Kis karácsonyi misztériumjáték

Létrehozás: 2008. november 30., 15:36 Legutolsó módosítás: 2008. november 30., 15:37

1. jelenet

 

József és Mária szállást keresnek. József barna palástban, hosszú bottal, Mária fehér ruhában kék fátyollal. Ének: Harmatozzatok… SzVU 2.

 

JÓZSEF:

               Rám bízta az Úr Jézust és Máriát.

               Az Isten anyját s az Isten fiát…

               S én, József, az ács, szegény kézműves,

               Kétezer éve szállást keresek…

               Kopogok szívek záros ajtaján.

               Karácsonyestén megnyitják talán…

               De a legtöbb szív zsúfolt szüntelen,

               Mint valamikor régen Betlehem…

               Nincs hely, hol nekünk szállást adjanak,

               Az Isten fiát megveszi a fagy.

               Hideg közöny, világi érdekek,

               Szórakozások, vágyak, versenyek,

               Bűnök, tivornyák, véres háborúk

               Becsapják nekünk mindig a kaput.

MÁRIA:

               Kétezer éve mégis zörgetünk:

               Nyissatok lelket, Isten jön velünk!

               Karácsonyestén, ködön, éjen át

               Hozzuk nektek az Isten Egy-Fiát.

               Értetek jön, ó nyissatok szívet,

               Szegény hitetlen modern emberek.

MODERN VILÁGFI: (nyakkendővel, cigarettával, nagyképűen félretolja őket)

               Nincs hely! A világ fejlődik, halad.

               Fontos, hogy tele legyen a hasad,

               Hogy legyen ruhád és legyen rádiód,

               Hűtőszekrényed, televíziód,

               Luxuskocsid s egy kényelmes lakás,

               Benne jólét és sok szórakozás.

               Mennjetek innen! A vallás lejárt.

               Ne ámítsátok az Új Kor fiát!

(kitaszigálja őket)

 

2. jelenet

 

(a világfi cigarettázik és méltatlankodva, gőgösen nagyképűsködik)

VILÁGFI:

               Meséknek vége! Itt a tudomány.

               Nincs már titok és nincsen több talány.

               Mindent tudunk s mindent felfedezünk.

               Megyünk a Holdra! S tovább is megyünk!

               Nem halljátok? Zúgnak a tömegek!...

               Nem karácsonyi jámbor ének ez!

TÖMEG:

               Ruhát adjatok! Ru-há-t!

FÉRFIKAR:

               Kenyeret, lakást!

NŐI KAR:

               Rádiót, televíziót!

2

TÖMEG:

               Luxuskocsit és sok szórakozást!

FÉRFIKAR:

               Hírnevet!

NŐI KAR:

               Rangot!

FÉRFIKAR:

               Vagyont!

TELJES KAR:

               Haladást!

(a tömeg zúgása közben szép lassan megjelenik egy angyal a világfi mellett, lenéz a tömegre)

I.ANGYAL:

               Mint embererdő, úgy zúg a tömeg…

(kezével megérinti a világfi vállát)

               De nem hallod, hogy sírnak a szívek?

               Minden kis ágon susogó levél…

               Titkos sóhajuk az Istenig ér.

(egyes hangok gyors egymásután szinte egymást túlkiabálva)

NŐI HANG:

               Meghalt a fiam!

KISFIÚ HANG:

               Meghalt az apám!

KISLÁNY HANG:

               Árván hagyott az én édesanyám!

NŐI HANG:

               Hol van az uram?

FÉRFI HANG:

               Hol a feleség?

NŐI HANG:

               Jaj gyermekeim, nincsen eleség!

ERŐTELJES FIATAL FÉRFIHANG:

               Kidobtak! Megcsalt engem a világ!

               Jaj hol a hitem? Nem bírom tovább!

NAGY FIÚHANG:

               Hol az aranyos gyermekmesekor?

               Ifjúságomat megölte a bor,

               A cigaretta, mámor és a bűn!

FÉRFIHANG:

               Nincs tiszta lány! Nincs tiszta feleség

MÁS FÉRFIHANG:

               Családi béke ugyan van-e még?

GYERMEKHANG:

               Elvált szülők félárva gyermeke,

               Elzüllöttem. Nem hiszek semmiben!

NŐI HANG:

               Jaj, beteg vagyok! Jön már a halál!

FÉRFI HANG:

               Rákos vagyok: mit ér a tudomány?

LEÁNYHANG:

               Szomorú vagyok, jaj ki ad vigaszt?

FIÚHANG:

               Kétségbe estem, életet ki ad?

TELJES KAR:

               Mit ér, ha száz rakéta felrepül

               Ha lent az ember kínban elmerül!

(a kiabálás alatt lassan megjelenik a második angyal is, oldalt csendesen megáll)

3

I.ANGYAL: (a világfit vállán megérintve)

               Hallod-e világ gőgös szellem?

               Így sír az ember-tömeg erdeje!

