Csillag Betlehem felett

Helyszín: Istálló. Mária büszkeséggel és boldogsággal tekint a jászolban alvó csecsemőjére. Szárnysuhogás. Az ajtóban egy angyal jelenik meg. Mária
megriad.

ANGYAL: (szelíden.) Ne félj Mária.

MÁRIA: Nem félek, Isten szent angyala, de arcod fénye elvakít engem.

ANGYAL: Azért jöttem, mert beszélni akarok veled.

MÁRIA: Szólj, szentséges angyal, had tudjam meg az Úr parancsát.

ANGYAL: Nem paranccsal jöttem. Miután kedves vagy Isten előtt, meg engedtetett neked, hogy segítségemmel a jövőbe láthass.

MÁRIA: (ámulattal) Az Ő jövőjébe?

ANGYAL: Igen. Az Ő jövőjébe. Add ide a kezedet!

MÁRIA: (Mária megfogja az angyal kezét, majd visszahőköl.)

ANGYAL: (nyugtatóan) Ne félj! Én halhatatlan vagyok, te pedig halandó, ezért érintésem idegen a számodra. (megsuhintja szárnyait) Nézz a jövőbe, Anya és lásd Fiadat!

(Első kép: A kert. Egy férfi térdre borulva imádkozik.)

MÁRIA: Jó ember lett belőle, istenfélő ember, Istenhez imádkozik.

(A férfi és Mária tekintete találkozik. Mária megdöbbenve látja a férfi arcán a keserű kínt. A férfi tartása elhagyatottságot sugall. Könyörög Istenéhez.)

MÁRIA: Miért nem válaszol neki Isten, és miért nem vigasztalja meg?

ANGYAL: Nem egyezik Isten tervével, hogy vigaszt kapjon.

MÁRIA: Nem ismerhetjük Isten kifürkészhetetlen terveit. De, hát nincsenek ennek a férfinak - az én Fiamnak - barátai?

(Az angyal ismét suhint. Második kép: a kert más része alvó férfiakkal.)

MÁRIA: (keserűen) A fiamnak most szüksége van rájuk és nem tőrödnek vele.

ANGYAL: Ezek csak esendő emberek.

MÁRIA: De a fiam jó ember. Jó és becsületes.

(Harmadik szárnysuhogás, harmadik kép: Kanyargó út visz fel egy hegyre, amelyen három keresztet vivő embert hurcolnak a római katonák. Őket tömeg
kíséri.)

ANGYAL: Mit látsz most?

MÁRIA: Három bűnözőt, amint a kivégzésükre mennek.

(A középső keresztet vivő ember megbotlik. Mária rémülten ismeri fel benne a fiát.)

MÁRIA: (Kétségbeesetten jajdul fel.) Nem, nem, az nem lehet, hogy bűnöző lett a fiamból!

(Negyedik kép: Három keresztre feszített ember a középső kínok szólal meg:)

JÉZUS: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

MÁRIA: Nem, nem, ez nem lehet igaz! Ő nem tehetett semmi rosszat. Itt valami rettenetes tévedés történhetett. Néha előfordul ilyesmi. Összetévesztették valakivel, másnak a bűneiért szenved!

(Ötödik kép: Kajafás megtépi ruháját és így szólt:)

KAJAFÁS: Ez a férfi istenkáromló.

MÁRIA: Nem tudom elhinni… nem tudom elhinni… az én családom istenfélő. És József családja is! Fiunkat gondosan neveljük majd a vallás gyakorlására, hogy tisztelje és becsülje az ősi hitet. A mi fiunk soha nem eshet az istenkáromlás bűnébe, képtelen vagyok elhinni! Mind ez, amit mutattál, nem lehet igaz!

ANGYAL: Nézz rám, Mária! Amit neked megmutattam, az az igazság. Mert én vagyok a Hajnal Angyala és a Hajnali Igazság fénye! Hiszel most már nekem?

