József
Színdarab karácsonyi templomi előadáshoz
Írta: Szemerei Eszter és Zsíros András
JÓZSEF és inasa, egy GYEREK a szín egyik oldalán ácsolnak. MÁRIA a szín másik oldalán egy kosárnyi ruhát mos és dúdolgat.
JÓZSEF
(a Gyerekhez)
Add ide a nagyobbik kalapácsot!
GYEREK
Tessék, József!
JÓZSEF
Vigyázz, hogy fogod azt a fűrészt! Oda figyelj!
Rácsap az ujjára.
JÓZSEF
Aaaaaahhhhh… hogy vinné el az ördög ezt az átkozott kalapácsot!!
Mária eldobja, ami a kezében van és odafut.
MÁRIA
Mi történt??
JÓZSEF
(a kezét fájlalva)
Ez a ostoba gyerek az oka mindennek!
(a Gyerekhez)
Nézd meg, mit csináltál, te szerencsétlen!
MÁRIA
Ne szidd szegényt, nem ő tehet róla! Mutasd, hadd segítsek!
JÓZSEF
Hagyj engem békén, asszony, nincs nekem semmi bajom!
MÁRIA
De hiszen vérzel! Engedd, hadd kössem be a sebed! Különben nem fogsz tudni dolgozni!
József nagy nehezen, kelletlenül odanyújtja a karját.
JÓZSEF
Ez a szerencsétlen gyerek az oka! Csak hátráltat a munkában, ahelyett, hogy segítene. De vissza is küldöm én az apjának!
Mária bekötözi a sebet.
MÁRIA
József, mit használ az embernek, ha haraggal telt szívvel átkozódik a felebarátja ellen? Ne átkozz, hogy téged se átkozzanak! Lásd meg felebarátodban a testvéredet, segítsd őt szeretettel, s meglátod, az Úr napja felragyog rád!
Puszit nyom József homlokára.
MÁRIA
Lám, készen is vagyunk! Visszamehetsz dolgozni.
Fogja a kosarát, és vidáman kimegy.
JÓZSEF
(tátott szájjal a Gyerekhez)
Láttad ezt?
A Gyerek pontosan tudja, hogy ez a két ember most egymásba szeretett, sokatmondóan mosolyog.
GYEREK
Láttam…
Kimennek.
***
MÁRIA térdel a földön, ANGYAL jobbról bejön, de nem szólal meg, így Mária nem látja. Vár egy pillanatot, és csak aztán beszél.
Angyal hangja halk, és Mária nem figyel rá.
ANGYAL
Mária!
(szünet)
Mária!
Mária feláll, megfordul, és hitetlenkedve néz az angyalra, de nem szól semmit.
ANGYAL
Mária, üdvözlégy, az Úr kegyelmébe fogadott téged.
MÁRIA
Nem értelek.
(hangja félelmet tükröz)
Az… Úr? Onnét… onnét fentről?
(szünet)
Ki vagy te?
Angyal nem válaszol, mintha meg sem hallotta volna a kérdést.
ANGYAL
Ne félj, Mária…
Mária nem tudja, mit mondjon.
MÁRIA
Én…
Angyal csak folytatja, mintha Mária ott sem lenne.
ANGYAL
…mert kegyelmet találtál Istennél!
MÁRIA
De…
ANGYAL
Íme fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit Jézusnak nevezz el. Nagy és hatalmas lesz ő, Isten fia, és uralkodni fog népe felett örökké, uralkodásának soha sem lesz vége.
Angyal indulni készül, de Mária megszakítja.
Értetlenül néz az angyalra.
MÁRIA
Hogy lehetséges ez?
ANGYAL
A Szentlélek száll rád, Isten ereje árnyékoz be téged, Mária. Születendő gyermekedet Isten Fiának fogják nevezni.
Angyal elhallgat egy pillanatra, és Mária hitetlenkedő arcát figyeli.
ANGYAL
Te is tudod, a Magasságosnak semmi sem lehetetlen.
Angyal gyorsan elmegy.
Mária egyedül áll, felnéz az égre.
MÁRIA
Íme, az Úr szolgálóleánya: történjen velem a te beszéded szerint!
Mária kimegy.
***
JÓZSEF és a GYERMEK a szín egyik szélén dolgoznak. MÁRIA érkezik a másik szélről.
József észreveszi Máriát, otthagyja a munkát, és odamegy hozzá.
