Martonné Némethy Márta: A szúrós szőrű bárányok
(BÁBJÁTÉK)
MESÉLŐ: ………………………………
SZÚRÓS: ………………………………
TÜSKÉS: ………………………………
ANYA: ………………………………
FEKETE KOS: ………………………………
TOBIT: ………………………………
’1. BOJTÁR: ………………………………
’2. BOJTÁR: ………………………………
ANGYAL: ………………………………
MÁRIA: ………………………………
JÓZSEF: ………………………………
MESÉLŐ Valamikor régen a júdeai Betlehem közelében élt egy Tobit nevű pásztor. Az egész országban neki voltak a legszebb bárányai. Sereglettek is hozzá messze földről az emberek, hogy lássák a hófehér, selymes és puha szőrű állatokat!
Egy napon a nyáj legszebb juha két kisbárányt hozott világra. Tobit igen megörült a szaporulatnak, de öröme nem tartott sokáig.
A színen Tobit és a két kisbárány
TOBIT Gyertek csak közelebb! Mi történt veletek? (Végigsimít a bárányok hátán.) Nem is vagytok ti igazi bárányok! Ilyen csúf, szúrós szőrű állatokat életemben nem láttam! Persze, persze, nem tehettek róla, hogy így néztek ki, de akaratlanul is elcsúfítjátok a nyájam. Ha ennek híre megy, minden pásztor rajtam fog nevetni. (Gúnyos hangnemet utánoz:) “A híres Tobit, az ő gyönyörűséges nyájával…” No, amíg el nem döntöm, mit teszek veletek, nevet adok nektek. Lássuk csak…Te leszel Szúrós (megveregeti a hátát), te pedig Tüskés. (Megveregeti a hátát.)
No, no, ne nézzetek rám ilyen szomorúan, majd csak kitalálok valamit, hogy ne legyetek ilyen csúnyák. Addig is menjetek a társaitokhoz és barátkozzatok velük. (Tobit el.)
SZÚRÓS Mondd, valóban annyira csúnyák vagyunk?
TÜSKÉS Nem tudom. De nézd, épp jön anyánk, bújjunk hozzá; mellette elfeledjük csúnyaságunkat.
ANYA (Tüskés és Szúrós hozzá akarnak bújni, de eltaszítja őket.) Menjetek innen! Szégyent hoztatok a fejemre! Lehet, hogy miattatok megharagszik rám a gazdánk, pedig én vagyok a kedvence! Menjetek, menjetek innen!
(A paraván széléig lökdösi a bárányokat, majd távozik.)
SZÚRÓS (sírósan) Mit tegyünk, Tüskés? Még anyánk is eltaszít bennünket, olyan csúnyák vagyunk.
FEKETE KOS (Feltűnik a paraván szélén és onnan kiált.) Bizony, olyan csúnyák vagytok!
SZÚRÓS (A Koshoz megy.) Mondd, hogyan lehetnénk szebbé?
TÜSKÉS Te olyan bölcsnek látszol, adj tanácsot!
FEKETE KOS Miért adjak tanácsot? Itt a gazdánk, ő majd széppé tesz titeket.
TÜSKÉS (örömmel) Ó, ne mondd! Hogyan?
FEKETE KOS (gonoszul) Levág benneteket és szép báránybőr kabátot készít belőletek!
SZÚRÓS Jaj, ne!
FEKETE KOS De, bizony! Szép kabát lesz a bőrötökből! (Nevet, majd távozik.)
TÜSKÉS Szökjünk meg, Szúrós, itt nem vagyunk biztonságban!
SZÚRÓS Hova gondolsz, a puszta tele van farkasokkal meg rókákkal!
TÜSKÉS Lehet, hogy ők jobbak lennének hozzánk…
SZÚRÓS Ne mondj ilyet! Várjunk néhány napot, hátha megszeretnek a többiek. (A bárányok el.)
MESÉLŐ Aznap este, midőn a nap lenyugodott, Tobit összeterelte a nyáját. A juhok egymáshoz bújva melengették egymást a gyorsan hűlő éjszakában. Csak Tüskés és Szúrós didergett egymagában, mert a többiek nem engedték őket maguk közé. Ember és állat nemsokára álomba merült, csak a két magányos bárány virrasztott dideregve. Az éjszaka egyre hidegebb lett…
Éjféltájban hatalmas dördülés rengette meg a földet, majd éles, villámhoz hasonló fény villant az égen. (Az utolsó mondattal egyidejűleg erős fény vetődik a paravánra.
