Szegénység, gazdagság és ökológiai krízis összefüggései – Beszámoló az Egyházak Világtanácsa ázsiai AGAPE konferenciárájól – Képekkel!
Három évvel ezelőtt Porto Alegre-ben az Egyházak Világtanácsa 9. nagygyűlésén az ökumenikus párbeszéd a „szegénység botrányát” központi témaként kezelte. Ekkor kezdeményezték, hogy induljon el egy ökumenikus tanulmányi folyamat annak elemzésére, hogy milyen összefüggésben áll egymással a szegénység, a gazdagság létrehozása és a természeti környezet. Ennek a folyamatnak keretében 2007-ben Afrikában, 2008-ban Dél-Amerikában, idén pedig Ázsiában szervezett konferenciát az EVT a helyi egyházak közreműködésével. E sorok írója mint európai meghívott vett részt a Chiang Mai-ban megrendezett találkozón november elején, ahol az alábbi fő kérdések kerültek elő: Miért van az, hogy a világ lakosságának több mint fele szegénységben él? Az ázsiai emberek többsége miért szegény, amikor a kontinens természeti erőforrásokban gazdag? Hogyan befolyásolja ez a természeti környezetet? Mit tehetnek az ázsiai egyházak? Szöveg és fotó: Gömböcz Elvira. A cikk szerkesztett változata az Evangélikus Élet következő számában is olvasható lesz majd.
Csoportkép a kormányzóval
Zákeus története adta a konferencia nyitó áhítatát. A fővámszedőt, aki óriási vagyont gyűjtött magának azáltal, hogy összejátszott a Római Birodalommal, Jézussal való találkozása radikális változásra indítja: „Uram, íme a vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki” (Lk 19, 8). Ez csupán az egyik bibliai történet, amely Jézus és a gazdagok találkozását meséli el. A konferencia teológiai munkája során hasonlóképpen előkerült a Gazdag és a Lázár, valamint a Gazdag ifjú története is, aki nem tudta összekötni életében a gazdasági és a spirituális élet gyakorlatát, ezért megszakadt a párbeszéde Jézussal, és szomorúan távozott. Szegénység és gazdagság összefüggését azért is fontos hangsúlyozni, mert a kutatások, mozgalmak és programok nagyon gyakran csupán a szegénységgel foglalkoznak, mint amelyet enyhíteni kell, vagy meg kell szüntetni. Ennek módszerét pedig a fő áramlat szerint gondolkodó közgazdászok úgy gondolják, hogy a makroszintű GDP növekedés csökkenti a szegénység mértékét is. Temérdek kutatási eredmény bizonyítja azonban, hogy a makroszintű növekedés nem csökkenti automatikusan a szegénységet és nem megfelelő módszer a szegénység megszüntetésére, hiszen a környezeti válság miatt maga a növekedés is kérdésessé vált. Ezért nagyon fontos a folyamatok elemzése, megértése, és a közös cselekvés.
Nekünk európaiaknak talán elképzelhetetlen, hogy például Burmában naponta 6 órán át van elektromos áram, vagy hogy Indiában, ahol a lakosság 70 százaléka létminimum alatt él, nagy szenvedést okoz a klímaváltozás miatti hőség. Indiában tavaly 184.000 kistermelő követett el öngyilkosságot. Ez az ország népességéhez viszonyítva is szélsőségesen magas arány. A közvetlen ok a parasztok eladósodása, amely mögött egyrészt a szélsőséges időjárás, másrészt pedig a génkezelt és drága vetőmagok állnak, amelyet a multinacionális vállalatok kényszerítenek rájuk. Kiemelt hangsúlyt kapott a konferencián a klímaváltozás miatt pusztuló óceániai szigetvilág. Óceánia szigetei süllyednek. Néhány kisebb sziget már a víz alá került, és a folyamatosan emelkedő vízszint miatt további szigetek kerültek veszélybe. A klímamenekültek vándorlása már elindult. Többnyire Fiji szigetére költöznek a veszélyeztetett szigetek lakói. A sürgősségi helyzet miatt az óceániai egyházak nagy erőkkel készülnek a koppenhágai decemberi klímacsúcsra, hogy felhívják a figyelmet a térség helyzetére, és tevékeny, gyors segítségre mozgósítsanak. Javasolták továbbá, hogy nem elegendő pusztán klímaváltozásról beszélni, hanem mivel az egész természeti környezet változik, és fajok pusztulnak ki, ezért az ökológiai változás a helyes megnevezés, amelynek csak egy része a klímaváltozás.
A teológiai reflexiók mellett a gazdasági elemzések, kutatások eredményeinek bemutatása is fontos hangsúlyt kapott a konferencián. A teológiai megközelítések megújuló spiritualitást tartottak szükségesnek, amelyen keresztül felismerjük Isten szeretetét és megváltozunk. A gazdasági kutatások régiónként mutatták be a jellemző folyamatokat. Minden ázsiai régióra jellemző azonban az, hogy a GDP növekedése nem vonja maga után a fizetések növekedését. Óriási profit van az Ázsiában multinacionális vállalatok által előállított termékeken. A fizetések csökkennek, a vállalatok profitja emelkedik. Az elemzők szerint Ázsia a jelenlegi gazdasági berendezkedés egész terhét hordozza. Az alacsonyan tartott fizetések sokak szenvedését és egy szűk elit gazdagodását okozzák. Ezért a szegénység csupán az igazságtalan rendszer, az emberi kizsákmányolás egyik tünete. A jelenlegi rendszerben gyakorlattá vált, hogy a profit az elsődleges cél, nem pedig az emberi szükségletek kielégítése.
Ebben a helyzetben kettős válsággal állunk szemben, morális és rendszer szintű válsággal. A gazdasági válság hátterében morális válságot manapság nem csak egyházi vezetők, hanem magas szintű gazdasági vezetők és politikusok is megállapítanak. Ezért ez kevésbé szorul magyarázatra. A rendszer válságaként azonban két fontos problémát kell megemlíteni. Az egyik a túltermelés válsága, amely manapság nem a tengerbe öntött termékek formájában jelentkezik, mint 1929-ben, hanem leépítésekben, üzem bezárásokban, növekvő munkanélküliségben. A másik alapvető probléma pedig a virtuális gazdaság (spekuláció) és a valódi gazdaság (termelés) elszakadása egymástól. Vagyis, hogy spekulációval sokkal könnyebben és gyorsabban lehetséges nagy vagyonokra szert tenni, mint valódi szükségleteket kielégítő termeléssel. Ezért nagyon fontos napjainkban az erkölcsi és spirituális megújulás, amely az emberi kapzsiságnak gátat szab, valamint annak a gondolkodásmódnak a megszilárdulása, hogy az élet és az emberi szükségletek kielégítése az elsődlegesen fontos cél, nem pedig a profitmaximalizálás, amely a jelenlegi rendszert mozgatja.
A konferencia a Chiang Mai nyilatkozat elfogadásával zárult. A nyilatkozat megállapítja, hogy az egész bolygónk, de különösen is Ázsia és az óceániai szigetek példa nélkül álló többszörös katasztrófával néznek szembe. Az ázsiai országokat sokan a neoliberális gazdasági modell példaadóinak tekintik, mint sikeres „kistigrisek” vagy a kínai „sárkány”. A fő probléma azonban, amely miatt ezek az országok szenvednek, az, hogy az előállított értéket kiszivattyúzzák az ázsiai országokból a multinacionális vállalatok profitjain keresztül, valamint a külső adósság törlesztése, és a gazdagabb országokba juttatott különféle exportok által. A kormányok többsége pedig túlságosan el van adósodva ahhoz, hogy a legcsekélyebb szociális védelmet nyújtani tudja a lakosságnak. A neoliberális profitorientált működésmód nem csupán szegénységet generált Ázsiában, hanem hatalmas társadalmi és ökológiai adósságot is létrehozott. A nyilatkozat megállapítja, hogy a gazdasági és a környezetei válság szoros összefüggésben vannak egymással, és csupán megjelenési formái egy sokkal kiterjedtebb erkölcsi és spirituális válságnak. A gazdagodás, az anyagi javak, az esztelen növekedés és a fogyasztás hajhászása következtében az emberek saját embertársaikat zsákmányolják ki. Ezért a válságból kijutni spirituális megújulás útján tudunk, figyelembe véve a bibliai felszólításokat, amelyek szerint Isten a kirekesztetteket részesíti előnyben (igazságosság), valamint minden teremtménye szentséges és jó (fenntarthatóság).
Az őszinte hit és spiritualitás cselekedetekben is megnyilvánul. Ezért a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az az összetett válság amivel ma szembetaláljuk magunkat radikális és közös válaszokat kíván. Nem csupán Ázsia és Óceánia egyházaitól, hanem világszerte valamennyi hívő közösségtől. Isten szeretetében egyek vagyunk, ezért lehetőségünk van, és kötelességünk is elkezdeni egy harmonikus gazdaság kialakítását, amelyben mindenki részt vehet az őt érintő döntésekben, és amelyben az emberek alapvető szükségletei és megélhetése biztosítva van. Az ilyen gazdaság az életet szolgálja.
A nyilatkozat végén konkrét vállalások és feladatok felsorolása szerepel, amelyek közül itt csak néhányat emelek ki. Elhatározás született például arra, hogy erősíteni és építeni kell egy olyan hiten alapuló hálózatot, amely az adott régió civil szervezeteivel és társadalmi mozgalmaival is együttműködik. Életvitelünkben mutassunk alternatívát, amely a fenntartható közösség mintáját adja az ökológiailag is igazságos fogyasztás gyakorlásával. Támogassuk a klímamenekültek letelepülését segítő egyházi kezdeményezéseket, hiszen tartozunk nekik ökológiai és klímaadósságunk miatt. Ehhez egy ökológiai számbavétel elindítását tartja fontosnak az EVT, amely az áttelepülések költségeit is tartalmazza. A feladatok felsorolásában fontos, hogy további elmélyült párbeszédet kell folytatni más vallásokkal együtt, azért, hogy jelentőségteljes szolidaritást élhessünk meg.
A Chiang Mai nyilatkozat teljes angol nyelvű szövege található az EVT honlapján (www.oikoumene.org) a nők, a fiatalok és az őslakos népek nyilatkozataival együtt illetve csatolva cikkünk végén.
A környezeti igazságosságról és a pénzügyi válságról az EVT 2009. szeptember 2-án tette közzé állásfoglalását. A környezeti igazságosságról szóló magyar fordításban is olvasható a www.evangelikus.hu Teológia rovatában. A pénzügyi válságról szólót a mellékletben angolul olvashatják. Jövő év novemberében az európai kontinens sokszínűsége és problémái kerülnek górcső alá egyrészt az elemzés, másrészt a cselevési lehetőségek megkeresése céljából.
