Szeretet az igazságban – XVI. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetű enciklikájáról
Többször elolvasván a hetvenkilenc pontból álló körlevelet, annak utolsó bekezdésében található Pál apostoli igét tartom kulcsmondatnak: „Hisz minden a tietek: … a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. Ti azonban a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené” (1 Kor 3, 22-23. Katolikus fordítás). Valóban az enciklika mind arról szól, ami az emberi élethez, a mai emberiség életéhez hozzátartozik, ugyanakkor meghirdeti a szeretet mai himnuszát. Id. dr. Hafenscher Károly írása. A szöveg rövidítve került közlésre az Evangélikus Élet 2009. 09. 06-án megjelent számában.
Hogy XVI. Benedek pápa mit ért szereteten, azt már 2005 karácsonyán kiadott, Az Isten szeretet című enciklikájában meghatározta. Pontosan leírta, hogy Isten irgalmas szeretete különbözik a baráti szeretettől, az emberi vonzódástól és a Szentírás újszövetségi részében külön szó, az agapé kifejezés jelöli a fogalmat.
Az erósz-ban a mámort látták a görög gondolkodók, az értelmet meghaladó „isteni őrületet”, a barátságban a filia szó volt használatos, az agapé azonban Isten szeretetéről és abból áradó emberszeretetről beszél. Teológiai érdekesség, hogy ez az értelmezés pontosan megfelel a svéd teológus Anders Nygren (1890-1978) meghatározásának. A Lutheránus Világszövetség első elnöke már 1924-ben foglalkozott a vallásról szóló értekezésében e témával, majd 1930-36-ban jelentette meg az Erósz és agapé című igen jelentős, kétkötetes művét svédül és németül.
Míg a zsidóságot a Törvény motiválta, a görögséget önös emberi vágyakozásként felfogott erósz-motívuma határozta meg. A kereszténységet azonban az önfeláldozásra képesítő agapé tudata és átélése mozgatja, amelyet legjelentősebben Pál apostol kereszt-teológiájában találhatunk meg. Nygren szerint sem a hanyatlás, sem a pozitív fejlődés nem határozza meg a történelmet keresztény szempontból, hanem a szeretet megőrző, hathatós motívumának központi szerepe. Ez a szeretet elveti az emberi önösséget és a keresztény áldozatos szeretetet központi jelentőségűnek tartja. Az idézett Pál apostoli motívumban még az is szerepel, hogy a miénk Pál apostol és Kéfás (Péter), vagyis szimbolikusan a protestáns és a római katolikus gondolkodásban döntő befolyású apostol. Így valóban kapcsolópont lehet ez az enciklika és az evangélikus látásmód között.
Hogy a pápa milyen komolyan veszi világunkat, azt az enciklikában érintett következő témák jellemzik: szegénység, éhezés, küzdelem az erőszak ellen, béke, leszerelés, környezetvédelem, éghajlatváltozás, felelősség a teremtettség iránt, az emberi élet védelme… Ezek a jelenségek a mai valósághoz tartoznak (ezt jelenti az igazság (veritas) kifejezés a mű címében).
A római katolikus egyházfő azonban nem elégszik meg a mai világ diagnózisával, hanem utat akar mutatni a szeretethez, a személyes megtéréshez, és az emberiség új gondolkodás- és életmódjához segít, terápiát alkalmaz. Vagyis nem egyszerűen közgazdasági, pénzügyi jelenségeket tár fel, hanem ennél többről beszél, szavaival egy integrált fejlődésről tanúskodik. Ez azt jelenti, hogy a mai emberi élet sem határozható meg gazdasági válsággal vagy erkölcsi, bizalmi válsággal, reménytelenséggel, hanem van kiút a mai helyzetből is. Az enciklika ezt ajánlja fel olvasóinak.
Természetesen nem utolsó szó vagy vélemény, amit ezzel az enciklikával kapcsolatban most írok. Lehetetlen összefoglalni mindazt, amit ez az enciklika jelent, ahogy az eddigi bőséges visszhang már erre utal. Lehet véleményünk Róma püspökéről, akár kritikánk is szavairól, csak egyet nem lehet: nem lehetséges figyelmen kívül hagyni, amit a római egyház feje mai világunkkal kapcsolatban mond, tekintetbe véve Földünk emberiségének helyzetét és meghirdetve a reménység evangéliumát.
