Köszöntünk téged, győztes áldozat!
Szenvedéstörténet – Spirituális passiójáték három hangra és zenére. Szöveg: dr. Békefy Lajos, Budapest, 2000 nagyhét.
I.
HARANGSZÓ (horvát kazettáról) 0’20”
NARRÁTOR (harangszóra): Érted szól a harang! Hív, hogy jöjj te is velünk, és kísérjük el együtt a Győztes Áldozatot, a Szenvedések Férfiát, Jézust a nagyheti úton. Hív a harangszó, hogy győzelmének és áldozatának szellemi-lelki javaiban te is részesülj, s a képzeletbeli út végére kissé boldogabb légy, mint annak előtte. Érted szól a harang, a te lelkedért. Emlékeztet arra, hogy támaszt találhatsz Jézusban, amikor elérkezel majd a te Gecsemáné-kertedbe, amikor elhagynak, amikor szembe kell nézned saját haláloddal. Örök társra találhatsz Jézusban, aki veled marad, amikor megaláznak, kigúnyolnak, amikor sorsod golgotai keresztje feltűnik előtted. Érted szól a harang, mert érted történt minden a nagyhéten!
(Az utolsó mondatoknál a harangszó újra visszatér, végszó után felerősödik.)
1’30”
II.
NARRÁTOR: Jézus szenvedéstörténete, a megváltás nagy hete virágvasárnappal kezdődik. A kovásztalan kenyerek ünnepére, a páskára Jeruzsálembe zarándokló zsidók kísérik Jézust. Az utcán még hozsannás a hangulat, de bizonyos felsőbb körökben már megszületett az elhatározás: Öljük meg őt! 1’50”
IGEOLVASÓ: Amikor az ünnepre érkező sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására... Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat. Akik előtte és utána mentek, ezt kiáltották:
„Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!
! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak
eljövendő országa!
Hozsánna a magasságban!” (Lk 12,12–13; Mk 11,8–10)
2’20”
ZENE: A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! (Református Énekeskönyv 331,1) előjátéka vagy valamelyik oratórium ideillő részlete az utolsó 3 sor alatt kezdve
2’50”
VERSMONDÓ: (ha előtte oratórium-részlet, ráúsztatva, ha dicséret, ráúsztatva
az utójátékra)
Megrészegülve kiabál a nép,
zeng a „Hozsánna a Dávid Fiának!”
- Virágvasárnap leteszem Eléd
ezt a szívemben őrzött pálmaágat
én is, a fáradt ember, aki vár,
a Golgotát is ismerő zarándok,
s követlek Téged, hallgatag Király,
Ki minden bűnöm látod s megbocsátod.
(Füle Lajos: Pálmaág) 3’20”
III.
NARRÁTOR: Az ünneplésre csakhamar rávetül a halál árnyéka. Jézus már a hét elején lélekben átéli a nagyheti borzalmakat. Tudatosan készül a nagy ütközetre. Hogyan? Közösségben. Imádságos istenközösségben és vacsoraközösségben tanítványaival. Mekkora kincs a jó közösség még az Isten Fia számára is, ahol erőt gyűjthet a helytálláshoz! 4’00”
IGEOLVASÓ: „»Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.« És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: »Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.« Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: »E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.«” (Lk 22,15.19–20) 4’30”
(Az igék alatt szólhat valamilyen zene, oratóriumrészlet, vagy a Református énekeskönyv 436. dicséretének – „Örülj szívem...” – előjátéka)
IV.
NARRÁTOR: A háttérben, titokban Júdás már megbeszélte az árulás tervét a főpapokkal és a templomőrség parancsnokával. A pénz megszédítette, a jó üzlet kilátása pedig elaltatta lelkiismeretét. 5’00”
ZENE: valamelyik oratóriumból csak zene, ami érzékelteti ennek az árulásnak a megrendítő voltát, majd a zenére a vers
VERSMONDÓ:
Harminc ezüst... Az üdvössége ára,
s egy csók a nyugta érte,
mikor felér az Olajfák hegyére,
halálos csók a Mester homlokára.
Harminc ezüst! Ez fogható s temérdek!
Bolond, ki más csodát vár.
Igaz, hogy látta feltámadni Lázárt,
s tenger csodát még, ám vak most az érdek.
Harminc ezüst! Ez észbontó varázslat!
Felujjong régi énje,
vad indulókat zeng a pénz zenéje:
megveheti a világot magának!
Meg is veszi, megy már... De lesben áll,
prédát kutat az éjben,
csontos kezében hurkoló kötéllel
– harminc ezüstért – a konok Halál.
(Füle Lajos: Júdás) 6’20”
v.
