Réz-Nagy Zoltán: Az igazi karácsonyi történet - érzéstelenítés nélkül

Mottó: „Mit mesél el a karácsonyi történet:

Hogy Ő egy ágrólszakadt kisgyerek ,

akin az Istentől jövetel egyáltalán nem látszik meg…

Használhatunk ennek a történetnek a tükrében

olyan fogalmakat, mint inkarnáció, emberré létel?

Ezek a fogalmak túl magasak!

Az Újszövetség, Lukács születéstörténete arra az útra akar

vezetni bennünket az Istenről való elmélkedés

kapcsán, hogy azt mondjuk:

Ha tudni akarod, hogy jön Isten,

akkor nem szabad felfelé nézni, hanem lefelé!

Ha valóban meg akarod ismerni, akkor oda kell nézned,

ahol a perem van, ahol kitaszítottság van, a legalja: na ott van Isten!” /Helmut Gollwitzer

Az egész darab alatt folyamatosan zuhogó eső hangját hallani. 

Bevezető jelenet 

Két asszony jön a barlang-istállóktól a település, Betlehem irányába. Tüzifát gyűjtenek. 

Első asszony: - Láttál már ilyet, már a barlangistállókba is beköltöznek a menekültek…?! Milyen időket élünk?! A múltkor is, a temetőben bujkált néhány felkelő. Azok élelmet koldultak, soványak voltak és rongyosak, aztán pár nap múlva már az utcán láttam őket, vasra verve. Vitték őket a rómaiak keresztre feszíteni. Csak nehogy a férjem is valami hülyeséget csináljon. Néha jönnek hozzánk a barátai, van köztük ellenálló nem is egy, úgy félek, hogy belekeveredik valamibe. És akkor mi lesz velünk, mi is mehetünk az utcára koldulni, és úgy végezzük, mint azok ott a barlang istállóknál. Láttad a férfit, ahogy próbálja a tüzet életben tartani, láttad a tekintetét? Embert így kétségbeesve már rég láttam! És amennyire a tűz fényében ki lehetett venni, az asszony mintha egy csecsemőt szoptatott volna.

Második asszony: - Ott jön a római őrjárat. Mi lesz, ha megtalálják ezeket a barlang istállóknál? Nyilván nem véletlenül húzódtak be oda. Biztos ők is a felkelőkhöz tartoznak. Nem kéne figyelmeztetni őket, hogy legalább a tüzet oltsák el? Még innen is látszik a fénye.

Első asszony: - És ha a katonák észreveszik, hogy velük voltunk? Ha kiszúrják, hogy arra jártunk, még mi is bajba keveredhetünk.

Második asszony: - Igazad van! Jobban tesszük, ha most hazamegyünk, mintha semmit sem láttunk volna… Jobb ha elfelejtjük ezt a családot, ha kiverjük a fejünkből őket, mintha nem is léteznének.  

Első jelenet

Fél nappal korábban 

József: - Minden fogadót végigjártam. Tele vannak, mindenhonnan elküldtek…/indulatosan/ Későn érkeztünk. Egy héttel előbb kellett volna ideérnünk, nem az Összeírás előtti napon?! Talán néhány nappal korábban még lett volna esélyünk. Te kérleltél, hogy várjunk még: tessék, most itt állunk megfürödve…

Mária: - Én kérleltelek, persze, mert a bábaasszony szerint már meg kellett volna születnie. Azt mondta, december közepére meglesz a baba, erre tessék! Hónap vége felé járunk és még semmi. Tudod jól, arra vártunk, hogy szülessen végre meg, - és milyen egyszerű lenne most minden, ha már túl lennénk rajta, de nem… és nekem úgy tűnik, még január elején sem biztos, hogy szülni fogok.

József: - Reménykedjünk benne, hogy ezen az összeíráson hamar túl leszünk, talán egy, vagy két nap, és otthon szülheted meg gyermekünket. Bár csak ott tartanánk! De most sürgősen szállást kell keresnem neked. Ha sokáig ácsorgunk itt a szakadó esőben, még megbetegszel.

