A hídvégardói régi betlehemes játék
Első pásztor: Az ajtóban megcsörgeti az a botot és kérdezi: Szabad a kis Jézuskát dicsérni? Szabad!
Angyalok: (bemennek, leteszik az asztalra a kápolnát és mondják) Krisztus születését angyalok hirdetik, Kelj fel keresztény lélek, A nagy Istenre kérlek. Tekints a jászolba, Jézus Krisztus fekszik abba. Glória!
Angyalok éneklik: Siessetek pásztorok, repüljetek angyalok, muzsikát indítsatok, ékesen, csöndese, Jöjj el Jézus szent neve. Jöjj el Jézus szent Lelke! Glória!
Első angyal: Keljetek fel, jó pásztorok, újság néktek, Ma született Betlehembe egész Élet!
Második angyal: A kakukk madárkák énekelnek, Jézus születésén örvendeznek! Glória!
Pásztorok: ( kint éneklik: ) Így elmenjünk, csak siessünk mi Betlehembe, Ott találjuk a kis Jézust a nagy víg örömbe!
Első pásztor: (bemegy, körbe-körbejárva mondja) Eja, huja, hol vettem itt magam? Húztam, vontam fáradt lábaimat. Meg sem talpalhattam rongyos bocskoromat! Betlehem hegyén jártam, sétáltam. Sétálás közben egy bakkecskét találtam. Ettől a rút állattól úgy megijedtem, hogy pásztortársaimat mind széjjeleresztettem. De ha egyet füttyentek juhászok módjára, Megérkeznek íme szívem fájdalmára!
Második pásztor: (belép és körbejárva mondja) Jó, hogy itt talállak, épp téged kereslek, Mert magamban lenni, bevallom, hogy félek. Amint nyájam után sétálgattam, Nagy fényesség lőn, és kísértetet láttam. Nagyon szép volt, szárnya is volt néki. Egész öltözete csillaggal volt teli. Én örömet mondok neked, meg ne ijedj! Ma született Jézus, a ti üdvösségtek! Így hozzád sietem, hogy ezt az örömhírt Neked is megvigyem.
Első pásztor: Hát a többi pásztortársadat hol hagytad?
Második pásztor: Betlehem hegyén a nyájjal, De ha óhajtod, ők is megérkeznek.
Harmadik pásztor: Kedves pásztortársaim, lám és is itt vagyok, újdonsült szűrömön sok lyukat mutatok. Melyből kilátszik, hogy jó pásztor vagyok, Még a farkasoktól se messze szaladok. De most egyszer elhagytam a nyájat, Mert egy csodálatos kísértetet láttam.
Első pásztor: Sutra való vagy te, nem is a nyáj mellé Ha te holmi kísértetekkel állsz itt nekem elé. Hol a kísértet, verek végig rajta, hadd reszkessen subájának rojtja.
Harmadik pásztor: Gyere be te Kecskés Peti. Jól tartunk sörrel, borral meg egy kis pálinkával!
Kecskés: (farral jön be): Így menjek be hozzátok?
Első pásztor: Nem így kecskés, becsületes emberek módjára.
Kecskés: (megfordul): Így - e?
Második pásztor: Így kecskés, hol tanultad ezt az emberséget?
Kecskés: A döbrögi vásárban, amikor a sárban úsztam, És az orrommal a földet túrtam. Ti itt a melegben vígan dudorásztok, Szegény kecskés úgy fázik, hogy a foga vacog.
Harmadik pásztor: Hát az öreg számadónkat hol hagytad?
Kecskés: Ottmaradt a kosáron, és alszik az ágyon. Kezét fájatja, vén farát nem bírja, De ha egyet csörrentek, beténfereg vakok módjára! Csörget, és kiszól: Berdó!
Öreg: Jó meleg a cipó!
Kecskés: Bújj be!
Öreg: Nem fagy, nem, csak csikorog.
Kecskés: Ki vagy? Mi vagy? Gyere be! Jó meleg van idebe.
Öreg: Nem látjátok, hogy öregapátok vagyok, Akit az akolba hagytatok? Itt csak esztek, isztok, Öregapátokra nem is gondoltok. Húzzátok el a nótámat!