               Eredj innen! A sok gőgös beszéd

               Nem váltja meg a tenger szenvedést…

(világfi elmegy,s míg a másik angyal beszél, megjelenik egy harmadik angyal is.)

 

3. jelenet

 

(a három angyal a színen)

II.ANGYAL: (összetett kézzel)

               Jöjj el Megváltó! Hív a sok panasz!

               Az emberszívnek úgy kell a vígasz.

               A szenvedést nem veszi senki le.

               A sok keresztet vedd magadra Te!

III.ANGYAL:

               Karácsony estén szüless újra meg,

               Hogy legyen, akit megfeszítsenek!

               Kereszted fája fénysugárt lövel,

               Négy ága öt világrészt átölel…

               Tanítsd meg azt, ki téged még szeret

               Felvállalni a sok kereszteket,

               Szenvedni szépen, békén, szótalan,

               Mosolyogni s meghalni boldogan!

(lent a kórus énekli: Az angyal énekel… SzVU 16. közben az angyalok szép csendben, lassan eltűnnek. Az ének végére megjelenik a kis Jézus kitárt karokkal.)

 

4. jelenet

 

KIS JÉZUS:

               Jövök, hogy újra emberré legyek…

               Szívetekben van egy kis helyetek?

               Nem kérem én a kombinált szobát,

               Csupán a garázs egyik oldalát!

               Színben, pajtában, kamra szögletén,

               Egy kicsi helyen jól megférek én!

(itt lehet énekelni: A kis Jézus megszületett…)

Egy helyen kis gyerek elébe ugrik:

KISGYEREK:

               Jaj, kicsi Jézus, drága napsugár!

               Elődbe áll egy modern kis betyár.

               Hogyha te akárhova bemehetsz:

               Én kinyitom a huncut szívemet.

               Nem szépítem, nem csűröm-csavarom:

               Bizony igaz, én rossz vagyok nagyon.

               De te a rosszakat is szereted:

               Faragj belőlem jó kis gyermeket!

(én neked adom a szívemet)

EGY MÁSIK FIÚ:

               Drága kis Jézus, én is itt vagyok!

               És itt vannak mind velem a nagyok:

               Édesapám s az én édesanyám,

               A nagymamám is és a nagytatám,

               A kis öcsém is, nézd, mind itt vagyunk,

               Mi neked szállást szívesen adunk!

(én neked ajánlom a családomat)

4

HARMADIK KISFIÚ:

               Édes kis Jézus, ide bejöhetsz,

               A mi falunkban sok ember szeret.

               Mi nem vagyunk mind gőgös gazdagok,

               Szürkén hordozzuk a mindennapot.

               Munkások vagyunk, mint József, az ács,

               Mi befogadjuk az Isten Fiát.

(én neked adom a fűrészemet)

EGY KISLÁNY:

               Van itt sok asszony, sok édesanya,

               Akinek sokszor könny az itala,

               Kenyere bánat, a sorsa nehéz…

               Kinyitja neked mind-mind a szívét.

(én hozom neked a könnyeimet)

MÁSODIK KISLÁNY:

               Gyere kis Jézus, mi befogadunk,

               Jöjj le közénk és áldd meg a falunk!

               Áldd meg a sok ártatlan gyermeket,

               Hogy ne gyalázza meg a te nevedet.

(én adom neked azt az ígéretet, hogy jó leszek)

NAGYDIÁK:

               Diák vagyok és mérnök lesz belőlem.

               Tanár, vagy orvos, még én sem tudom.

               De a tanulásra szomjas ifjú lelkem

               Karácsony éjjel, nézd, neked adom.

               Áldd meg azokat, akik hívő hittel

               Tudást keresnek s rajta diplomát,

               Hogy szolgálják az Isten terve által

               Az emberek üdvét és javát.

(én neked adom a könyvet, a vonalzót és a szögmérőt)

I.ANGYAL: (Betlehemre mutat)

               Látjátok, íme, Betlehem megújul

               Minden áldott karácsony éjjelén.

               Pásztorok helyett hódoljon előtte

               A mai kor, a mai tudomány.

               Így jön el Jézus minden nemzedéknek,

               Minden kornak a századok során.

GYERMEKKÓRUS:

               Lelkünkben kész a jászol, bejöhetsz.

               Befogad sok szív, mert nagyon szeret.

               Imánk a pólya, amely betakar,

               Téged az egyszerűség nem zavar.

               Ó jöjj és áldd meg itt a híveket,

               De azokat is, akik hitetlenek.

               Hogy ezen a szép, drága éjszakán

               Hinni tudjon tebenned mindahány!...

A gyermekek éneklik: Fenyőgalja kis Jézuska…az ének alatt Jézuska mögé áll mosolyogva József és Mária, mögéjük az angyalok. Az ének végén Jézuska kitárja a karját

JÉZUS:

               Én földre hoztam a szeretetet.

               Szeressetek! S boldog lesz szívetek!

               Ki áldozáskor magához vesszen,

               Annak a szíve örök Betlehem!

Ének: Isten gyermek… SzVU 23.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben