Szegények, üldözöttek királya

Angyal: Üdvözlégy, kegyelembe fogadott. Az Úr veled van.

Fiút szülsz, akit Jézusnak nevezz. Ő lesz Izrael királya, Isten Fiának fogják mondani.

Mária: Hogyan lehetséges mindez, mikor még férjem sincsen?

Angyal: Isten Szentlelke teszi ezt, ezért a fiad is szent lesz. Istennek semmi sem lehetetlen.

Mária: Történjék velem a te beszéded szerint!

Gyerekem lesz, Izrael királya, Isten az apja. Ó, mit is csináljak!

József: Jaj istenem. Mi van Máriával? Ő az én jegyesem és szemmel láthatóan terhes. Félre lépett volna? Tehát hűtlenné lett! Jaj Istenem! Mit tegyek? Így nem lehet a feleségem, a törvény is tiltja. El kell küldenem.

Isten (Angyal): József! Máriát feleségül bátran elvegyed, mert a gyermek a Szentlélektől van. A fiút, Jézusnak nevezd!

József: Mária!

Mária: József! Beszélnem kell veled. Lehet, hogy nem hiszed…

József: Tudom, és hiszem. Szeretlek.

Mária: Tudod?

József: Jézus legyen a neve.

Mária: Ezt mondta nekem is az Angyal. Ó, hát Igaz! Tudod mit mondott még? Király lesz.

József: Tudom. Velünk az Isten.
Hát, ahogy látom rajtad, nincs sok időnk. Fel kell készülnünk, hogy méltóan fogadjuk.

Mária: Ó, igen. Hogyan is jöhet, egy ilyen szegényes otthonba?

József: Ne félj, Mária! Isten tudja, hová küldje. Én magam is ügyes ács vagyok. A lakhelye itt, Názáretben, kész kis palota lesz, és ami egyelőre a legfontosabb, az ágy. Igazi hercegi kis ágyat faragok.

Gáspár (bölcs):

Feltűnt a csillag az égen. Indulnunk kell, megszületett a nagy király.

Menyhért (bölcs): Izrael szentje, az egész föld Ura.

Boldizsár (bölcs): Mit is vigyünk neki? Gazdagságához milyen ajándék fogható?

Gáspár: Ahhoz fogható nincsen semmi se. De, ha drága tömjénem viszem, hódolatomat talán veti meg.

Menyhért: Aranyam, legértékesebb kincsem, neki elviszem.

Boldizsár: Jó illatú mirhám, mi csodás vagyon, erre tartogatom.

József: Nézd, Mária! Lassan elkészül minden.  A gyermek otthona, nem igazi palota, de a kiságya egy csoda.

Mária: Baj van József! Augusztus császár erős parancsban kiadta, mindenki a helyre, hol született, rögvest térjen haza, Úgy döntött, hogy népét megszámoltatja.

József: Ó, az a haza, Betlehem városa! Oly messze van innen. Kétnapi járóföld oda. Nem mehetünk, hisz a gyaloglást sem bírod, szamarunk pedig nincsen nekünk.

Mária: Induljunk, menjünk! Mi szükséges, összeszedjük, legfeljebb majd többet pihenünk.

József: És a gyermekkel mi lesz?

Mária: Ne aggódj felőle. Ha még ma indulunk, és Isten megadja, a születésig újra haza jutunk.

József: A szép Betlehem városa! Itt vagyunk Mária. Végeztünk a számlálással is. Esteledik, holnap Názáretbe visszaindulunk, de most szállást kell találnunk.

Mária: Nem bírom tovább. Fáradt vagyok, s a gyermek méhemben mozdult egy nagyot.

Szállásadó1: Ide ne gyertek, házam már kiadtam. Eridjetek!

Szállásadó2: Pénzetek oly kevés. Szállásomat jobb módúakra tartogatom.

Szállásadó3: Hisz, ez mindjárt megszül! Ilyen bonyodalom nekem nem kell. Menjetek hátulra ott az istálló. Szállásnak azt adom, hogyha az megfelel.

Mária: Nem jól vagyok. Idegen a hely, nyirkos a szalma, minden csupa kosz. Mikor megyünk már haza?

József: Kitartás Mária! Van még idő. Pihenj, Hajnalban indulunk. Még pár nap, és lesz a születőnek igazi otthona.

Mária: Nincs idő. Sok volt a gyaloglás érzem, jön már a csecsemő.

József: Nézd, itt van a kis király. Otthon üres a kiságy, s méltatlan e hely. Nincs más csak egy jászol, de jobb híján, oda befektetem.

Mária: Tudod József, e kis újszülöttel nem indulhatunk el. Még sokáig nem jutunk még haza.

Gáspár: Nézd, a csillagot! Az istálló felett megáll. Tán csak megpihen, és majd megint megy tovább.

Menyhért: Nem megy az! Nézd! Fényesebb, mint bármikor máskor az út során.

Boldizsár: Nem kisbárányt, de a messiás királyt jöttünk köszönteni.

Gáspár: A csillag volt eddig is vezérünk. Ha azt mutatja, menjünk, ide kell betérnünk.

József: Nézd, Mária! Valaki jön. Talán a gazda?

Mária: Még jó, ha a gazda, és nem valamiféle haramia.

Gáspár: Békesség. Nem vagyunk biztosak, hogy jó helyen járunk.

Menyhért: Jé, egy gyermek! Adj Isten! Nem látok kincset, vagy szolgák hadát. Valami tévedés lehet. Hol van a nagy király?

Boldizsár: A csillagot nézd Menyhért, és az ígéretet!

Mária: Nézd, József, e csodás sereget, kik valóban jöttek, hogy királyt köszöntsenek!

József: Ó Isten! Ez jel! Nem felejtettél el! Igazak az álmok! Valóban messiás született itt nálunk!

Gáspár: Csak most kezdem érteni. Ennek így kellett lenni.

József: Pásztorok jönnek. Hallod, Mária! Valami nagy csodáról beszélgetnek közben.

Pásztor1: Eljött a messiás. Azokhoz jött, akiknek nincsen. Nem kapni jött, hanem adni, a szívéből mindet.

Pásztor2: Angyal jelent nekünk: Kik sötétségben járnak, azoknak számára, nagy fényesség támad.

Pásztor 3: Nehéz élete lesz, hogyha már így kezdi. Teljes hódolatunk neki.

Mária: Újra reggel! A bölcsek s a pásztorok elmentek, a kisgyermek ébred. Velünk az Isten, velünk az Élet!

József: Mária! Álmomban szólt az Isten. Heródes, a mostani király, a gyermek életére tör. Már most félti a trónját?

Mária: Nyilván mind a gonosz, mind a jó megérzi, ha a messiáskirály megérkezik.

József: Induljunk Mária, nincs idő, muszáj. A cél Egyiptom, ahogy a látomásban áll.

Mária: Indulunk, Jézusom, kincsem. Már nem féltelek. Nagy király lehetsz, hogy már kisgyermekként, ily nehéz sorsot ad az Isten.