Luther Márton aktualitása – Dr. Richard E. Carter előadása a Reformációi Emlékbizottság ülésén

Létrehozás: 2011. június 22., 15:28 Legutolsó módosítás: 2011. június 23., 06:43

Budapest – 2011. június 22-én a Reformációi Emlékbizottság ülésének vendége dr. Richard E. Carter, a minnesotai Concordia Egyetem professzora volt, aki a szlovákiai Zsolnáról érkezett hazánkba, ahol szintén vendégelőadást tartott. Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna

Az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalában tartott megbeszélésen a professzor elmondta, hogy az elmúlt nap érkezett és este már rengeteget tanult egyháztörténelmünkről. Nagy örömmel töltötte el, hogy számos új ismerettel gyarapíthatta tudását. Ugyan többször járt már hazánkban, és ezek során ellátogatott az Evangélikus Országos Múzeumba is és a fasori evangélikus templom melletti Reformációi Emlékparkban is készített fényképeket, mégis van még számos feltérképezetlen rész számára.

A professzor előadását néhány diával kezdte, egyetemének bemutatásával. Az egyetem kertjében áll egy hatalmas Luther-szobor, talapzatán az Itt állok szöveg áll, ami „kifejezi a mi lutheránus örökségünket és elköteleződésünket” – mondta utalva arra, hogy előadása címének azt választotta, hogy Luther Márton aktualitása, különös tekintettel a Lutheran Church Missouri Synod (LCMS) 2017-re való előkészületeire.

A professzor először tágabb értelemben beszélt egyházáról, majd szűkebb kivágásban is elénk tárta az amerikai helyzetet.

„Luther Márton aktualitása a LCMS-ben magában foglalja a hibát és a bűnt – ecsetelte. – A Magyarországi Evangélikus Egyház számára a rendszerváltás előtt, a kommunizmus idején is volt elég küzdelem az egyházon belüli hibákkal és bűnökkel szemben. Ezért tehát elmondhatjuk, hogy mindkét egyház küzd a hibák és bűnök ellen, már csak a Luther iránt érzett tiszteletből is.” Ehhez azonban hozzátette azt is, hogy maga a reformátor sem volt bűnöktől mentes: „Egyházunk hivatalosan is elutasította azokat a késő reformátori írásokat, amelyekben Luther állást foglalt a zsidósággal szemben.  Amit ugyanis Luther írt, az hiba volt” – mondta a professzor, aki ezután azt fejtette ki, hogy Luther Márton aktualitása az LCMS-ben magában foglalja az evangéliumot és a missziót. Ez nem csak a világmissziót, hanem belső missziót is jelent, az egyház megreformálását is.

Ahhoz, hogy valaki lelkész lehessen ebben az amerikai egyházban, egy második diplomát is kell szereznie. Szemináriumaikban összesen 900 hallgató van, a két szeminárium mellett tíz egyetemet működtetnek, New Yorktól, Kaliforniáig, és Portlandig. Közel 30 ezer hallgató jár egyetemeikre, ahol az evangélium és a misszió egyenlő mértékben jelenik meg. Kétezer diák egyházi munkára készül, zenei, ifjúsági és oktatási munkára. Specializálódhatnak a misszióra (gyülekezetekben és tengerentúlira is). A másik felkészülési lehetőség a lutheránus tanárképzés.

A Missouri Synodban háromévente új egyházi vezetőt választanak. Van persze lehetőség arra is, hogy az elnököt tisztségében megerősítsék. Nemrégiben azonban új elnököt választottak és ezzel együtt új hangsúlyok jelölődtek ki. Tanúságtétel, irgalom és együttélés – ezek voltak az új vezető célkitűzései.

Ennek kapcsán két speciális projektjük van, amelyek 2017-re tekintenek előre. Az egyik most indult Wittenbergben, Németországban. Partnereikkel együtt egy modern látványosságot terveznek, egy olyan múzeumot és központot, amely Luther életét mutatná be (Luther Márton élmény lenne a neve). Ez a városi templomhoz közel lenne, évente 80-100 ezer látogatóval számolnak. A projektre gyűjtést rendeznek és augusztus végéig a részletes üzleti tervet az igazgatótanács elé fogják terjeszteni.

A másik egy folyamatban lévő program, az Ablaze (Lángolj!). Ennek lényege, hogy 100 millió szívet szeretnének megnyerni 2017-ig az evangéliumnak. A projekt azzal a céllal indult el, hogy egybe fogja az LCMS minden tagját, a partner egyháztesteket és a partner missziós ügynökségeket, hogy megosszák Jézus Krisztus jó hírét azokkal, akik még nem ismerik őt. A két ismertetett programon kívül Carter professzor nem tudott beszámolni egyéb programokról.

A professzor ezután személyes nézőpontját ismertette meg a jelenlévőkkel. 43 éve szolgál egyházában, az utóbbi 30 évben már felszentelt lelkészként. Ez a lelkipásztori tevékenység az egyetemeken, teológiákon való oktatást jelentette nála. Az első évtized ifjúsági-, és zenei ifjúsági munkások oktatásával telt. A második diplomájának megszerzése után a nigériai lutheránusoknál tanított az ottani teológián. Az USÁ-ban elvégezte ezután a doktori iskolát, majd az utóbbi 20 évben a Concordia Egyetemen tanított St. Paulban. Két úgynevezett sabbat évében Oroszországban és Indiában töltekezett fel. Professzori tevékenységének része az is, hogy részt vesz a Közép-Kelet Európai teológiák tevékenységében.

