Tévtanítás: Hogyan rúgják ki az eretnek lelkészeket? – A német gyakorlat
Mit kell egy lelkésznek hinnie? Hirdetheti-e azt, hogy Isten nem létezik? Nyilvánvalóan nem. Ezt mutatja a hamburgi teológus Paul Schulz esete is, aki változatlanul nem lehet lelkész a németországi evangélikusok között. A médiumok eretnekként emlegetik őt, amely fogalom a középkorra eredeztethető. Az eretnek az a személy, aki tévtanításokat hirdet, téves eszméket, herezist. Olyan nézeteket, amelyek ellentétesek a hivatalos egyházi állásfoglalással. Forrás: epd.de. Szöveg: evangelikus.hu / Horváth-Bolla Zsuzsanna
Az evangélikus-lutheránus egyházakban sokféle nézetet megengednek. Az Istenről és Istennek az emberekhez való viszonyáról nem kell mindenkinek azonos módon vélekednie. Mivel katolikus egyházi értelemben nincsen tanítói hivatal, ezért nehezebb is megállapítani, hogy egy eretnek mitől eretnek illetve egy tévtanítás mitől tévtanítás.
A marburgi újszövetséges, Rudolf Bultmann (1884-1976) erről a következőket vallotta: „A protestáns egyházakban nem létezhet olyan igazgatási folyamodvány, amely megállapítja a tanítási formát és autoritatívan dönt a helyes tanításról és a tévtanításról.” Ám Németországban mégis csak van ilyen: az úgynevezett Ítélőszék vagy Ítélőkamara, amely egyes esetekben dönthet a lelkészek tanításairól.
Dogma és tanítás
Mit nem taníthat tehát egy lelkész? A protestantizmusban nincsenek katolikus egyházi értelemben vett dogmák, azaz megdönthetetlen hitbeli, tanításbeli tételek.
Az evangélikus lelkészek számára a Biblia mellett a lutheránus hitvallások valamint az egyház alap rendtartásai, törvényes rendje jelentenek alapot. Ezeknek az írásoknak a tartalmához kötik magukat a lelkészek az ordinációjukkor. Ha ezektől a hitvallásoktól a későbbiek folyamán extrém módon eltérnek, akkor kerülhet sor az úgynevezett tanításbeli üggyel kapcsolatos eljárásra.
A lelkészi eskü
Az EKD eskütételének szövege szerint a lelkészek ígéretet tesznek arra, hogy
„a nyilvános igehirdetés és a szentséges (sákramentum) szolgálatát a Szentháromság Istennek engedelmeskedve fogom végezni, Jézus Krisztus evangéliumát, ahogyan az a Szentírásban adatott és az egyházi hitvallásokban is áll, tisztán tanítom, a szentségeket szereztetésüknek megfelelően szolgáltatom ki, szolgálatomat az egyház rendje szerint végzem, a gyónási titkot és a lelkigondozói titoktartást megtartom és szolgálatomban, valamint életvitelemben olyan magatartást tanúsítok, amely a hivatal hihető gyakorlását nem zavarja.”
Az óegyházi hitvallások, amelyek az egész nyugati kereszténységre vonatkoznak még ma is, az Apostoli Hitvallás és a Niceai Hitvallás.
A XVI. században számos további hitvallási irat keletkezett, amelyek közül az evangélikus egyházban a legfontosabb az Augsburgi Hitvallás 1530-ból valamint Luther Márton KisKátéja és Nagykátéja (katekizmus).
(A református egyházakban a hitvallási iratokhoz való hűség nem minden esetben kötött, így lehetséges az, hogy számos hitvallás keletkezhet korunkban is.) Emellett az egyházi törvények ismerete és betartása is vonatkozik a lelkészekre.
A Szentírással való össze nem egyeztethetőség
Ha egy lelkész pályája során arra a megállapításra jut, hogy mégsem tud mindent úgy hinni, ahogyan az a Bibliában vagy a hitvallási iratokban áll, két lehetősége van: az egyik, hogy megjátssza továbbra is a hitét és saját meggyőződése ellen prédikál nap mint nap, vagy követi lelkiismerete szavát és nyíltan vallja és hirdeti azt, amit hinni vél. Ebben az esetben következhet be a tanításbeli számonkérés.