2009. június 27-én írta alá a pápa az enciklikát, és az L’Osservatore Romano július 8-án hozta nyilvánosságra. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola titkárságának jóvoltából megismerhettem a teljes szöveget angol variánsában, hiszen magyarul még nem készült el a hivatalos fordítás.
Formájáról, tartalmáról, visszhangjáról, célkitűzéséről írok a továbbiakban. A caritas in veritate kezdetű enciklika formája szerint 79 tételből áll, bevezetéssel és összefoglalással, valamint bő irodalmi hivatkozással. A múltra utal, és a jövőbe tekint már maga a beosztás.
A pontjai a következők: a Populorum Progressio üzenete alapként VI. Pál 1967-ben megjelent szociális enciklikájára utal. A második fejezetben az emberi fejlődés téma kerül elő, amelyben a pápa leszögezi, a gazdaságot mozgató profit szétrombolhatja a jólétet, és szegénységet teremt, ezért ehelyett egy új, emberséges szintet ajánl. Veszélynek tartja a kulturális egyformaságot és a kulturális közömbösséget.
A harmadik fejezet a testvériség, gazdasági fejlődés és polgári társadalom leírása után, az adakozó életstílust állítja szembe a haszonelvű korszellemmel.
A negyedik fejezet az egyén szerepének túlhangsúlyozásával foglalkozik. Ezt nevezzük családközponti szeretetnek, amely kiterjed az ötödik fejezet mondanivalójára is, amelyben az emberi család világméretű közösségéről szól az enciklika. Itt olvasható a legélesebb kritika is: „Ha Istennek nem adunk helyet a közéletben, a politika elnyomóvá, agresszorrá válhat”.
Végül a hatodik fejezetben a népek fejlődéséről és technikai kapcsolatáról szól a római egyházfő, kijelentve, hogy sem a technikának, sem a biológiának nem lehet abszolút szabadsága az ember morális fejlődése nélkül. Az olvasó, ismervén a teljes szöveget, úgy értékelheti, hogy a Biblia szavával „egy bölcs ember szólal meg, aki ót és újat egyaránt hoz elő”.
XVI. Benedek pápa nem csupán saját egyházához, vagyis püspökeihez, papjaihoz, egyháza népéhez, klerikusokhoz és laikusokhoz fordul körlevelében, hanem minden emberhez, aki a mai válságban kínlódik. Témája, az integrált emberi fejlődés, valóban új lépés a Római Katolikus Egyház tanításában.
Az enciklika visszhangja: Talán nemcsak az Olaszországban egy nappal a körlevél megjelenése után megtartott G-8-csúcstalálkozó adott aktualitást az enciklikának, hanem a világgazdasági kérdések komolyan vétele és azokon felülemelkedő mondanivalója is. A szeretet evangéliuma jegyében reflektált a pápa csaknem valamennyi problémára, amely a mai emberiséget foglalkoztatja.
Mély analízise több mint egyházi felajánlás egy vallásos megoldásra, inkább az ember méltóságának és hivatásának komolyan vétele. Nem véletlen, hogy egyházi és nem egyházi sajtóorgánumok, az enciklika megjelenése óta, állandóan foglalkoznak a szeretet és igazság problematikájával, azzal a témával, amely a római pápát évek óta tanulmányozásra kényszeríti. Míg azelőtt a Szentszék teológusai a hit és értelem (fides et ratio) kérdését tartották a modern világ problémájának, addig XVI. Benedek eddigi enciklikáiban a szeretet mondanivalóját és hatását hangsúlyozza.
Az első enciklikája után egy svéd egyházi újság ezt írta: „Úgy látszik a tudós, fehér ruhába öltözött, sápadt könyvtárosból utazó pápa lett”. Ma már kevés ez a meghatározás, mert XVI. Benedek nemcsak Közel-Keleten, Afrikában, Amerikában, Franciaországban, Németországban volt és Csehországba készül, hanem az egész világ emberiségéhez fordul.
