Mária kis szamara

Létrehozás: 2013. november 30., 21:35 Legutolsó módosítás: 2013. november 30., 21:37

A Mária kis szamara Gunhild Sehlin könyve, a Szent Gellért Kiadónál jelent meg. Andorka Eszter evangélikus lelkésznő dramatizálta a történetet.

 

Karácsonyi színjáték

 

Szereplők:  Mária  ..............  Jelmezek: hosszú ruha, kendő, "pocak"

Csacsi  ............ szürke ruha, fülek

József ............ hosszú köntös, szakáll

Gazdag ember ............ hosszú köntös, szakáll

I. Rabló ............ szakáll, husáng, kés stb.

II. Rabló ............ szakáll, husáng, kés stb.

III. Rabló ............ szakáll, husáng, kés stb.

Legidősebb bárány ............ fülek

Kígyó ............ papírkígyó

Bárányok ............ fülek

Kecskék ............ fülek, szarvak

Madarak ............ kivágott madarak egy pálcán 

Betlehemiek ............ kendő

Mesélő ............

 

Első epizód: Mária és a csacsi találkozása

 

Mesélő: A Szentföldön, Názáretben élt egyszer réges-régen egy kis csacsi. Egészen más volt, mint a város többi szamara. Amilyen tiszták és szorgalmasak voltak azok, olyan piszkos, lompos és lusta volt ő. A járása viszont kecsesebb volt, mint bárkié a názáreti szamarak közül, és a fejét is ő tartotta a legmagasabbra. A többi szamarat nagyon bosszantotta, hogy lompos létére ilyen büszke, ő azonban nem törődött velük.

Csacsi: Majd én megmutatom nekik!

Mesélő: Ezt gondolta. Pedig valójában még nem nagyon tudta, mit fog megmutatni, csak érezte, hogy annak valami csodálatosan szép és rendkívüli dolognak kell lennie.

Kora reggel Názáretben mindig a kútnál volt a legtöbb ember. A szegény asszonyok nagy korsókban a fejükön vitték haza a vizet a családjuknak, a gazdagabbak szolgákat küldtek szamarakkal. A mi csacsinkat is egy szolga vezette. Egy napon találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki már hazafelé tartott korsójával. Mikor meglátta a szamarat, felkiáltott: 

Mária: Milyen szép kis csacsi! Milyen kár, hogy ilyen szutykos! 

Mesélő: Egy szempillantásra megállt, megvakargatta a csacsi füle tövét, aztán továbbsietett a vizeskorsójával. A csacsi zavartan nézett utána: nem emlékezett, hogy valaha életében ilyen kedvesek lettek volna hozzá. 

Ettől fogva gyakran találkoztak a kútnál. Máriának mindig volt egy kedves szava a csacsihoz, és mindig meg is simogatta. 

Zene

Második epizód: A csacsivásár

Mesélő: József, Mária férje látta, hogy szegény Mária, ahogy nő a pocakja, egyre nehezebben cipeli a vizeskorsókat. Ráadásul közeledett az aratás és a szóretek időszaka, amikor bizony rengeteg cipekednivaló van. Elhatározta tehát József, hogy vesz egy szamarat segítségül Máriának. Rögtön Názáret leggazdagabb emberéhez ment, mert úgy gondolta, akinek sok szamara van, az könnyebben tud egyet nélkülözni. 

József: Béke veled! El tudnál adni nekem egy szamarat?

Gazdag ember: Ha meg tudod fizetni! Egy jó szamárnak megvan ám az ára is!

József: Mennyi pénzre gondolsz?

Gazdag ember: Harmincöt dénárnál nem kérhetek kevesebbet. 

József: Csak huszonöt dénárom van készpénzben...

Gazdag ember: Akkor eriggy, és majd akkor gyere vissza, ha elég pénzed lesz!

József: De nekem azonnal szükségem van rá, mert a feleségem, Mária már nem bírja a cipekedést. Nem lehetne, hogy később, mondjuk tél beálltáig fizessem ki részletekben a maradék pénzt?

Gazdag ember: Most rögtön kérem a teljes összeget. Azt hiszed, te vagy az egyetlen, aki szamarat akar venni tőlem? Na, béke veled...(Elfordul.)

