Öt nap Jézussal 1.

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! 

A Nagyhét első napjához értünk. Jézus Krisztus földi életének utolsó hete kezdődött meg. Virágvasárnapon Jézus királyjelöltként bevonult Jeruzsálembe, és öt nap múlva a kereszten halt meg. Ezt az öt napot fogjuk Jézussal együtt végigjárni. Ennek az öt napnak a történéseit, eseményeit halljuk majd estéről-estére.

A jeruzsálemi nép sok jót várt Jézustól. Ezért fogadták őt olyan lelkesen. Nem Jézus ellen, hanem Jézus mellett tüntettek. Nézzük meg ezt a népet, a Jézust ujjongva fogadó embereket. Meddig tart a lelkesedésük? Meddig mennek Jézussal? És közben próbáljunk választ adni arra, hogy mi meddig megyünk Jézussal?

Azok az emberek, akik ott, Jeruzsálemben az utcára mentek, és éltették Jézust, azzal a várakozással tették ezt, hogy Jézus majd teljesíteni fogja álmaikat. Élére áll egy nemzeti harcnak, az elnyomó, megszálló rómaiakat kiűzi, megteremti az ország függetlenségét, virágzóvá teszi a gazdaságot, jólétet, békét, igazságosságot ad a szegényeknek. Hittek Jézusban, hitték, hogy ő a Messiás, akinek uralkodása boldog életet hoz. Az emberek, ahogy az lenni szokott a tömegben, egymást lelkesítették. Halleluja, éljen Jézus, éljen a király!

A tömegben könnyű sodródni, együtt menni a többiekkel, lelkesedni, kiabálni, döntéseket hozni. Pedig a legtöbb embert ugyancsak vékony szál fűzte Jézushoz.

Nincs ez másként ma sem, mi is így vagyunk. Lelkesedünk, ha sokan vagyunk a templomban, ha úgy tűnik, hogy előnyös Jézussal menni. Gondoljunk csak vissza a 90-es évek elejére, a rendszerváltás utáni időre, amikor sokan eldobták a pártkönyvüket és a fiók mélyéről előkeresték a keresztelési bizonyítványukat. És lelkesen kezdték hangoztatni, hogy én is hiszek, én is keresztény vagyok, elkezdtek templomba járni. Amíg úgy néz ki, hogy Jézushoz tartozni a siker útja, addig sokan mennek vele. Azután kiderült, hogy az élet másfelé megy. Pontosabban az derült ki, hogy Jézus megy másfelé. Nem akarja az uralkodás útját járni, ő nem forradalmár, nem népvezér, az ő programja nem a hatalom, hanem az áldozat, a békesség, a szelídség, az alázat.

Azt mondta az őt követőknek, hogy tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű. Azt mondta, hogy szeressétek ellenségeiteket és bocsássatok meg nekik. Azt mondta, hogy ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, gyűjtsetek kincset a mennyben. Azt mondta, hogy térjetek meg, szakítsatok a bűneitekkel, legyetek tiszta lelkűek és életűek. Azt mondta, legyetek egymáshoz irgalmasok. Azt mondta, szeressétek Istent mindennél jobban, és szeressétek embertársaitokat, mint magatokat. Ez Jézus programja. És erre a programra az emberek gondolkodóba estek. Jó ez nekünk? Hogy én feladjam önmagamat, és amit az eddigi életemben megszoktam, azzal ellenkezően éljek: Jó ez nekem? Igaz, hogy Jézus programja ígéreteket is tartalmazott, hogy aki követi őt, vele megy, annak megbocsáttatnak a bűnei, Isten gyermeke lesz, örök életet nyer, - de megéri ez nekem? Hiszen az örök élet, az üdvösség csak ígéret. Én most akarok jól élni, sikeresnek lenni, anyagiakkal rendelkezni. Mindezt felcseréljem bizonytalan ígéretekért, amikor körülöttem más emberek egészen jól élnek Jézus nélkül? Kilógok a világból, lemaradok az életről egy bizonytalan jövendőbeli örök életért. Megéri ez nekem? Akik Jézussal mennek, azokat lesajnálják, lúzereknek, az élet veszteseinek, nem e világra valónak tekintik: Jó ez nekem? Megéri?

És itt vagyunk a virágvasárnapi kérdésnél: Meddig mész Jézussal? Vállalod-e, aláírod-e az Ő programját? Jézus nem lelkesedő embereket akar, hanem tanítványokat, akik végigmennek vele az úton, és nem maradnak le, nem szállnak ki menet közben.

Pedig megtörtént ez olyanokkal is, akik sokkal közelebb álltak Jézushoz, mint a virágvasárnapi sokaság, vagy mi is. Jézusnak nem csak 12 tanítványa volt. Akik látták csodáit, gyógyításait, akik hallgatták tanítását, azok közül sokan mentek Jézussal. De amikor Jézus elkezdett beszélni programjáról, arról, hogy milyennek akarja Isten az ember életét, amikor arról szólt, hogy aki őt követni akarja, az tagadja meg önmagát, és rendelje alá egész életét Istennek, akkor azt mondták: Kemény beszéd ez, ki hallgathatja? És elmentek, otthagyták Jézust. Még a leghűségesebbek is gondoltak erre, úgy, hogy Jézusnak meg kellett tőlük kérdeznie: Ti is el akartok menni?

