Réz-Nagy Zoltán: Karácsonyfadíszek beszélgetése

Izzó: - Olyan jó lenne, ha megint a csengő mellé kerülnék! A múltkor egy marcipán angyalka mellé kerültem, ő olyan szótlan volt!

Csengő: - Ha szerencsénk van egymás mellé kerülünk a karácsonyfára. /Észreveszi a gömböt/ Te egy új dísz vagy?

Gömb: - Igen, két napja vettek a piacon.

Izzó: - Á, egy új gömb, van már belőletek egy csomó, na mindegy, szerintem túl sok lesz a gömb a fán, /a gömbhöz fordul/ mostanában nagyon divatosak lettetek… 

Gömb: - Igen nagy ránk most a kereslet, gömbökre. Én örülök, hogy piros lettem, nem szívesen lennék kék, vagy lila.

Izzó: - Pedig azok is szépek.

Gömb: - Persze szépek-szépek, csak már egyáltalán nem hasonlítanak az almára.

Csengő: - Miért kéne a karácsonyi gömböknek hasonlítania az almára?

Gömb: - Nem tudtad, hogy az almákat helyettesítik a gömbök?! Egyszer régen rossz volt az almatermés, és egy üvegfúvó kitalálta, hogy üvegből fúj gömböket, amik hasonlítanak az almára, pirosra szinezte őket, és úgy árulta. Látjátok, úgy megszerettek minket gömböket az emberek, hogy már eszükbe se jut almát tenni a fára.

Izzó: - És ki találta ki azt, hogy almák legyenek a karácsonyfán?

Gömb: - Az, aki a karácsonyfát feltalálta.

Csengő: - Miért, nem volt mindig karácsonyfa?

Gömb: - Hát hogy is lett volna?

Csengő: - Én mindig azt hittem, hogy mindig is volt karácsonyfa.

Izzó: - Nem lehetett karácsonyfa Jézus születése előtt!!

Csengő: - Ja ebben igazad van. Gömb te tudod, hogy ki találta fel a karácsonyfát?

Gömb: - Persze tudom, de ezt minden karácsonyfadísznek illik tudni.

Izzó: - Restellem, de én se tudom. Tudod, mi újkeletű karácsonyfadíszek nagyon műveletlenek vagyunk!

Gömb: - A karácsonyfát Luther Márton találta fel: sok gyereke volt, és azt akarta, hogy emlékezetes legyen nekik karácsony napja, és behozott egy fenyőfát a kertből és almákkal díszítette. Ez volt az első karácsonyfaállítás.

Izzó: - És ki volt az a Luther Márton?

Gömb: - Úgy emlékszem egy lelkész, valahol Németországban. 

Angyalka jön. 

Angyalka: - Sziasztok, most, hogy elővettek minket a dobozból, nem vigyáztak eléggé, és elmozdult a szárnyam, megigazítaná valaki.

Izzó: - Mindig ez a kapkodás! /Megigazítja az angyalka szárnyát/ Nekem is megrepedt az üvegem, amikor a füzért véletlenül hozzácsapták a padlóhoz.

Csengő: - Miért ragaszkodnak egyesek ahhoz, hogy csak aznap lehet díszíteni?! Aztán persze kapkodnak, és nem csoda, ha eltörnek a díszek. Még szerencse, hogy én nem vagyok törékeny.

Gömb: - Én mindig nagyon félek, amikor a gyerekek kézbe vesznek.

Izzó: - Miért, te nem műanyagból vagy?!

Gömb: - Dehogy! Én eredeti üveggömb vagyok!

Izzó: - Ne haragudj, de mostanában már olyan műanyag utánzatokat készítenek, amelyek szakasztott olyanok, mintha üvegből lennének. Csak akkor jössz rá, hogy műanyag, amikor kézbe veszed. 

Angyalka: - Miről beszélgettetek, amíg én nem voltam itt? Úgy hallottam, mintha Luthert emlegettétek volna.

Gömb: - Igen, elmeséltem nekik a karácsonyfa feltalálásának a történetét: Képzeld, nem nem ismerték!!