JÓZSEF
Üdvözlégy, Mária! Valami különös oknak köszönhetem, hogy ilyen korán láthatlak?
MÁRIA
Ó, József! Nagy örömöt akarok veled megosztani! Az éjjel álmot láttam!
JÓZSEF
Álmot? Nocsak! Miféle álmot?
MÁRIA
Az Úr angyala szállt le hozzám fényes ruhában, és olyan csodás hírt hozott, aminél csodálatosabbat nem hallhat asszony a földön: József, gyermeket kapunk az Úrtól, akit Jézusnak kell majd elneveznünk. Nagy lesz, és a Magasságos Fiának…
JÓZSEF
Várj, várj, várj egy pillanatra! Mit mondasz? Gyereked lesz?
MÁRIA
Ó, József, igen, csoda történik, áldott csoda ezekben a napokban, amikor…
JÓZSEF
Ne bolondozz velem, te asszony! Hisz még hozzád sem értem, még nem is vagyok a férjed, kitől lesz akkor gyereked?
MÁRIA
József, a Szentlélek száll rám, ahogy az Úr mondta: az ő ereje árnyékol be engem, ezért…
JÓZSEF
Micsoda eszement szöveg ez?! Hisz még épp csak egymásba szerettünk, és te máris megcsaltál? Romlott parázna, még velem akartad felneveltetni a fattyadat?! Átkozott vagy te az asszonyok között, és átkozott a te méhednek gyümölcse! Hogy elbűvöltél engem ezzel a mézes-mázos kedvességeddel, lám, még az apád házát is megépítem, erre te mit csinálsz? Megcsalsz! Eredj innen, tűnj el az életemből! Menj, amerre látsz, vissza se fordulj!
Visszarohan a Gyerekhez, felkapja a szerszámait.
JÓZSEF
Gyere, fiú, egy percig sem maradunk itt, nem dolgozunk ilyen undorító, gusztustalan fertőben!
József kiráncigálja a Gyereket, aki közben sajnálkozó arccal néz vissza Máriára.
JÓZSEF
(a színen kívülről hallatszik)
Pha! Méghogy a Szentlélek, megáll az eszem!
***
A földön egy kendő fekszik. MÁRIA jön.
Letérdel, kezeit az ég felé emeli, behunyja a szemét, és imádkozik.
MÁRIA
Uram, te, aki mindenek felett való vagy, te, aki megsegíted az embert, most segíts neki! Segíts, mert a hangod olyan halkan cseng fülében, hogy meg nem hallja. Értesd meg az emberrel, hangom emberi nyelven szól igédről. Arról, ami neki kell. Mert… csak e gyermek válthatja meg. Ha az ember arra vár, hogy üdvözülhessen, ha… nem szóra, hanem… tettre van szüksége, miért utasítja el Atyjának parancsát? Tekints le rá! Józsefre, és mindenkire, hogy megértse… hogy elhiggye, amit mondtál… amit adtál…
Mária felveszi a földről a kendőt, a hátára teríti – ez mutatja, hogy már este van – lassan felemelkedik, és elmegy.
***
JÓZSEF és BARÁTAI egy italozóban üldögélnek egy asztal körül. A CSAPOS a háttérben poharakat törölget
JÓZSEF
És akkor fogtam a szerszámaimat és elrohantam. Nem bírtam tovább még a levegőjét se annak a háznak.
BARÁT #1
Hű, barátom, téged aztán jól pofon vágott az élet!
BARÁT #2
(vállon veri Józsefet)
Ne búsulj, öcsém, van még elég szemrevaló lány itt a környéken! Csak győzzed válogatni.
JÓZSEF
És mit csináljak Máriával? Már eljegyeztem! A menyasszonyom!
BARÁT #3
Ugyan, efelől egy percig se aggódj. Írsz egy a válólevelet, aztán mehet az asszony gyerekestül, amerre lát. Talán lesz olyan bolond valahol a pusztában, aki befogadja ezzel a kis
(a nagy hasat mutat magán)
gonddal együtt.
A barátok nevetnek, József csendben néz maga elé.
BARÁT #2
Figyel ide, testvérem! Bemutatlak én téged valakinek, aki majd elfeledteti veled Máriát!
Kacsint, nevet. József undorodva elhúzódik.
BARÁT #1
Barátom, én azt mondom neked, igyál, majd attól elfelejted a gondot!
(hátraszól a csaposnak)
Hé, csapos!
