Élővé tettél - Szent Ferenc karácsonya

Szereplők: FERENC, JUNIPER, SILVESTER, BERNÁT, MASSEO, PÉTER ÚR, FÖLDMŰVES 1., FÖLDMŰVES 2., PÁSZTOR 1., PÁSZTOR 2., MÁRIA, JÓZSEF, GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR

I. szín

1. ZENE: Téli éj (Három ferences ül a tűz körül, kosarat fonnak.)

JUNIPER: Aztán mondjátok csak, ti láttátok már megszületni?

MASSEO: (meghökken) A Jézust?

JUNIPER: Igen, a Jézust. Vagy nem ezt ünnepeljük ma?

BERNÁT: Fura egy kérdés, Juniper! Hinni kell ezt, nem pedig látni.

JUNIPER: Az ökör és a szamár nem hitte. Látták biz' őt, a tulajdon szemükkel.

BERNÁT: No hát majd te is látni fogod a Paradicsomban. Addig érd be a kenyér sarkával! (Megtöri a kenyeret, egy-egy darabot átad Masseonak és Junipernek.)

MASSEO: S különben is? Kit akarsz te látni? A Fönségest? Saul is magvakult belé! Messzebb van az Égi Jászol annál, hogy te megmarkolhasd a takaró csücskit. S tudod, mit mondok? Jól is van ez így!

JUNIPER: Adnék neki a kenyeremből.

BERNÁT: Olvasgasd inkább az Evangéliumot, ahelyett, hogy összevissza beszélsz. Nem elég neked, ami abban meg van írva? (Esznek. Az úton feltűnik Ferenc Silvester atyával)

FERENC: Hát kenyeret esztek? Üres kenyeret?

JUNIPER: Ha már egyszer beleírtad ezt a pénteki böjtöt a regulánkba, mi mást ehetnénk?

BERNÁT: (oldalba böki) Vedd már elő a jobbik eszed! Legalább ma, az ünnepen!

FERENC: Ma született meg a Krisztus! Ti pedig itt ültök és kenyérhajat esztek? (halkabban) Ma még a falak is húst egyenek! Igen, Bernát, a falak is, a kőfalak! Húst, sültet, pecsenyét! Silvester atya, lássuk, mit rejt a tarisznya! (Silvester hideg sültet és két üveg bort tesz ki a testvérek elé.)

FERENC: Ma ünnep van. Eljött közénk Krisztus. Ti pedig itt böjtöltök? No tessék, lássatok hozzá! (Letelepedik közéjük, nekilátnak az ételeknek. Ferenc maga is enni kezd, de aztán leteszi az ételt és hosszan maga elé réved, mintha távoli titkokat fürkészne.)

FERENC: Aztán mondjátok csak..., ti láttátok már megszületni? (A három testvér meglepetten összenéz. Juniper elmosolyodik.)

SILVESTER: (meghökken) A Jézust?

FERENC: Igen, Jézust. Mert én látni szeretném. (csöndesebben) Nagyon szeretném látni.

JUNIPER: Na ugye! Az ökör és a szamár is... (Elhallgat mert Ferenc most is "kinéz a világból".)

FERENC: Látni ahogy mozgatja a kezét, amint felsír vagy felnevet és kézbe venni... Igen, kézbe venni a kisbabát, ahogy megfogjuk nap mint nap a kenyeret, végigsimítjuk barna héját, majd a védtelen, fehér kenyérbelet; s feltör belőlünk a csodálat és sírás, hogy a világ hatalmas Ura így kezünkbe adta önmagát. (csönd)

MASSEO: S mindezt hol láthatod? Tekints körül! Lent Greccio városa palástba, bíbordíszbe, tömjénfüstbe öltözik. A nép vonul, tán énekel s magasztalással eltelik az Úr iránt, ki földre küldte egy fiát, a Messiást.

FERENC: De hol találok gyermeksírásra? Hol látom Máriát és Józsefet? Hol térdepelnek a pásztorok?

JUNIPER: Igen, igen... Valami ilyen kellene nekünk, ugye? Ökör, szamár...

FERENC: A nagyvilág felfagyott útjain közelgő megrakott tevék, ajándék kincseit köpenybe rejtő három jó király, s ökör, szamár, igen, kerek sajt, pásztorok és mind között az Újszülött, ki rám nevet, kezével integet, hogy "itt vagyok, közétek jöttem, mert az Isten fényt akart szegény, hideg világotokba küldeni.