Angyalka: - Nem mondod!? Hogy lehet az, hogy egy karácsonyfadísz nem ismeri a karácsonyfa történetét?!

Gömb: - Sajnos azt már én is elfelejtettem, hogy miért éppen almákkal díszítette Luther a karácsonyfát. Olyan sokat voltam egy dobozba bezárva, hogy elfelejtettem. Te biztos tudod…

Angyalka: - Az az igazság, hogy én csak Jézus születését ismerem jól, mert azt minden angyalkának jól kell ismernie, hiszen Jézus születésénél szövegünk is volt. De hogy miért éppen almákat rakott Luther az almafára, azt nem tudom.

Izzó: - Olyan sok ember van itt együtt, hátha van valakinél egy alma, akkor majd megkérdezzük őt.

Csengő: - Jó. Keressünk egy almát. Emberek, van itt valakinél egy alma? 

Elindulnak a széksorok között, és keresgélik, végül megtalálják az almát. 

Angyalka: - Itt egy alma!

Alma: - Sziasztok, ti kik vagytok?

Izzó: - Mi karácsonyfadíszek vagyunk.

Alma: - Ez nagyszerű, már olyan régen vágytam arra, hogy személyesen találkozzak karácsonyfadíszekkel. /Rámered a gömbre/ Hát Te vagy az?!

Gömb: - Igen, mi rokonok vagyunk… Félig-meddig.

Alma: /Megdöbbenve/ - De Te alig hasonlítasz rám!

Gömb: - Igen, valóban, nem szokott az embereknek eszébe jutni, hogy én valójában Téged helyettesítelek, kedves alma! Sajnálom…

Alma: - Sőt, Te egyáltalán nem hasonlítasz egy almára. Legalább lenne rajtad egy kis sárga…

Angyalka: - Ezen könnyen segíthetünk. Kenek rá egy kis sárgát, tudod, olyan féloldalasan, jó?!

Csengő: - Alma te biztos tudod, hogy a gömbök előtt miért almák voltak a karácsonyfákon?

Alma: - Igen tudom. Ez bizony egy félreértésen alapul. Ádámot és Évát, az első emberpárt elcsábította a kígyó, és rávette őket, hogy egyenek a tiltott fa gyümölcséből, a jó és rossz tudásának fájáról. Emiatt Isten megbüntette őket, és kitiltotta őket az Édenkertből. Persze az nincs benne a Bibliában, hogy az a gyümölcs alma volt. De mindenki ezt hiszi. Karácsonykor van Ádám és Éva napja, és ezért tette Luther Márton a karácsonyfára az almát, hogy a gyerekek emlékezzenek Ádámra és Évára, a bűnbeesésre, és szomorkodjanak amiatt, hogy elbuktak, hogy nem állták ki a próbát, és szomorkodjanak az egész emberiségen, akik követik az első emberek példáját. Aztán pedig örüljenek annak, hogy karácsonykor megszületik az új Ádám, aki nem más, mint Jézus, aki elhozta az emberiségnek azt a jó hírt, hogy az Édenkert vár minket, csak nem a földön, hanem a mennyben.

Angyalka: - Ez nagyon jó! Ezt tényleg minndenkinek el kell mondani /a gyülekezet felé fordulva/ erről mindenkinek tudnia kell.

Izzó: - Alma, te nem hiányozhatsz a karácsonyfáról. Beszélünk az emberekkel, hogy tegyenek fel Téged is a fára, jó!?

Alma: - Nem fognak elküldeni, mint holmi ósdi, elavult dolgot?

Csengő: - Nem engedjük, majd mi megvédünk és ragaszkodni fogunk hozzá, hogy Te is felkerülj a fára.

Alma: -Ez nagyon szép tőletek, de ezt mégiscsak az emberek döntik el, és ha ők nem akarnak feltenni, akkor nem leszek rajta.

Gömb: - Majd mi szépen megkérjük őket, hogy tegyenek fel mellénk.

Izzó: Emberek, ugye akarjátok, hogy az alma is felkerüljön a karácsonyfára!? 

Elindulnak a padsorok között és kérlelni kezdik az embereket. 

Vége