Van-e egy hely a te asztalodnál? – A Nemzetközi Börtönmissziós Imahét programja

Hálásak vagyunk az Istennek, hogy egyre többen csatlakoznak felhívásunkhoz, és egyre többen vannak azok is, akik a börtönmisszió szolgálatában részt vesznek. Hisszük, hogy szolgálatunk nem hiábavaló és annak vannak eredményei e világban. A világ mintegy 100 országában szervezik meg a Börtönmissziós Imahetet, ezért szeretettel kérjük most lelkész testvéreinket, hogy ezen a héten, a szokásos alkalmaikon kapcsolódjanak be az imádságba, s ragadják meg az alkalmakat, hogy az istentiszteleteken beszéljenek erről a mindenkit érintő és érdeklő ügyről, s elsősorban arról, hogy Jézus Krisztus az Igazság és Ő nála van a megbocsátás és az irgalom. Csodálatos üzenet Imahetünk mottója:

Van-e egy hely a te asztalodnál?

A megszokottól eltérően idén felhívásunkhoz csatoljuk szervezetünk tevékenységét bemutatató kiadványunkat, kérjük, fogadják szeretettel, ez által is közelebb kerülve az általunk a börtönökben és annak falain kívül végzett missziós szolgálathoz. Szeretettel kérjük a gyülekezeteket, hogy anyagilag is támogassák nehéz körülmények között végzett szolgálatunkat, különösen is azért, hogy a gyermekek között végzett Angyalfa-programunkat folytatni tudjuk. Szolgálatunk abból a hitből fakad, melyet a feltámadott Jézus Krisztus bízott ránk: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Ez a parancs hív most minket is, imahetünk kérdése kihívás számunkra.

Életükre, szolgálatukra, a gyülekezet életére Isten áldását kérve, testvéri szeretettel köszönti:

Van-e egy hely a te asztalodnál? 

Nemzetközi Börtönmissziós Imahét

Imaheti felhívás

2010. április 18-25.

Magyar Testvéri Börtöntársaság

Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete

„Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.”                                                                                             Lk 14,13-14

Van-e egy hely a te asztalodnál?

Kevés dolog jobb annál, mint egy kellemes vacsorát elfogyasztani finom ételekkel, barátokkal, jó hangulatban. Akármikor a feleségemmel ilyesmit tervezünk, elkerülhetetlenül felmerül a kérdés – kit is hívjunk meg?! Ahogyan szépen összeállítjuk a vendéglistát, mindig megpróbálunk figyelni arra, hogy a társaság tagjai illeszkedjenek egymáshoz. Semmiképpen sem akarjunk, hogy egy ilyen kellemes alkalmat egy-egy nézeteltérés a vendégeink közt, elhaló párbeszédek, avagy kellemetlen távolságtartás elrontson. Éppen ezért meglehetősen óvatosan válogatjuk össze vendégeinket.

A magas rangú közösségi vezető, aki meghívta Jézust a szombati vacsorára, valószínű bele sem gondolt, hogy ez a meghívás hová is vezethet. Minden akkor kezdődött, amikor a vacsorára vezető úton Jézus szembetalálkozott a sorvadt kezű emberrel, aki nyilvánvalóan szenvedett. "Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?" – kérdezte Jézus vendéglátójától és azoktól, akik vele voltak. Amikor ők úgy döntöttek, hogy nem válaszolnak, Jézus szándékosan megállt, kinyújtotta kezét és meggyógyította azt az embert, akit meg sem hívtak a vacsorára.

Amikor megérkezett vendéglátója otthonába, a vendégek már versengtek a legjobb ülőhelyekért – azért, hogy az asztalfő melletti megtisztelő helyeken ülhessenek. Mikor Jézus látta, hogy mi folyik körülötte, egy történetet kezdett el mesélni a menyegzőre érkező vendégseregről, akik sietősen keresték a főhelyet saját maguknak. Amikor a gazda közölte velük, hogy rossz helyre ültek, a kevésbé kívánatos helyekre küldi át őket, mert fontosabb vendégek érkeztek. “Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb!”

Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: "Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédjaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor."