A teljes fejlődés nem pusztán növekedés, nem is a megszokott evolúció témaköre, „a fejlődés hivatás”, amely a teljes emberiség életére jellemző.
A legerősebb visszhangot először Olaszországban, majd Amerikában kapta az enciklika, később felekezetre, vallásra tekintet nélkül anglikánok, protestánsok, szabadegyháziak, de más világvallások képviselői is ismertették, és véleményt nyilvánítottak a modern, sok tekintetben új lépést jelentő pápai iratról. Míg a pápa előző enciklikájában az igazság szeretetben való meghirdetése volt a téma, most a szeretet az igazságban (vagyis a valóságban) megjelenő hatása foglalkoztatja a pápát.
Az egyetlen negatív kritikai megjegyzést a távozóban lévő berlini evangélikus püspöktől, Wolfgang Hubertől olvastam. Egy nyilatkozatában (Heilbronner Stimme) megemlítette, hogy felesleges az államok szerepét mindig negatívan ítélni, másfelől az olvasóban azt a benyomást keltheti a pápai irat, hogy Róma még mindig világi hatalmasságnak tartja magát, noha a világ kormányzása nem a pápa kezében van a 21. században, így erősen utópia jellegű, de legalábbis idealista beállítású a nagyon jelentős enciklika.
A mai világ nem fogadja el tanító hivatalnak, abszolút tekintélynek a pápaságot. A világi államokat nem ellenőrizheti a pápa, és nem szankcionálhatja a világi határozatokat sem. Nem biztos, hogy minden, korunkban felvetődő kérdést az egyháznak kell megoldania, hiszen nem is képes erre. Inkább talán az emberek mellé kellene állni, hogy segítséget kaphassanak a mai bonyolult világban eligazodás hoz – hangzott Wolfgang Huber magánvéleménye.
Az bizonyos, hogy a múltat összefoglaló, a jelent ismerő és a jövőbe reménységgel tekintő enciklikával még nekünk is többször kell foglalkozni, népszerűen és tudományos szinten egyaránt.
:)
"Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádkozzanak. Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez mentek, és kérék ôt mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. Megy Filep és szólt Andrásnak, és viszont András és Filep szólt Jézusnak." János 12,20-22
Köszönjük Uram, hogy itt lehetünk, hogy együtt lehetünk színed elott. Kérünk arra, hogy szóljál hozzánk. Kérünk Téged nyisd meg elottünk az Igét, és elégíts meg minket, ahogy megelégítetted akkor azokat, akik éhesen jöttek Hozzád. Kérünk áldd meg számunkra ezt a napot, és légy közöttünk Igéd és Lelked által. Ámen.
errôl az egy versrol szeretnénk beszélni: Uram látni akarjuk a Jézust." Úgy érzem ezek a görögök, akik eljöttek oda az ünnepre Jeruzsálembe, a hitetlen világot jelképezik, amelyik mindig ezzel az igénnyel jön a tanítványokhoz, hogy látni akarjuk a Jézust.
Emlékszünk arra, hogy az evangéliumok szerint Jézus Krisztus ahogy elment a tanítványok közül imádkozni, utána mentek és azt mondták Jézusnak: Mindenki Téged keres." Döbbenten álltam meg, ez nem igaz, hát mi mindent keresnek az emberek, csak egy vasárnap délelott is, szórakozást, sportot, italt.
Hát igaz az hogy mindenki Téged keres? Rá kellett jönnöm, hogy igaz, mert amikor az ember szeretetet keres, az Istent keresi. Mert az Isten szeretet." (1 Ján 4,8/b.) Amikor örömöt keres az Istent keresi, mert Teljes öröm van te nálad." (Zsoltár l6,11.) Amikor az ember keresi azt, amire a lelkének szüksége van, mindig Jézust keresi. Csak nem tudják, hogy ôt keresik.
A tanítványok már tudják. És mi már úgy nézhetünk a kocsmákba meno tömegekre, vagy azokra, akik különféle szórakozóhelyekre mennek, hogy szegények ezek is mind Jézust keresik csak éppen rossz helyen. Nem tudják még hol kell keresni ot.