A Csapos odajön az asztalhoz.
BARÁT #1
Hozz nekünk valami erőset, a barátunknak sok a felejtenivalója: megcsalta a menyasszonya, Mária, már most, mikor a házasságról még csak álmodoztak!
BARÁT #2
Mit gondolsz, csapos, mit csináljon most a mi szegény József barátunk?
CSAPOS
Azt én nem tudhatom. Én csak azt tudom, hogy Máriánál tisztább teremtést nem hordott hátán a föld!
Otthagyja őket. A barátok erre nem tudnak mit szólni. Egy darabig csak csendben ülnek.
JÓZSEF
Nem szégyenítem meg. Inkább titokban küldöm el, ítéljen felette az Úr, ahogy jónak látja.
(feláll)
Barátaim, az Úr óvja éjszakátokat.
Kiissza a maradékot a poharából, és elmegy. A barátok szótlanul befordulnak az asztalhoz.
***
A földön egy pokróc, vagy takaró fekszik, mellette egy mécses, vagy gyertya ég. JÓZSEF bejön, álmos, és fáradtan leül a takaróra, majd lefekszik, és elalszik. Amikor becsukja a szemét, a háttérben megjelenik az ANGYAL – ez az álom.
ANGYAL
József!
(hangosan szól, de nem kiabál.)
József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, mert gyermeke a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit Jézusnak nevezz el, ő lesz a szabadítója az emberiségnek. Ne félj, tehát, József, Dávid fia!
Angyal elmegy, majd kis idő múlva József felébred.
JÓZSEF
Tessék?
(álmosan néz körül, majd mikor látja, hogy senki sincs ott, még halkan megkérdezi)
Hová tűnt?
***
A GYEREK József házának udvarán dolgozik kora reggel. JÓZSEF jön ki a házból.
JÓZSEF
(álmosan)
Hát te már korán reggel itt vagy?
GYEREK
Jó reggelt, József!
JÓZSEF
Kinek jó egy ilyen reggel! Arra ébredni, hogy ezer gondolat cikázik az agyamban össze-vissza, az egyik biztat, a másik lebeszél. Az eszem azt mondja, küldjem el a nőt, akit szerettem, a szívem meg az ellenkezőjét. És éjjel különös álmot láttam, ami a szívemnek ad igazat, szóról szóra azt mondta: „ne félj magadhoz venni Máriát!” Érted te ezt?
GYEREK
Értem.
JÓZSEF
Jaj, buta gyerek, hogy is érthetnéd! Mit is tudsz te ezekről a titkokról, amiket ember talán sosem érthet meg! És amiket hinni is olyan nehéz.
A Gyerek csak mosolyog.
JÓZSEF
Mit tegyek, mondd meg nekem!
GYEREK
(vigasztalóan)
József! Ennek a történetnek a főszereplője nem te vagy. Sokan jártak előtted és sokan lesznek utánad, akiknek a hite még a tiédnél is kisebb. Ők azok,
(végigfut a szeme a gyülekezeten)
akik saját erejükben vagy a törvényekben keresik az üdvösségüket, de nem találják. Ők azok, akik nem látják, hogy egyedül vannak, és nem veszik észre, hogy segítségért kellene kiáltaniuk. Pedig a segítség csak egy karnyújtásnyira van. Őértük jött. De nem látják, mert ugyanolyan vakok, mint te, József! Nyisd ki a szemed!
A Gyerek otthagyja Józsefet, aki értetlenül néz előbb a Gyerek után, majd maga elé.
Oldalt bejön MÁRIA.
József észreveszi Máriát, odaszalad hozzá. Egyszerre szólalnak meg.
MÁRIA
József!
JÓZSEF
Mária!
Elmosolyodnak.
MÁRIA
Előbb mondd te!
JÓZSEF
Mária! Az éjjel álmot láttam. Ragyogó ruhában szólt hozzám egy angyal, csakúgy, mint tehozzád, és arra buzdított, ne féljek elvenni téged.
(lesüti a szemét)
Sokat vívódtam, Mária! Harcolt egymással az eszem és a szívem, és mostanra úgy érzem: a szívem győzött.
(felnéz)
Nem hagylak el, Mária! Tudom, ez volt a szándékom, de úgy érzem, hiszem, sőt tudom, hogy az az Úr akarata, hogy veled maradjak.
