…

Nép #1

(közbeszól)

Mester! Te vagy a Messiás!

Jézus

Miért állítasz olyat, amit magad sem hiszel? Amíg nem érted a példázatot, nem hihetsz igazán…

Nép #2

Áldjuk az Urat, a mi Istenünket, és Jézust, Isten Fiát!

Nép #3

Tiéd a hatalom, Uram! Jézus az Üdvözítő!

Jézus

(csendben marad, majd megszólal, és rámutat Nép #2-re)

Te, aki áldod az Urat, olyan az igéje szívedben, mint a sziklára esett mag.

Nép #4 és Nép #5

(összesúgnak)

Jézus

(feléjük néz, erre elhallgatnak)

Az ige nálatok tövisek közé esett, és azoknál

(ránéz a gyülekezetre)

akik most nem gyűltek körém, az útfélre hullt.

(Csend fogadja.)

Jézus

De nálatok…

(rámutat hat emberre, a Tanítványokra, köztük van Sátán is)

… nálatok a jó földbe esett, kövessetek hát, mert ti vagytok az Isten Fiának választottjai…

Tanítványok

(felállnak)

Mester, követünk téged!

 (A Nép kivonul. Jézus és a Tanítványok megvárják, míg az utolsó ember is kimegy, ekkor leülnek.)

tanÍtvány #1

Mester, miért beszélsz az emberekhez példázatokban?

jézus

Az emberek csak az orrukig látnak. A látható mögöttit azonban nem ismerik. Azért beszélek hozzájuk példázatban, hogy megtanuljanak a dolgok mögé nézni, és meglátni a körülöttük levő világban Isten nyomát. Ehhez kell a hit. Hit nélkül csak a felszínt látják, az írásoknak, a példázatoknak csak a szavait hallják – a lényeg rejtve marad előlük.

tanítvány #2

Mester, te úgy beszélsz, mint akinek hatalma van! Mutasd az utat, s mi megyünk utánad!

jézus

Ne utánam gyertek, hanem velem! Nem az első vagyok köztetek, akit utánoznotok kell, hanem az utolsó. Azért jöttem, hogy odaadjam nektek az életemet.

(letérdel, és egy kendővel elkezdi a tanítványok lábát törölgetni)

Hogy szolgáljalak titeket.

tanítvány #3

(felpattan)

Mit csinálsz, Uram! Te akarod megmosni az én lábamat?!

jézus

(felegyenesedik)

Az Isten Fia azért jött el a világba, hogy megtisztítsa az embereket a bűnöktől.

tanítvány #3

Akkor miért nem mosol meg teljesen?

sátán (júdás)

Mert nem az a dolga, hogy mosogasson! Jézus, ne ezzel mutasd meg, hogy te vagy az Isten Fia, ezt bárki megteheti. Olyat mutass, amit más nem tud. Olvastuk az írást: „Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Nézzük meg: ugorj le mondjuk a templom tetejéről, és meglátjuk, nem esik-e semmi bajod.

jézus

Kétségkívül látványos lenne. De mit érek vele?

sátán (júdás)

Kipróbálhatnád magad, hogy valóban Isten fia vagy-e. És nekünk is szereznél bizonyítékot. Akkor biztos mindenki hinne benned!

jézus

A hitnek nincs szüksége bizonyítékra. Azért hit. Ha valaki köztetek ki akar próbálni egy szerszámot, mielőtt használná, az azt jelenti, nem tudja még, alkalmas-e a feladatra. Ha próbára akarod tenni az Istent, az azt jelenti, nem bízol benne. De Isten bizalmat kíván tőletek, ezért mondja azt is az írás: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet”.

sátán

(félrevonja Jézust, bizalmas hangon)

Nézd, hagyjuk ezt az Isten-dolgot. Nem érdekes. Ő a mennyben van, de mi most a földön vagyunk. Itt én vagyok az úr, ezt te is tudod. Nekem adatott minden hatalom a földön, és annak adom, akinek akarom.

(földgömböt vesz elő)

Nézd, milyen gazdag ez a világ. Nézd a tengereket, az erdőket, a mezőket. Nézd a városokat, a kikötőket. Nézd az embereket. Mennyi kincs, mekkora hatalom! Ezt mind megkaphatod tőlem, mindent neked adok, sőt még többet is, ha leborulsz előttem és imádsz engem.

jézus

(felcsattan)

Te hazug kísértő, soha nem borulok le előtted! Mit adnál te nekem, mit adnál a világnak? Gyűlölködést, irigykedést oltanál a szívekbe, hatalomvággyal takarnád el a vezetők szemét, háborúkra izzítanád az embereket, elhitetnéd velük, hogy múlandó dolgokban érdemes keresni a szeretetet! Van az embereknek Istene, aki nem vezeti félre őket ilyen álnok módon, aki szereti őket, aki megvédi őket tőled. Meg van írva: „Egyedül Istent imádd és csak neki szolgálj!” Eredj innen! Nem kellesz senkinek!

sátán

Jól van! Majd meglátjuk!

(Sátán elrohan.)

jézus

(szomorúan)

Közeleg az én időm. Hamarosan…

(sóhajt)

(visszamegy a bőröndhöz, kinyitja, és kiveszi belőle a „szeretetet”, majd odamegy vele a tanítványokhoz)

Nekem erre már nincs szükségem. Itt hagyom nektek, hogy mindig veletek legyen.

(elkezdi kicsomagolni a batyut; a batyuban egy darab kenyér van)

Vegyétek el, és osszátok szét magatok között.

(odaadja a tanítványoknak, akik törnek belőle, és továbbadják egymásnak)

Ez az Isten szeretete, amellyel úgy szerette a világot, benneteket, hogy engem adott oda értetek. Ez az én testem, amelyet tiértetek odaadott az Isten. Ez az én életem, amelyet Isten a ti életetekre cserélt el. Adjátok tovább egymásnak és az utódaitoknak, és valamennyiszer így tesztek, emlékezzetek szavaimra!

(Júdás/Sátán érkezik, mögötte felbőszített tömeg)

sátán (júdás)

 (Jézusra mutat)

Ott van a lázító!

(A tömeg ordítozva nekiront Jézusnak, aki ellenállás nélkül hagyja, hogy elfogják, és „felfeszítsék” egy keresztre. A kereszt egy ember nagyságú kartonpapírra van felfestve, melyet a tömeg egyik tagja állít fel, majd Jézust ez elé állítják kitárt karokkal. Vállain egy botot bujtatnak át, erre támasztja Jézus a karjait. A tanítványok felpattannak, de csak kapkodják a fejüket tátott szájjal. Miután „felfeszítették” Jézust, a tömeg hátrébb húzódik. Sátán fölényesen Jézus elé lépked.)

sátán

Na, most jobb? Fogadtad volna el az ajánlatomat rögtön az elején, és csináltál volna kenyeret a kőből! Most aztán itt vagy fent, minden méltóságodtól megfosztva. Most már csak azzal nyerheted vissza a becsületedet, ha leszállsz a keresztről. Szállj le a keresztről, és én borulok le előtted!

jézus

(erőtlenül)

Nem tudok!

tömeg #1

Szállj le a keresztről, és akkor elhisszük neked, hogy te vagy az Isten fia!

tömeg #2

Isten fia? Talán inkább a halál fia!

(nevetés)

tömeg #3

Minket akart megmenteni? Mikor magát sem képes?

tömeg

(kórusban)

Szállj le a keresztről!

jézus

(fejét rázva, erőtlenül)

Nem tudjátok, hogy mit kértek.

tanítvány #3

Tényleg, Mester, ne tedd ezt velünk! Olyan régóta vártunk már rád, és már itt is hagynál minket? Szállj le a keresztről! Megteheted, nem?

jézus

(fejét rázva, kevésbé erőtlenül)

Nem tudjátok, mit kértek.

Tömeg+tanítványok

(kórusban)

Szállj le a keresztről!

jézus

(ingerülten)

Nem! Nem tudjátok, hogy mit kértek!

tömeg+tanítványok

(skandálva)

Szállj le! Szállj le! Szállj le!

(Jézus fogja, és nagy zajjal ledobja a vállára tett botot, majd ellép a kereszttől. A körülötte álló tömeg rémülten visszahőköl.)

jézus

(dühösen)

Elég! Tessék! Én leszállhatok! Ha annyira akarjátok, most rögtön elmehetek, itt hagylak bennetek, aztán oldjátok meg magatok az életeteket! Azt hiszitek, annyira jól ismeritek a törvényt, hogy egyedül is eltaláltok Istenhez? Hát tévedtek! Induljatok el ma a szerintetek helyes úton, már holnap a halál ösvényén fogtok járni! Én azért jöttem, hogy ettől ne kelljen félnetek, én kifizetném helyettetek a bűneitek váltságdíját, én meghalnék értetek! De ha így jobban tetszik, el is mehetek, élem a magam kis egyszerű életét, aztán késő vénségemben temetnek el. De többet nem jövök el hozzátok! Várhatjátok a Messiást ítéletnapig. Könyöröghettek segítségért az idők végezetéig. Senki nem fogja meghallani a kiáltásotokat!

(A tömeg döbbent csendben hallgatja mindezt.)

tanítvány #2

(zavarban van)

Uram… lehetne, hogy… akkor mégis… értünk… mégiscsak visszaszállj a keresztre?

jézus

Nektek kell megtennetek.

(Tanítványok egymásra néznek, tétován megfogják Jézust, és a bottal a vállán át odaállítják a kereszt elé. Azután kalapácsot vesznek elő, és mindenki bever egy-egy szöget a kartonba. Aki végzett, letérdel Jézus lábához a kereszt tövébe.)

(A templompadokból is odabandukolnak néhányan, és ki-ki beszögeli a maga szögét, majd lassan visszaballagnak a helyükre.)

(Amikor mindenki végzett, egy ideig nézik a kereszten függő Jézust, Jézus pedig a körülötte levőket, majd a padokban ülőket. Azután felnéz az égre, majd leejti a fejét, és meghal. Ekkor a körülötte levők felállnak, vállukra veszik Jézust, aki élettelenül rájuk nehezedik. Kiviszik, lassan kivonul mindenki. Egyvalaki elteszi a keresztet; egy másik pedig becsukja, majd a tömeg után kiviszi Jézus bőröndjét. Legvégül Sátán megy ki a tömeg után, ő azonban határozott, dinamikus léptekkel.)

(Újra Mennyország. Mózes ül egy széken az angyal társaságában, beszélgetnek, és Mózes magyaráz valamit. Jézus jön jobbról a bőrönddel. Fáradtan leejti, majd ráül, és néz maga elé. Mózes és az angyal felállnak, odamennek mellé.)

Mózes

Nos, mi történt? Sikerült megváltanod az embereket?

Jézus

(fáradtan válaszol)

Remélem…

Mózes

Na, és? Mit tettek veled?

Jézus

Keresztre feszítettek…

(Angyal felszisszen.)

Mózes

(döbbenten fogadja a hírt)

Nem mondod komolyan…

(nyel egyet)

Elég rossz lehetett a helyzet…

Jézus

Az volt.

Mózes

De mégis… vannak… hm… sebeid?

Jézus

Néhány…

(megmutatja a kezét és a lábát)

Mózes

Azt hittem, viccelsz, mikor lementél, de…

(szégyenkezve lesüti a tekintetét)

… tévedtem…

Jézus

(barátságosan elmosolyodik)

Tévedni emberi dolog…

Mózes

Igen, tudom… végtére is… én csak egy ember vagyok…

(sóhajtozva feláll)

… és nem az, aki megmenti az emberiséget a bűn hatalmától…

Jézus

Mózes…

(megcsóválja a fejét)

… semmi…

Angyal

 (közbeszól)

Bocsáss meg Uram, amiért félbeszakítalak, de Atyád azt üzeni, hogy ne csomago…

(nem tudja befejezni, mert Jézus félbeszakítja)

Jézus

Köszönöm, hogy szólsz, de már tudok róla.

Angyal

Óhajtasz választ üzenni neki, Uram?

Jézus

Nem, köszönöm… elmehetsz…

(Angyal bólint, meghajol, és kimegy.)

Mózes

Megkérdezhetném, hogy mi ez az újabb üzenet?

Jézus

Nem hiszem, hogy érdekel…

(felkel a bőröndről)

Ugye Atyám nem kíván lakomát rendezni ma este?

Mózes

De, én úgy sejtem, igen.

(a bőröndre néz)

Szerintem addig csomagolj ki…

Jézus

(arca komoly lesz, és félbeszakítja)

Nincs szükség rá…

Mózes

De hisz már itthon vagy! Örülj, hogy elvégezted a dolgod, és végre újra az igazi családoddal lehetsz!

(rövid csend)

Jézus

Fölösleges lenne kicsomagolni, mert…

(sóhajt egyet)

… három nap múlva megyek vissza…

(Jézus kiballag, a megdöbbent Mózes arcán értetlen kifejezéssel követi)

VÉGE