Mária: - Azt mondják, a gyermek megérzi, ha az édesanyja lelkileg nem kész még a szülésre, hogy az anya olyan körülmények között van, melyek nem alkalmasak egy gyermek világra hozatalára.

József: - Talán… Isten a tudója. 

József egy régi ismerőse, Nátán érkezik. 

Nátán: - József, egy ilyen átkozott Census kell ahhoz, hogy húsz év után találkozzunk?! Köszönjem meg a rómaiaknak, hogy újra láthatlak?! Hogy vagytok.

József: - Hát úgy ahogy… Várandós feleségemmel éppen szállást keresünk. Végigjártam a fogadókat, de színültig tele vannak, van ahol még a raktárhelyiségeket is lefoglalták… Nálatok nem alhatnánk?

Nátán: - Ne is kérdezd. Három unokatestvéremet fogadtuk be családtagjaikkal együtt. Tíz gyerek egy szobában, csak képzeld el. Mi férfiak kiszorultunk a háztetőre, csak aludni megyünk le, mert mostanság már hűvösek az éjszakák.

József: - Van valami ötleted, hogy merre, kinél próbálkozzunk?

Nátán: - Jótámhoz én mindenképpen benéznék a helyedben. Tudod, nekik nincs gyermekük, tudtommal rokonaik sincsenek. Itt, tudod a hiénák dűlője melletti házsor, és a domb lábához legközelebb eső épület.

Holnap biztos találkozunk, valahogy parcellák szerint haladnak, de találomra, inkább ötletszerűen szólítják az embereket, és jaj annak, akinél valamit nem találnak rendben! Kívánom, hogy sikerüljön mielőbb szállást találnotok. 

Második jelenet

Bekopogtatnak egy ajtón 

Jótám: - József! Nem hiszek a szememnek! Bár három hónappal előbb találkoztunk volna! Akkor felszabadultan örültem volna annak, hogy végre viszont láthatlak, de most… már meg sem ölelhetlek. /suttogva/ Elkaptam a leprát, a feleségem úgyszintén, még nem mertük senkinek se megmondani, de előbb-utóbb rá fognak jönni… Hiába, nem tudok nektek segíteni József! Nem léphettek be hozzánk, és nem szállásolhatlak el titeket, nem kockáztathatjuk hogy elkapjátok tőlünk! Pedig nézd meg: hely lenne nektek bőven, még külön ágy is… Sajnálom József, nagyon sajnálom… Mondjatok értünk egy imát, hogy Isten rövidítse meg szenvedéseinket.

Lassan becsukja az ajtót. 

Mária: - Azok közül, akikkel annak idején együtt jártál a tanházba, közülük nem kérhetnénk meg valakit? 

Egy másik ajtón kopogtatnak. 

Salamon: - Á, József, öreg cimbora! Te is az adóösszeírásra..? Átkozott rómaiak! /Előkap egy kést/ Én résen vagyok. Itt vagyok ugrásra készen, csak várom a jelet, amikor végre lecsaphatunk. Már három körülmetéletlen római köszönheti ennek a késnek, hogy a másvilágon van… Nálunk hely? Anyósom testvére érkezett tegnap, ötödmagával, ma jött a húgom és a sógorom, ott hét gyerek van. Ha tudtok a mennyezeten aludni, akkor jöhettek, de egyébként… Egy egérlyukban tágasabb, mint itt…

 Az ajtó becsukódik. 

Mária: - És Johanán?

József: - Inkább az utcán alszok, mint hogy hozzá bekopogtassak!

Mária: - Próbáld meg most félretenni a régi sérelmeidet! Nincs más választásunk…

Újabb ajtón kopogtatnak. 

Johanán: - József? Hogy van merszed idejönni?! Hogy vagy képes bekopogtatni hozzám, azok után?! Azt hiszed attól, hogy ide tolod elém a terhes a feleséged, egyből jó képet vágok és kitárom előttetek az ajtót? Hát nagyon tévedsz!

Becsapja az ajtót. 

