Kereszténység: Az ellentmondások hite?
Egyesek számára a kereszténység nagyon ellentmondásos: Örök életet kapunk, egészen ingyen, ajándékba, csupán kegyelemből. Aztán az embertől mégis azt kérik, hogy jót tegyen és minden erejével szeresse embertársait. Aztán egy mennyei Atyáról van szó, aki beszél és az emberekhez szól. Aztán vannak olyan időszakok is, amikor az ember imádkozik, mégis úgy érzi, mintha a falnak beszélne. A keresztényeknek azt is mondják, hogy a világban jó életet kell élniük. Aztán a másik oldalon meg azzal vigasztalják őket, hogy a túlvilágon majd más lesz és hogy tulajdonképpen ők már nem is ennek a világnak a tagjai. Most akkor hogy is van ez? Forrás: jesus.ch
A hely hiányzik arra, hogy ezekre a kérdésekre mind-mind kimerítő választ adjunk, de annyit elmondhatunk: Aki egy törvényekkel teli, minden részletében kidolgozott rendszert keres a keresztény hitben, az rosszul értelmezi Jézust, azaz valami rossz helyen keresgél. Isten feszültségeket és ellentmondásokat is megenged a számunkra. Ez a döntő ellentmondásra is érvényes: Saját fiát küldte el a földre. A saját fia egy ember életét élte, az emberi lét minden korlátjával és határával együtt.
A feszültség kézzel fogható
A keresztényeknek az első évszázadokban időre volt szükségük arra, hogy ezt a paradoxont megfogalmazzák, és ennek megértéséről csak feltételekkel lehet beszélni. Egy régi hitvallásban az áll, hogy valóságos ember és valóságos Isten volt Jézus. Jézus tehát mégis mindkettő.
A korai idők sok kereszténye vélte úgy, hogy Jézus inkább ember volt, még akkor is, ha őt Isten küldte és különleges módon „felszerelte”. Megint mások úgy értelmezték a maguk számára Jézust, hogy ő Isten Fia, aki bár külsőleg ember volt, mégis teljes egészében Isten volt, emberi természettel felruházva. Egy időben feszültségeket is okozott Jézus személyének értelmezése a keresztények között.
Ez miért van így? Miért nem tisztázottabbak a dolgok? Azért, mert bizonyos igazságokat az ember csak akkor talál meg, ha a bennük lévő feszültséget nem oldja fel, hanem úgy hagyja. Ez az értelmük számára talán nyugtalanító, de Isten ezt ránk bízza, a központi igazságok megértéséhez másképp nem közeledhetünk.
Személy szabályok helyett
Ha valaki igazat akar mondani, szerényen be kell vallania, hogy mg nekünk keresztényeknek sem mindig könnyű igennel válaszolnunk a Jézusról szóló igazságokra, ezeket nem könnyű megértenünk, hanem ezek inkább életünk során, bizonyos helyzeteinkben válnak számunkra tisztázottakká.
Ennek azonban egy egészen döntő oka van: A tulajdonképpeni igazság nem egy hitbeli mondat, vagy koncepció, hanem egy személyben van, aki Jézus maga!
Ő nem egy belátás, felismerés, megismerés, de még nem is az a bibliai mondat, hogy „Én vagyok az út az igazság és az élet.” Aki ezt másképp akarja érteni, az Jézusnál rossz címen kopogtat. Ő mi magunkat szeretné és nem csak a hitre való igenünket, vagy egy szabályt.
Ő nem tanító, aki elvisz az órájára bennünket, vagy aki arra vár, hogy az igazságokat végre elmondjuk, hanem ő téged és engem is akar. Veled akar élni minden nap és minden órában.
Ellentmondás vagy mégsem?