(megsimítja Mária arcát)
Felneveljük együtt a te fiad, mintha a miénk lenne, és bár nem értem, milyen titkok történnek meg veled, melletted maradok, és hűséges társad leszek, amíg csak élek.
Mária József nyakába borul.
MÁRIA
Ó, József!!...
***
A színen egy asztal három székkel, asztalon egy gyertya és sütemény. BARÁTNŐ a szín egyik szélén edényeket törölget, MÁRIA jön a másik szélről, és hangosan kopogtat.
MÁRIA
Hahó! Van itt valaki?
BARÁTNŐ
Tessék!
Odamegy, és mikor észreveszi Máriát, elmosolyodik.
BARÁTNŐ
Te vagy az? Gyere csak be!
MÁRIA
Bocsáss meg, ha zavarok.
BARÁTNŐ
Nem, nem, nem! Egyáltalán nem zavarsz. Ebben a házban csak annak az iszákos vénembernek a barátai rontják a légkört!
(rosszallóan csóválja a fejét, majd egy kis idő múlva megszólal)
Jaj, milyen ostoba vagyok! Ülj le!
(az asztal felé int)
MÁRIA
Köszönöm.
(halkan leül, szünet)
Ne haragudj, hogy ezt kérdem, de… az az iszákos vénember… a férjed?
BARÁTNŐ
Az. Mindennap a kocsmában ücsörög ahelyett, hogy dolgozna! Elhiheted nekem, Mária, nincs annál rosszabb, mint mikor egy nőt így elhanyagolnak, bizony!
(idegesen fújtat, mint valami ló)
MÁRIA
Azon tűnődtem… vehetek egyet?
(a süteményre céloz)
BARÁTNŐ
Természetesen!
Mária elvesz egy süteményt.
MÁRIA
Azon tűnődtem, hogy… illetve… nem.
BARÁTNŐ
Na, mondd!
MÁRIA
Hozzámegyek Józsefhez, az ácshoz!
Mária boldogan mosolyog, a barátnőnek pedig leesik az álla. Néhány másodpercig a barátnő erőt vesz magán, mosolyt varázsol az arcára.
BARÁTNŐ
Csodás! Gratulálok! Mikor lesz az esküvő?
MÁRIA
(nyel egyet)
És fiam lesz…
BARÁTNŐ
(elsápad, majd halkan szólal meg)
Igen? József… ugye ezt nem tudja?
MÁRIA
De igen.
(bólint)
Tud mindent. Miért, nem kéne?
(összeráncolja a szemöldökét)
BARÁTNŐ
Mária…
(megköszörüli a torkát)
a… házasság egy nagyon… hogy is mondjam… érdekes dolog, de, ha rám hallgatsz, nem keveredsz bajba. Itt nem az számít, hogy őszinte légy, hanem az, hogy kikerüld a veszekedéseket, és így mindig minden… tökéletes.
(elhalkul)
Ha hallgatsz egy tapasztaltabb barátnődre…
MÁRIA
(felháborodottan beszél, de nyugodt)
Nem értek egyet azzal, hogy az őszinteség nem ér semmit! Egy idő után úgy is minden kiderül. És ez amúgy sem József gyermeke.
BARÁTNŐ
Mindjárt gondoltam.
(mosolyogva figyeli Mária arcát)
Akkor…
(elakad a szava)
hogy mondtad el neki?
MÁRIA
Elmondtam, és nem akarta elfogadni, de el kellett. Az Úr segített.
BARÁTNŐ
Igen, persze. Az Úr, aki megsegít. Elküldi a Megváltót, eh? A Megváltónak remélem sok pénze van, mert nem bírom ki sokáig élelem nélkül! Ne érts félre, Mária, én hívő asszony vagyok, de köztünk legyen szólva…
(elhalkul)
Isten nem akkor segít, amikor szükség lenne rá.
MÁRIA
A pénz nem minden. És, szerintem a Megváltónak nem lesz sok pénze.
BARÁTNŐ
És ezt te honnét tudod? Mária, ne rontsd el életem legszebb reményeit, mert…
Mária közbeszól.
MÁRIA
A Megváltónak nem lesz sok pénze, mert ő az én fiam lesz.
Kínos csend következik.
BARÁTNŐ
(furcsán néz Máriára)
Mária, szerintem túlhajtod magad… Inkább pihenj, és mesélj, ki az igazi apja?