Az angyalok megjelennek a magasban, közben felhangzik a karácsonyi ének: Dicsőség mennyben az Istennek…)
TOBIT (A dal közben izgatottan felugrik.) Ó, ezek az Úristen angyalai! Keljetek fel, bojtárok! Ébredjetek!
ANGYAL Ne féljetek pásztorok, nagy örömet hirdetek: Megszületett a Messiás Betlehemben! Menjetek a városba, ott találjátok őt egy istállóban, pólyába takarva, jászolba fektetve!
(Az angyal el, erős fény eltűnik.)
TOBIT Hallottátok, bojtárok?
1. BOJTÁR Hallottuk Tobit, hogyne hallottuk volna.
2. BOJTÁR Rögvest induljunk Betlehembe!
TOBIT No, no, lassan a testtel! Mi légyen azalatt a nyájjal?
1. BOJTÁR Ily csodálatos éjszakán te a juhaiddal törődsz? Nem lesz azoknak semmi bajuk.
TOBIT Mit tudhatod te azt?! Jegyezd meg, a jó pásztor soha nem hagyja el a juhait.
2. BOJTÁR Nézd, Betlehem fölött mily fényes az égbolt!
TOBIT (Arra kémlel.) Fényes, fényes…
2. BOJTÁR A Messiás van ott! Tobit, menjünk oda!
TOBIT Hm… nem vagytok álmosak?
1. BOJTÁR (kérlelve) Tobit…sietünk vissza, aztán alhatsz.
TOBIT (megadóan) No, jól van… menjünk, ha annyira menni akartok.
(Pásztorok el, közben ének: Pásztorok, pásztorok örvendezve…)
SZÚRÓS Elmentek…
TÜSKÉS (bólint) Te, mondd, ki az a Messiás?
SZÚRÓS Hallottad, egy most született kisgyermek.
TÜSKÉS Nem lehet egyszerű gyermek, ha ily fénylő angyalok jelentették a világra jöttét…
SZÚRÓS Miért törődsz ezzel? Elég nekünk a magunk baja.
TÜSKÉS Arra gondoltam, hogy a gazdánk nyomába eredve megnézhetnénk azt a gyermeket…
SZÚRÓS Inkább a farkasokra gondolj…
TÜSKÉS Ne nevess ki, de úgy érzem, hogy ezen az éjszakán még a farkasok is szelídek.
SZÚRÓS Én mégis…
TÜSKÉS (közbevág) Félsz?
SZÚRÓS Én? Dehogy!
TÜSKÉS Akkor ne tétovázz, induljunk! Nincs mitől tartanunk.
(A bárányok el. Ének: A szép Szűz Mária…)
Szín: József, Mária és a kis Jézus az istállóban;
az ének alatt pásztorok jönnek.
TOBIT (Bátortalanul benéz az ajtón.) Szabad bejönnünk?
1. BOJTÁR Ne féljetek tőlünk, pásztorok vagyunk.
2. BOJTÁR A környéken őriztük nyájunkat, mikor egyszerre sosem látott fényesség támadt az éjszakában, s a magasban angyalok jelentek meg.
TOBIT Azt adták hírül, hogy megszületett a Messiás!
2. BOJTÁR Így hát eljöttünk, hogy hódoljunk előtte!
JÓZSEF Isten hozott benneteket, József vagyok Názáretből, ő pedig a hitvesem, Mária.
TOBIT És a gyermek? Hol a gyermek?
MÁRIA (mutatja) A jászolban.
TOBIT (meghökkenve) A jászolban? Megfagy szegény!
(A pásztorok a jászolhoz mennek és letérdelnek a kis Jézus előtt.)
1. BOJTÁR (Feláll és félig Józsefnek mondja) Látom, sok mindenben szükséget szenvedtek. Fogadjátok el szerény ajándékomat: egy kis sajtot, vajat, túrót… Ennyi telik szegénységemből…
2. BOJTÁR Én adok hozzá kenyeret meg friss tejet.
MÁRIA Köszönjük, jó pásztorok. Oly boldog vagyok, hogy Isten nem a hatalmasoknak és gazdagoknak mutatta meg magát ezen a szent éjjelen, hanem nektek, szegényeknek!
