Pásztorjáték 2.
Pásztorjáték 2.Mesélő 1:
Szent karácsony éjszakája, te vagy minden gyermek álma.
Itt vagy végre! Angyalszárnyon suhansz át ma száz határon,
hogy a tiszta boldog béke sugározzék égre, földre!
Mesélő 2:
Karácsony este van: csend, nyugalom, béke, szeretet költözött az emberszívekbe. Angyalok az égen glóriát zengenek, a földön élőknek örömet hirdetnek.
Mesélő 3:
De, nem volt így, ezért elmesélem, hogyan is volt akkor, milyen is volt régen. Milyen volt az első karácsony éjjele, mikor megszületett Jézus Betlehemben.
ZENE
Mária:
Hosszú az út elfáradtam és hideg az éjjel.
Keressünk szállást magunknak, nézzünk kicsit széjjel!
Hol készítsek szent fiamnak, puha, meleg ágyat,
vagy talán az emberek között szállást nem találhat?
József:
Van egy barlang nem is messze, itt a város mellett,
magunkfajta szegény ember, ott is megpihenhet.
Mária: Menjünk, József! Jó lesz nekünk az istálló melege!
Mesélő 4:
Fáradtan, bágyadtan elindulnak, szemük a sötétben, hajlék után kutat.
Jaj, nehéz dolguk lesz, mert itt a pusztában, nem laknak emberek, nincsenek itt házak.
Mesélő 5: Azaz mégis laknak puszta pásztornépek, napi munkájukból, haza épp most térnek.
Pásztor 1: Éjszaka szállt a mezőkre, dűljünk le már pihenőre!
Pásztor 2: Okos beszéd! Annyit jártunk, majd letörik már a lábunk.
Pásztor 3: Jó hogy este van már, olyan fáradt vagyok. Nyugszik a nyáj, megpihenhetünk mi is már.
Pásztor 4: Puha párna lesz a zsombék, takarónk a csillagos ég.
Pásztor 5: Lefekszem no, én is csak hát… Adjon Isten jó éjszakát!
Mesélő 6:
Az imádság után szépen lepihentek, békésen alszanak a pásztoremberek.
Szerte a pusztában csend van, pihen minden.
A szellő sem suttog, a szél sem zizzen.
Nem hallik semmi nesz, kinn a sötét éjben
halványan pislákol pásztortüzek fénye.
ÉNEK: Csordapásztorok
Csordapásztorok midőn Betlehemben,
csordát őriznek éjjel a mezőben,
csordát őriznek éjjel a mezőben.
Mesélő 7:
Régen történt, nagyon régen, távol tőlünk más vidéken.
Néhány pásztor nyájat őrzött kinn, a sötét éji réten,
mikor egyszer nagy fényesség ragyogta be azt az estét,
s angyalhad szállt alá a rétre.
Nézték a pásztorok félve, megrettenve, megigézve.
ZENE halkan
Pásztor 1: Kelj fel pajtás valami éneket hallok!
Pásztor 2: Á, semmi az, talán a kakas kukorékol.
Pásztor 3: Nem kakas az, én is éneket hallok.
Pásztor 4: Látjátok azt a fényességet, ott a távolban?
Pásztor 5: Mi lehet az?
Pásztor 1: Nézzük meg!
Angyalok: Pásztorok, halljátok!
Pásztor 5: Ki az?
Pásztor 2: Mi az?
Pásztor 3: Uram ne hagyj! Angyalok!
ÉNEK: Mennyből az angyal
Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok.
Angyal 1:
Jó pásztorok, ne féljetek, nagy örömet mondok nektek.
Akit olyan régen vártok, az Úr Jézus földre szállott.
Angyal 2: Nem selyemben, nem bársonyban, csak egy szalmás, kis jászolban.
Angyal 3:
Fényét rá szép csillag szórja, énekünk az altatója.
Ő az ég és föld királya, siessetek mind hozzája!
Pásztor 5: Menjünk, menjünk!
Pásztor 1: De hát mit vigyünk a kis Jézusnak?
Pásztor 2: Viszek neki puha vánkost!
Pásztor 3: Én meg sajtot, vajat, tejet, örömömet adom vele!
Pásztor 4: Drága ajándék helyett, vigyük el a szívünket és a lelkünket!
Mesélő 8:
Most, hogy itt a boldog óra, örömhírre, angyal szóra.