MÁRIA
Isten a fiam apja. És nem ember. Álmot láttam, melyben az Úr angyala szólt hozzám. Azt mondta, fiam lesz, pedig férfival nem voltam. Ha nem hiszed, nem bizonygatom, mert…
BARÁTNŐ
Hát, Mária, szerencsés vagy, hogy József ilyen megértő tud lenni, mert ilyen meséktől az én férjem…
Mária félbeszakítja.
MÁRIA
Ez nem mese!
(halkan beszél, és ártatlanul)
Hinned kell nekem, József is elfogadta, hisz Isten ereje győz.
BARÁTNŐ
Nem tudom, mit mondjak…
(két tűz közé kerül, értetlenül néz Máriára)
MÁRIA
A fiam lesz a Megváltó, csak hidd el.
BARÁTNŐ
Úgy szeretnék hinni neked…
MÁRIA
Akkor? Miért nem teszed azt?
BARÁTNŐ
Nem tudom.
(megcsóválja a fejét)
Ne haragudj, Mária, de a család, és a munka, tudod nem várnak rám egész nap, és…
MÁRIA
(bűnbánóan)
Jaj, sajnálom! Nem akartalak feltartani, én csak…
BARÁTNŐ
Semmi baj! Gyere nyugodtan máskor is!
(kissé sietteti Máriát)
Szervusz!
MÁRIA
(még a kapuban visszafordul)
Tényleg sajnálom, ha valami rosszat mondtam…
BARÁTNŐ
(szinte rácsukja az ajtót Máriára)
Viszlát!
Mária elmegy, a barátnő megfordul és háttal az ajtónak dől.
BARÁTNŐ
Szegény Mária!
(feltekint az égre)
Ó, Uram! Add, hogy Máriának igaza legyen! Segíts, hogy mindenki megértse őt…
(elhalkul)
könnyebben, mint én.
***
Középen egy jászol áll. MÁRIA és JÓZSEF a szín egyik oldaláról bejönnek, átsétálnak a másikra, ott leülnek. Máriának nagy a hasa.
Mária elfordul, kivesz a ruhája alól egy csecsemőt (ettől volt nagy a hasa), és a jászolba fekteti.
Azután József is odamegy a jászol másik oldalára.
Nézik a csecsemőt. Mária mosolyog, simogatja, becézgeti. József csak áll és nézi.
Egymásra néznek, Mária elmosolyodik. Kis szünettel József is elmosolyodik egy picit.
József háta mögött érkeznek egyenként a PÁSZTOROK.
Mária ránéz az elsőre, erre József is hátranéz, és meglepetten odafordul hozzá.
JÓZSEF
Mi járatban, atyámfia?
PÁSZTOR #1
Angyali kijelentést kaptunk, hogy e házban született meg ma az Üdvözítő.
JÓZSEF
Miféle üdvözítő? Hát született egy gyermek, ezt jól tudod,
(a gyülekezet felé)
de vajon üzvözíthet-e az ilyen gyermekáldás?
Érkezik a második pásztor.
PÁSZTOR #2
Bizony, Üdvözítő született ma nekünk, aki az Úr Krisztus.
JÓZSEF
Miről beszélsz, jóember?
Érkezik a harmadik pásztor.
PÁSZTOR #3
Íme itt a jel: egy kisgyermek, aki bepólyálva fekszik a jászolban!
PÁSZTOR #1
Dicsőség a magasságban Istennek!
PÁSZTOR #2
És a földön békesség.
PÁSZTOROK EGYÜTT
És az emberekhez jóakarat.
JÓZSEF
(kiabálva)
Mi ez az egész?
Belépnek a napkeleti BÖLCSEK.
BÖLCS #1
Itt van a zsidók királya!
BÖLCS #2
Lám, helyesen mondták a csillagok! Megszületett!
BÖLCS #3
Mi pedig eljöttünk hozzá napkeletről, hogy imádjuk őt, és ajándékokat adjunk neki!
JÓZSEF
Mi… mi… mi van itt? Kik maguk? Idejönnek éjnek idején mindenféle zavaros szöveggel ki tudja, honnan! Hagyjanak minket békén, menjenek vissza oda, ahonnan jöttek!
MÁRIA
József! Hagyd őket! A fiam a Megváltó, az ő érkezésének ünnepe ez a mai este! Ezek az emberek messziről jöttek ide, mert már nagyon várták ezt a napot!
JÓZSEF
Remek! Hívjunk még embereket, nem vagyunk még elegen!