A világnak mindig ez az igénye, hogy látni akarjuk a Jézust. Ez volt az érdekes nekem, hogy nem hallani, hanem látni. Pedig a hit hallásból van." (Róma 10,17.) Mi az Ige hallásán át kerültünk kapcsolatba Istennel. És mégis így mondja most az Ige: Látni akarjuk a Jézust". Nekem az a megdöbbento, hogy én is akkor kezdtem igazán keresni ot, és elmenni olyan helyekre, ahol hallani lehetett Róla, amikor eloször láttam. Amikor valakin keresztül láttam, akkor már hallani is akartam.
Vegyük komolyan a világnak ezt az igényét felénk Uram látni akarjuk a Jézust. Az embernek erre a látni akarására nagyon sokszor a Sátán válasza a látomás. Az, hogy különféle módon lássam Jézust. Nagyon sokszor ha megkérdeztem embereket, hogyan láttad Jézust, úgy ahogy otthon a képen van." Ez csak egy emberi képzelet. Egy emberi kivetítése annak, ahogyÔelképzelte Jézust. Aki nekem azt mondja, hogy többször is látta Jézust, azonnal megmondom, egyszer sem láttad. Az Ige azt mondja: én az én Atyámhoz megyek és többé nem láttok engem." (János l6,l0.)
Az ördögnek ez a válasza az embernek erre a látni akarására, hogy látomást ad. De újra hadd mondjam, hogy nem Jézust látják.Ônem test. Az Isten Lélek és akik ôt imádják, lélekben és igazságban kell, hogy imádják. Nem testben. És ha mi látni akarjuk a Jézust, és ha a világ látni akarja, az sem alakot keres és akar látni. Nem olyat, hogy milyen ruhában volt, milyen volt a haja, szeme színe.
A Sátán válasza a látomás, az Isten válasza a látni akarásra az Övéi. A világnak látni kell Jézust, jogos az igénye, de bennünk és rajtunk keresztül kell, hogy lássa. Azért mondja Jézus a válaszában: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." (Ján 12,24.)
A gyümölcseinkben, az életünkben, a valóságos gyakorlati életünknek gyümölcseiben látni akarja a világ Jézust. Az Istennek, Jézusnak nincs teste, az Övéi a Krisztustest, te, meg én. Bennünk lesz láthatóvá, és a világ jogosan néz minket.
Sokszor mondják emberek, ne minket nézzetek, Jézust nézzétek. Mindig annyira haragszom érte, hát hol nézzék Jézust, ha nem bennünk. Pál apostol nem így mondta,Ôazt mondta: Legyetek az én követoim, mint én a Krisztusé." (1 Kor 11,1.) Nézzétek azokat, akik úgy járnak, amiképpen mi néktek példáitok vagyunk. Nekünk azt kellene mondani: nézzetek minket, bennünk ott él a Krisztus.
Ne hárítsad el ezt a felelosséget, hát hol lássa az a szegény görög, ez a szegény világ Jézust, pedig látni akarja. Joga is van rá, hogy lássa benned és bennem. Ezért mondja ma az Ige, Jézus válasza: látni lehet engem a gyümölcseimben. A gabonamag el fog halni és termi a gyümölcsöt. AzÔhalálának a gyümölcsei vagyunk mi. Azt mondta Jézus, most már nem bennem, a gyümölcsben, a sok gyümölcsben nem az egyben azokban keressétek Jézust.
Az ember, a hívô ember az, akiben láthatóvá kell, hogy legyen az élet. Két kérdést szeretnék a mai napon föltenni. Az elso kérdés így hangzik, hogy hol látható Jézus, és a másik, hogy hogyan?
A holra már kicsit válaszoltunk bennünk. Dehát mégis az emberben hol? Emlékeztek, azt mondja az Ige: Mindegyikotök szentségben bírja a maga edényét, a maga sátorházát. A testet nagyon sokszor hasonlítjuk sátorházhoz. Mert tudjuk, hogy ha e mi sátorházunk elbomol..." (2 Korinthus 5,1.)