BERNÁT: Mondd, mit tegyünk? Ma megláthatjuk megszületni őt, valóban?

SILVESTER: Hát játsszuk el! Faragjunk Máriát és Józsefet, három királyt, két pásztort szőrgubában, állítsunk nagyfülű csacsit a jászol végibe, hogy lássuk jó Urunk miként szállt földre egykoron.

FERENC: Mit mondasz? (töpreng) Játsszuk el? (nevet) Faragjunk szobrokat? Tegyük. Talán e játék és imádság, mely két kezünkből s ajkunkról fakad, valóság lesz ma Isten asztalán, s csodával életet lehel mindabba, mit szegény kezünkkel élővé tenni nem tudunk.

JUNIPER: Én szólok Péter úrnak! Ökör, szamár pajtája mélyén garmadával áll, tán ad vagy kettőt, ha megmondom, hogy párát fújni kellenek kis jászol mellé, Krisztusunknak.

BERNÁT: (lelkesen) Mi Masseoval elmegyünk, s elhívjuk mind a népeket, hogy jöjjenek, mert Betlehem ma városunkba költözik.

FERENC: Induljatok. Ahogy most lángra gyúltatok, úgy adjátok tovább a várt örömhírt: Ma újra látni fogjuk megszületni őt, az Élők Istenét. (a testvérek útra kelnek)

2. ZENE: Jászolban a szalmán...

II. szín

Greccio barlangja. Középütt jászol áll. A testvérek a barlang előtti erdőben faragnak. Mind az ötüknek jut egy-egy készülő szobor. Mária, József, két pásztor, egy király.

JUNIPER: Masseo, komám! Neked háromszor olyan gyorsan kellene haladnod, mint nekünk. A másik két királlyal mi lesz?

MASSEO: Én ugyan többet nem faragok! Királyból úgyis van elég itt a környéken. Ha hiányoznak neki a társai, hát majd elmegy, s megkeresi őket.

JUNIPER: Hát, ahogy elnézem ezeken az ormótlan falábakon nem fog messzire jutni! Ott a térdénél igazán lefaraghatnál még belőle!

BERNÁT: Mondjátok csak, mit tegyek pásztorom kezébe? Sajtot vagy kisbárányt?

SILVESTER: Legyen kerek sajt ! Azt nem lehet elrontani!

FERENC: Mondjátok csak, hosszú haja volt Máriának?

JUNIPER: Óvatosan azzal a vésővel, Klára haját is túl rövidre nyírtad!

FERENC: Az úgy volt rendjén.

BERNÁT: Nem mindegy, milyen hosszú volt? A csillagkorona eltakarja majd.

FERENC: Betlehemben azt még nem viselte.

JUNIPER: Biztosan hosszú haja volt. Derékig ért, s a gyermek Jézus Názáretben olykor eljátszott vele, bebújt alá, mint éji oltalmat jelentő sátrába a pásztor.

(Egy ideig csöndben dolgoznak.)

SILVESTER: No, én kész vagyok.

BERNÁT: Egy apró igazítás... és nézzétek csak! Itt áll a pásztor is!

JUNIPER: Még egy-két forgács földre hull, s Szent József készen áll. Bár szorgos, dolgos kezű ács volt, ő sem faraghatta volna szebbre meg magát.

MASSEO: S a királyom? Mit szóltok hozzá? Még arannyal telt ládikát is szorongat jobb kezében. Állítsuk őket a jászol köré!

PÉTER ÚR: Testvérek, itt vagytok? Itt lesz a Betlehem? (elcsodálkozik) Ti alkottátok mindezt?

FERENC: Talán igen. Kezünk faragta őket. De nézd alakjukat! Beszédes arcvonásaik szinte élnek. Pusztán magunk nem lettünk volna képesek ily gondtalan mosolygó Máriát és Józsefet ma barlangunkban megteremteni.

1. FÖLDM.: (kívülről) Hahó, hahó! Itt lesz a színdarab?

2. FÖLDM.: Itt lesz a játék? Hű, de fúj a szél!

BERNÁT: Miféle játék? Miféle színdarab?! A Jézus földrejötte nektek színdarab?