(körbeint a gyülekezetre)
Még csak száz ember van itt a templomban is, nosza menjünk ki az utcákra, és verjük fel a környéket! Elvégre nagy dolog történt ma, vigyük el a hírt hetedhét országon is túl, csődítsünk ide mindenkit, mert ezt minden embernek hallania kell! Megszületett a…
(elkeseredett nevetés)
Megváltó! Itt fekszik ni, ebben szalmával bélelt koszos jászolban! A Megváltó! Ez a picike, törékeny csecsemő, bizony ám, ő itt a Megváltó!!
(elkeseredett, hosszabb nevetés)
(szünet, elhalkul)
Idejönnek messziről, ki tudja, honnan… És én még titokban akartam tartani…!
József dühében elrohan, nem bírja ezt nézni.
A pásztorok és a bölcsek a jászol mögé állnak, a gyülekezettel szembe. Mindannyian belenéznek, ekkor lassan fény támad a jászolból, ami az arcukra ragyog.
***
Betlehemi istálló, benne: jászol, mellette a földön egy pokróc, vagy takaró. MÁRIA azon alszik. JÓZSEF érkezik vissza, lefekszik Mária mellé. Pillanatig csend, majd előttük feltűnik egy kép, József második álma.
TÖMEG vonul át a színen, közöttük van valaki, aki alig tud menni a fáradtságtól, ő JÉZUS. Elöl egy ismerős személy, a GYEREK vezeti a menetet. Megállnak a szín közepén, a tömeg kiabál, hatalmas zaj van, és kavalkád. Jézust előrelökik a Gyerek elé, aki odakötözi a kereszthez. (Ha nincs kereszt, csak úgy tesz.) Jézus ott van egy pillanatig, a tömeg zúg, majd elhallgatnak, mert Jézus mozdulatlan. Meghalt. A tömegben csend van, majd hirtelen sírás hallatszik, és a tömeg komoran csóválja a fejét. Néhányan sírnak, zokognak, valaki csak áll és szomorúan hallgat.
GYEREK
(a gyülekezet felé)
Bizony, ez az ember valóban Isten fia volt.
A Gyerek Jézus felé nyúl, hogy leszedje a keresztről, és ekkor József felriad.
józsef
(hangosan kiált)
Ne!
Az álom szereplői mind elrohannak, mintha eltűnne az álom.
József kapkodja a levegőt, körülnéz, de nincs ott senki, csak Mária és a kis Jézus.
JÓZSEF
Mária!
Mária nem mozdul, csak alszik. József még egyszer körülpillant.
JÓZSEF
Mária, ébredj!
MÁRIA
Mi történt, József? Hisz még éjszaka van, aludj!
(álmosan és fáradtan néz)
Rosszat álmodtál?
JÓZSEF
Isten megmutatta nekem.
MÁRIA
(fáradtan és értetlenül néz)
Mit mutatott meg?
JÓZSEF
Megmutatta, hogy igaz, amit mondtál.
(átszellemülten néz)
Álmomban a Messiást láttam. Olyan volt, mintha ismerném őt. Mintha… láttam volna már, és így volt. Ő volt Jézus.
MÁRIA
Elhiszed végre az Úr szavát?
(boldogan mosolyog)
Elhiszed, hogy ő az, aki megment?
JÓZSEF
(boldogan bólint)
Elhiszem.
(alig hallhatóan)
Csak ne kéne így meghalnia…
MÁRIA
Tessék?
JÓZSEF
Semmi. Mindegy. Az a lényeg, hogy most már tudom. Valóban Jézus a Megváltó. Ő lesz az, akit egykor majd…
(nyel egyet)
József felkel, és már inkább a gyülekezetnek beszél.
JÓZSEF
Ő a mi Szabadítónk. Az üdvösségünk. Értünk jött. Ő is ember lett. Vállalta, hogy felölti magára ezt a törékeny testet,
(a jászolra pillant)
és végigjárja velünk az élet útját. Vállalta azt a sok megpróbáltatást, ami majd rá vár, a küzdelmet, és a végső szenvedést! De legyőzi majd a halált, és ezzel minket is megszabadít! Ő a mi Szabadítónk.
(hangsúlyosan, a gyülekezettel szembe fordulva)
Jézus – Krisztus!
Visszamegy Máriához, megölelik egymást, majd boldogan kimennek.
A magára hagyott jászolból fény támad.
vége