Akiben az Isten Lelke lakik, akiben az Úr Jézus lakik, az szent sátor. Olyan érdekes Mózes 2. könyvében megnézni, hogy milyen is az a szent sátor. Emlékeztek a Bibliából arra az idôre, amikor a frigyládát kivitték a szent sátorból. Harcoltak a filiszteusokkal és mikor veszítettek, kivitték a frigyládát és az is elveszett, mert a filiszteusok elvitték. ott volt a sátor a szövetség ládája nélkül. És gyászolt Izráel, mert nem volt ott a szövetség ládája a szent sátorban.
Jaj testvér, ha ez a te helyzeted most, hogy nincs ott az Úr, hogy a szentek szentjébol hiányzik a bizonyság ládája, az Istennel való szövetség, ha hiányzik a Vele való kapcsolat.
Szeretném kezdeni bentrol, legbelolrol, hogy tulajdonképpen hogyan látható bennünk Jézus. Látható, ha valóban ott van.
Amíg nem volt ott a láda a szent sátorban, addig nem áradt ki a sátorból az Isten jelenlétének a csodálatos drága szeretete, világossága, öröme. Milyen rettenetes lenne az a hívô ember, akibol valamilyen körülmények között kivitték a lényeget, az életet, Jézust.
A szentek szentje az Isten gyermekének a lényege. Vajon mi van nálad ott belül? ott lakik Jézus? Mi van legbelül? Nagyon szeretném ma döntoen megkérdezni, a szentek szentje az a legbelso hely, amire azt mondja az Ige ha valaki imádkozik menjen be a belso szobába, oda legbelül a szentek szentjébe, ahol az Isten lakik.
Benned lakik az Isten? ott van a szövetség ládája? Be szoktál járni oda amikor imádkozol? A Vele való közösségbe, abba a csodálatos mennybe.
A szövetség ládája fölött volt a kegyelem királyi széke. Vajon szoktál odajárni, ahogy az Ige mondja: Járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez." (Zsid 4,16.) Ma reggel bent voltál az Istennel való közösségben? Mert az a szó, ami az Isten szájából származik az az Ige. Az Övéi bejárnak és kijárnak és legelot találnak. Te be szoktál menni a szentek szentjébe?
Olyan rettenetes az, amikor egy ember életében baj van a szentek szentjével. Emlékeztek arra az énekre, amelyik így mondja a Sátánra: A szentek szentjét elfoglalja orvul, Ha égo hittel telve nincs." Az ördögnek ez a vágya, célja, hogy ezt a helyet foglalja el, és ezért mindent megtesz. Mert ha ez azÔkezébe kerül, akkor mindennek vége. Akkor lehet hívô gyakorlatod, akkor olvashatod az Igét, énekelhetsz, tehetsz bizonyságot, akkor hiányzik az élet, az ero, Jézus Krisztus. Jézus Krisztust ott legbelül lehet látni. Te láttad már? Ha nem láttad, akkor más sem láthatja rajtad. Úgy lesz az életed bizonyságtétel Jézusról, ha látod ot, ha közel kerülsz Hozzá.
Emlékezzünk Mózesre, aki lejött a hegyrol, az Istennel való közösségbôl, és az arcának bore sugárzott, úgy, hogy nem tudtak ránézni, mert az Istennel beszélt. Vajon ha kijössz a csendességedbol, és mész emberek közé, meglátja-e mindenki mi van ezzel az emberrel, milyen világosságot hozott. Átsugárzik a szentek szentjébol a szentélybe, és onnan a pitvarba.
A szentély a lelked, az érzelem világod, az akaratod, a gondolataid. Oda beléphetnek már a papok. Isten gyermekeinek megmutathatod azt a megváltozott gondolkozást, mert ha Jézus lakik ott legbelül, akkor az egész gondolkozásmódod más lesz. Másképp fogsz gondolkozni emberekrol, anyagiakról, családi, munkahelyi problémákról. Akkor Jézus gondolkozás módja lesz a tied. Akkor megjelenik benned Istennek az a szeretete, amelyik minden emberi értelmet felül halad. Egyszer csak egészen másképp fogsz nézni a körülötted élo emberekre, azokra is, akiket addig ki sem bírtál. Mert a szentek szentjébol a szentélybe árad az Úr Jézus lelkülete. Csinálsz dolgokat, amiket addig nem akartál csinálni, mertÔakarja csinálni. Akkor az a kemény, makacs, nyakas akarásod egyszer csak összetörik. Így mondja az Ige, hogy akkor más övez fel téged és oda mész ahová nem akarsz.