József: Uram, nem lenne egy szamarad, ami olcsóbb a többinél?

Gazdag ember: Nincsen! Nekem csak kitűnő állataim vannak... Illetve... ott van az a kis szutykos, az istállóm szégyene. Ha akarod, azt megkaphatod huszonötért.

Mesélő: József boldogan megvette a szamarat, és elindult vele hazafelé. A szamár azonban úgy gondolta, mára már eleget dolgozott. Ez a késő esti kirándulás nem tetszett neki. Az út meredek volt, és Józsefnek úgy kellett felvonszolnia minden egyes lépcsőn. Mire megérkeztek, már egyáltalán nem volt olyan biztos benne, hogy jó vásárt csinált.

József: (Szomorúan) Vettem neked egy szamarat, Mária.

Mária: De hiszen ez csodálatos! Hát ezért dolgoztál annyit az utóbbi időben! Vége a cipekedésnek! Nagyon köszönöm, Józsefem!

József: Ne örülj annyira! Félek, több bajt csinál ez a szamár, mint hasznot. Rettenetesen lusta, makacs és piszkos szegény.

Mária: Csak nem ez az a kis csacsi, akivel a kútnál szoktam találkozni? Az a kicsi, piszkos, aki olyan magasra tartja a fejét? (Megkerüli Józsefet, a szamárhoz lép.) De bizony, hogy az! Ennél nagyobb örömet nem is szerezhettél volna nekem, kedves József! Na gyere, csacsikám, megmutatom az istállót! 

Mesélő: Hát így került a kis szamár Mária és József istállójába. Mária megcsutakolta, kifésülte a sörényét, és olyan szép lett, hogy másnap, amikor a kúthoz értek, senki sem akarta elhinni, hogy ez az ő jól ismert, csúf kis csacsijuk. De nem csak a külseje változott meg! Rángatni, nógatni sem kellett többé, vidáman kocogott Mária mellett egész nap. 

Zene

 

Harmadik epizód: Az állatok várakozása

 

Mesélő: Egy nap, amikor Máriának más tennivalója volt, a kis szamár a ház többi állatával – a juhokkal, kecskékkel, bárányokkal – együtt a legelőre ment. Ott tudta meg a Nagy Titkot.

Legidősebb bárány: Örülünk, hogy hozzánk kerültél.

Bárányok: És jó, hogy segítesz Máriának.

Kecskék: Igazán, úgy tudsz vizet hordani, mint senki más.

Csacsi: De csak neki szeretek segíteni, mert ő olyan kedves velem.

Legidősebb bárány: Máriának feltétlenül segítenünk kell. 

Csacsi: Mert olyan jószívű?

Legidősebb bárány: Nem csak azért. Eláruljuk neki?

Többiek: Igen!

Legidősebb bárány: Gyere ide, tartsd ide a jobb füledet! (A csacsi odahajol.) Máriának azért kell segíteni, mert nemsokára kisbabája fog születni.

Csacsi: Kisbabája?

Legidősebb bárány: Bizony. Még ezen a télen. 

Bárányok, kecskék: Kisbabája, igazi kisbabája! És velünk fog majd játszani! És a mi gyapjunkból lesz a takarója!

Csacsi: És én őt is vihetem majd.

Kígyó: (Előjön.) Ssssszerbusztok!

Bárányok, kecskék, csacsi: Jaj, kígyó! Kígyó! (Elfutnak előle.)

Kígyó: Mária gyerekéről beszéltek, és mégis féltek tőlem? Hát nem tudjátok, hogy ez különleges gyerek lesz, aki a vadállatokat is egy nyájba tereli a szelídekkel? Akkortól én is veletek lehetek!

Bárányok, kecskék, csacsi: Hát akkor legyél velünk. 

Együtt táncolni kezdenek az 530-as ének dallamára.

 

Negyedik epizód: A rablók barlangjában

 

Mesélő: De az állatok mégsem lehettek ott, amikor megszületett a kisbaba. Mikor Mária már a kisbaba ruháit meg az ágyát kezdte rendezgetni, rendelet jött: mindenkinek el kell utazni abba a városba, ahonnan származik, hogy az örökségéhez tartozó földeket fölmérhessék, és a császár adót vethessen ki rájuk. Józsefnek pedig volt egy icipici földje Betlehemben, amit egy távoli rokona művelt. 

