(A templom félig van megvilágítva. Az oltár előtt van a színpad, rajta egy kis asztal telefonnal, egy szék az orvosnak és még néhány a pácienseknek. Az egyik oldalon rögtönzött ajtó. Az ambón egy fiatal olvassa a bevezető szöveget.)

Szóvivő:  Ezen a Karácsonyon II. János Pál pápa jelképesen megnyitja a jubilleumi ajtót a Szent Péter bazilikán Rómában és ezzel megnyitja a NAGY JUBILLEUM ÉVÉT, JÉZUS KRISZTUS, ISTEN FIA SZÜLETÉSÉNEK 2000. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL.

            Mi is azért jöttünk össze, hogy városunkban, plébániánk templomában megünnepeljük Jézus születésének 1999-ik évfordulóját. Jézus Betlehemben született, édesanyja Szűz Mária, és az Atya azért ajándékozta Őt nekünk, hogy az emberek Megváltója legyen, egyben a mi Megváltónk is.  Minden rosszat, ami ebben a világban tombol és gyötri az emberi lelkeket és testeket is, egyedül Jézus Krisztus oldhat meg.

            Ezzel a kis műsorral Jézus és Édesanyja előtt szeretnénk hódolni, szeretnénk megújítani az emberek szívében a hitet az egyedüli Megváltóban, hogy mindannyiunk számára ez a Karácsony boldog és áldott lehessen.

            A műsor első részében be szeretnénk mutatni azokat a rossz dolgokat, amelyek a bűn következményeként keserítik az életünket. Hallgassuk figyelmesen!

(A doktornő ül és ír. Egyszerre megszólal a telefon. Felveszi a kagylót és beszélni kezd.)

Doktornő: Tessék! (Hallgat és arcjátékával fejezi ki, hogy kellemetlen dolgokról van szó, majd beszélni kezd, ismételve azt, amit hallott.) Ön tehát azt állítja, hogy a fia annyira agresszív, hogy képes lenne megölni önt és a férjét?! Hogy hívják a fiát?... Tamás?! Hány éves?... Huszonnégy! De hiszen ő már volt nálunk az osztályon kezelésen...! Jó...! Vezessék el ide! Kap egy injekciót és majd megnyugszik...! Tessék? Hát mi mást tehetnék? Nem vagyok Isten! Nem ölhetünk meg egy embert!? Forduljon az Egyházhoz, talán ők tudnak segíteni...?! (Leteszi a kagylót, a telefon újra csörög.)

Doktornő: Tessék, kérem! Ez itt a kórház, a pszichiátria...! (Hallgat és reagál.) Igen! Persze! Nem, azt nem! Ezt mi nem tehetjük. Hívja a rendőrséget!... És hol vannak a gyerekei?... Nincsenek gyerekei! Nem a mi dolgunk önt megvédeni az erőszakos és iszákos férjétől...! Ezért ne vesse le magát a tizenharmadik emeletről...! Talán inkább keressen fel egy papot! (Leteszi a kagylót. Alig, hogy feláll, az ajtón egy fiatal nő lép be, szakadozott ruhában, sír és így szól:)

Nő: Doktornő, kérem, segítsen rajtam! Megőrülök! Adjon egy nyugtató injekciót... A munkából mentem hazafelé. Egyszerre csak előugrott a sötétből egy ember. Letépte rólam a ruhámat, ütni kezdett és meg akart erőszakolni... Szerencsére arra jött néhány ember és akkor elmenekült...!Nem mehetek így haza a férjemhez és a gyerekeimhez...!

(A doktornő a székre mutat, hogy üljön le és így szól hozzá:)

Doktornő: Jó, üljön le ide és mindjárt adok egy injekciót, attól majd megnyugszik...! (Megint csörög a telefon, ugyanakkor az ajtón egy véres fiatalembert vezetnek be.)

Doktornő: Halló, tessék!...Meghalt?! Meggyilkolták? Ki?...Elnézést kérek, de ez az eset a rendőrségre és az ön kerületi orvosára tartozik! (Leteszi a kagylót és az újonnan érkezett pácienshez fordul...:)

Doktornő: Jó napot! Tessék, mi történt?

Páciens: Doktornő, a padlón fekve találtuk, felvágta az ereit és majdnem elvérzett...!

Doktornő: Miről van szó? Talán fiatalkori szerelemről?...

