2007

Írta: Szemerei Eszter

 

Első jelenet

 

Narrátor olvassa a szöveget oldalt, a színen közben Mária alszik.

 

Narrátor:

A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt:

 

Angyal érkezik, Mária felriad.

 

Angyal:

Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!

 

Narrátor:

Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki:

 

Angyal:

Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.

 

Narrátor:

Mária megkérdezte az angyalt:

 

Mária: még ülve

Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?

 

Narrátor:

Az angyal így válaszolt neki:

 

Angyal:

A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.

 

Narrátor:

Ekkor így szólt Mária:

 

Mária: kicsit hangosabban, mint eddig

De mi történik majd velem?

 

Narrátor el.

 

Angyal: kicsit türelmetlenül, indulva

Az Úr kegyelméből történik mindez. Kiváltságod, hogy téged választott. Ne szállj szembe vele!

 

Mária: erőteljesen, kétségbeesetten

Engem? Engem választott? Na de miért? Még nem vagyok házas! Ha József megtudja, mit tett velem „az Úr”, eltaszít magától! (Angyal közben elindul kifelé) Várj! (Angyal megtorpan) Ha a város megtudja, megköveznek! (Térdelésbe emelkedik)

 

Angyal: maga elé, felfelé

Az Úr előre tudja minden lépésedet. Minden embert ismer, tenyere a világ. Miért hagyná, hogy kivégezzenek?

 

Mária: kétségbeesve, könyörögve, felpattan

Akkor bizonyítsd! Mutasd meg, hogy nem esik bajom! Hogy hasznomra válik – hogy a világ hasznára válik, amit rám szabott az Úr.

 

Angyal: megfordul

Mennyei Atyád előtt kedves vagy, és ugyanez az Úr ismeri minden teremtményét! Ne légy olyan, mint a többi! Boldogok, akik nem látnak és hisznek!

 

Mária: elcsukló hangon

Boldogok! De én is ember vagyok! Mutasd meg nekem, kérlek, hogy van miért!

 

Angyal: elgondolkodva

… aki kér, kap.

 

Angyal levonul, Mária követi.

 

Második jelenet

 

Mária jön, Erzsébet takarít. Mária kopog.

 

Erzsébet:

Gyere!

 

Mária:

Erzsébet!

 

Erzsébet megfordul, örömmel siet oda Máriához.

 

Erzsébet:

Mária! Hogy kerülsz ide? Olyan rég láttalak!

 

Mária:

Igaz. Mondd Erzsébet, hogy vagy? Most hallottam, hogy…

 

Erzsébet: mosolyogva a szavába vág

Jól, köszönöm, mostanában kimondottan jól. (Rövid szünet) És… jaj, ne haragudj, olyan furcsa volt az előbb, ahogy megszólaltál, hirtelen azt hittem, megmozdult a magzat a méhemben. De hát, ez már csak így van, ha valaki egész életében egy ilyen csodára vár!

 

Mária: bizonytalanul

Igen, bizonyára…

 

Rövid, kínos csend

 

Erzsébet:

És? Meddig maradsz nálunk? Zakariás is el lesz ragadtatva, ha meglát. Lassan meg kell érkeznie. (Órájára pillant)

 

Mária: elmosolyodva, zavartan

Oh, nem, nem maradok soká. Lassan mennem is kell. A szomszéd faluban kaptam szobát, el kell indulnom, hogy még sötétedés előtt visszaérjek.

 

Erzsébet:

Az nagy kár. Meghívtunk volna vacsorázni, de hát, ebben az esetben…

 

Mária: bizonytalanul

Igen… hát… akkor, viszlát!

 

Erzsébet átöleli

 

Erzsébet:

Szervusz, Mária! Az Úr kísérjen utadon!

 

Erzsébet sepregetve levonul, Mária egyedül, döbbenten áll a szín közepén – rövid szünet. Angyal jön laza mozdulatokkal.

 

Angyal:

Üdvözlégy Mária!

 

Mária: hátrapördül

Hát itt vagy!

 

Angyal: rá sem néz, a kezét szemléli

Valóban… Bár nem érek rá egész álló nap téged követni. Nos? (felpillant) Elfogadod az Úr ajándékát?