Most minket kérdez meg: Te is el akarsz menni? Vagy azt mondod, amit Péter válaszolt erre a kérdésre: Uram, hová mehetnék? Örök élet beszéde van nálad. De éppen Péter esetében látjuk, hogy a szavaink többet mondhatnak, mint az életünk. Péter végül mégis elment, elhagyta Jézust, amikor nagycsütörtök éjszakáján a főpap udvarában háromszor megtagadta őt. Az életünk sokszor rácáfol a szavainkra. Az előbb énekeltük: Keresztyén vagy, mondod, mert Krisztus neve rajtad, A menny, föld Istenét Uradnak vallja ajkad. De Istent Uradnak, hiába nevezed, Ha parancsolatát egyszersmind nem teszed.

Abraham a Santa Clara, a 17. sz-ban élt ágostonrendi szerzetes, akit Lipót császár Bécsben udvari prédikátorának nevezett ki, egyik prédikációjában így mondta:

Te keresztény vagy? Krisztus minden gazdagságról lemondott, szegénnyé lett a szegények között, de te úgy ragaszkodsz a pénzhez, mint a pióca az áldozatához.

Te keresztény vagy? Krisztus egyszerűen élt, nem volt hajléka, ahová a fejét lehajthatta volna, de te díszes házban laksz.

Te keresztény vagy? Krisztus mindig másokért élt, mindenkinek segített, de te mindig csak magadra gondolsz.

Te keresztény vagy? Krisztus megbocsátott az ellenségeinek, még a kereszten is imádkozott azokért, akik kivégezték, de te bosszúálló vagy és átkozódsz.

Te keresztény vagy? Krisztus megalázta magát, de te csak arra törekszel, hogy a másik fölé kerülj.

Te keresztény vagy? Krisztus maga volt a tisztaság, akire még ellenségei sem tudtak bűnt mondani, de te mind a tíz parancsolatot megszeged.

Te keresztény vagy? Krisztus a fél éjszakát buzgó imádsággal töltötte, kereste és cselekedte mennyei Atyja akaratát, de te soha meg nem kérdezed tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem?

Keresztény vagy? A beszédedből nem tűnik ki, a cselekedeteidből nem látom meg, az életmódodból nem derül ki, hogy keresztény lennél. Mert csak az keresztény, aki követi Jézust! De hogyan követed te? Miben követed? Mikor követed? Meddig követed?

Jaj azoknak, akik magukat keresztényeknek tartják, akik azt mondják, hogy ők Jézussal mennek, de csak a tömeget, az egyházat követik. Ők menthetetlenül lemaradnak, leszakadnak Jézustól. Jézussal menni mindig csak kettesben lehet: Ő és te, a többiek nem számítanak.

Szeretett testvéreim, Jézussal együtt menni, az ő lábnyomában menni, tanítványának lenni: erre hívott meg téged Jézus. Kövess engem, mondja, és ez neked szól. Ne nézz körbe, hogy vajon más is indul-e. Téged hívott, te indulj!

Meddig mész vele? Mész-e addig, ahol kimondod, mint Péter: Én bűnös ember vagyok, Uram. Mész-e addig, ahol sírni kezdesz a bűneid miatt, mint Mária Magdolna. Mész-e addig, ahol azt mondod, mint a tanítványok: Íme, mi mindent elhagytunk érted. Mész-e addig, ahol megvallod, mint Pál: mindent kárba és szemétbe veszni hagytam, az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének nagyságáért. Énekled az evangélikus himnuszban, hogy Kincset életet, nőt és gyermeket, mind elvehetik,... de mienk a menny örökre. Mi lenne, ha egyszer tényleg előállna egy ilyen helyzet? Akkor is énekelnéd?

Meddig mész Jézussal? Meddig ment Jézus? A keresztig, a halálig. Mész-e vele a te keresztedig, ahol meghal az önző, bűnös természeted, az ó-embered? E nélkül senki nem lehet keresztény. Lehet Jézussal szimpatizálni, lehet neki drukkolni, lehet hallelujázni, de nem lehet új életet kapni. Az új élet a feltámadással születik meg. De aki nem hal meg, az nem is támadhat fel.

Jézus arra hív, hogy egész életünkkel őt kövessük. Hogy egész magatartásunkat, gondolkodásunkat, akaratunkat, tetteinket neki rendeljük alá. Ez óriási változást hoz az életünkben. Emberi kapcsolatainkban, házasságban, munkánkban, időbeosztásunkban, szórakozásunkban, a pénztárcánkban, mindenben Jézus mondja meg, hogyan van Isten akarata és rendje szerint. Engeded-e, hogy Jézus mindenbe beleszóljon? Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te, Uram!

Meddig mégy vele?  Ámen.