Páciens: Nem, doktornő! Kábítószerezik! Ő az egyetlen gyermekünk és mindent megadtunk neki... Sajnos, rossz társaságba keveredett és titokban hasist kezdett használni... Tiltottuk neki és mindent megpróbáltunk, de mégis...

Doktornő: Amikor felépül, ajánlom, forduljanak az egyházhoz... Önök hívők?

Páciens: Hát, tudja, szoktunk adni a Szent Antalnak. Már ezt is megpróbáltuk, de nem segített...

(Megint csörög a telefon. A doktornő mérgesen veszi fel a kagylót:)

Doktornő: Tessék!!!... Mit érdekel engem, hogy az ön férje nem szereti a gyerekeket és abortuszra akarja küldeni!... Vannak más intézmények, forduljon azokhoz, engem hagyjon békén...!

(Leteszi a kagylót és hangosan így szól:)

Doktornő: Ez tiszta őrület! Tessék, jöjjenek be a másik szobába...

(Ezzel eltűnnek a színről, közben komoly zene szól, megszólal a szóvivő:)

Szóvivő: Ebbe az ilyen világba akar eljönni maga az Isten, hogy megmentsen minket! Eljövetelét a próféták előre hirdették. Jeremiás figyelmeztetése hozzánk is szól:

1.próféta: Igy szól a Seregek Ura, Izrael Istene: „Ti láttátok mindezt a rosszat...Pedig elküldtem hozzátok összes szolgámat, a prófétákat, idejekorán küldtem és mondtam: Ne tegyétek ezt az utálatos dolgot, amit gyűlölök! De nem hallgattatok rám!” (Jer 44,2.4)

Szóvivő: Ezekiel prófétáé legalább ennyire...

2.próféta: „Ember, felfuvalkodott a szíved!...Azt mondtad: Isten vagyok én! Azért én idegeneket hozok rád, a nemzetek legerősebbjeit...Vajon mondod-e majd akkor is: Isten vagyok én!?”

(Ez 28,1.6)

Szóvivő: Izaiás próféta pedig így bátorít...

3. próféta: A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog...Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. (Iz 9, 1.5)

Szóvivő: Sok évi várakozás után a prófétai jövendölések beteljesedtek JÉZUS KRISZTUSBAN, aki Betlehemben született. (Ének)

(Az oltár előtt egy csoport ember áll és beszélgetnek. Egy férfi érkezik és üdvözli őket:)

Lukács: Béke veletek, jó emberek! Történt talán itt valami, hogy itt álltok és várakoztok?

Asszony: Nem, mi a Messiás édesanyját várjuk!

1.gyermek: A Messiás anyját keressük, hogy beszéljen nekünk a Messiásról, akire egész Izrael vár. Azt mondják, hogy Ő fog békét hozni minden embernek. Az Ő édesanyja tudná nekünk a legjobban elmondani, hogy is történt mindez...

2.gyermek: Éppen a legjobb helyre jöttünk ide, Názáretbe!

Lukács: Akkor én is várni fogom őt veletek! Én a Messiásról szeretnék írni. Itt fogom megtudni a legtöbbet róla!

Asszony: Valami hangokat hallok! Lehet, hogy jönnek?! (Mindenki abba az irányba néz.)

1.gyermek: Ott jönnek!

Mind: Tényleg, ki jön?

Lukács: Egy asszony, magas és méltóságteljes, egyszerű és szelíd. Nagyon kedves...!

2. gyermek: Békesség a Messiás Édesanyjának! (Mindenki köréje gyűlik és nagy örömmel hallgatják.)

Mária: Az Isten áldjon meg benneteket, jó emberek és gyerekek! Nagyon boldog vagyok, mert eljöttetek, hogy halljátok az igazságot az én csodálatos Fiamról, Jézusról. Ő a Messiás, akit Isten ajándékozott a világnak, hogy minden ember megváltója legyen...

1.gyermek: Legszentebb Édesanya, ülj le ide közénk és mondd el nekünk, hogyan is kezdődött...?