 

Mária:

Hogy mit? Nem. Egyáltalán nem győzött meg Erzsébet szava! Ő örül a gyermeknek, hiszen hosszú évekig azt hitte, ez lehetetlen. De ő már férjnél van! Őt nem ölhetik meg az „Úr ajándékáért”, mint ahogy velem tehetik!

 

Angyal:

C-c-c… Veled sem tennék, Mária. Nem veszed észre, hogy az Úr nagyságát rejti egy meddő asszony áldott állapota? Az Úr nagyságát. Azt a hatalmat, amivel téged is megóvhat a bajtól!

 

Mária: kis szünet

De az emberek kegyetlensége megmarad, bármit tesz az Úr.

 

Angyal: halkan, nyugodtan

Itt nem az emberekről van szó. Róla.

 

Mária: elkeseredve, csendesen

Most kérlek, hagyj elmenni. Fáradt vagyok.

 

Angyal:

Ahogy akarod.

 

Angyal elmegy, Mária a színen marad, lehajtott fejjel.

 

 

Harmadik jelenet

 

Mária lassan letérdel, összekulcsolja a kezét, lehajtott fejjel imádkozik.

 

Mária:

Az Úrhoz kiált lelkem a mélységből, és reszket a félelemtől. Mert hátat fordítottam kérésének és nagy kegyelmének, és jobban félem a földi törvényeket, mint a Hatalmasét. Tudom, boldognak kéne lennem, de nem vagyok… mert nem érthetem a szándékát, és rettegek tőle.

(Angyal feltűnik a háttérben, és tűnődve figyeli Máriát)

Pedig ő hatalmas dolgot cselekedett karjával, megalkotta a világot. Az ő alkotásai mind az apró bogarak és a pislogó csillagok, és csak őt dicséri a folyók zúgása. Ők nem kérdezik, miért, és ők mindig hű teremtményei maradnak.

(Arcát az égre emeli)

Uram, halld most szolgádat! Adj erőt, hogy elmondhassam, ami szívem terheli! Bocsáss meg nekem, amiért nem vállalom ajándékod. Nem tudom megtenni, mert ha elfogadom, megtartom szavadat, de Józsefet eltaszítom, és vele együtt a Te Törvényedet is.  Uram, Te tudod igazán, mit jelent az ítélet. Kérlek, ne engedj olyan szégyenben meghalni, mint egy házasságtörőt! Ne ajándékozz ilyen felelősséggel!

Nézz most rám! Itt térdelek előtted, várom válaszod. Nagyon félek, Istenem, nem vagyok méltó arra, hogy rám bízd ezt a terhet – összeroskadok. Add erőd, hogy megértsem titkos szándékod, amiért saját Fiad bíznád rám! Add erőd, hogy elviseljem a gyötrelmet, amivel jár, hogy nem fogadhatom el…

Segíts, Atyám! Légy velem!

Ámen.

 

Mária még egy ideig az eddigi helyzetben marad, hosszabb csend, Angyal lassan előrelép

 

Angyal: Mária vállára teszi a kezét

Ne félj, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!

 

Mária még mindig ugyanúgy térdel, Angyal el. Mária lassan lehajtja a fejét, majd kivonul.

 

 

 Negyedik jelenet

 

Heródes ül középen, mellette szolgálója. Napkeleti bölcsek érkeznek, hajlongva állnak meg a király előtt.

 

Heródes:

Kik vagytok?

 

Bölcs#1:

Bölcsek vagyunk a messzi napkeletről, felséges Heródes király.

 

Heródes:

Valóban? (Szolgájára pillant) És minek köszönhetem a látogatást ilyen késői órán?

 

Bölcs#2:

Uram, hosszú út áll mögöttünk. Égi jel hozott minket idáig.

 

Heródes szolgáló fülébe súg, rövid csend

 

Bölcs#3:

Őseink tudományát űzzük, nagy király. Még sosem volt ilyenben részünk. Hírt hoztunk neked a csillagokból… mondd, felség… mit ér neked a szavunk?

 

Heródes: szolgájára sandít

Attól függ, miről szóltok.