Harmadik jelenet

 József /áll az utcán és a járókelőkhöz kiabál/: - Emberek segítsenek rajtunk, fogadja be valaki a terhes feleségemet néhány napra, hogy ne kelljen a szabadban éjszakáznia. 

Egy kartondobozból kitépett darabot, táblaként emel fel, rajta felirat: Terhes a feleségem, nincs hol aludnia! Segítsenek! Megindul a széksorok felé a táblával. 

József: - Segítsenek, fogadja be valaki a feleségemet éjszakára! 

Csend van. Senki sem válaszol neki. Aztán előlép egy ismeretlen asszony. 

Ismeretlen asszony: - A barlang istállóknál meghúzhatnák magukat, ott mégis fedett helyen lehetnének. Lehet, hogy még tüzet is tudnának gyújtani. 

Mária és József összenéznek. 

Ismeretlen asszony: - Jöjjenek, megmutatom maguknak, hogy merre kell menni. 

Negyedik jelenet 

Mária: /zihálva/- Egy kicsit álljunk meg.

József: - Elfáradtál, pihenjünk egy kicsit?

Mária: - Csak egy kis rosszullét, mindjárt elmúlik.

Ismeretlen asszony: - Nincs már messze, hamarosan látni lehet majd a dombhajlatot is, ahol a barlangok vannak.

Mária: - Menjünk. 

Ötödik jelenet 

Mária: - Nem tudom, olyan furcsa érzés… Fáj a hasam, ott lent… /a másik kettő feszülten figyeli/ Jó, elmúlt, mehetünk… /tesznek néhány lépést/ Áh, megint kezdődik! /Megkapaszkodik József vállába/

Ismeretlen asszony: - A kisasszonynak lehet, hogy méhösszehúzódásai vannak, és akkor hamarosan szülni fog. Én elszaladok és keresek egy bábaasszonyt. Addig maguk menjenek fel a barlang istállókhoz! /Odahajol Józsefhez és mutatja/ Nézze, innen már látszódnak a bejáratok, oda menjenek fel! Sietek, ahogy csak tudok! 

Ismeretlen asszony el. 

József: - Előre megyek, megnézem melyik lesz a legalkalmasabb szállásnak. /magában/ Elő kell készítenem a helyszínt. Mindjárt jövök érted, pár perc… 

József el. 

Mária: - Itt dagonyázok a sárban, vonszolom magam valahová, valami sötét barlang felé, nyilván huzatos lesz és nyirkos /végigrázkódik, mert kirázza a hideg/ És esik az eső, mindenem, még a bugyim is csurom vizes, és azt mondják, szülni fogok. A babák állítólag megérzik, ha az édesanyjuk lelkileg nem kész még a szülésre, és olyan körülmények között van, melyek nem alkalmasak egy gyermek világra hozatalára. Más babák... de nem Ő! Ez, az én gyerekem most akar világra jönni!? Annyira sürgős neki, hogy meglássa végre a világot, hogy nem tudta kivárni azt a néhány napot, amíg újra otthon vagyunk, ahol nyugodtan és örömmel átadhattam volna magam a szülésnek, a világra hozatalának. Csak tudnám, mi nézni való van egy ködös, szürke decemberi estén, amikor mindenhez hozzáragad a sár, és minden ronggyá ázik az esőben, és lassan elfedni készül mindent a csillagtalan, kilátástalan éj... Hát ennyire sürgős dolgod van itt ezen a világon! Ennyire itt akarsz már lenni!? Ennyi tettvágy, ilyen sok a tennivalód a világban? Talán te akarod megváltani? Úgy tűnik Ő akarja, de annyira, hogy semmi sem számít, se sár, se nyirkos hideg, sem az, hogy ez a te ronggyá ázott és elkeseredett anyád csak a koszos birkák között tudja meghúzni magát, hogy életet adjon neked!? Hát akkor gyere, és váltsd meg ez a rohadt világot! 

Nagy levegőt vesz, kifújja, aztán újra lélegzik, felnyög… Zihálása lassan belevész a verdeső eső hangjába. 

Vége