Mária összecsomagolta tehát egy batyuba a babakelengyét, kenyeret sütött, ennivalót készített össze, és nekiindultak Józseffel. Az udvarban mindenki a kis csacsit irigyelte, aki Máriát vitte, meg a názáreti madarakat, akik – lesz, ami lesz – utánuk röpültek. 

Nem volt könnyű útjuk: nagy hegyeken kellett átkelniük, puszta, vad, sivatagos vidékeken, ahol nemigen éltek jó szándékú emberek. Egy este el is tévedtek: a viharban, sötétben József elvétette az utat. Már egészen reménytelennek tűnt a helyzetük, amikor a csacsi egy angyalt pillantott meg, aki vezetni kezdte őt. 

Csacsi: (Céltudatosan elindul.)

József: (Mérgesen rángatja a másik irányba.) No! Most hová mész? Mit akarsz? Nem elég, hogy eltévedtünk, még te is megbolondulsz?

Mária: (Simogatja) Csacsikám! Nem arra! Mit csinálsz?...  József! Emlékszel Bálám történetére? Ez a szamár lát valamit! Egy angyal vezeti, egészen biztos!

József: Dehogy! Csak önfejűsködik!

Mária: Mostanában nem szokott. Lássuk meg, hová visz!

Mennek egy kört a színpadon.

Mesélő: És íme, az angyal egy barlanghoz vezette őket. A barlang szájánál tűz égett, körülötte három marcona férfi ült.

Mária: Béke veletek, jó emberek! Betlehembe tartunk, de eltévedtünk! Adnátok szállást egy éjszakára?

I. Rabló: (Félre) Jó emberek?

II. Rabló: (Félre) Ezek megbolondultak.

III. Rabló: (Félre) Helybe jön a zsákmány.

I. Rabló: Hát hogyne!

II. Rabló: Gyertek beljebb!

III. Rabló: Hogyan találtatok ide?

Mária: Magunk sem tudjuk. Eltévedtünk, aztán egy angyal kezdte vezetni a szamarunkat, az meg, amilyen okos, elhozott bennünket idáig, hogy fedél legyen a fejünk fölött.

József: Vacsoráztatok már? Mert ha nem, egyetek velünk! 

Mária: (Kicsomagolja az ennivalót.) Isten áldása legyen ételünkön! (Enni kezdenek.)

Mesélő: Az első rablónak gonosz élete volt. Nem akart félni semmitől, ezért úgy intézte, hogy tőle rettegjenek. El is érte. Lassan már erre a környékre sem mert jönni senki fegyveres csapat nélkül.  Most azonban megijedt: Mária és József nem félt tőle, Mária imádkozott evés előtt, angyal vezette őket... 

I. Rabló: (Félre) Nagy hatalom lehet ezeknél az idegeneknél. Ki kell derítenem, miféle, és meg kell szereznem.

Madarak: (Megérkeznek, nagy csiviteléssel körbeveszik Máriáékat.) 

II. Rabló: Mi ez? Madarak itt? Errefelé csak hollók élnek.

Mária: Názáretből, a falunkból jöttek velünk.

Mesélő: A második rabló kisfiú kora óta rajongott a madarakért. Most is rögtön barátkozni kezdett velük.

II. Rabló: (Füttyentget, csipog. Az egyik madár a fejére száll: moccanni sem mer.  Félre:) Hogyan is élhettem ilyen kietlen helyen? Holnap elköltözöm pásztornak egy olyan helyre, ahol madarak élnek.

Mesélő: A harmadik rabló még fiatal ember volt. Azért állt rablónak, mert nagy ember akart lenni, akinek igazi kincsei vannak. Most is azonnal észrevette, hogy Mária milyen óvatosan bánik az egyik csomaggal.

III. Rabló: (Félre) Ott vannak a kincseik. Még az éjjel elszedem az egészet.

I. Rabló: Kik vagytok ti, hogy ilyen hatalom kísér titeket? Kik állnak mögöttetek?

Mária: Hatalom? Dehogy!

József: Ez mind a kisbaba miatt van. 

Mária: Kisbabám fog születni.

József: Még az állatok is várják: mióta rá gondolnak, nem félnek még a kígyóktól sem.