A pásztorok útra keltek, s Betlehembe elsiettek.
(Pásztorok elmennek az angyalok után, Mária és József bejön.)
ÉNEK: Pásztorok, pásztorok
Pásztorok, pásztorok örvendezve, sietnek Jézushoz Betlehembe. Köszöntést mondanak a kisdednek, ki váltságot hozott az embernek
Mesélő 9: Betlehemi istállóban szalmán fekszik ágy helyett, szendereg egy kisgyermek. Pólyájával betakarja, énekével elringatja édesanyja, Mária.
Mária:
Szememen a könny a fátyol, kicsi fiam biztos fázol.
Nincsen bölcsőd, csak egy jászol, szememen a könny a fátyol.
Kisgyermekem, drága kincsem, nekem, s a világnak minden.
József:
Csak tudjuk majd felnevelni, jó szót adni, s enni, inni.
Mária éneke:
Ó, gyönyörűszép, titokzatos éj! Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr jászolában megsimul szent karácsony éjjel.
Mesélő 10:
A jámbor állatok, szépen körben állnak ott,
Szelíd szemű tehenek, lehelnek rá meleget.
Néma juhok nézegetik, párájukkal melengetik.
Most valaki halkan kopog, megérkeztek a pásztorok.
(Bejönnek a pásztorok)
Pásztor 1: Kis Jézuska égi gyermek, a pásztorok köszöntenek.
Pásztor 2: Túrót, sajtot, vajat hoztunk, vedd szívesen ajándékunk!
Pásztor 3 4 5: Szívünket is ráadásnak, elhoztuk a Jézuskának.
Mária: Köszönjük kedves ajándékotokat, jó pásztorok:
Mesélő 9: Eközben napkelet felől három király: Gáspár elől, aztán Menyhért, s Boldizsár valamilyen jelre vár.
(Bejönnek a királyok)
Gáspár:
Merre menjünk, hol keressük, a helyet el ne tévesszük,
megtaláljuk, megcsodáljuk, térdre borulva imádjuk.
Menyhért:
Csillag ragyog égi réten az legyen az én vezérem.
Hol a csillag majd megáll, szívem nyugalmat talál.
ÉNEK: Karácsonynak éjszakáján
Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján.
Örüljetek, örvendjetek, a kis Jézus megszületett.
Gáspár:
Nézzétek társaim, talán már itt vagyunk?
E hely fölött megállt vezérlő csillagunk.
Menyhért:
Az ám, de itt nincs más, csak egy istálló,
Királyhoz ez a hely, semmiképp sem való.
Boldizsár:
És az istállóban egy kisgyermek van csak.
Akit édesanyja karjában ringat.
Gáspár:
Igaz, kisgyermek csak, de én hiszen, tudom,
Nem hiába jöttünk, hosszú nehéz úton.
Megtaláltuk végre, aki után vágytunk.
Ez a kicsiny gyermek, a mi nagy királyunk.
Mesélő 9: Hirtelen kopogtatnak, a királyok már itt vannak.
Mária: Kik vagytok? Mit kerestek itt?
Boldizsár: A Napkeleti bölcsek vagyunk.
Gáspár: A Megváltót keressük.
Menyhért:
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
Gyalog jöttünk, mert siettünk,
Kis juhocska mondta-biztos
Itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem.
Gáspár:
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
Szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Boldizsár:
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
Fényes csizmánk is megrogyott,
Hoztunk aranyat hat marékkal,
Tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecsen király.
Mesélő 8:
Irul-pirul Mária, Mária,
Boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
Alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Mária:
Kedves három királyok,
Jóéjszakát kívánok!
József:
Köszönjük, pihenjetek meg nálunk, jó királyok!
ZENE halkan szól
Mesélő 11:
A jászolt mind körbeveszik,
Kis Jézuskát ünnepelik.
Csillag ragyog égi réten,
S a jászolban fekszik szépen,
Rongypólyával betakarva,
Az újszülött kis Jézuska.
Pásztorok:
Kicsi Jézus ég virága!
Ó hozz áldást a világra!
Királyok:
Harang zúgjon, ének zengjen,
Amit kérünk teljesedjen!
Mária és József:
Könny ne hulljon, seb ne fájjon,
Minden házba öröm szálljon!
Mindenki:
Legyen boldog szent karácsony!
ZENE felerősödik