FERENC: Kerüljetek beljebb. Imával itt köszöntjük Őt, ki földre szállt. Akarjátok ma látni?

1. FÖLDM.: (csöndesebben) Azért jöttünk.

2. FÖLDM.: Osztán fizetni kell-e érte?

FERENC: Amit ma láttok itt, oly ingyenes mint életünk, amit nekünk az Úr ajándékként adott. Oly ingyenes, mint Betlehem határában az angyalok karának éneke, mint minden, mi fontos itt, e földön.

2. FÖLDM.: No, akkor bejövünk.

3. ZENE: Hadd zengjen énekszó...

(Ferenc dalmatikába öltözik.)

1. FÖLDM.: Miféle szobrok állnak itt?

2. FÖLDM.: Te, nézd csak, mintha élne mind, pedig pusztán egy-egy fatuskó, durva kézzel megfaragva. (a testvérek felé) Hát az angyalok? Ti jó testvérek, időtök elfogyott, hogy nincs fehérruhás kar, nincsenek leánykák, énekszóval kik meghirdetnék jó Urunk világra jöttét?

JUNIPER: Hohó, barátaim! Kisangyalokra nem találtok itt, azok másutt tanyáznak; ám ha énekünkhöz csatlakoztok, ti lennétek most az angyalok. S ha dallamunkat szépen zengitek, talán kinő a szárnyatok, mint égi hírnök Gábrielnek.

1. FÖLDM.: Szárnyak? Minek? Elég nekem két lábam. Az is jó messze visz.

JUNIPER: Magasba szállhatnál vele. Nem álmodtál még erről kedves éjszakáidon?

2. FÖLDM.: Mi már csak krumpliföldről álmodunk. Kapáról, jégverésről és néha, tán vasárnaponként asszonyunkról, hogy újra ifjú lány, kinek még jó alakja van.

JUNIPER: Nagy kár. Ha már a gondolat se szárnyal, Isten egyre távolibb és ismeretlenebb. Okoskodás marad és semmi több. De most, ha szívetek nem húzza földre sorscsapás, nehéz gond, vagy hamis, kísértő gondolat, mi jó Urunk talán ma este szárnyakat varázsol vállatokra, s megláttok mindent színről-színre, mint az angyalok.

BERNÁT: Elég volt, testvér! Lásd, Ferenc atyánk szeretné már az ünnepet megkezdeni.

FERENC: Örömhírt olvasok tinektek. Jézus ma ismét földre száll, amint egykor Lukács megírta: "Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Ez az első népszámlálás Quiriniusznak, Szíria helytartójának idejében történt. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson." (Lk 2, 1-7)

SILVESTER: (Oldalba löki Masseot) Te, nézd, megmozdult Mária!

MASSEO: És József is! Figyeld, előbb előre lépett!

JUNIPER: És leng a köpenye! A tölgyfaköpeny, melynek szárnyait kezem faragta.

PÉTER ÚR: Hisz ez csoda! Karácsony éjjelén az Úr eljött közénk!

2. FÖLDM.: Pajtás! Ilyet még nem pipáltam!

1. FÖLDM.: Ez égi látomás! Ma újra földre jött a Szentcsalád!

JUNIPER: Nem kéne szóhoz jutni hagyni őket is? Ha égből kapták életük, tán mondanának is nekünk pár szót, melyet hallgatni érdemes.

MÁRIA: Van itt kicsinyke hely, hol éjszakára meghúzódhatunk?

JÓZSEF: A város nem fogad be minket. Azt mondják, ünnep van. Főzés, sütés, vígság és dáridó. Most, hogy este lett, feloldódik minden korábbi izgatott, feszült, túlhajtott készület; lepókhálózva már a mennyezet, csípős halászlé végre asztalon, s a délelőtti görcsös futkosás mosolyra vált. Valódi, bár kissé megfáradt mosolyra.

PÉTER ÚR: Kérlek, maradjatok hát köztünk! Az éj fagyos szelétől óv a barlang. Mindnyájan rátok vártunk. Vártunk, hogy végre megszületni lássuk életünk Urát.

(Mária jászolba fekteti a kis Jézus szobrát.)

BERNÁT: (Megragadván Silvester atya karját) Te, nézd! A pásztorok! Munkám életre kelt! Kerek sajt illatát érzem. Mi történik velünk? Mindez miféle égi jel?

