Interszexualitás: Férfivá és nővé teremtette...
Caster Semenya ügye még mindig tisztázatlan. Megnyerte a nyolcszáz méteres síkfutás döntőjét a 2009-es berlini világbajnokságon. A szám döntőjében a címvédő, kenyai Janeth Jepkosgei Busienei, valamint a brit Jennifer Meadows előtt lett első. Férfias külseje miatt azonban a nemzetközi sajtó többször is megkérdőjelezte nemét. E vádak miatt Semenya nem szándékozott felállni a dobogóra és átvenni az aranyérmet. Végül Leonard Chuene, a Dél-Afrikai Atlétikai Szövetség elnökének kérésére megtette. Ügye azonban még ma is társadalmi problémákat vet fel és új kihívások elé álltja az egyházakat is – írta az EKD referense, Kristin Bergmann erről szóló cikkében. Forrás: evangelisch.de / Kristin Bergmann / fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Fotó: dpa / Robert Ghement
2009 szeptemberében nyilvánosságra került, hogy a Dél-afrikai Atlétikai Szövetség már a világbajnoki megmérettetés előtt megvizsgáltatta Caster Semenyát. A vizsgálat eredményei még a világbajnokság után sem váltak ismerté, de a dél-afrikai csapat orvosa valamint az IAAF szakemberei már a vb alatt javasolták Semenya nevezésének visszavonását.
Azóta sem derült ki azonban, hogy Caster Semenya biológiailag nő, vagy férfi és ezzel nincsen egyedül a világon. Bizonyára tapasztaltuk már, hogy a bárban, a szupermarketben, egy konferencián vagy a vonat fülkéjében találkozunk olyan emberekkel, akikről első pillantásra nem tudjuk eldönteni, hogy férfi vagy nő? Erősen elbizonytalanodunk, ha nem tudunk a férfi vagy a női sémába beilleszteni valakit.
Az első kérdés: Fiú vagy lány?
Ez a beazonosítás volt régen is és ma is az életút fundamentális értelmezésének és az emberek életesélyeinek. Ahol az emberek találkoznak, automatikusan pillanatok alatt döntenek a nemet illetően. Már a teemtéstörténetek is a nemek közötti különbségtételről szólnak.
Az ember Isten férfivá és nővé teremtette. És ma is felteszik a kérdést minden gyermek születésénél: fiú vagy lány?
De a nemek dichotómiájának értelmezése nem könnyű feladat. Tény, hogy a biológiai különbségeknek alig van jelentősége a férfilét és a nőlét között. A gender kutatás lefektette, hogy a legjelentősebb különbség a nemek között nem természet által adott, hanem szociálisan konstruált. A pályaválasztástól, a családi szerepeken át a specifikus magatartási módokig – vannak olyan elvárások és kulturális előírások, amelyek meghatározzák azt, hogy mi tipikusan női és mi tipikusan férfi.
Hogy ezek a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások meghatározzák az élet- és kiteljesedési lehetőségeket és egyenlőtlen esélyekhez vezetnek, azt eddig a leginkább a nők érezhették. Sokáig az egyház legitimálta is az ilyen klisé szerepeket. Az elmúlt évtizedekben azonban alapvető változás történt ebben. Ma már az evangélikus egyház is szerete a világon a nemi egyenrangúságot hirdeti és bátorít arra, hogy az egész teremtettség sokszínűségét és különbözőségeit elismerjék és dicsérjék.
Az interszexualitás tabuja
A biológiai nemet néha nem lehet egyértelműen meghatározni, besorolni. A humánbiológiai kutatási eredmények is alátámasztják azt, hogy a nemet biológiailag csak feltételekkel lehet egyértelműen meghatározni és variációs skála létezik, mintsem két világosan elhatárolható alternatíva.
Pár esetben orvosilag a legjobb akarattal sem lehet megállapítani, hogy az ember férfi vagy asszony. A becslések abból indulnak ki, hogy egyedül Németországban 80- és 100 ezer közötti lehet azoknak az embereknek a száma, akiknél nem lehet egyértelműen megállapítani a nemüket.
De az interszexualitás még a modern társadalmakban is tabunak számít – és ennek egyik következménye az, hogy az érintetteket Caster Semenyahoz hasonlóan stigmatizálják. Az evangélikus egyház is a téma teológiai és szexuáletikai kidolgozása előtt áll.