Pásztorok: (éneklik): Az öreg juhásznak jól megyen sora, Mert megházasodni nem akar soha. Ha meg tudnánk tenni, Megházasítani nagy bolondság volna.
Öreg: Nem bolondság, de boldogság!
Mind: éneklik: Az együgyű pásztorok Betlehembe jutnak, Ott találják Urukat, ajándékokat nyújtanak. Fejüket meghajtván, kezeit csókolván, Muzsikálnak kedvére, szénán fekvő gyermeknek. Eljött Isten Fia, alle, alleluja, ne sírj kis Jézuska!
Első pásztor: Kedves pásztortársaim! Ettünk is, ittunk is , egy éneket is elmondtunk, Oferára kéne menni!
Öreg: Nem bánom!
Első pásztor: Oferálok neked, kis Jézuska, egy darab aranyat!
Második pásztor: Oferálok neked, kis Jézuska, egy göndörfarkú báránykát.
Harmadik pásztor: Oferálok neked, kis Jézuska, egy fatallért!
Első pásztor: Oferára kecskés!
Kecskés: Oda, oda az ágyra!
Második pásztor: Oferára te vén szamár!
Kecskés: Talán csak nem törik le az ágy lába?
Harmadik pásztor: Értsd már meg, hogy Oferára!
Kecskés: Jó, hát majd bemegyek az Operába!
Első pásztor: Vess keresztet!
Kecskés: Már régen ettem perecet!
Második pásztor: Gyere, térdepelj le! Itt van a Jézuska!
Kecskés: Jaj, de nagy fényesség!
Első pásztor: Ez a fényes napnyugta?
Második pásztor: Ne félj kecskés, ez a Betlehembe Jézuska! Oferálj már!
Kecskés: Én, mint szegény Kecskés Peti, három hete se nem ettem, se nem ittam, még a mai napot is megböjtöltem, de Oferálok neked, Jézuska, egy szúnyogoldalbordát!
Harmadik pásztor: Öreg, gyere Oferára!
Öreg: Látom, hogy a gazdának félre áll a szája!
Első pásztor: Jézuskához, öreg, Oferára!
Öreg: Hát ha már igen muszáj, befekszem az ágyba! Jaj de nagy fényesség!
Második pásztor: Ne félj öreg, kis Jézuska Betlehembe!
Öreg: Hogy van valaki a vak Betlehembe!
Harmadik pásztor: Gyere öreg közelebb! Vedd le a süveged!
Öreg: Nálam nincs pálinkás üveg!
Első pásztor: Vess keresztet!
Öreg: Egyem meg a perecet?
Második pásztor: Értsd már meg, hogy Oferára te vén csacsi!
Öreg: Ó, kis Jézuska! Itt találtam neked egy tallért, de az elgurult, hát se neked, se nekem! Húzzuk el a nótánkat!
Mind éneklik körbejárva: Betlehembe gyer pajtás, gyer pajtás, Ott lesz neked jó lakás, jó lakás. Nem kell szőlőt kapálni, kapálni, Mégis fogunk bort inni, bort inni. Rázd meg öreg a bundád, a bundád, Hadd peregjen a bolhád, a bolhád! Te meg kecskés azt a szűrt, azt a szűrt, Hadd hulljon ki a tetűd, a tetűd!
(Körbejárnak, de a botot maguk mellett húzzák:)
Most láttuk, most láttuk, amit nem láthattunk, Megszületett Jézusunk, Jézusunk, a mi drága Királyunk. Egy szűznek méhéből, szűzen szült véréből. Eljött Isten Fia, alle, alleluja! Ne sírj kis Jézuska! Elérkezett ama boldog és szerencsés óra, melyben Mária megváltót szült nekünk e világra. Nagy örömmel vitte a hírt a pásztortanyára!
Búcsúzóul mondják: Isten áldja meg e háznak gazdáját! Töltse meg az Isten pincéjét, kamaráját! Esztendő legyen száz vagyon búzája! Szalonnája pedig húsz-harminc oldalja! Vedd fel öreg bundácskádat, vedd válladra juhocskádat, Haj, haj, haj, úgy elmegyünk, mint a raj. Oldalkolbász, szalonna, pásztoroknak jó volna, Ha még egyszer a gazdasszony ennünk-innunk adna!