Engeded-e, hogy halomra borítsa az elképzeléseidet, terveidet? Áthúzhatja-e Isten akaratodat, terveidet minden pillanatban, ha onnan belülrol a szentek szentjébol más parancsot kapsz?
A harmadik terület a pitvar, a tested, külso életed, azt mindenki láthatja, oda bemehetnek a pogányok is.
A külso életedet vajon Isten Szentlelke alakítja-e? A szemed nézését, a szájad megmozdulását, az egész külso személyiségedet, az arcvonásodat vajon ki ír oda. Belülrol kifelé árad a fény. Milyen bolondság, ha valaki kívülrol próbálná átalakítani. Mondotok hívô mondatokat, kánaáni nyelven próbál valaki társalogni, vagy hívô módon gondolkozni. Sok mindent változtattál talán a beszédmodorodon kívülrol befelé, és mindenki érzi, hogy hamis, hamis.
Vajon milyen a pitvar? Nem érzed, hogy sok torz van a külsodön még, ami nem illik és nem egyezik azzal a személyiséggel aki benned lakik? Engeded-e, hogy Jézus alakítson belülrol kifelé? Látod a pitvarban látják a görögök, a külso életeden keresztül látja a világ Jézust.
A világ kérdez látni akarjuk a Jézust. Az Isten válasza az Övéi. Nemcsak azért nem ragadott el, és vitt haza bennünket, mert még rajtunk és bennünk is végzi a maga tisztító munkáját, hanem azért is, mert ez a világ látni akarja, igénye van rá és jogosan, hogy látni akarja Jézust.
Ti vagytok a világ világossága." (Máté 5:14.) Mindig megráz engem, nem legyetek" vagytok." Annyi világosság van ebben a világban, amennyi rajtunk keresztül kiárad.
Újra szeretném a mondatot mondani, amivel szembe néztünk ma, ami belekiált az életünkbe, amely kérdez, követel Látni akarjuk a Jézust! Sokszor követeli rajtunk, sokszor gorombasággal kikényszeríti. Sokszor semmi más mondanivalója nincs a körülöttünk levo piszkálódásainak, a kellemetlenkedéseknek, amiket körülöttünk csinálnak, mint hogy látni akarják a Jézust. Ha igazán benned van, akkor most láthatóvá lesz. Ez az amivel tartozunk a világnak.
Hogyan lesz láthatóvá? Csak úgy, ha te is beméssz a szentélybe és nézed ot. Mi pedig az Úrnak dicsôségét fedetlen arccal szemlélvén átváltozunk dicsôségrol dicsôségre, úgy mint az Úrnak Lelkétol." (2 Kor 3,18.) A Sátán mindent megtesz, hogy be ne juss Isten közelébe. Hogy nehogy lásd ot, mert Akik orá néznek, azok felvidulnak." (Zsolt 34,6.) A Sátán azt akarja, nehogy ragyogó arccal járj ebben a világban.
Ha befogadtad Jézust, akkor igaz a mondat, így mondja valamelyik levél , hogy ti nem ismeritek magatokat, hogy a Krisztus ti bennetek van. Ma fedezd fel ott újra belül a szívedben, és menj be oda a szentek szentjébe, és kezd el ôt csodálni, imádni, hogy átragyoghasson azÔélete a te halandó életeden keresztül.
Imádkozzunk: Bocsáss meg Uram, hogy olyan sokszor én sem látlak Téged, és akkor hogy látnának mások rajtam keresztül. Kérlek segíts megérteni, hogy teljesen jogos a körülöttem élok követelése. Úr Jézus tudom, hogy tartozom ennek a világnak Teveled. Segíts, hogy tudjalak továbbadni minden helyzetben úgy, ahogy Te várod azt tolem. A Te neved dicsôségére. Ámen.
Vissza a lap tetejére