Németországban ennek viszonylag bevett rendje van. Az eljárás során a lelkésznek írásban be kell számolnia tanításáról és egy úgynevezett tanításbeli beszélgetésben erről számot is kell adnia. Ezután vagy teológiai stúdiumra utalják, vagy megindítják ellene az eljárást. Az Ítélőszék teológiai vizsgálatnak veti alá a lelkész tanításbeli kijelentéseit és megállapítja, hogy az illető megnyilatkozásaiban és tanításában a Szentírás, a reformátori hitvallási iratok és az evangélikus egyházi rend döntő tartalmával ellentétben áll-e. Ha negatív konzekvenciákat vonnak le, akkor a lelkész elveszíti ordinációs jogait, nem prédikálhat, nem keresztelhet, nem oszthat úrvacsorát és nem viselheti a Luther-kabátját, és ki kell lépnie az egyházi szolgálatból. ez az érintettek számára financiális és egzisztenciális következményekkel járhat.
A németeknél minden Jathoval kezdődött
Német testvéregyházunknál (Németországi Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egyház) is csupán pár esetet tartanak számon, amikor az Ítélőszéknek kellett rendelkeznie. Az egységes tanítás kérdése először 1911-ben merült fel a teológusok között, akik a kölni lelkész, Carl Jatho (1851-1913) esetében hevesen tárgyalátk. Ő ugyanis saját hitvallást szövegezett meg, amelyek köszönő viszonyban sem voltak egyháza hitvallási irataival. 1906-ban így írt a német lelkész: „Nincsen istenfogalmam, hanem csak istenérzésem, isten iránti vágyam és istenhitem.”
Nem tudott a világon kívüli istenben hinni, isten számára maga volt a világ, és a világ maga az isten. Ezzel Jatho panteizmusba tévedt, amely szerint isten mindenhol és mindenekben létezik. Ebből kifolyólag elutasította Jézus istenségét, az eredendő bűnt és a megváltástant, amelyet Augusztinusz és Luther is kifejtett. 1911-ben aztán az akkor hozott porosz tévtanítási törvény alapján a lelkésztől megvonták ordinációs jogait. De ezzel nem lett vége Jatho közkedveltségének: miután felmentették hivatalából koncert és színháztermekben prédikált tovább. A liberális keresztények szimbólumává vált.
Richard Baumann és a pápaság
Az első tanításbeli összeegyeztethetetlenség miatt lefolytatott eljárásban a württembergi lelkész, Richard Baumann (1899-1997) vett részt a háború után. Baumannt a kereszténység egységéért folytatott küzdelem vezette. Bibliai tanulmányai során arra a felismerésre jutott, hogy Jézus feladata Péternek (Mt 16,8, Jn 21, 15-17 alapján) a pápaságnak szól. Itt egy intézményről van szó, amelyet Jézus hozott létre és ezt hosszú távra tette, így hát a pápaság Baumann számára üdvösségi szempontokból is szükséges volt.
ez azonban ellentmondott a reformátori tanításnak, amely szeirnt az egyházat csak a hit, csak Jézus Krisztus és csak a Biblia alapjára lehet helyezni és nem pedig egy emberre. Richard Baumann megpróbálta magát megvédeni és lelkészi hivatását megmenteni, de 1953-ban felmentették hivatalából. 1982-ben pedig belépett a katolikus egyházba.
Paul Schulz és Klaas Hendrikse
A napokban a hamburgi teológus, Paul Schulz (1937) ügyében is döntés született. Ő 1970 óta volt gyülekezeti lelkész a hamburgi Sankt Jacobi főtemplomban. Ott azonban olyan kijelentéseket tett, hogy nem hisz a személyes Istenben és nem hisz a túlvilágban és ezzel az egyházi tanítással ellentmondásba került.
