Az iszlám fundamentalizmus és a nők – Rostoványi Zsolt előadása

Bevezetésül felhívta a figyelmet, hogy az iszlám még nagyobb igénnyel „totalitás”, mint más vallások; „organikus vallás”, tanítása szerint mindenki muszlim, csak (még) nem tudja. Ha mindenki ráébred erre, akkor béke lesz. Az iszlám követése a béke követése, a szó, amelynek jelentése alávetés, megadás, ugyanaz, mint a héber salóm.

Az iszlámnak szerves része a saría, eredeti jelentése szerint a vízhez vezető ösvény, ami az Arab-félszigeten rendkívül fontos volt. Nem egyszerűen jog, hanem etikai és teológiai rendszer, jog, teológia és erkölcs elegye. Az embernek az a dolga, hogy felismerje az isteni törvényeket, és alkalmazza őket. Ugyanakkor a saría nem egységes, a meghódított népek gyakorlata többé-kevésbé beépült, öt különböző jogi iskola van. Nincs egységes iszlám, ahogyan kereszténység sem, ahány régió, annyiféle, a különböző jogtudósok igen eltérő fatvákat (szakvéleményeket) adnak ki.

A fundamentalizmussal, iszlamizmussal kapcsolatban előrebocsátotta: ne keverjük az iszlamizmust az iszlámmal. Az iszlamisták célja iszlám állam(ok) megalapítása az egész világon. A hatvanas évektől kezdve vagyunk tanúi reiszlamizációs hullámnak, az olyan szervezetek megerősödésének, mint a Muszlim Testvériség, Hamasz, Hezbollah. Az elmúlt évi „arab tavasz” első hónapjaiban nem lehetett hallani az iszlamisták szerepéről, csak később jöttek elő. Bár a Nyugat számára aggasztónak tűnik a fellépésük, az előadó nyugalomra intett, már csak azért is, mert az iszlamizmus is sokféle. Az iszlamisták arra figyelmeztetnek, hogy ma nem a tiszta iszlám érvényesül, vissza kell térni hozzá, hogy az élet valamennyi területét áthassa. Programjuk szerint az iszlám országok gazdasági-politikai életében az egyenlőségnek, igazságosságnak, jóra törekvésnek kellene érvényesülnie. A dzsihád csak bizonyos esetekben jelent háborút, egyébként pedig általában erőfeszítés Isten akaratának teljesítésére.

Az iszlám alapvetően közösségi szemléletű, az egyénre mint a közösség tagjára tekint. Itt tért rá a nőkhöz való viszony kérdéseire: a házasság kötelezettség Istennel és egymással (Korán 30,21). Nő és férfi egyenlő, de szerepük nyilván nem egyforma, a férfi feladata a család eltartása, a nőé az ellátása, de mindannyiuknak hívőnek kell lenniük (9,71; 49,13). Az iszlám előtti Arábiában a törzsek állandó háborúskodása, a férfiak hiánya miatt akárhány feleség lehetett, a Korán (4,3) ezt négyre korlátozta. A lánycsecsemők azelőtt gyakori megölése az iszlám óta tilos. A férfiak ezen előzmények következtében mégis „egy fokkal” a nők fölött vannak (2,228; 4,34), és csak két nő tanúskodása érhet föl egy férfiéval (2,282). A fiú, mivel családfenntartó lesz, kétszer annyit örököl, mint a lány (4,176). A hívő nők süssék le a szemüket, de nem egyértelmű, hogy mi „a nő ékessége”, „dísze” (24,31), amit el kell takarnia (33,53.59).

Ezzel kapcsolatban szólt a sokat vitatott női viseletről: a nikáb csak a szemet hagyja nyitva, a burka a szemnél is rácsos, a hidzsáb (kendő) sokféle és divatos is lehet. A kendő egyáltalán nem biztos, hogy az elnyomást szimbolizálja. Ugyanakkor iszlám feminizmus is van. Ami a fundamentalizmus és a nők viszonyát illeti, a legtöbb nő önként elfogadja, hogy feladata a család ellátása, hogy ez a rendeltetése.

Rostoványi professzor kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a jelenlegi iszlamista török kormány a németországi törököket előörsnek tekinti, ugyanakkor bátorítja őket, hogy tanuljanak meg németül. A franciaországi és angliai muszlimoknak sokkal kevésbé vannak nyelvi problémáik. A muszlimok többsége elkülönülve kíván élni. Az iszlám szerepe a családos bevándorlással erősödött meg, amíg csak a vendégmunkások jöttek Európába, sokkal kisebb volt. A probléma, a bizalmatlanság kölcsönös, ami Európában támogatja az idegenellenességet. Egyelőre nincs igazán megoldási javaslat, a „multikulti” elvetése még nem tekinthető annak.

Kérdés volt az is, hogy mennyire reális az iszlám alkalmazkodása. A Nyugattal való érintkezés során kettévált modernista és fundamentalista irányzatra. Amúgy pedig a gazdasági és politikai élet nem az iszlám alapján zajlik. A fundamentalisták többek között ezért is mindenekelőtt a saját kormányaikat támadják. Az iszlám a mai világhoz alkalmazkodva sem lesz individualista, de lehet békés, hiszen az alapértékek tekintetében nincs (jelentős) különbség.

Európa lakossága fogy, a muszlimok fiatalodnak, 50-70 százalékuk húsz év alatti. A 80 milliós Egyiptom lakossága évi egymillióval nő. Kairóban a külvárosokkal együtt 15-20 millióan élnek, többemeletes utakat kell építeni.

Az iszlám számára értelmetlen az öngyilkosság, az öngyilkos merénylő kivétel, ha valamilyen nemesnek minősített tettet hajt végre, akkor mártír. A mi európai fogalmaink szerinti ateizmus „nulla”, nehezen értelmezhető, de hasonlóan a szekularizáció is.

Végül a saríára visszatérve: az iszlám országok többségében nem ez az alap a gyakorlatban, különösen nem a büntetőjogban, egyes országok (például Afganisztán, Szaúd-Arábia) kivételével. Az egyiptomi származású Tariq Ramadan oxfordi professzor, a reformirányzat egyik legismertebb képviselője (nagyapja volt a Muszlim Testvériség megalapítója) szerint, ha a saríát ember alkotta, akkor változtatható, és akkor analógiákat kell keresni a mai helyzetekre.

Egyetlen óra alatt rengeteg információval lettünk gazdagabbak. Az előadó jelentősen árnyalta az iszlámról alkotott képet, de a problémákra is rámutatott, különösen a nyugat-európai muszlim lakossággal kapcsolatban. Közben óvott az (elhamarkodott) általánosításoktól, és végül ígéretet tett a folytatásra.

Kapcsolódó cikkünk:

http://www.evangelikus.hu/aktualis/a-magyarorszagi-egyhazak-okumenikus-tanacsa-vallaskoezi-es-dialogus-bizottsaga-nyilt-ulest-tartott/