 

Bölcs#2: másik két bölcsre néz, majd lassan mondja

Ma éjjel egy isteni jelenségnek kellett volna az égen tündökölnie, egy csillagnak, mely a zsidók királyáé. Azért jöttünk ilyen messzire, hogy figyelmeztessünk, jogos utódod – trónörökösöd – ma éjjel nem születik meg.

 

Heródes: megdöbbenten

Hogy mondod, keleti?

 

Bölcs#1:

Uram, biztosak voltunk abban, hogy már várod a zsidók királyának születését, és szükségét éreztük, hogy tudassuk veled: nem fog megtörténni.

 

Heródes: szolga fülébe súg, majd az az övébe, csend, szolga elmegy - nyájasan

Örökös? Nos igen; már vártuk… mit is mondtatok, hol született volna a „zsidók királya”?

 

Bölcs#2:

Az a gond, felséges király… szolga visszaérkezik, Heródes fülébe súg

 

Heródes: közbeszól, szigorúan, keményen

Csendet! (Szolgához félhangosan) Úgy mondod, Betlehem?

 

Szolga bólint

 

Heródes: hangosan, bölcsekhez

Itt a jussotok! (Három szolga aranyat, tömjént és mirhát hoz be) Most térjetek vissza országotokba! Királyságomnak nehéz döntést kell meghoznia!

 

Bölcsek hajlongva elhagyják a színt, Heródes a szolgához szól

 

Heródes: érzéketlen hangon

Ha a gyermek még nem született meg, lehet hogy rövidesen meg fog. Öljetek meg minden fiatal asszonyt Betlehemben még holnap éjjelig.

 

Szolga bólint, majd hajlongva elhagyja a színt. Heródes még ül maga elé meredve, majd elvonul.

 

Ötödik jelenet

 

Mária és József a jászol mellett fekszenek, alszanak. Árnyak látszanak, sikolyok és kiabálás.

 

Hangok:

Nő#1:

Kérem, ne!

 

Nő#2:

Á! Uram, segíts!

 

Férfi#1:

Ott van!

 

Nő#3:

Kegyelem, kérem, kegyelmezzen!

 

 Angyal jön József háta mögül. József felriad.

 

Angyal:

József! Kelj fel, vedd Máriát, menekülj Egyiptomba, mert Heródes halálra fogja kerestetni!

 

Angyal indulna

 

József: döbbenten, hangosan Angyalhoz fordul

Máriát? Heródes? Na de… miért? Mi dolga a királynak a jegyesemmel?

 

Angyal: visszanézve

Tedd, amit az Úr parancsolt, és ne kérdezz semmit! Fogytán az időtök!

 

Angyal el, rövid szünet, Máriához hajol, megrázza a vállát

 

József:

Mária, Mária ébredj! El kell innen mennünk!

 

Mária: lassan felnéz

Mi történt?

 

József: átszellemülten

Az Úr angyala szólt hozzám!

 

Mária: megijed

Az Úr angyala? Mit mondott?

 

József:

Nagy veszélyben vagy. A király kerestet.

 

Mária:

Tessék?

 

József:

Nem értettem pontosan… de…

 

Mária: félve, félre

Hát sehogy sem vagyok biztonságban…

 

József: megragadja, felsegíti

Gyere! Nincs több időnk! El kell hagynunk Betlehemet minél előbb!

 

Mária:

És hová küld minket az Úr?

 

József:

Egyiptomba.

 

Mária: elgondolkodva, félre

Egyiptomba… hát ez a büntetésem… minél távolabb küld magától…

 

Angyal feltűnik a háttérben. József húzza kifelé Máriát.

 

József:

Siess!

 

Hangok újra, párhuzamosan:

Nő#4:

Segítsen valaki!

 

Férfi#2:

Azt ott! Kapjátok el!

 

Nő#5:

Istenem, hol vagy?

 

Mária: meglátja Angyalt, félre – hozzá

Bárcsak érteném az Úr szándékát!

 

József és Mária elhagyják a színt, Angyal középre lép. Hangok elhalnak.

 

Angyal:

Ne félj, csak higgy!

 

 

 

 

 

Hatodik jelenet

 

Keresztelő János áll körülötte tömeg, köztük Angyal.

 

Keresztelő János: kiabál, vadul

Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből (földre mutat, közben Mária érkezik) is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.

 

Mária: Angyalhoz fordul félhangosan

Miről beszél János?

 

Angyal:

Az utolsó ítéletről.

 

Keresztelő János: közben kereszteli az embereket

Én vízzel keresztellek titeket. De eljön az, meglátjátok, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

 

Mária: Angyalhoz fordul félhangosan

És az, akiről beszél – Ő mikor jön el?

 

Angyal: egyszerűen

Nem jön.

 

Mária: csodálkozva, hangosabban

Nem jön? De hát János igazat beszél, nem?

 

Angyal:

Valóban… lesz majd utolsó ítélet. De nem jön senki, aki elmondaná az embereknek, hogyan kell megtartani a régi törvényeket. Az utolsó reményetek már csak Keresztelő János.

 

Mária:

Ő a Messiás?

 

Angyal:

Közel s távol ő leginkább a Messiás.

 

Mária:

De ha Keresztelő János nem tudja megmenteni a világot… akkor ki tudja? Nincs remény egy olyan királyról, aki megszabadít a bűnök gyötrelmeitől?

 

Angyal:

Nincs remény.

 

Rövid szünet

 

Ember:

Ott van! Fogjátok el! A király parancsa!

 

Tömeg megragadja Keresztelő Jánost, és elhurcolják.

 

Mária: tömeg után néz, döbbenten, kiált

Hová viszik?

 

Mária és Angyal maradnak a színen.

 

Angyal:

Kivégzik.

 

Mária:

Kivégzik? De hiszen… ő az egyetlen reményünk… te mondtad!

 

Angyal:

Ő… igen… (szünet) Ő volt.

 

Angyal levonul a színről, Mária még marad, majd térdre roskad.

 

 

 

Hetedik jelenet

 

Hátul három kereszt képe látszik, elöl bámészkodó tömeg, Mária térden állva, tömegben áll az Angyal.

 

Katona:

Jeruzsálem népe! Halljátok a helytartó ítéletét! A három fogoly: Barabbás, Júdás Iskariótes és Simon Péter mind bűnösnek találtattak, amiért megvetették a mindenható Római Birodalom szent törvényeit. Büntetésük: kereszthalál!

 

Zúgó tömeg hangja

 

Angyal: Máriához lép, mellette áll, nem néz rá

Barabbás elnyerte méltó büntetését, ne sirasd, asszony.

 

Mária: lassan felemeli a fejét, Angyalra néz

Barabbás?

 

Tömeg#1:

Eredj vissza a porba, ahonnan jöttél!

 

Válaszul zúgó tömeg hangja hallatszik

 

Angyal:

Tömeggyilkos, lázadó. Menthetetlen volt, én mondom. Nézd csak! (Máriát a keresztek felé fordítja) Az ott ő, középen! Jó neki ott fent, az őt megillető helyen, latorok között!

 

Mária: elkapja az arcát, dühösen néz Angyalra

Hogy mondhatsz ilyet? A másik kettőt ismertem! Hogy bírod elnézni, ahogy ott szenvednek?

 

Tömeg#2:

Másokat meggyilkolt! Öljük meg mi őt!

 

Tömeg zúgó hangja

 

Tömeg#3:

Így jár, aki szembeszegül a törvénnyel! Így jár, aki a Római Birodalom császárát árulja el! Az ilyen a saját Istenét árulja el!

 

Zúgó tömeg

 

Angyal: egyszerűen, tárgyilagosan

Bűnösök voltak… menthetetlenek…

 

Mária:

Annál inkább. Ennyire mind bűnösök vagyunk. Miért olyan mulatságos, hogy nincs menekvés?

 

Tömeg#4: jajveszékelő hangon, esdekelve

János! Mentsd meg őket a halál hatalmától!

 

Angyal: gúnyosan

De hát az ember tehet róla!

 

Tömeg#5: könyörögve, imádkozva

Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

 

Mária:

Az ember? Hogy nem kapunk segítséget? Az ember oka talán?

 

Angyal:

Ki döntött úgy, hogy nem kér az Úrból? Az nem az ember volt? Az talán nem az ember volt, akinek nem kellett megváltás?

