Aranyszájú Szent János: Feltámadási beszéd

Létrehozás: 2009. április 20., 09:53 Legutolsó módosítás: 2009. április 20., 09:54

Óh halál, hol van a te fulánkod? Alvilág, hol van a te győzelmed? Feltámadott Krisztus, és lehullottak a démonok. Feltámadt Krisztus, és örvendeznek az angyalok. Feltámadt Krisztus, és senki halott nincs a sírban.

Aranyszájú János, Konstantinápoly érsekének

beszéde

Krisztus Istenünk dicsőséges és üdvösséges feltámadásának szent és fénythozó napján. 

 

Aki jámbor és istenszerető, élvezze ezt a szép és derüs ünnepséget.

 

Aki hálás szolga, örvendezve lépjen be az ő Urának örömébe.

 

Aki a böjtölésben megfáradt, élvezze most a jutalmát.

 

Aki az első órától munkálkodott, nyerje el ma igazságos bérét.

 

Aki a harmadik után jött, hálásan ünnepeljen.

 

Aki a hatodik után érkezett, egyáltalán ne kételkedjék, mert semmiben sem károsodik
meg.

 

Aki a kilencedik óráig késlekedett, jöjjön, egyáltalán ne habozzék.

 

Aki csak a tizenegyedikben érkezett, az se féljen késlekedése miatt; mert bőkezű az
Úr: az utolsót éppúgy fogadja, mint az elsot, a tizenegyedik órában érkezettet
éppúgy megpihenteti, mint azt, aki az elsőtől fogva dolgozott; a későbbit is
kegyelmébe fogadja és az elsőt is megbecsüli; annak is ad, ezt is
megajándékozza; a cselekedeteit is elfogadja és a szándékát is üdvözli, a
munkáját is megbecsüli és az elhatározását is megdicséri.

 

Lépjetek hát be mindannyian a mi Urunk örömébe; elsők és másodikok, élvezzétek
jutalmatokat.

 

Gazdagok és szegények, együtt ujjongjatok.

 

Mértékletesek és könnyelműek, tiszteljétek ezt a napot.

 

Akik böjtöltetek és akik nem böjtöltetek, vigadjatok ma.

 

Tele az asztal, tobzódjatok valamennyien.

 

Sok a borjú, senki se távozzék éhesen.

 

Mindannyian élvezzétek a hit lakomáját.

 

Mindannyian élvezzétek a jóság bőségét.

 

Senki se siránkozzék szegénysége miatt, hiszen megjelent a közösség országa.

 

Senki se bánkódjék vétkezései miatt, hiszen bűnbocsánat kelt ki a sírból.

 

Senki se féljen a haláltól, hiszen megszabadított minket tőle az Üdvözítő halála.

 

Eltörölte azt, amikor alávetette neki magát.

 

Leigázta az alvilágot Az, aki alászállt az alvilágba.

 

Megkeserítette azt, amikor megízleltette vele az Ő testét.

 

És ezt látván előre Ézsaiás, így kiáltott fel: Az alvilág – úgymond – megkeserült,
amikor ott lenn találkozott Veled.

 

Megkeserült és megrontatott.

 

Megkeserült és megcsúfoltatott.

 

Megkeserült és megöletett.

 

Megkeserült és megsemmisült.

 

Megkeserült és megbilincseltetett.

 

Testet ragadott meg és Istent talált.

 

Földet ragadott meg és a mennyel került szembe.

 

Olyat ragadott meg, amit látott, és oda hullott alá, ahonnan nem látott.

 

Óh halál, hol van a te fulánkod?

 

Alvilág, hol van a te győzelmed?

 

Feltámadott Krisztus, és lehullottak a démonok.

 

Feltámadt Krisztus, és örvendeznek az angyalok.

 

Feltámadt Krisztus, és senki halott nincs a sírban.

 

Mert feltámadván Krisztus a halottaiból, első zsengévé lett az elhunytak közül.

 

Övé a dicsőség és a hatalom mindörökön örökké. Ámen.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben