Karácsonyi élőkép

A szereplők öltözzenek jelmezbe. Így, egyenként lépjenek be a képbe. A sorrend felcserélhető. Közben lehet énekelni is. Kell hozzá egy kis fantázia, pl., hogy hogy lehet beöltözni útnak.

Boci

Kérlek, ne  nevessél rajtam,

Én vagyok a szarvasmarha.

Minden nap sok tejet adok.

Amúgy elég békés vagyok.

A sarokban itt állok most

Nézem ezt a kis családot.

Szeretném, ha a kis gyermek.

Melegemben melegedne.

Út

Fárasztó és hosszú vagyok,

Mégis rajtam járnak sokan.

Hegyen-völgyön vezetek át,

Összekötök városokat.

Az út vagyok, ismersz talán

Te is sokat jártál rajtam.

De most figyeld, hogy hogy mennek

József, Mária nagy fáradtan.

Jászol

Jászol vagyok. Énbelőlem

Eszik minden éhes állat.

Tele vagyok jó szénával,

Ha éhes vagy megkínállak.

Most azonban bölcső lettem

a kis Jézus fekszik bennem.

Puha testét átölelem,

Nehogy leessen a szentem.

Istálló

Tárva van az ajtó, jöjj be!

Itt csak néhány szelíd állat

Álldogál a fáradt csendben.

Az istálló téged vár ma.

Mert a szálláson nincs már hely,

De ez itt egy békés szoba.

Nem zavarja senki Máriát,

Megszülethet a kisbaba.

Város

Betlehemnek hívnak engem.

Ősi város vagyok nagyon.

Utcák, házak, kertek, terek.

Pont olyan ez, mint nálatok.

Most azonban naggyá lettem,

hiszen éppen itt, énbennem

született meg a megváltó,

akinek mind örvendeznek.

Az éjszaka

Én vagyok a sötét éjjel,

Ráborulok a világra.

Nyugalma lesz mindazoknak,

akik nappal elfáradtak.

A mai nap mégis más lett,

Hiszen ma született nekünk,

Üdvözítőnk, szabadítónk,

Hogy oszoljon az éjjelünk.

A mécses

Mécsesként világítok én

Istálló sötét sarkában

Emberek, ha egymást nézik,

Fényemben látják arcukat

Most a fényre nagy szükség van

Kis gyermek született nekünk.

Nem is akármilyen gyermek,

Jézus ő, urunk, mesterünk.

Ló

Erős vagyok, terhet húzok,

de most éppen itt pihenek.

Istállóban állva alszom,

Készülök az új reggelre.

Félve lépek nehogy durván

Megrúgjam a kis gyermeket,

Hiszen nagy ünnep van itt ma,

Vigyázzunk rá dédelgetve.

Felhő

Felhő vagyok, égen járok.

Könnyeimmel öntözgetem

A kiszáradt földet, mezőt,

Eső után élet terem.

Most azonban nem könnyezem.

Ne essen eső a földre!

Hadd menjenek József, Mária

Útjuk talán így lesz könnyebb.

Szamár

Názárettől Betlehemig

bizony szörnyen elfáradtam.

Én cipeltem a kismamát,

És volt még súly a csomagban.

Most már alig birok állni,

de azt azért még megvárom,

hogy a kisded megszülessen,

ki megváltja a világot.

Bot

Gazdám letett a sarokba,

egy dicsérő szót sem kaptam.

Pedig végig a nagy úton,

én voltam, a támasztéka.

Nevem sincsen, csak bot vagyok,

de ha elfárad a lábad,

jól jöhet még egy ilyen társ,

emlékezz a jó barátra!

Macska

Volt-e macska Betlehemben,

nem írja meg a Biblia,

Pedig bizony ott voltam én

Lábak alatt, ahogy szoktam.

A macskáknak sok a dolga,

Talán még egy falat is jut.

De mindez csak épp arra jó,

Hogy eközben mindent halljunk.

Angyal

Seregben vagy csak egyedül

láthatón vagy láthatatlan:

nem tudom, hogy ahol jártál

hogy kerültünk az utadba.

Angyalok vagyunk mi, kiket

Isten arra választott ki,

hogy vigyázzunk az emberre,

karácsonykor vigyük a hírt. 

Kutya

Társaim a pásztorokkal

Vigyázzák ott kint a nyájat,

De én éppen nem voltam jól,

ezért itt őrzöm a házat.

Mit szólhat egy kutya abba,

mi történik a világban.

Ezért én is csak egy vaúút,

kiáltok az éjszakába.

Egér

Most mi innen elköltözünk,

mert ebben az istállóban

nagy tisztaság kell, hogy legyen,

van itt amúgy is egy macska.

Összeszedem a kölyköket,

elvonulunk kicsit arra,

ahol nincsen gyerek éppen:

Én voltam az egér mama.

József

Különös dolgok történnek

velem, hiszen tudjátok jól

Feleségem kisgyermeket

Hozott világra éppen most.

Jézus lett a neve, ahogy

az angyal őt elnevezte.

Isten Fia, embergyerek,

Karácsony van: örvendjetek! 

Mária

Angyal hozta meg a hírét

Most születet a világra

Jézus lett a fiam neve,

nem várakoztunk hiába.

Csodálatos gyermek lesz ő,

de én kicsit fáradt vagyok.

Jó lenne már megpihenni,

várnak rám a hétköznapok.

Csillag

Csillag vagyok: világítok.

Én mutatom meg az utat,

Merre menjenek a bölcsek,

ha egyszer útnak indultak.

Megállok Betlehem felett,

Rámutatok a csodára,

Most született a megváltó,

Elvakít a ragyogása.

Bölcsek

Csillagászok vagyunk, akik

Most érkeztek Babilonból.

Teveháton jöttünk ide,

hogy lássuk a királyotok.

Nem gondoltuk, hogy, aki itt

Uralkodni fog majd egykor,

Egyszerűen és szegényen

néz majd ki ránk a jászolból.

Pásztorok

Nyájunk mellől szólítottak

Ide a fényes angyalok.

Látnunk kellett a gyermeket,

Akiről Isten hírt adott.

Megyünk is már, hisz a nyájunk

Biztosan el is széledt már.

Csak a tiszteletünk tettük.

Mindenkinek jó éjszakát!

Teve

Hátamon púp, nem vagyok szép,

Köpök, hogyha dühös vagyok,

De a hosszú vándorúton

Soha el nem fáradhatok.

Csillag után jöttem én is,

Hátamon hoztam egy bölcset.

És most nézem milyen furcsák

Az állatok e vidéken.

Kincsek

Arany, tömjén, mirha vagyunk.

Kincsek, kikre sokan vágynak.

Ládában rejtenek minket

A királyi palotákban.

De most itt ez nem palota

Istálló, egyszerű hajlék.

Mégis a legnagyobb király

Számára vagyunk ajándék.

Kocsmáros

Házam tele sok a vendég.

Hely az végképp nincsen már ma.

De akad itt egy istálló,

Az udvarunk hátuljában.

Csendes, tiszta, nincs baj vele

Talán még jobban is jön most,

Amikor – ha én jól látom –

Éppen a nyugalom fontos.