Mária: Megmutassam, mi mindennel várom? (Kibontja a csomagot. A harmadik rabló feszülten figyel.) Tessék! (Átad a három rablónak egy-egy réklit, kisinget.) Látjátok, milyen finom, milyen kicsike? Lehet, hogy egy-két nap múlva már ráadhatom a kisbabára.

Mesélő: A harmadik rabló megszégyenülten bámult: ez az a nagy kincs? Mikor lesz neki ilyen kincse? Aztán eszébe jutott, hogy akár neki is lehet egyszer kislánya vagy kisfia. 

III. Rabló: (Félre) Holnap elmegyek, keresek egy kedves falut, letelepszem. Hátha találok még magamnak feleséget.

I. Rabló: Nincs szüksége a kisbabátoknak egy testőrre? 

József: Hát, nem is tudom. Félek, nem lesz mindig biztonságos élete.

Mária: Nem, nincs szüksége testőrre. Ha szenvedés éri, azon is győzni fog. Még a gonoszt is jóra fordítja majd.

II. Rabló: Hát, ez már igaz.

I. Rabló: Mi például...

III. Rabló: Mi a környék legveszedelmesebb rablói vagyunk.

II. Rabló: Voltunk.

I. Rabló: Voltunk. Holnap elvezetünk titeket Betlehem határáig, aztán más foglalkozás után nézünk.

III. Rabló: Hogy nekünk is ilyen kincseink legyenek.

II. Rabló: És még az állatok is szeressenek.

I. Rabló: És ne kelljen félnünk, és tőlünk se rettegjenek.

Mondjátok el majd a kisgyereknek, ha megszületik, hogyan fordította jóra még a hegyvidék három legveszedelmesebb haramiájának életét is. 

Csacsi: (Félre) Nem is beszélve a piszkos csacsikéról.

Zene

 

Ötödik epizód: Betlehemben

 

Mesélő: Másnap a három rabló valóban Betlehemig vezette Józsefet és Máriát. A hegytetőről megmutatták a várost, aztán búcsút vettek tőlük. 

Betlehemben azonban rengetegen voltak. Mindenki, aki innen származott, eljött a rendelet miatt. József hiába kopogtatott az ajtókon. 

I. Betlehemi: Sajnos, telt ház van.

II. Betlehemi: Pont nektek? Már a tizedik rokont küldöm el.

III. Betlehemi: Szállás? Egy talpalatnyi hely sincs.

Mesélő: A kis csacsi késő estig cipelte Máriát körös-körül a városban. Egyre aggodalmasabb lett.

Csacsi: Borzasztó! Annyi veszedelmen átjutottunk, és most... 

Mária: József, kérlek, találj valamit! Azt hiszem, még ma megérkezik a kisbaba.

Mesélő: Mikor ezt a csacsi meghallotta, kétségbeesésében eszébe jutott valami. Iázni kezdett Betlehem főterén.

Csacsi: Iáááá! Iáááá! Betlehemi állatok! A világ legcsodálatosabb gyereke fog mindjárt megszületni! Mutassatok egy helyet, ahová megszállhatna!

Mesélő: Az állatoknak pedig eszébe jutott egy félreeső barlangistálló, amelyet csak ők ismertek. Házról házra mutatták az irányt a csacsinak.

Bárány: Erre!

Kecske: Most balra!

Másik bárány: Egyenesen a kőfalig!

Mária: Nézd, József, a csacsi tud valamit! Nézd, visz! Mégis lesz szállásunk!

Mesélő: És végre megérkeztek az istállóhoz. Mária még megsimította a fejét, József lekapta róla a málhát, aztán a csacsi elcsigázottan mély álomba merült: teljesítette a feladatát, elhozta Máriáékat Betlehembe.

Éjszaka közepén azonban felébredt. A mécses már nem égett, de a csillagok ragyogtak, bevilágítottak az istállóba. A madarak a jászol szélén nagy csöndben ültek, József mellette állt, Mária pedig egy icipici, ráncos kis kezet bújtatott be az ingecske ujjába.

Csacsi: Hát megszületett végre!

Mesélő: - gondolta a csacsi, és megint elaludt.

 

Zene: 167 (Csendes éj).

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben