Az imádságról

Az imádság a szív párbeszéde Istennel. Aki imádkozik, tiszteli Istent. Isten azt akarja, hogy beszéljünk vele.
Mit mondhatunk neki? Mindenekelőtt elmondhatjuk neki hálánkat, dicséretünket és örömünket, amelyeknek az az alapja, hogy Isten számunkra jelen van, itt van nekünk és az egész világ számára.

A Miatyánk első mondatai elvezetnek a megszólításhoz, a dicsérethez és a hálához: Istent Atyánknak nevezhetjük, életünket Igéjének alávethetjük országának eljövetelét örömmel várhatjuk, és akaratában bízhatunk. Ez az egyház imádságának alaphangja.
de Istent kérhetjük is: a mindennapi kenyeréért, a védelméért, a segítségéért, a megbocsátásáért esedezhetünk magunk és más emberek számára. Panaszkodhatunk neki szenvedéseinkről, előtte kibeszélhetjük magukat, elmondhatjuk neki azt, ami foglalkoztat.

Aki imádkozik, megnyílik Isten felé: előtte még a legszemélyesebb dolgokat is feltárhatjuk.

A gondolkodó hallgatás és maga az elgondolkodás is a kérés egyik formája lehet, és elvezethet bennünket Istenhez.

Sok ember tapasztalja nagy ajándékként azt, hogy tud imádkozni, hogy imádkozhat Istenhez.

Vannak azonban, akik számára az imádság nehéz, mert az imádságtól keveset várnak.
Hogyan hat az imádság? Erre a kérdésre az kaphat meggyőző választ, aki hagyja, hogy imádságait Isten irányíthassa, és ebben gyakorolja is magát.
Az imádságban életünket Isten elé visszük. Közben pedig tapasztaljuk, hogy a mindennapok nyomása és a gondok terhe egyszerűen lehullik rólunk. Lelkünk mély lélegzetet vehet.
Imádságban Jézusra hivatkozhatunk és hozzá is fordulhatunk. Ő ugyanis tudatában volt annak, hogy Isten minden esetben meghallgatja őt.
Amikor imádkozunk, akkor Jézus Krisztis Istenbe vetett bizalmának is részesei leszünk.

Ha a saját hitünk gyenge és erőtlen, az imádságunk zagyva és nem teljesen világos, Isten akkor is meg fog hallgatni bennünket, Fia, Jézus Krisztus kedvéért.
”Isten nem teljesíti minden kívánságunkat, csak saját ígéreteit” – magyarázta Dietrich Bonhoeffer.

Napirendünkben, ha mindig azonos időpontokat szánunk az imádkozásra, amikor megnyugszunk, és imádságunkkal bizalmasan az Úrhoz fordulhatunk. Reggel, este, étkezésekkor, mindig adódik idő erre. A csendesség ideje, egy Bibliaolvasással és imádsággal összekötve rendet hoz mindennapjainkba.

Imádságunk gazdagabb lesz, ha Isten olvasott, vagy hallott szavára válaszolunk, vagy ha életünket egy bibliai ige hatására újra átgondoljuk.
Ha ez másokkal együtt történik, akkor egy ilyen imaközösség bátoríthatja imádságunkat, és elmélyítheti hitünket. A világ egyházainak legnagyobb imaközösségei az istentiszteletek.
Az egyes emberek imádságát magába foglalja az egész egyház imádsága, amelyet Isten Lelke vezet az idők hosszú sora óta, az egész földkerekségen.

Isten Lelke, amely minden imádkozó embert összeköt, és azokat is bevonja az imaközösségbe, akik nem tudnak még igazán imádkozni.
Saját szavainkkal is imádkozhatunk. Ha hiányoznak az imádsághoz a szavak, akkor azok a megírt imádságok is segítségünkre lehetnek, amelyeket istenhívők írtak, vagy mások mondani szoktak. Azok a zsoltárok például jó példák erre, amelyeket maga Jézus is imádkozott. Az énekeskönyvek sokasága is imádságok gyűjteménye, amelyekkel ráhangolódhatunk az imádkozásra.

Segítséget nyújt, ha imádságkor összekulcsoljuk a kezeinket, vagy bizonyos esetekben le is térdelünk az Úr előtt.
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében keresztet is szoktak vetni és ezt nekünk evangélikus keresztényeknek sem kell szégyellnünk. Egy csendes hely, ahol zavartalanul lehetünk, szintén segíthet a belső ráhangolódásban. Ha mindezeket megfontoljuk, bizonyára áldás lesz majd szavaink, fohászunk nyomán.