Az egyetemes társadalmi felelősség (CSR) programja – Az élet és a környezet védelmének etikai alapkérdései

Létrehozás: 2009. november 02., 15:39 Legutolsó módosítás: 2009. november 02., 15:41

Dr. Harmati Béla, nyugalmazott püspök előadása, amely elhangzott a Budapest Főváros Önkormányzata Környezetvédelmi Bizottsága és a Magyar Környezetvédelmi Egyesület által „A globális éghajlatváltozás hatása Budapest környezeti állapotára” címmel rendezett tudományos szakmai konferencián, Budapest-Újvárosháza, 2006. szeptember 19-én. Cikkünk az elhangzott előadás szerkesztett változata.

Az egyetemes társadalmi felelősség (CSR) programja – Az élet és a környezet védelmének etikai alapkérdései

Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna

(1)

Az élet és a környezet védelme etikai alapkérdéseit szeretném megszólaltatni a következőkben az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Egyetemes Társadalmi Felelősség (Corporate Social Responsibility – CSR) programja ismertetéséhez kapcsolva. [1] Az etikai kérdések vizsgálatával azt az ismert, de nem mindig eléggé hangsúlyos tényt kívánom kiemelni, hogy a környezetvédelem nem egyszerűen csak a természeti környezet, a levegő, víz, stb. állapotának, tisztaságának kérdése, hanem az ember és közösségeink belső, spirituális etikájának, gondolkodási, viselkedési, cselekvési megnyilvánulásainak kérdése, vagyis társadalmi kérdés. A materiális tényezők mellett és mögött a humán tényezők, az egyes ember hozzáállása, tudása, a települések, az államok, a társadalom szerveződése és ellenőrzése vizsgálódásunk tárgya. Az elmúlt évtizedekben „elmaterializálódott” társadalmunk emlékezhet Jézus szavára is: „…nemcsak kenyérrel él az ember...” (Máté 4,4). 

Hadd idézzem E. F. Schumachert, a német származású, de elsősorban Angliában tevékenykedő közgazdászt, akinek világhírét „Small is Beautiful” (A kicsiny gyönyörű) könyve alapozta meg. 1976-ban Balatonfüreden, az etikával foglalkozó európai professzorok „Societas Ethica” szakkonferenciáján fejtette ki, hogy korunk a „meta-ökonómia” kora, azaz a gazdasági kérdések „utáni, mögöttük levő” etikai problémák megoldásával kell megküzdenie.. A négy ősi  alaperény keresése és mai megélése mentheti meg az emberiséget.[2]  Ezek az alapelvek: prudentia (tudás, ismeret, jártasság, körültekintés, okosság, belátás),  iustitia (igazság, méltányosság, jóság, szelídség),  fortitudo (erő, erély, bátorság, vitézség),  temperantia  (mértékletesség, mértéktartás, önuralom). 

Emlékezzünk Széchenyi Istvánra, aki a 19. században hazánkat „a hon ingadozás nélküli átvarázsolása” útján megreformáló programjait ezzel a céllal fogalmazta meg, „Hunnia minden lakosinak polgári életet adni”. Azt hangsúlyozta, hogy nem rajtunk kívül, hanem „az emberi fejekben dőlnek el a dolgok” (Stádium), ezért „kiművelt emberfők” kellenek!  A „kiműveltséghez” pedig az ismeretek mellett az etika is hozzátartozik! A rosszindulat, ellenségeskedés is alábbhagy olykor-olykor, a tájékozatlanság, szűklátókörűség, a butaság viszont megmarad!   

(2)

A környezetvédelem globális problémáival az ENSZ és szervezetei évtizedek óta foglalkoznak. Előadásomban most a következő dokumentumokra hivatkozom: a „Bruntland Report – Our Common Future”  című iratra 1987-ből (World Commission on Environment and Development); az úgynevezett „Rio Declaration 1992”-re  és a hozzá kapcsolódó „Declaration of Principles and an International Action Plan (Agenda 21)”című dokumentumra.  Ezek az 1972-ben Stockholmban tartott államközi kormányzati konferencia határozataira épültek, ahol először kapcsolták össze a  hosszú távú globális gazdasági fejlődést és a környezetvédelmet. Hivatkozom még a Világvallások Parlamentje l993-ban Chicagóban tartott ülése nyilatkozatára is. [3] 

Életünket a következő tények jellemzik: világképünk óriási változáson ment keresztül a legutóbbi száz évben. Földünk korábban nagynak és kiismerhetetlennek látszott, mára azonban a közlekedés, a hírközlés, a tudományos eredmények nyomán kicsivé zsugorodott. A tömegtájékoztatási eszközök „globális faluvá” tették a világot. Egyéni, családi, nemzeti életünket nemcsak helyi, hanem globális összefüggések is befolyásolják, gondoljunk csak a nyersolaj és a földgáz árának változására. 

