Földváry András: Karácsonyi csoda
Középen egy hordó, melyben ég a láng. Tipikus hajléktalan melegedő hely. Bejön a 3 hajléktalan. Geréb, Mátyás, Balogh.
Geréb: Rohadt hideg van!
Mátyás: Az, bizony!
Balogh: Akkor talán húzódjunk közelebb a tűzhöz.
Közelebb mennek és melegednek egy kicsit.
Mátyás: Hallottátok, hogy meghalt a Sanyi?
Balogh, Geréb: A Mózsi? Hát aztán hogyan?
Mátyás: Ma reggel fagyva találták meg. Szegény ördög!
Mindhárman keresztet vetnek.
Mátyás: Mondhatom nagyon jó karácsony!
Geréb: /csendesen/ Erről nem a karácsony tehet!
Mátyás: Méghogy a Szeretet Ünnepe. Hah, tudjátok, mit gondolok erről? /kiköp/ Ezt!
Mindhárman hallgatnak. Balogh előveszi a rádióját és tekergeti, ki-be kapcsolgatja. A rádió nem működik.
Mátyás: Minek neked az a rádió? Már vagy két hónapja ezt hordozgatod magaddal. Te is tudod, hogy nem működik…
Balogh: Ez az egyetlen emlékem, ami az apámtól megmaradt. Nem válok meg tőle soha!
Mátyás: Őrült vagy!
Geréb: Abbahagynátok a civakodást? Asszem, vendégeink érkeznek!
Bejön egy házaspár. József és Mária. Mária áldott állapotban van.
József: Adjon, Isten!
Balogh, Geréb, Mátyás: Nektek is!
József: Nem tudnátok segíteni nekünk? A feleségem kisbabát vár, és hát, semmilyen szállást nem találtunk eddig. Mindenhonnan elküldtek minket.
Geréb: /elfordul, a közönség felé/ Úristen, de ismerős ez nekem valahonnan!
Balogh: Barátaim, ti is láthatjátok, hogy minekünk sincs hol töltenünk az éjszakát. De próbáljátok meg arra fele. Úgy tudom, hogy van ott egy hajléktalan szálló, a vöröskeresztesek üzemeltetik. Jó szívű népség. Ők biztosan befogadnak titeket!
József: Köszönjük szépen, kedvességeteket. Ha úgy gondoljátok, látogassatok meg minket, ne legyetek egyedül karácsony éjjelén!
Mária: /halkan/ Szeretettel várunk benneteket!
Geréb: Majd, meglátjuk, köszönjük…
A házaspár elmegy.
Mátyás: /félig-meddig magának/ Nem vagyunk mi olyan rossz emberek…
Geréb: Valahonnan nagyon ismerős volt nekem ez az egész szituáció… Csak nem tudom, hogy honnan…
Balogh: Az asszonynak olyan szép volt az arca, és olyan kedves volt.
Geréb: A férfit is mintha már régóta ismertem volna.
Balogh: Akkor? Elmegyünk hozzájuk? Hiszen meghívtak!
Mátyás: Ember!!! Egy fél órája mentek el… Nem gondolod, hogy pofátlanság lenne, már most zavarni őket?
Geréb: Ugyan… Nem lenne az, hisz Karácsony van! Szerintem kifejezetten örülnének neki, hogy valaki elmegy hozzájuk.
Mátyás: Hülyeség! Én nem megyek! Csak egy csoda tudna rávenni, hogy elmenjek…
Ahogy ezt kimondja, megszólal a rádió. „Mennyből az Angyal” A három ember döbbenten néz a rádióra, ami Balogh kezében van!
Geréb: Azt mondtátok, nem működik!
Balogh: Mert nem is működik…
Mátyás: Ez vicc… vedd ki belőle a kazettát Balogh…
Balogh: Ez nem kazettás magnó Mátyás… Ez a rádió eddig halott volt… CSODA!!! Itt a csodád Mátyás! Itt van!
Mátyás elképedve áll.
Mátyás: Meggyőztetek! Menjük!
Geréb: Állj! Valamit kell vinnünk nekik.
Balogh: Jól van, akkor én a telefonkönyvből az Arany Oldalakat viszem nekik, ők biztosan többre mennek vele, mint én…
Geréb: Én meg, mondjuk ezt az arckrémet viszem nekik, még a nagyanyámé volt, azóta hordozgatom mindenhova….
Mátyás: /elővesz egy cigit/ Egy cigi? /megvonja a vállát/… Úgyis le akartam szokni a dohányzásról…
Geréb: Menjünk, akkor!
Elmennek. Odamennek a házaspár elé. A kisbaba már megszületett.
József: Üdvözöllek benneteket, gyertek csak, gyertek!
Geréb: Itt vagyunk… Gondoltuk benézünk… Ááá, megszületett a kisbaba? Nézzétek!
A három barát odahajol a babához…
Balogh: Hoztunk nektek valamit… Csekélységek, de hát nem vagyunk gazdagok… Én ezt a könyvet hoztam… Arany Oldalak! Használjátok több sikerrel, mint én.
Mária: Köszönjük jóságod…
Geréb: Én arckrémet hoztam, el kell majd a kisbabának, nehogy kifújja a szél az arcát…
Mátyás: /Józsefnek/ Én pedig egy szál cigit hoztam neked, mert hogy… hát… én már nem… és gondoltam…
József: /mosolyog/ Köszönöm szépen!
Geréb: Köszönjük, hogy itt tölthetjük a karácsony estét!
József: MI köszönjük, hogy itt vagytok…
- Ének: Mennyből az angyal -
Balogh: Sajnos nekünk már mennünk kell, nem akarunk a terhetekre lenni…
Mária: Ugyan, ne mondj ilyeneket…
Balogh: De mennünk kell… Geréb! Mátyás! Gyertek!
Mindhárman felállnak és elköszönnek. Miközben mennek hirtelen Geréb, megragadja a többieket…
Mátyás: Mi van?
Geréb: Úristen! Most jöttem rá…
Leül a földre. A többiek is.
Balogh: Mire jöttél rá?
Geréb: Az asszony, a férfi… A kisgyermek… Karácsony este…
Mátyás: Mit beszél ez?
Geréb: Hát nem értitek? Máriával és Józseffel találkoztunk… Szállást keresett a Szent Család… És mi meglátogattuk őket. Ajándékot vittünk nekik… Aranyat
Balogh: Tömjént és mirhát… a cigi és az arckrém… Atyavilág…
Mátyás: Ezt nem hiszem el…
Geréb: Testvéreim! MI voltunk a három király!
Balogh: Nem voltunk! VAGYUNK a Három Király!
Mátyás: A karácsonyi csoda!!!
Balogh: Ez volt a karácsonyi csoda…
Mind mosolyognak.
Geréb, Balogh, Mátyás: Áldott Karácsonyt!
- Ének -