Az elmúlt kétezer évben, ami e vacsora óra eltelt, a bankettek és vacsorák mit sem változtak. Jellemző módon, ha kinyitjuk otthonunk ajtaját, a legjobb vendégsereggel vesszük körbe magunkat. Egyházi vacsorákon, gyülekezeti reggeliken, üzleti ebédeken vagy akár a családom és barátaim asztalánál is nagyon ritkán találom magam börtönviselt emberek, prostituáltak, hajléktalanok, melegek és leszbikusok, alkoholisták vagy vesztesek társaságában – akik szintén meghívást kaptak volna, és akiket örömmel fogadtak volna épp úgy, mint engem.

De nem kerülhetem el a jézusi történetet – mivel ez egy személyes kérdés, amelyet nekem intézett. Van-e hely az asztalomnál azon vendégek számára, akiket Jézus megnevezett?

Persze ez a kérdés nem csupán arról szól, hogy szorítunk-e helyet az asztalnál, ez a kérdés arra vonatkozik, hogy kinyújtjuk-e kezünket a szegények és rászorulók felé és meghívjuk-e mindazokat, akiket eddig kizártunk vendégszeretetünk és barátságunk asztaltársaságából.

Ez alatt az Imahét alatt ez a jézusi történet jön el közösségünkbe: van-e hely családunk és barátaink, egyházunk és gyülekezetünk, vállalkozásunk és szociális intézményeink asztalánál most szabaduló női- és férfitestvéreink, családjaik, áldozataik számára. Mert sosem tudni, ki jönne hozzád vendégségbe. Találd ki, hogy ki jönne!

IMÁDKOZZUNK:

Április 18. vasárnap: a fogvatartottak és a börtönmisszió vasárnapja. Az Úr irgalmáért az elítéltekért, a szabadultakért, családjaikért, gyermekeikért, az áldozatokért és a börtönmisszióért. Hogy az elítéltek megértsék az Úr gondoskodását, reménykedjenek és keressék a bűnbocsánatot. A rabokért, hogy megbékéljenek az áldozatukkal, a családdal és a társadalommal.

Április 19. hétfő: a helyreállító igazságszolgáltatás napja. Hogy az igazság kegyelemmel teljes legyen. A törvényalkotókért, hogy olyan törvényeket hozzanak, amely a bűnözők megtérését és társadalmi beilleszkedését segítik. A bírákért, hogy igazságos ítéleteket hozzanak, és munkájukat igazság és könyörületesség vezérelje.

Április 20. kedd: az áldozatok napja. Hogy az áldozatok vigasztalást találjanak az Úrban. Hogy megtanuljunk irgalmasok lenni azokkal, akik fájdalmat okoztak.

Április 21. szerda: a szabadultak napja. A szabadultakért, hogy megtalálják helyüket a közösségben. A volt fogvatartottakért, hogy családjukban és a társadalomban megértésre találjanak. Hogy amint új életet kezdenek, képesek legyenek ellenállni a kísértésnek.

Április 22. csütörtök: a büntetés-végrehajtás napja. A börtönparancsnokokért és családjukért, hogy megbecsüljék őket. A börtönökben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkájukat. Hogy bátorítva és reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakorlása közben

Április 23. péntek: a börtönben lévők családjának napja. Az elítéltek családjáért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövőjük legyen. Az elítéltek családjaiért, hogy a távollét ne gyengítse szeretetüket és támogassák egymást. Az otthonmaradt családért, hogy irgalmat találjanak az Úrban, és türelemmel viseljék azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van.

Április 24. szombat: a börtönlelkészek, missziósok napja. A börtönlelkészekért és önkéntesekért, hogy az Úr adjon erőt, kitartást és türelmet, munkájukhoz. Hogy a fegyőrök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlelkészektől és missziósoktól.

Április 25. vasárnap: a megbékélés napja. Hogy a fogvatartottak a Kereszthez jöjjenek, ahhoz a helyhez, ahol a szeretet és az igazság találkoznak. Hogy a fogvatartottak megbékéljenek az áldozataikkal, családjukkal és közösségekkel.