„Sok ember azt mondja, hogy a teológiát az életre alkalmazza. A teológia azonban nem olyan, hogy jön valahonnan, és aztán rátesszük az élet tetejére – magyarázta. – A teológia segít megérteni azt, hogy meglássam, mi az, amit Isten az én életemben tesz. Ez lehet félelmetes, megrémülhetünk tőle.”

A professzor azonban Luthernek a Schmalkaldeni cikkekben és a Nagykátéban leírt szavait idézte és elmondta, hogy Luther egyfelől Jézust hirdeti és azt, hogy Urunk meghalt bűneinkért és feltámadott megigazulásunkra és ettől a tételtől nem térünk el, még ha az ég és a föld összeomlik is – áll a cikk további részében. De van bátorítás is: az evangélium, Isten kegyelme gazdagon árad! Ugyanígy ír a továbbiakban lelkipásztori gondoskodással és az élet keresztény szemléletét kínálja. Luther tehát igazlátást ad, nem tökéletes teológiát. Az életről elmondhatjuk általa az igazságot és megláthatjuk Isten cselekvő jóságát ebben az életben.”

„Sok jóban emberek részesítenek minket, mégis Istentől kapunk mindent – áll a Nagykátéban. – Szüleink és felebarátaink parancsot kaptak arra, hogy jót cselekedjenek az életünkben. A kereszt fényében bízhatunk minden nap abban, hogy Isten jóvá akar tenni bennünket. Az én életem és mások felé. Fontos vagyok Isten számára és a munka is fontos, amit mások felé végzek. Függetlenül attól, hogy püspök vagyok, vagy tejárus, része vagyok Isten akaratának.”

Végül Robert Kolbot idézte zárásképpen a professzor: „Nincsenek itt fennkölt filozófiai elméletek: Luther egyszerűen fejezte ki, hogy hol találkozik a törvény a bűnössel, megfékezően és vádolva. A pasztorális érdekek számítanak.” … „Minden egyes cikk mögött feldereng a pasztorális törődés, amely hálát ad Istennek azért, hogy megvilágosítsa egyházát és biztosítsa számára a tiszta igét és a szentségek helyes használatát, az élet különféle hivatásainak megértésével és az igaz cselekedetekkel.”

Ezután az emlékbizottság tagjai kérdéseket tehettek fel a professzornak. Az első kérdés az volt, miért nincsen egyházukban püspök, hanem elnök. A professzor erre kifejtette, hogy annakidején, amikor Szászországból 1840 körül átmentek Amerikába az első telepesek, az emberek és püspökük között erős ellentétek voltak, így az emberek számára a püspök szó devalválódott és ezért ezt nem használják.

Jelenleg az elnököt háromévente választják meg, nincsen limitálva az, hogy hányszor lehet valakit újraválasztani. Az egyházon belüli kritika megfogalmazható a régivel szemben. Az elnökválasztást egyfajta politikai kampány előzi meg. A kerület elnöke az, aki a zsinati elnök és ő az, aki ordinációkat végez.

Ezután arról kérdezték, hogy mi a véleménye arról, hogy egyháza csak megfigyelőként lehet jelen a Lutheránus Világszövetség tevékenységében.
Carter professzor maga sajnálatosnak tartja, hogy a Missouri Synod nem szólalhat fel az LVSZ-ben, hiszen maguk igenis törődnek a lutheránus hitvallásokkal, a semper reformandával, de boldog lenne, ha közösségben tudnának lenni a szövetséggel.

Ezután az a krédés merült fel, vajon a diákok közül mennyien érdeklődnek az egyházi munka iránt. „A külső és a belső elhívás társadalmukban nem kap azonos értelmet – válaszolt Carter. – Sokan a külső elhívást nem kapják meg, az individualizmus miatt inkább a belsőre fókuszálnak. Ennek hatására sokan félnek az egyházban való munkától.”

A lelkészek válásáról szólt a következő kérdés. „Jelenleg egyházukban válásra van némi engedmény – így Carter. – Ha már a teológiai tanulmányok előtt elvált valaki, akkor áttekintik, ki ő és mit akar. Ha pedig azután válik el, hogy lelkész lett, szigorúan megvizsgálják a kérdést. A zsinati elnök az, aki ebben az ügyben dönt. Elbeszélgetnek a gyülekezettel, a lelkésszel és a házastárssal is. Valószínű azonban, hogy a lelkésznek el kell hagynia azt a gyülekezetet, ahol szolgált.”

Mint ismeretes, a Missouri Synodnál nem szentelnek nőket lelkésszé. De van-e valamiféle tanácskozás ezzel kapcsolatban – merült fel a következő kérdés. A professzor erről csak a saját perspektíváját mondta el: „1950 óta vannak a Missouri Synodnál is nők, akik szolgálnak, de tanárként, hitoktatóként, ifjúsági munkásként. Ily módon értékelik hivatalosan is a női szolgálatot, de megkülönböztetést tesznek a nők felszentelését illetően. Azt gondolom, hogy a témáról beszélni kell, de a négy Sola fényében újra kell értékelni az egyház tanítását. A téma tehát folyamatban van náluk is.”

Ezután a homoszexuális orientációjú lelkészekről kérdezték, amelyre azt a választ adta, hogy őket lelkigondozásban részesítik, de más amerikai lutheránus egyházakkal ellentétben nincsen lehetőség arra, hogy egy akár egyedül, akár monogámiában élő lelkész ilyen orientációval folytathasson szolgálatot az egyházban.

Az előadás végén dr. Fabiny Tamás püspök Carter professzornak Luther Márton végrendeletéről készült könyvet adott át.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben