Réz-Nagy Zoltán: Gyermek- és ifjúsági karácsony – jelenetek 1. /ókor

A betlehemi barlangistálló /A jelenetet az a hír inspirálta, mely szerint ma, 2010-ben a legjobban fejlődő üzletág az emberkereskedelem/

Négy gyermek-rabszolga dolgozik egy sziklafal tövében. Egy mélyedést vésnek.

Negyedik gyerek: - Én először egy kőfejtőben dolgoztam, márványt termeltünk ki: tudod az milyen piszok kemény?! Ez a homokkő semmi ahhoz képest!
Első gyerek: - Jó, lehet, hogy puhább, de nagyon porzik.
Dina Második gyerek: - Fáj is a szemem tőle.
Első gyerek: - Júj de piros! Be van gyulladva. Majd ha hozzák a vacsorát, akkor szólunk a munkafelügyelőnek.
Rebekka Harmadik gyerek: - Munkafelügyelőnek szólni? Minek? Nem csinál az semmit, amikor a múltkor az a főniciai gyerek eltörte a kezét, be se kötözték neki! Ilyen görbén /mutatja/ forrt össze a csontja! Inkább mosd ki egy kicsit vízzel, és pihentesd. Majd mi addig dolgozunk és ha nem tartunk szünetet hatig, akkor nem fog a munkafelügyelőnek feltűnni, hogy te nem dolgoztál az utolsó három órában.
Második gyerek: - Tulajdonképpen mi lesz ebből, raktár?
Negyedik gyerek: - Én úgy hallottam, hogy istállónak szánja a tulaj.
Második gyerek: - Istállónak?! Hát nem fog túl sok szamár meg birka elférni benne, nem beszélve az ökrökről.
Negyedik gyerek: - Látszik, hogy még új vagy! Nem csak ez az egy lesz, itt végig vájatokat tervez a tulaj a sziklafal mentén, még legalább nyolcat!
Második gyerek: - És azt is nekünk kell majd kivésni?
Harmadik gyerek: - Hát mit gondoltál?
Második gyerek: - De hiszen az legalább fél év munka.
Negyedik gyerek: - Miért, nem mindegy neked, hogy hol kell követ fejtened? Itt legalább békén hagynak minket, és csak három óránként jön ki ellenőrízni a munkafelügyelő.
Második gyerek: - Ha csak három óránként néznek ránk, akkor talán lenne esélyünk elszökni, nem?
Első gyerek: Azt verd ki a fejedből! Én láttam, amikor egy numíbiai fiút széttépetett a tulaj a kutyáival. A szemünk láttára történt. Így akarta elejét venni a további szökéseknek. Igaz, volt három óra előnye, de ezen a köves talajon mezítláb nem lehet messzire jutni. És ha el is akarnál rejtőzni, a kutyák a szag alapján bárhol megtalálnak… A te szüleiddel mi történt?
Második gyerek: - Apám nagyon szerette a szerencsejátékokat. Először elvesztette kockán a földünket, aztán a házunkat, végül a gyerekeit: minket. A antiochiai rabszolga-piacon elárvereztek bennünket, hogy apám törleszthesse az adósságát. Bátyámat egy hajós vette meg, én meg egy bányatulajdonos, így hát ide kerültem, közétek. Nem tudom melyikünk járt jobban… Ja, már akartam kérdezni: miért nincsenek itt idősebb gyerekek?
Első gyerek: - Tudod a tizennégy alattiak – a mi korosztályunk olcsóbb. Lényegesen olcsóbb. Tizedéért megkapni egy kiscsereket. A tulajnak csak ilyen kicsikre futja a pénzéből.
Második gyerek: - De három év múlva Te már tizennégy leszel, és már régen megvan a tulajnak a kőfejtője, ahol a többiek dolgoznak, akikkel egy szálláson vagyunk. Hová tűnnek a tizennégy felettiek?

Második gyerek: - A bányába kerülnek, de nem tudunk semmit arról, hogy ott hogy van soruk.

/Hallgatnak/

Második gyerek: - És én még a bátyámat sajnáltam… Én szerencsétlen.
Első gyerek: - Nem szabad erre gondolni.
Harmadik gyerek: - Hidd el, meg lehet szokni. Idővel már örülsz neki, ha a levest még melegen kapod és átmelegíti a gyomrodat, és ha kenyér nem annyira száraz.
Negyedik gyerek: - De a „Kenyér házában” a kenyér mindig száraz. Mióta itt vagyok én még nem ettem friss kenyeret. Azt biztos az uraságok gyerekeinek adják.
Második gyerek: - Mi az a „kenyér háza”?
Első gyerek: - Kenyér háza, ez a falu neve, ahol vagyunk. Kenyér háza, vagyis Betlehem.
Második gyerek: - Betlehem, de furcsa név… Szóval ezeket a mélyedéseket fogom faragni most veletek egy darabig, aztán lekerülök a bányába, ahol végképp soha senkit nem fog majd el az ámulat a munkám láttán. Legalább palotákat faragnánk, hogy akik elmennek mellette, ámulattal tekintsenek fel rá. De ezt a barlangistállót soha senki sem fogja ámulattal szemlélni.
Negyedik gyerek: - Álljunk neki, mert egy óra múlva jön a munkafelügyelő, é ha elégedetlen lesz velünk, akkor a legszárazabb kenyérből sem fogunk kapni!

/Aztán elhallgatnak és már csak a vésők hangját lehet hallani/

VÉGE