NARRÁTOR: Másnap Jézus kiment az Olajfák hegyére, vele tanítványai is. Az olajprésről elnevezett Gecsemáné-kertben szívére szakadt teljes nehézkedési erővel a bekövetkező események felismerése. Tanítványai mit sem sejtve elaludtak mellette. Belül harc, kívül közöny sajtolta idegeit. Verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. Egyedüli reményforrása ismét az imádság. 6’50”
IGEOLVASÓ: „Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.« Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: »Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?« Másodszor is elment, és így imádkozott: »Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod...« Ismét alva találta őket... Harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal.” (Mt 26,39kk) 7’30”
ZENE (oratóriumrészlet vagy valami más, ami kifejezi a szomorúságot, majd a zenére ráúsztatva a vers)
VERSMONDÓ:
Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Júdás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.
Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!
(Dsida Jenő: Nagycsütörtökön) 7’55”
IGEOLVASÓ: „Júdás Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. Jézus így szólt hozzá: »Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? Ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.«” 8’10”
VI.
NARRÁTOR: Zuhanó kőként gyorsulnak fel az események. Jézust a Nagytanács elé viszik. A főpap Kajafás, az írástudók és a vének jelenlétében vizsgáztatja Jézust. Közben pedig ők is vizsgáznak az ártatlan Bárány előtt. Koncepciós pert folytatnak ellene, előre meghozott ítéletüktől nem tudnak szabadulni. Hamis tanúkat állítottak elő. A vád: istenkáromlás, mert magát Isten Fiának mondotta. Büntetése: halál, amit vallásuk nevében mondtak ki. Jézusnak ennél jobban fájt tanítványa, Péter tagadása. 8’50”
(Alatta távolról, halkan, mintegy zenei elővételezéseként a nagypénteknek felcsendül az Ó, Krisztusfő, te zúzott dallama. Szöveg nélkül, vagy az oratóriumból, vagy a 341. dicséret előjátékaként, átkötve a vers alá.)
VERSMONDÓ:
Valami fényt! – A főpap udvarában
ott lobogott a tűz és nevetett,
vidám szikrákat szórt az éjszakába.
Simon elindult felé, mint a kába.
Nem Péter, nem, most nem kőszikla volt ő,
nyárfalevél volt, szélvészben kerengő,
didergő lélek, szánalomra méltó
elárvult ember, telve félelemmel.
------------------------------------------------
– Hallgatva és megvetve állt a KRISZTUS
bent Kajafás előtt. Kint fuldokolva
bánattól és méregtől mondta, mondta
Simon, s átokkal, esküvel tetézte:
Nem ismeri, sohsem ismerte, mégse
hittek neki... Nagy láng csapott az égnek,
s kakasszó harsant messze, mint az ítélet.
(Füle Lajos: Simon Péter) 9’40”
VII.
NARRÁTOR: Aztán a megszálló hatalom helytartója, Pilátus elé viszik. A Nagytanács megüzeni neki: ők már meghozták a halálos ítéletet. Jézus elindul a fájdalmak útjának sziklakemény kövezetén. Ó, de nehéz rajtad minden lépés, via dolorosa! Pilátus közben palotájában mossa-mossa kezét, de az ártatlan vére örökre ráégett arra. Heródes pedig jó szórakozásnak tekinti a Názáretivel tölthető időt. Megörült Jézusnak, mert azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. De nemcsak a külső színen gyorsulnak fel az események, hanem az ébredő lelkiismeretben is. 10’25”
IGEOLVASÓ: „Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy a főpapok és a vének elítélték őt, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt, és ezt mondta: »Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.« De azok ezt mondták: »Mi közünk hozzá? A te dolgod.« Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott. Ment és felakasztotta magát.” (Mt 27,3kk) 10’55”
NARRÁTOR: A tömeg egyre hangosabban követelte a rablógyilkos Barabbás szabadon bocsátását. Pilátus engedett a végzetesen rosszul döntő tömeg nyomásának. Mint annyiszor a történelemben, a tömeg szava most sem bizonyult Isten szavának. 11’15”
IGEOLVASÓ: „Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: »Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől...« Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.” (Mt 27,24kk) 11’40”
NARRÁTOR:
Mennyei Atyánk! Te megengedted, hogy az Ártatlant
bűnös emberek ítéljék el. A felette kimondott ítélet
önmagunk ítéletévé lett. Eleven szén minden
nemzedék és nemzetség fején.
Uram, Jézus, ha majd egykor eljössz ítélni élőket és
holtakat, Pilátusokat, Heródeseket, Kajafásokat,
Pétereket és Júdásokat, tömegembereket és írástudókat,
bölcseket és tudatlanokat, hóhérokat és áldozatokat, add
értenünk ítéleted. Taníts meg minket felismerni és elítélni
ezeket – önmagunkban!
Légy irgalmas hozzánk! 12’30”
(Alatta, a vége felé induljon az Ó, Krisztusfő, te zúzott dallama, előjátéka.)