JUNIPER: Az Úr ma újra visszaadta álmainkat. (a földművesekhez) Látjátok? Ha majd a krumpliföld fagyott rögét szántjátok, s este lábatok sajgása néma fájdalomként ül meg arcotok vonásain; tudjátok azt, hogy mindez nem reménytelen, vigasztalan robot, hisz mindig újra földre száll s életre kelti fásultan verő szívünket Istenünk; ki nem halott, álmodni képtelen világot alkotott.

(Közben a király is megelevenedik, s kilépve a sorból "angolosan" távozik.)

MASSEO: Hahó, király! Kezem szülötte! Mondd, hová szaladsz?

JUNIPER: De hisz te mondtad, pajtás! Tán elfutott, hogy megkeresse társait!

1. PÁSZTOR: A csillagos mezőről érkezünk. A Gyermeket keressük.

2. PÁSZTOR: Bizony, ma kisbárányra nem telt, csupán juhsajtot hoztunk Krisztusunknak.

JUNIPER: Silvesterem, ma délután nem adtál jó tanácsot Bernátunknak! Mégiscsak jobb lett volna kisbárányt faragnia. Most szégyenkezhetünk.

MÁRIA: Ti kedves pásztorok! Elárulom tinektek: Betlehemben sem jutott kerek sajton kívül egyéb ajándék kisfiamnak. Mert a pásztorok bizony sehol se dúskálnak javakban.

PÉTER ÚR: Testvérek, nézzétek csak! Lenn az úton megrakott tevét láthattok erre tartani. Miféle újabb vendég érkezik?

JUNIPER: Te, Masseo! Királyod gyorsan megtalálta cimboráit! Ormótlan tuskólábain mégis gyorsan szaladhatott.

MASSEO: Nézzétek! Ott, középen! Azt a ládikát szorongatót magam faragtam. Életre kelve lépked, mintha évek óta mást se tenne!

4. ZENE: A napkeleti szent három király...

(A három király bevonul, a tevét tevehajcsár vezeti mögöttük haladva.)

GÁSPÁR: Vándorok vagyunk. A messzi Napkeletről származunk. Országainkban fénylő csillagot láttunk ragyogni, azt követtük.

MENYHÉRT: Az új királyt jöttünk köszönteni. Itt kellett megszületnie.

JUNIPER: Pajtás, a nagyvilág túlsó feléről érkeztél te is? Az furcsa lenne.

MENYHÉRT: Országom többhónapnyi vándorút ide. Ha nem hiszel nekem, hát jöjj velem, a visszaút még hátra van.

MASSEO: Mit beszélsz? Ma délután faragtalak!

MENYHÉRT: Te kedves ismeretlen, miféle furcsa dolgokat találsz ki itt, a nagy király bölcsője mellett?

JUNIPER: Hagyd, Masseo! Ma nincs oly képtelen csoda, amely ne válna két szemünk előtt valóra.

BOLDIZSÁR: A Kisgyerekre hol találhatunk? Hisz őmiatta vándoroltunk hegyről-völgyre, nappal, éjszaka, miatta hagytuk ott szülőhazánkat, őt imádni érkeztünk ide.

FERENC: (Máriához) Hadd lássuk őt! (Mária kiemeli a Gyermeket a jászolból.) Mondd csak, kezembe foghatom? Megengeded?

MÁRIA: Hisz erre vártál kisgyerekkorodtól fogva! Istent kerested ifjúként, lovagként már; majd rátaláltál, hátrahagytad mindened, szegénnyé lettél, nincstelen koldussá, hontalanná, Jézusom miatt. Vedd most kezedbe és mutasd meg őt az embereknek. Oly nagyon szeretnék látni mind, de nem találják. Menj, emeld magasba őt!

(Közben Mária átadja Ferencnek a kis Jézust.)

FERENC: Nézzétek, emberek! Ma ismét földre szállt Urunk, ki újra életet teremt megfáradt, önmagunkba forduló, üres szívünkbe.

5. ZENE: Kit sok boldog pásztor dicsért...

A színdarabban szereplő énekek megtalálhatóak a "Szabad-e bejönni ide betlehemmel" c. Kaláka zenéskönyvben (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987.).