„Vajon Isten matematikai forma?” hangzott a címe legismertebb könyvének. 1976-ban aztán Schulzot az akkori Hamburgi Tartományi Egyház rendelkezési állományba utlata, egy évvel később a doktori címet is megszerző teológus ellen eljárást indítottak. Ennek végén, 1979 februárjában Schulz elveszítette ordinációs jogait.
A teológus azonban ezév áprilisában indítványozta, hogy újraindítsák az eljárást, mert szerette volna, ha rehabilitálják. A Németországi Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egyház Itélőszéke többek között azzal utasította vissza a perújrafelvételt, hogy Schulz azóta már az evangélikus egyháznak sem a tagja. Ráadásul Schulz kijelentette, hogy nem az ordinációs jogaiért harcol, tehát nem szolgálatba állítása a tét, hanem csak az, hogy az általa hirdetetteket ismerjék el.
„Ez azonban az evangélikus egyház részéről továbbra sem lehetséges, hiszen Schulz nem sorakoztatott fel újabb tényeket, vagy bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a korábbi döntést felülbírálják” – így az Ítélőszék.
Schulz egyébként a holland Klaas Hedrikse lelkész példáját ozta fel ügyében, aki „Hit egy Istenben, aki nem is létezik” címmel jelentetett meg egy könyvet Hollandiában és nyíltan vállalja azt, hogy ő ateista lelkész és annak ellenére, hoyg nem hisz Istenben, még lelkész maradhat egyházában.
„Ezért gondoltam azt, hogy revíziót kérek ügyemben” – érvelt Schulz. De a holland protestánsok állásfoglalása nyilvánvalóan más a kérdésben, mint a németeké.
Búcsú Jézustól
Jatho, Baumann és Schulz – ők azok, akiket elmozdítottak, és elveszítették állásukat. A német evangélikusoknál azonban számos esetben lehetett volna már az ordinációt megvonni. A württembergi lelkésznő, Jutta Voß (1942) azért nem kapott hivatalos elbocsátást egyházától, mert hamarabb felállt (1993). Az énekesnő, feminista teológus és pszichoterapeuta a női mitológia területén végzett kutatásokat és a Feketehold-tabu című könyvében párhuzamot vont a menstruációs ciklus és az úrvacsora között. Különleges eset a Gerd Lüdemanné is (1946), aki az Újszövetség területén végzett történeti kutatás alapján a kilencvenes években vált meg a keresztény hittől. Lüdemann ugyanis tagadja Jézus feltámadását, és Jézus Újszövetségben kinyilatkoztatott szavainak valódiságát.
„Nem vagyok keresztény. Elbúcsúztam Jézustól” – mondta egy epd-interjúban. 1998 végén ezért Göttingenben fel is függesztették és azóta Lüdemann Újszövetséget nem taníthat, az egyetem viszont megbízta őt a Korai kereszténység történetének és irodalmának oktatásával, tehát változatlanul egyetemi tanárként működik.
A felfüggesztésével kapcsolatban indított perben, 2005-ben a szövetségi bíróság is helyben hagyta azt a rendelkezést, hogy Újszövetséget nem taníthat az a professzor, aki nyilvánosan szakít a kereszténységgel. Lüdemann azonban ettől függetlenül az evangélikus egyház tagja maradt.
Mi a helyzet Jürgen Fliegével?
Jelenleg a Németországi Evangélikus-Lutheránus Egyházban (VELKD) nem zajlik eljárás tévtanítás miatt. Ezt megerősítette a Németországi Protestáns Egyház (EKD) főtanácsosa, Sigrid Unkel is.
Annak ellenére, hogy a rajnai lelkész, Jürgen Fliege, többek között csodavizet árul, az egyházi vezetése nem vonta meg tőle ordinációs jogát. A hamburgi szektakutató, Ursula Caberta szerint Fliege ezoterikus lett, de a Düsseldorfi Tartományi Egyház egyelőre még csak figyeli és vizsgálja Fliege aktivitásait, eljárást azonban nem indítottak még ellene.
Cikküket a Magyarországi Evangélikus Egyház erre vonatkozó összefüggéseivel folytatjuk.