Mária: Drága testvéreim! Mindent el szeretnék mondani nektek, hogy ti is lássátok, mennyire jó az Isten, aki a saját fiát áldozta fel értünk, hogy a mi Megváltónk legyen...Engem pedig, alázatos szolgálóját, arra választott ki, hogy az Ő édesanyja legyek. Miután József és én eljegyeztük egymást, egy napon, miközben imádkoztam, éppen ezeket a szavakat mondtam: „ISTENEM, TE VAGY AZ ÉN SEGíTSÉGEM ÉS SZABADITÓM, KÉRLEK, NE KÉSLEKEDJ...!”, egyszerre csak egy kedves hangot hallottam a szobámban:

(A másik oldalon térdel a fiatal Mária, az angyal hozzálép és megszólítja:)

Gábriel angyal: ÜDVÖZLÉGY, KEGYELEMMEL TELJES! AZ ÚR VAN VELED!...

Fiatal Mária: (zavarba jön és szó nélkül figyel)

Gábriel angyal: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál az Úr előtt! Ime, méhedben fogansz és fiút szülsz és a  Jézus nevet adod majd neki... Nagy lesz Ő és a magasságbeli fiának fogják nevezni...! (Csend)

Fiatal Mária: Hogyan fog történni mindez, hiszen férfit nem ismerek?

Gábriel angyal: A Szentlélek száll le rád és a Magasságbeli ereje beárnyékol. Ezért a születendő gyermek is szent lesz, Isten Fia...Idős rokonod, Erzsébet is fiút fogant... Istennek semmi sem lehetetlen! (Mária egy kicsit vár, majd válaszol:)

Fiatal Mária: Ime az Úrnak szolgáló leánya! Legyen nekem a te igéd szerint!

(Rövid ének vagy zene után Mária folytatja a történet elbeszélését.)

Mária: Ezekre a szavaimra Gábriel angyal eltávozott. Igy lettem Jézus Édesanyja a Szentlélek által. Abban az órában teljesen összezavarodtam, de egyben boldog is voltam. A nagy örömtől egész nap énekeltem és ujjongtam. Először drága édesanyámnak, Annának mondtam el, másnap pedig elindultam nagynénémhez, Erzsébethez, hogy meglátogassam. Ő is azt a kegyelmet kapta, hogy idős korában szíve alatt hordozhatta Keresztelő Jánost, a legnagyobb embert az asszonyok szülöttei között. A magzat felujjongot Erzsébet méhében, amikor a hangomat hallotta. Három hónapig maradtam nála, addig, amíg meg nem szülte gyermekét. Aggódtam, amikor arra gondoltam, mit fog mondani József. Ő az egészről semmit sem tudott. Istenre bíztam, hogy segítsen Józsefnek felismerni és elfogadni az Ő akaratát.

Lukács: És mit mondott József?

Mária: Először nagyon nehéz volt neki, mert azt hitte, hogy hűtlen lettem hozzá. Azt tervezte, hogy elbocsátó levelet ír nekem. Amikor azonban az angyal elmondta neki, hogy az én gyermekem valóban a Szentlélektől van és a Jézus nevet kell adni neki, megnyugodott és örült, hogy ő lehet a Megváltó védelmezője és nevelője!

2.gyermek: Miért mentetek el Betlehembe, ahol Jézus született, amikor addig Názáretben éltetek?

Mária: Augusztusz római császár éppen akkor rendelte el, hogy össze kell írni a népet, mégpedig úgy, hogy mindenkinek a szülőhelyére kellet elmennie. Mivel József és én Betlehemből, Dávid családjából származunk, oda kellett elmennünk. Már nagyon közel volt a szülés ideje. Nagyon szegények voltunk. Még szamarunk sem volt, azt is úgy kellett kölcsönkérni. Úgy gondoltuk, hamar vissza fogunk térni, de megfeledkeztünk a próféta jövendöléséről, amely szerint a Megváltónak Betlehemben kell születnie. Betlehem tele volt idegenekkel, akik a népszámlálás miatt mentek oda. Mi csak egy istállóban kaptunk szállást, ott akartunk megpihenni. József szalmát hozott, arra feküdtem és gyorsan álomba merültem. Nem sokkal később pedig megszültem a gyermeket. Odahívtam Józsefet, hogy elsőnek lássa az isteni kisdedet és hódoljon előtte... Egyszerre felhangzott az angyalok éneke: DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK ÉS A FÖLDÖN BÉKESSÉG A JÓ AKARATÚ EMBEREKNEK! Hamar odaértek a pásztorok! Az angyalok hívták őket. Nagyon megörültek, amikor József elmondta nekik, hogyan költöztünk be éppen az ő istállójukba...Sok ember jött össze Betlehemből. Néhány nap múlva megérkeztek a Bölcsek is Napkeletről és szép ajándékokat hoztak...

(A jelenet szereplői a háttérbe húzódnak és megjelennek az angyalok, a pásztorok és a királyok.)

(Minden lámpa felgyullad, a sekrestye mindkét oldaláról jönnek az angyalok, énekelve felsorakoznak az oltár két oldalán, körülöttük a csillagok. A főangyal egy magasabb helyre áll az oltárnál, ahol a miséző pap szokott állni és hangosan mondja:)

Főangyal: Nagy örömhírt hirdetek az egész népnek! Ma született Betlehemben a Megváltó, az Úr Jézus Krisztus! (Ezt a pásztoroknak mondja, akik oldalt állnak. A pásztorok vezetője megszólal:)

Pásztor: Testvéreim, menjünk Betlehembe, nézzük meg a nagy eseményt, amit az Úr nyilatkoztatott ki nekünk! (A pásztorok énekelve elindulnak, Jézus elé jönnek, mélyen meghajolva hódolnak előtte, majd a helyükre mennek.)

Szóvivő: Csodálatos csillag vezette a Bölcseket Napkeletről, hogy hódoljanak az ifjú király előtt és ajándékokat hozzanak neki. (A királyok egymás után jönnek, a csillag jön előttük. A csillag a szentélybe megy, a királyok hódolnak és mennek a csillag után.)

(Ének)

Szóvivő: Jézus maga mondta, hogy Ő nem azért jött, hogy az emberek szolgáljanak Neki, hanem hogy Ő szolgáljon és hívja az embereket: JÖJJETEK HOZZÁM MIND, AKIK MEGFÁRADTATOK ÉS TERHET HORDOZTOK, ÉN FELÜDITELEK TITEKET! Ő AZ EMBEREK MEGVÁLTÓJA! Ezért 1999 év alatt sokan keresték és megtalálták Őt azok közül, akiket különféle testi és lelki kínok gyötörnek. Jézus egyedül a HITET kérte és kéri azoktól, akik szabadulni akarnak. Hinnünk kell Benne, hogy Ő meg tud és meg is akar szabadítani minket! Jézus mindenkin segít, aki hozzá fordul!

(A postás érkezik és így kiállt:)

Postás: Posta! Kérem, sürgős ajánlott levelük van a kórházból. Kinek adjam át? (Nézi a gyerekeket és csodálkozik.)

Gyerekek: Máriának és Józsefnek!

Postás: Tessék! (Átadja a levelet.) Kérem, nekem itt olyan jó, itt maradhatok én is? (Marad és figyel.)

(Egy fiú közeledik és így szól:)

Tamás: Tamás vagyok, én vagyok az a fiú, aki annyira agresszív voltam, hogy képes lettem volna akár megölni is a szüleimet, csak azért, mert nem akarták megengedni, hogy napról napra hajnalokig csavarogjak... Már többször voltam kezelésen a pszichiátrián alkoholizmus és agresszivitás miatt... Azután talákoztam egy lánnyal, aki hisz Krisztusban. Ő hívott el egy imaestre, majd másodszor és harmadszor is... és én elkezdtem megváltozni. Most már nem iszom, nem vagyok agresszív, a keresztségre készülök... Boldog vagyok és azért jöttem, hogy hálát adjak a Megváltónak! (Tamás leül Jézus elé.)

(Ének)

(A másik oldalról egy házaspár közeledik. Az asszony hívja a férjét:)

Asszony: Gyere, ne félj! Gyere csak!...

Férj: Nem megyek, hagyjál! Szégyellem magam!...

Asszony: Gyereeeeee....!(Lassan húzza a kezénél fogva.)

Férj: De mit fogok mondani?

Asszony: Majd én elmondok mindent, te ne félj semmit...! (Végül is szégyenkezve odajönnek. Az asszony beszélni kezd a Szent Család előtt, de messziről.)

Asszony: Mi egészen véletlenül jöttünk ide. Talán nem nagy tévedés ez...? Mi vagyunk azok, akik telefonáltunk a doktornőnek és én már le akartam ugrani a 13. emeletről, mert a férjem gyötört és én nem tudtam, mitévő legyek. A pszichiáter azt mondta, hogy paphoz forduljak tanácsért. Képzeljétek, a férjem felhívott egy papot, akit még fiatal korából ismer és megkérdezte, hogy segítene-e. A pap már idős, de szívesen fogadott minket.