 

Mária:

De az ember nem értheti az Istent! Mégis honnan tudjuk, mikor kell kérni belőle és mikor nem? Honnan kell tudnunk, hogy hogyan akar megváltani?

 

Angyal:

Nem kell tudnod, Mária, hinned kell az Urat, és ezáltal tudni, hogy mindig kérned kell belőle! Mindig! És hinned kell, hogy bármi áron meg akar menteni.

 

Tömeg kivonul.

 

Mária:

Akkor miért bünteti az Úr az egész emberiséget miattam?

 

Angyal:

Ő nem bünteti, Mária.

 

Szünet

 

Mária:

Nem akartam, hogy ez történjen. Én csak… féltem attól, hogy mi lesz velem.

 

Angyal:

Az Úr sokkal többet törődik azzal, mit tesz veled a város, mint azt gondolni mernéd.

 

Mária:

Nem érdemlem meg a jóságot, hogy egyetlen Fiát rám bízza.

 

Angyal:

Neki sosem késő. Látod, megmutatta, hogy „van miért”.

 

Hosszabb szünet

 

Mária: csendesen

Van… De melyik szív bírja elviselni, ha darabokra szaggatják?

 

Mária és Angyal egy ideig állnak még a színen a keresztekre nézve, majd levonulnak.

Nyolcadik jelenet

 

Magdalai Mária érkezik üvegekkel a kezében, Mária a színen olvas.

 

Magdalai Mária:

Már hajnalodik. Hoztam aloét neked is.

 

Mária: felnézve

Mária, miért kell elkísérnem téged a sírhoz?

 

Magdalai Mária: félszegen

Nem merek egyedül odamenni. Mindenhol katonák állnak. (belenéz Mária könyvébe) És egyébként is… Mit szólnának a többiek, ha megtudnák, hogy nélkülük indultam útnak?

 

Mária: értetlenül, becsukja a könyvet

Hát miért nem hívtad őket magaddal? János és András biztosan…

 

Magdalai Mária: keserűen, feszülten közbevág

De hiszen keresik őket, ahogy Keresztelő János minden követőjét! Az a vád, hogy nem fizetnek adót a császárnak.

 

Mária: lassan feláll

Ostobaság. (Átvesz néhány üveget Magdalai Máriától) Az egész üldözés a főpapok műve, mert rettegnek, hogy egyre többen merítkeznek a Jordánba. (Nagyon rövid szünet) És ami Péterrel történt… az valami borzalmas. Egy katona füle…

 

Magdalai Mária: indulva

Ha nem tiltakozik, és nem ránt kardot… (csendesen, szomorúan) még ma is élhetne…

 

Mária:

Nem tudjuk megváltoztatni a múltat… Ne aggódj! Egyszer minden jóra fordul!

 

Elhagyják a színt.

 

Kilencedik jelenet

 

Angyal átfut a szín egyik feléről a másikra, majd eltűnik. Kicsivel később Máriáék visszaérkeznek.

 

Magdalai Mária: Máriához

… és akkor Péter berontott a templomba és…

 

Magdalai Mária elharapja a mondatot, megtorpan, elejti az üvegeket, némán bámul egy pontot – az elhengerített követ. Szünet.

 

Mária: döbbenten-rémülten

Hát itt meg mi történt?

 

Magdalai Mária:

Ki lehetett ez? Ki hengerítette el a követ? (félve körülnéz, kis szünet) Hahó! Van itt valaki? (visszhang)

 

Mária:

Nézzünk körül.

 

Magdalai Mária:

Szerintem el kéne mennünk.

 

Mária:

Eljöttünk, hogy Péter megkapja a végtisztességet. Most már nem fordulunk vissza.

 

Magdalai Mária: rémülten suttogva

De ha sírrablók?

 

Angyal kinéz a kő mögül, Mária megdöbben, majd hirtelen Magdalai Máriához fordul.

 

Mária: sürgetve

Mária, ha sírrablók voltak, már biztos elmentek. Menj csak be, én addig körülnézek itt. (Magdalai Mária kezébe nyomja az üvegét)

 

Magdalai Mária:

De mi van, ha…?