A Világvallások Parlamentje 1993-ban, Chicagóban tartott ülése 6500 résztvevőjének közös nyilatkozatából idézem:

„Halódik a világ. Sorvadása áthat mindent, szorongat bennünket, s arra kényszerít, hogy megnyilvánulásait nevén nevezzük. Mélységes aggódásunk csak így lesz érthető.

Elhagyott bennünket a béke – bolygónk megromlott – szomszédok rettegnek egymástól – nők és férfiak elidegenedtek egymástól – ártatlan gyermekek halnak meg! Ez iszonyú!

Elítéljük a föld ökológiai rendszerével való visszaélést! Elítéljük az élet lehetőségeit megsemmisítő nyomort, az ember szervezetét elsorvasztó éhezést, a számtalan családot nyomorba döntő gazdasági egyenlőtlenséget! Elítéljük a nemzetek életének szociális rendezetlenségét, az igazságosság elvének semmibe vételét, az emberek kiszorítását a társadalom peremére, a zűrzavart, mely eluralja közösségeinket, a gyermekek ellen elkövetett erőszakot, értelmetlen halálukat! Mindenek előtt pedig elítéljük a vallás címén szított gyűlöletet, s a vallás nevében folytatott üldözést......

A világ mai agóniája nem szükségszerű, ... hiszen megvannak az alapjai az egyetemes etosznak, mely a jelenleginél különb egyéni és átfogó rendet ígér, amely megóvja az egyént a kétségbeeséstől, a társadalmat a káosztól. ...

A világon változtatni, sorsát jobbra fordítani végül is csak akkor lehet, ha előbb megváltozik az egyén öntudata...” 

Hadd jegyezzem meg ebben az összefüggésben, hogy korunk erkölcsi eróziója abban is jelentkezik, hogy sokan próbálnak különbséget tenni „magánerkölcs, polgári erkölcs” és „gazdasági etika” és „politikai etika” között, azt sugallva ezzel, hogy a gazdaság vagy a politika területén megengedett lenne például a félrevezetés, a hazugság, a korrupció. 

A „globális etika” alaptétele, hogy „mindannyian felelősek vagyunk egy jobb világrendért!”... „Az új világrend nem valósítható meg a VILÁGETOSZ nélkül!” A Nyilatkozat szerint a világetosz alapkövetelménye az emberséges élet négy alapelve:

   - Elkötelezettség az erőszakmentesség kultúrája és minden élet tisztelete iránt.

   - Elkötelezettség a szolidaritás és az igazságos gazdasági rend kultúrájának megvalósítása mellett.

   - Elkötelezettség a tolerancia kultúrája és becsületes, igaz életmód mellett.

   - Elkötelezettség a férfi és nő egyenjogúságát és partneri viszonyát valló kultúra mellett. 

Itt azonnal fel kell tennünk a kérdést, vajon nem túlságosan naivak ezek a felhívások? Gondoljunk csak arra, vajon mit jelent ma a reklámok áradata, az erőszakot, agressziót sugárzó és dicsőítő filmek napi valósága ismeretében „az elkötelezettség az erőszakmentesség kultúrája és minden élet tisztelete mellett”? Vajon a hazai gazdasági-politikai helyzetben mit jelent a „szolidaritás és az igazságos gazdasági rend kultúrája”? Ki tudja ma meghatározni hazánk, egy-egy ország, az Európai Unió vagy az egész világ számára, mi lenne „az igazságos gazdasági rend”? Ha pedig meg is tudnánk határozni valahogyan ezt a rendet, ki adna tanácsot abban, hogyan lehet ezt az igazságos gazdasági rendet megvalósítani? 

Budapest környezeti állapotáról gondolkodva ez a tanácskozás sem tud minden nehézséget megoldó ajánlásokat tenni. Feladatunk viszont végiggondolni az etikai alapkérdéseket saját helyzetünkre, városunkra, életünkre nézve, hogy először is „saját portánk” területén kíséreljük meg a rendrakást. Ebben lehet segítség az ENSZ Globális Szerződése és az Egyetemes Társadalmi Felelősség nemzetközi programjának megismerése és alkalmazása. 

