Tévtanítás: Hogyan rúgják ki az eretnek lelkészeket? – A magyar evangélikusok törvényei
Mit kell egy lelkésznek hinnie? Hirdetheti-e azt, hogy Isten nem létezik? – tettük fel a kérdést előző cikkünkben. Az egyház tanításaival ellentétes eszméket valló, úgynevezett eretnek lelkészek szerte a világban előfordulnak. Annak próbálunk most utána járni, hogy mi lenne a magyarországi gyakorlat abban az esetben, ha egy evangélikus lelkész fittyet hányna a bibliai alapokra és a hitvallásokra. Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
A Magyarországi Evangélikus Egyházban a lelkészek számára a Biblia mellett egyházunk hitvallásai jelentenek alapot. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az egyház törvényeiben meghatározott rendet is be kell tartani. Ezeknek a tartalmához kötik magukat a lelkészek az ordinációjukkor.
A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészi esküjének szövegében ez áll (Új liturgikus könyv alapján, kiegészítve a Prőhle-féle Agenda eltéréseivel):
Én N.N. / esküszöm az élő Istenre, / aki Atya, Fiú, Szentlélek /
Szentháromság egy igaz Isten, / hogy evangélikus lelkészi
hivatásomnak / a szolgálók közösségében / teljes erőmmel és
minden tehetségemmel / megfelelni igyekezem. / Az Úr Jézus
Krisztus evangéliumát / a teljes Szentírás szerint / egyházunk
hitvallásai értelmében / tisztán és igazán hirdetem és tanítom. / A
szentségeket Krisztus rendelése szerint (helyesen – Prőhle Agenda)szolgáltatom ki. / A reám bízottakat híven pásztorolom, / és a lelkipásztori titkot megőrzöm. /
Egyházunk törvényes rendjét megtartom és védelmezem. / Hivatali
elöljáróimnak készséggel és felelősséggel engedelmeskedem. (egyházunk törvényes rendjét / megtartom és védelmezem; – Prőhle Agenda) /
Egyházunk építésén nemcsak szóval, / hanem példás élettel is
munkálkodom. (és szolgáló szeretettel munkálkodom; – Prőhle Agenda) / Lelkészi szolgálatomat mindenkor odaadó
hűséggel végzem, / Isten dicsőségére és embertársaim üdvösségére.
/ Isten segítsen erre! (Isten engem úgy segéljen – Prőhle Agenda) Ámen.
Az itt emlegetett óegyházi hitvallások, amelyek az egész nyugati kereszténységre vonatkoznak még ma is, az Apostoli Hitvallás és a Niceai Hitvallás. A XVI. században számos további hitvallási irat keletkezett, amelyek közül az evangélikus egyházban a legfontosabb az Augsburgi Hitvallás 1530-ból, valamint Luther Márton Kiskátéja és Nagykátéja (katekizmus).
Emellett a zsinat által meghatározott egyházi törvények is rendelkezéseket tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy milyen meggyőződést kell egy lelkésznek hirdetnie, vallania.
A Magyarországi Evangélikus Egyházban a 2005. évi III. törvény rendelkezik az egyházi szolgálatról és az egyházi szolgálatot végzőkről.
Ebben az áll, hogy az egyházi alkalmazásban levő lelkész szolgálatával kapcsolatban felmerült, illetve beérkezett panasz elbírálására – amennyiben az illetékes egyházkerületben működik – a lelkészi becsületszék jogosult, ha az nem tartozik az egyházi bíróság hatáskörébe.
Ők panasz esetén felhívhatják a lelkészt a Szentírásnak, a hitvallási iratoknak, a jogi és erkölcsi előírásoknak megfelelő magatartás tanúsítására, és az ezekkel ellentétes magatartás abbahagyására, valamint az attól való tartózkodásra. Az evangelikus.hu értesülései szerint azonban ilyen becsületszéki eljárás ilyen ügyben eddig még sosem volt. Problémás esetekben fegyelmi eljárás szokott indulni.
„A Magyarországi Evangélikus Egyház általában az egyház törvényes rendjének és békéjének megőrzését, amennyiben ez pásztori békéltetés formájában nem volna elérhető, az egyházi ügyészek, a fegyelmi tanácsok és a Magyarországi Evangélikus Egyház Bírósága (egyházi jogszolgáltatási szervek) útján biztosítja ” – olvasható a törvényben.
Fegyelmi ügyekben első körben az egyházkerületi fegyelmi tanács dönt, amelynek tagja az illetékes püspök, egyházkerületi felügyelő és egyházkerületi ügyész, illetve országos szinten az országos fegyelmi tanács tagja az elnök-püspök, az országos felügyelő és az országos ügyész, ők folytatják le az eljárásokat. A döntés ezután egyházi bíróság elé kerülhet.
A törvény 32.§-a tárgyalja a fegyelmi vétségek kategóriáit, ezek között szerepel az a) pontban az, hogy fegyelmi vétségnek minősül, ha a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinati Hitvallásában felsorolt hitvallási iratoktól valaki eltérő tanokat hirdet és terjeszt. Emellett a továbbiakban felsorolják még azt is, hogy ha valaki a hatalmi helyzettel, illetve az egyházi tekintéllyel él vissza; a szolgálat, tisztség gyakorlásából folyó kötelezettségeket szándékosan vagy gondatlanságból eredően megszegi, vagy olyan magatartás tanúsít, amely a Szentírás szerinti jó erkölcsbe ütközik, vagy a viselt egyházi tisztséghez méltatlan; illetve ellenszegül az egyház törvényes rendjével, így különösen az egyházi jogszabályokkal, valamint valamely egyházi testület, bizottság vagy tisztségviselő, jogszolgáltatási szerv határozatával szemben; és az egyházi javakat kárt okozóan, gondatlanul kezeli – ezek is fegyelmi vétségeknek minősülnek.
A fegyelmi tanács a következő büntetéseket szabhatja ki: megrovás, próbára bocsátás, pénzbírság, választás vagy választhatóság jogától való eltiltás, elmozdítás a viselt választott tisztségből, elbocsátás szolgálati jogviszonyból, és legsúlyosabb esetben pedig hivatalvesztésre is ítélhetnek valakit. Ez utóbbi a lelkészi hivataltól való megfosztás, mely a lelkészi nyilvántartásból való törléssel valósul meg.
A tanítással kapcsolatban a MEE Püspöki Tanácsának, az egyházkerületi püspököknek és a teológiai oktatóknak a jogköre az, hogy beleszóljanak abba, hogy egy lelkész biblikus, reformátori, hitvallásokon alapuló életet él, igehirdetésében, teológiai nézeteiben, valamint katechetikailag az egyház tanítása szerint vélekedik.
Egyháztörténészektől és jogászoktól kérdeztük, vajon egyházunk történetében eretnekség miatt fosztottak-e meg lelkészt evangélikus lelkészi ordinációjától. Az evangelikus.hu-nak nyilatkozók úgy tudják, egyházunk XX. századi egyháztörténete során nem került sor arra, hogy a becsületszék, fegyelmi tanács vagy egyházi bíróság tévtanítás miatt lelkészt egyházi szolgálatból eltávolított volna. Vagy más ügyek miatt (is) távozni kényszerült a lelkész, vagy magától állt fel és lépett ki az egyházi kötelékből.