Férj: Nekem volt egy nagy bűnöm és nem tudtam, hogy oldjam meg. Csaltam a feleségem és nem akartam gyereket, ő pedig imádkozott értem és tűrt... Már majdnem beleőrültem. Ekkor azonban ennél a papnál meggyóntam és...(Közbeszól az asszony:)

Asszony: ...azóta más ember! Én nem tudtam elképzelni, hogy az Isten ennyire jó...! (A férj folytatja:)

Férj: Ekkor értettem meg, míért született Jézus!

(Ének)

Zsolt: Drága barátaim! Én vagyok az a fiú, aki felvágta az ereit, a doktornő a pszichiátrián pedig segített rajtam, azt mondta: „Míért teszed tönkre az életed, amikor az élet szép? Majd ha felépülsz, fordulj az egyházhoz!” Hallgattam rá, felépültem, megismertem Istent, békét és boldogságot találtam. Hálából ez iránt a doktornő iránt én is pszichiáter lettem, hogy segíthessek én is másokon. Én most már hívő vagyok...!

(Ének)

(Egy család érkezik: férj, feleség és két gyerek, egy gyereket pedig a karjukon hoznak. A gyerekek a többi gyerekek felé szaladnak és hívják a szüleiket, hogy nézzék meg, mi történik ott.)

Gyerek: Anya, nézd milyen szépek ezek a gyerekek! (A kezénél fogva húzza az anyját.)

Kislány: Anya, itt van Jézus édesanyja! A kis Jézust tartja a karján! Mi tanultunk erről a hittanon... Menjünk oda!

Anya : Megyünk, megyünk! Gyerünk gyorsan!

Apa: Menjünk, hogy Jézus megáldja a mi kis Lacikánkat! (Közelebb mennek és beszélni kezdenek.)

Anya:  Jézus édesanyja, drága Mária! Köszönjük, hogy a világra hoztad ezt a csodálatos isteni gyermeket! Ha te nem szülted volna Jézust, a saját fiadat és Isten fiát, nem született volna a mi Laci fiunk sem! Én vagyok az az asszony, aki a doktornő segítségét kértem, mert a férjem arra akart kényszeríteni, hogy öljem meg ezt a gyermeket, akit most a karjaimban tartok. (A férj hangosan sírni kezd és így szól:)

Apa: Igen, gyenge voltam! Másokra hallgattam, a munkatársaimra, akik gúnyolódtak, azt mondták, a feleségem parancsol nekem és hogy a végén annyi gyereket szedek össze, mint a rostán a lyuk, meg annál is többet és majd mehetnek koldulni a templom elé... Hol volt az én férfiúi büszkeségem! A hit nem jelentett nekem semmit, fontosabb volt, mit gondolnak rólam az emberek...

Anya: A férjem újjászületett. Hallottunk egy katolikus tanácsadóról, ahol a fiatal házasoknak adnak tanácsokat. Mi is hozzájuk fordultunk tanácsért. Ott értettük meg, mekkora ajándék egy gyermek. Addig nekem sem jelentett sokat a hit. Csak azt tudtam, hogy egy gyermeket megölni bűn.

Apa: Isten azzal mutatta meg az anya és a gyermek igazi értékét, hogy Ő maga is kicsi gyermekként, édesanyától született meg erre a világra. Mi azelőtt soha nem hallottuk, hogy Jézus azt mondta: AKI BEFOGAD EGY ILYEN GYEMEKET, ENGEM FOGAD BE! Mi nagyon boldog emberek vagyunk, mert a mi családunkban Jézus háromszor született meg a mi három gyermekünkben...!

Ó, Karácsony, Karácsony, Karácsony! Mekkora örömhír nekünk az, hogy Karácsony van!

MENNYEI ATYÁNK, KÖSZÖNJÜK NEKED A KARÁCSONYT, KÖSZÖNJÜK NEKED A TE FIADAT, JÉZUST, AKI GYERMEKKÉNT JÖTT KÖZÉNK! IGY MOST MINDANNYIAN A TE GYERMEKEID LEHETÜNK!!!

(Mindenki feláll és énekelni kezdenek. A gyerekek behozzák a jubilleumi ajtót és azt mondják:)

Gyerekek: BOLDOG KARÁCSONYT ÉS BOLDOG JUBILLEUMI ESZTENDŐT!!!