Tessedik Sámuel életrajza

Tessedik Sámuel a Pest megyei Albertiben született 1742. április 20-án. A német anyanyelvű, de szlovákul is tudó apja evangélikus lelkész volt, édesanyja a pozsonyi származású Lang Erzsébet. Születése után két évvel az apa a békéscsabai gyülekezetbe került, majd apja korai halála után visszaköltöztek Pozsonyba.
Középiskoláit a pozsonyi evangélikus gimnáziumban végezte. A gimnázium után a magyar nyelv elsajátítása céljából a debreceni református kollégiumban tanult tovább. 21 éves korában a németországi Erlangen evangélikus egyetemére iratkozott be. A teológia mellett tovább bővítette orvosi és természettudományos ismereteit. Az egyetem elvégzése után útba ejtette az észak-német városokat. Halléban a nagyhírű árvaházat, Jena és Potsdam környékén a csatornarendszereket, a vízszabályozó gátakat, az öntözéses kísérleteket, a lecsapolási munkálatokat, a homokra telepített erdős ligeteket, a homokmegkötést, a mezőgazdasági ipart, a közoktatás fejlett intézményeit, és az oktatás tartalmi vonatkozásait tanulmányozta.
1767-ben meghívták segédlelkésznek az 5000 lelket számláló Békés megyei Szarvasra. Rövidesen vezető lelkésze lett a zömmel szlovák anyanyelvű gyülekezetnek. 1769-ben feleségül vette elődje, Markovitz Mátyás lelkész leányát, akinek halála (1791) után Lissoviny Karolinával kötött újra házasságot. Két házasságából 18 gyermeke született, közülük 9 érte meg a felnőttkort.
Évtizedeken keresztül, éppen 53 éven át, haláláig állt a szarvasi gyülekezet élén. 1820. december 27-én Szarvason halt meg.