MÁRIA: (könnyezve a jászol fölé hajol, és karjait kitárja) Gyermekem, én tehetetlen gyermekem, mit csináljak, hogy meg mentselek? Hogy megkíméljelek attól, ami reád vár. Nem csak egybe a bánattól, a fájdalomtól, de attól a gonoszságtól is, ami szívedben fog megtelepedni. Jobb lett volna neked, ha soha nem születsz erre a világra, vagy ha az első lélegzetvételeddel meghaltál volna, mert akkor tisztán és romlatlanul térhettél volna vissza Istenhez!

ANGYAL: (részvéttel) Ezért jöttem hozzád, Mária.

MÁRIA: Hogy értsem ezt?

ANGYAL: Láttad a jövőjét. Alkalmat kaptál arra, hogy elhatározd, gyermeked éljen vagy meghaljon.

MÁRIA: (zokog) Isten nekem adta… Ha Isten az Ő irgalmában most el venné tőlem, az nagy kegyelem lenne és bár szívem megszakadna, mégis meghajolnék Isten akarata előtt.

ANGYAL: (gyengéden) Mária, Ezúttal nem vagy alávetve Isten parancsának. Tiéd az elhatározás lehetősége. Láttad a jövőt. Határoznod kell gyermeked sorsa felett. Élete vagy halála tőled függ.

MÁRIA: (Töprengő aggodalommal végigpörgeti a megelevenített jövő képeit és fájdalmasan a gondolataiba merül. Az 1-5. kép a töprengés alatt egy-egy pillanatra ismét felvillanhat. Mária képtelen megszólalni.)

ANGYAL: (Szinte részvéttel megtöri a csendet.) Választottál Mária? Megkíméled fiadat a bűnözéstől, a szenvedéstől?

MÁRIA: (Szelíd alázattal.) Én a tudatlan, egyszerű asszony, nem érthetem meg Isten magasságos tervét. Az Úr nekem adta ezt a gyermeket. Életét csak az Úr veheti el, ki minden élet forrása, én nem rendelkezem felette. Lehetséges, hogy gyermekem életében lesznek olyan összefüggések, melyeket én nem érthetek meg pontosan, mert az imént csak kis részleteit láttam egy nagy képnek. Én nem vehetem el gyermekemtől az életét, mert azt ő Istentől kapta.

ANGYAL: Gondold meg jól. Fektesd karomba a gyermeket, és én visszaviszem Istenhez.

MÁRIA: Vedd karjaidba, ha ez Isten parancsa, de én nem segítek!

(Hirtelen vakító fény támad és az angyal szárnysuhogtatással eltűnik.)

(Kettesben Jézussal. Idill: anya és gyermeke.)

ANGYAL: (Hangja a mennyből. Sértett büszkeséggel és dühtől remegve.) Ha elgondolom, hogy kudarcot vallottam egy ilyen együgyű, tudatlan asszonnyal! Nos, akad majd alkalom! Egyszer eljön az a nap, amikor Ő éhes, fáradt és gyenge lesz. Akkor majd egy magas hegycsúcsról megmutatom neki az én földi birodalmamat és országaim urává teszem őt. Uralkodni fog minden város, király és nép felett. Hatalmat adok majd neki arra, hogy véget vessen minden háborúnak, minden elnyomásnak és éhínségnek. Ha csak egyszer, egyetlen mozdulattal imádna engem, megtehetné, hogy békét, bőséget, megelégedést és jóakaratot árasszon szét a Földön. Ő lehetne a jóság hatalmának legmagasabb képviselője. Biztos vagyok, hogy ennek a kísértésnek nem tud majd ellenállni. (Gúnyosan felnevet.)

KÓRUS: Köszönjük neked Mária, hogy világra hoztad nekünk Jézust, a megtestesült csodát. Istenünk, Te, ki számon tartod a csillagot és a hajszálat, könyörülj rajtunk, rajtunk, akik egyszerre vagyunk elidegenedettek és ugyanakkor "jászolmelegre-vágyók" is, hogy add meg nekünk az összetartozás pihemelegét. Veled és Mindenségeddel! Ámen.