 

Mária:

Menj! Mindjárt követlek! (Belöki a sírba)

 

Magdalai Mária eltűnik, Angyal előlép.

 

Angyal: kedélyesen

Üdvözlégy, Mária.

 

Mária: hűvösen

Ezt miért kellett? Mire volt ez jó?

 

Angyal:

Gondoltam, segítek nektek. Ketten nem bírtatok volna vele.

 

Mária:

Roppant kedves. (kissé sziszegve) Mégis mit keresel itt?

 

Angyal: oda sem figyelve

Oh, csak valami Saul miatt jöttem. Még mindig nem hiszi, hogy eljött Keresztelő János ideje. (csak úgy mellékesen hozzáfűzi) Nálad, Mária, feladtam a reményt.

 

Mária: vállat ránt

Ahogy gondolod.

 

Angyal:

Nem mintha… hogy is fejezzem ki magam… nem élveztem volna az együtt töltött éveket… csak tudod… egy idő után… úgy éreztem, egy helyben állunk.

 

Mária: türelmetlenül

Képzelem!

 

Angyal:

Hát igen, tudod… az Úr szeret sokat időzni egyetlen embernél. Ezt sosem értettem igazán. Talán te is egy ilyen voltál… valaki fontos. De lassan ő is belátta… nem volt értelme.

 

Mária:

Hogy lehetsz ilyen lelketlen, mondd?

 

Angyal:

Ne félj! Már nem kell veled úgy viselkednem, mintha egy „kegyelembe fogadott” lennél. Nyugodtan fellélegezhetsz. Már nem vagy az. (kis szünet) Nem mondom, nehéz volt elérni az Úrnál, hogy rádöbbenjen, de végre ő is belátta, hogy semmi esélyünk nem volt. Túlzottan földhözragadt vagy – már nehogy megbántódj, de ha egyszer így van!

 

Mária:

De még nem válaszoltam biztosat!

 

Angyal: meg sem hallja Mária szavát

Oh, dehogy nem! Megértettem. Ne is törd magad. Minden úgy lesz, ahogy akartad.

 

Mária:

De… de én nem…! (elhallgat, feladja)

 

Szünet, Angyal a tájat szemléli.

 

Mária: csalódottan, csendesen, lassan

Tehát… Saul…

 

Angyal:

Igen. Nemsokára ott kell lennem a damaszkuszi úton…

 

Mária:

De akkor… hogyhogy itt vagy?

 

Angyal:

Valahogy… erre hozott az út…

 

Mária: lassan

Mondd csak… látlak még?

 

Angyal: indulva

Ez nem tőlem függ.

 

Angyal eltűnik, Magdalai Mária Mária mögé lép, furcsállva figyeli Máriát.

 

Mária: Angyal után, hangosan, kétségbeesetten

Várj! Várj! Maradj még egy percet! Haragszik rám az Úr? Ne! Még ne menj el! Bajom eshet?

 

Magdalai Mária: értetlenül, csendesen, óvatosan

Mária… mondd, kihez beszélsz?

 

Mária: megpördül

Oh! Én… én csak…

 

Magdalai Mária: kicsit szánakozva

Gyere, menjünk. Kész vagyok.

 

Magdalai Mária elindul, Mária marad még a színen.

 

Mária: térdre rogyva

Istenem! Könyörülj rajtam!

 

 

Tizedik jelenet

 

Narrátor olvassa a szöveget oldalt, a színen közben Mária alszik.

 

Narrátor:

A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt:

 

Angyal érkezik, Mária felriad.

 

Angyal:

Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!

 

Narrátor:

Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki:

 

Angyal:

Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.

 

Narrátor:

Mária megkérdezte az angyalt:

 

Mária: ülve

Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?

 

Narrátor:

Az angyal így válaszolt neki:

 

Angyal:

A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.

 

Narrátor:

Ekkor így szólt Mária:

 

Mária: alázatosan, térden állva

Íme az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!

 

Narrátor:

S ekkor eltávozott tőle az angyal.

 

Szünet, Angyal levonul, Mária a színen imádkozik.

 

Narrátor: szünetekkel

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.

 

Narrátor el. Mária lassan befejezi az imádságot, feláll, kivonul.