ÉNEK: Ó, Krisztusfő, te zúzott 1. versszaka – ez köti össze az imát és az igeolvasót.)
13’30”
VIII.
IGEOLVASÓ: „Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: »Üdvöz légy, zsidók királya!« Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.” (Mt 27,27–30)
14’00”
NARRÁTOR: Az emberekben rejtőzködő fenevad feltápászkodott, és kimutatta foga fehérjét. A falkaösztöntől feldobva még a leghitványabb ember is leköpheti Jézust. Majd saját ruhájába öltöztették, vállára tették a keresztet, és elindították a vesztőhely, a Golgota felé. 14’30”
VERSMONDÓ: Lelkem, nézz a Golgotára,
Jézusodnak nézd fejét!
Tövissel van koronázva,
Mégis áldva néz feléd.
Szenved Isten bajnoka,
És bár vérzik homloka,
A világot nem átkozza,
Meghal érte imádkozva.
15’00”
ÉNEK: Református énekeskönyv 341,2 16’00”
NARRÁTOR:
A kereszt világok gyújtópontja: ott futott egybe
az ember tragédiája meg Isten kibeszélhetetlen irgalma.
Önveszejtő mélységeink és Isten mentő kegyelme.
Jézus mindennek ellenére nem átkozódott. Hagyta, hogy
kiderüljön rólunk: irgalmatlanul elmegyünk a
végsőkig. És közben nem ismerjük fel életünk igazi esélyét.
Amint a kereszt alatt tolongó tömeg sem sejtette, hogy szemük
előtt játszódik le az üdvtörténet legtitkosabb és a
világtörténelem legjelentősebb eseménye: az ott még
áldozat Jézus lesz a győzedelmes Krisztus, aki csak ennyit
szól a kereszten: 16’45”
IGEOLVASÓ: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit
cselekszenek!” (Lk 23,34) 16’50”
NARRÁTOR: Így teljesedett be az Írás szava, amit Ézsaiás próféta ezredévvel előtte megjövendölt: 17’00”
IGEOLVASÓ: „Megvetett volt, és emberektől elhagyott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53,3kk) 17’25”
IGEOLVASÓ: „Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: »Éli, éli, lamá sabaktáni! Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?« Majd így szólt: »Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!« És ezt mondva, meghalt.” 17’55”
ZENE (ami kifejezi a drámát) 18’40”
NARRÁTOR: Akkor és azóta, és amíg emberek élnek e földgolyón, nem lehet az ott történtekről és egyetemes bűnrészességünkről sem kevesebbet, sem többet mondani ennél: 18’55”
VERSMONDÓ: Mind, ami kín s ütés ért,
Magam hoztam reád.
Uram, e szenvedésért
Lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve,
Itt állok én, szegény,
S kérlek, lelked kegyelme
Sugározzék felém. 19’20”
ZENE (az utolsó sornál indul a 341,3. verse énekelve) 20’20”
VERSMONDÓ: Az a pár szög a Golgotán
régen világunk sarka már,
melyen kimozdul elvesző
állapotából, mellyel Ő
immár örökre megnyitott
a menny felé egy kárpitot.
(Füle Lajos: Világunk sarka) 20’40”
IX.
ZENE: Händel: Júdás Makkabeusból csak a zene!
Erre rá a himnusz parafrázisa:
VERSMONDÓ: Légyen dicsőség mindenek előtt
Néked, mert Te győztél a halál fölött.
Fénylő arcú angyal őrzi sírodat,
Ő hirdeti nékünk diadalmadat.
Légyen dicsőség mindenek előtt
Néked, mert Te győztél a halál fölött.
Itt van már Jézus hívei között,
Jertek mind, Ő népe, Köszöntsétek Őt.
Töltsön el a hála most mindeneket,
Győzelmével szerzett nékünk életet.
Nincs semmi kétség győzelme felett,
Velünk az Úr Jézus, ki továbbvezet.
Légyen dicsőség mindenek előtt
Néked, mert Te győztél a halál fölött. 21’25”
X.
NARRÁTOR: Harmadnapra, vasárnapon feltámadott. Valóban feltámadott!
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve –
harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die. (Pilinszky János)
21’50”
A versolvasás alatt a Júdás Makkabeusnak csak a zenéje szóljon halkan, majd a végén fortéban. Vagy a Messiás zárótétele, vagy más ünnepi, zengő halleluja. 22’30”
VERSMONDÓ:
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!
Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!
Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ő MAGA AZ ÉLET!
(Füle Lajos: Az eltemethetetlen) 23’00”
NARRÁTOR: Köszöntünk mi is téged: Áldott légy, győztes áldozat, feltámadott Úr, aki kétezer éve megígérted: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) És tartod szavadat. Zengjenek hát Rólad ma is a harangok! 23’20”
(Indul az elején hallott harangszó)
(Harangszó elhalkul, kiúszik...) 24’00”
VÉGE