(Tüskés és Szúrós közben az istállóhoz érnek és bekukucskálnak az ajtón.)
TÜSKÉS Nézd, ajándékot adnak a gyermeknek.
SZÚRÓS Ó, bárcsak mi is adhatnánk valamit! Oly öröm fogott el, amikor megpillantottam őt!
TÜSKÉS Figyeld csak! Hiszen didereg szegény. Kék a szája széle a hidegtől.
SZÚRÓS Látod, ha olyan puha bundánk lenne, mint anyánknak, most odabújhatnánk hozzá és megmelegíthetnénk.
TÜSKÉS Figyeld csak… minket néz. Olyan hívogató a tekintete.
SZÚRÓS Te is úgy érzed? Menjünk közelebb hozzá.
TÜSKÉS Hová gondolsz? A gazdánk meglát és mérges lesz.
SZÚRÓS De mikor úgy hív a szemével…
TÜSKÉS Félek…
SZÚRÓS Gyere, én megyek elöl.
(Elindulnak a jászol felé, Tobit észreveszi őket.)
TOBIT (haragosan) Tüskés, Szúrós, mit kerestek ti itt?
(Tüskés megáll, Szúrós megy tovább.)
TÜSKÉS Állj meg! Hallod, állj meg, baj lesz!
(Szúrós megy tovább.)
TOBIT Mit mondtam Szúrós?! Maradj távol a gyermektől, még felsérted a bőrét a durva szőröddel! (Szúrós megy tovább.)
Hej, adta-teremtette, hiába beszélek neked? Na, várj csak, majd ellátom én a te bajod!
(Meg akarja ragadni a bárányt, ám abban a pillanatban kialszik minden fény, esetleg egy gongütés is felhangozhat. A sötétben a bárányokat mozgató bábjátékosok kicserélik a csúnya juhaikat szépekre, majd újból világosság támad. Mindezt rendkívül gyorsan kell véghezvinni.)
2. BOJTÁR (döbbenten) Tobit, nézd a bárányaidat!
1. BOJTÁR Hihetetlen! Csoda történt!
(Tobit meredten áll)
2. BOJTÁR Tobit, hallod?! Nézz a bárányaidra! (Megsimogatja Szúróst.) Ilyen selymes és puha báránybundát még sosem tapintottam!
1. BOJTÁR És milyen hófehér a szőrük…
TOBIT (feleszmélve) Mi… mi történt?
1. BOJTÁR Tüskés és Szúrós átváltoztak !! Csoda, érted, csoda történt!
TOBIT (A bárányaira néz) Ó…Ó… Nem, ez nem lehet igaz! Az én bárányaim! Az én gyönyörű bárányaim!
(Lehajol és megsimogatja őket.)
2. BOJTÁR Csodálatos éjszaka ez a mai!
TOBIT Ó, Istenem, de boldog vagyok! Hihetetlen! Enyémek a világ legszebb bárányai!
Ne haragudjatok barátaim, mennem kell! Nem tudok egy helyben maradni. Mindenkinek el kell mondanom, hogy mi történt a bárányaimmal!
(Felemeli a két kisbárányt és az ajtó felé indul velük. A küszöbnél tétován megáll, visszanéz, majd lassan megfordul és a jászolhoz megy. Óvatosan a kis Jézus mellé helyezi Tüskést és Szúróst.)
TOBIT (akadozva) Hm… Nagyon hideg ez az istálló… Még megfagyna a gyermek. Tulajdonképpen én még nem adtam neki ajándékot. Legyenek hát a világ uráé a világ legszebb bárányai!
MÁRIA (meghatottan) Köszönjük, jó pásztor. Tudom, érzem, hogy a szívednek legkedvesebbet ajándékoztad a fiamnak. Tudom, érzem, nehéz volt döntened, de azt is tudom, hogy százszoros, sőt ezerszeres lesz a jutalmad az Égben!
(A jászolhoz lép és felemeli a kis Jézust.)
Nézd, már nem is fázik.
(A közönség felé fordul.) Jó emberek, ne zárjátok be a szíveteket ezen a szent éjjelen. Tárjátok ki, fogadjátok be és melengessétek a kisdedet, kit az Úristen küldött a mennyből a földre nékünk!
(Ének: Fel, nagy örömre!…)