(3)

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Globális Szerződése (The United Nations Global Compact) és az Egyetemes Társadalmi Felelősség (Corporate Social Responsibility- CSR) nemzetközi program keretében került sor a Globális Szerződés Vezetőinek Nagygyűlésére (Global Compact Leaders Summit) New Yorkban 2004. június 24-én. Itt Kofi Annan főtitkár meghirdette a Tíz Alapelv (The Ten Principles) elfogadását. A program háttere a következő: 

A globalizáció folyamatában a gazdaság, az ipar, a közlekedés, a városiasodás a világ szinte minden országában együtt jár a környezeti, szociális és etikai problémák halmozódásával. Ez a helyzet azután magával hozza a kormányok, a média, a közvélemény kritikai és felelős érzékenységének  növekedését. Az egyes kormányok, a nemzetközi szervezetek, az Európai Únió ajánlásokat, szabályozásokat és törvényeket hoztak és hoznak válaszként ezekben a kérdésekben. 

Az Egyetemes Társadalmi Felelősség nemzetközi programja a társadalmi és környezeti tudatosság elősegítését tűzi feladatként a gazdasági, adminisztratív és kulturális nemzetközi, állami és civil szervezetek tevékenysége elé. A környezetvédelem, az egészségvédelem, az etika, az emberi jogok területén a fenntartható fejlődés (Sustanaible Development) érdekében kívánatos munkálkodniuk. A helyi és globális gazdasági versenyben a program az üzleti élet, a „business” olyan új megközelítését ajánlja, ahol ugyan továbbra is a profit lehet a cél, azonban a közéleti elfogadottsági mutatók javítása, a reklám terén a „teljességre törekvés” (holistic approach to business) jegyében a vállalatok a közösségi és egyéni élet partnereivé, támogatóivá és meghatározóivá válhatnak. 

Több civil szervezet is foglalkozik a lokális és globális gazdasági élet alapkérdéseinek etikai és környezetvédelmi vizsgálatával, így például az Emberközpontú Fejlődési Fórum (People-Centered Development Forum). Ezek a szervezetek az ENSZ Rio de Janeiroban 1992-ben tartott Környezet és Fejlődés Világkonferencia (UN Conference on Environment and Development) alkalmával léptek a világ nyilvánossága elé „Az emberek földje –  Cselekvési program a jövőért„ –  kiáltványban.[4] A program ellenzői arra mutatnak rá, hogy az etikai, szociális és környezetvédelmi szempontok általában szemben állnak a gazdasági élet alapvető törekvésével, azaz a profitszerzéssel. Sokan feltételezik, hogy a program csak ott és csak annyiban talál támogatásra a gazdasági életben, ahol ettől a programtól jobb vállalati „hírnevet”, szélesebb reklámot, hatékonyabb társadalmi és kommunikációs elfogadottságot remélnek. Akadnak azután olyan területen működő cégek, amelyek már eleve hátrányban vannak, mert náluk szinte elkerülhetetlen a környezetszennyezés (cementgyártás, vegyipar, bőrgyárak, stb.) vagy a szociális jogok megsértése (európai és amerikai cégek az úgynevezett „harmadik világban”). Több oldalról is jóindulatú naivsággal, a materiális gazdasági élet etikai elspiritualizálásával vádolják a programot. 

(4)

Az Egyesült Nemzetek Szövetségének Tíz Alapelve 2004 után tartalmilag felvállalta a Világvallások Parlamentje által megfogalmazott Nyilatkozat globális etikájának elemeit, és az etikai megközelítésekben megtaláljuk az ószövetségi-mózesi és az újszövetségi-jézusi bibliai tanításokat.  Egyezéseket találunk az emberiség vallásos-humánus erkölcsi tradícióival is, a babiloni Hammurapitól kezdve Albert Schweitzerig és a nagy világvallásokig. 

A Tíz Alapelv a következő: (Az eredeti szövegben: „business” = gazdaság, üzlet, vállalat.) 

Emberi Jogok:

  1. A gazdaság, üzlet, vállalat támogassa és tartsa tiszteletben a nemzetközileg kihirdetett emberi jogokat!
  2. A gazdaság, üzlet, vállalat bizonyosodjon meg arról, hogy nem bűnrészes emberi jogok elleni visszaélésekben.

Munkafeltételek: a gazdaság, üzlet, vállalat támogassa

  1. a társulási és kollektív szerződés jogának tényleges elismerését,
  2. a kényszermunka és kötelező munka minden formájának megszüntetését,
  3. a gyermekmunka eredményes megszüntetését,
  4. az alkalmazásban és foglalkoztatásban történő diszkrimináció kizárását. 

Környezet: a gazdaság, üzlet, vállalat

  1. támogassa a környezeti kihívások elővigyázatos megközelítését,
  2. kezdeményezze a környezeti felelősség elősegítését,
  3. bátorítsa környezetbarát technológiák fejlődését és terjesztését. 

Korrupció-ellenesség:

   10.  A gazdaság, üzlet, vállalat munkálkodjon a korrupció minden lehetséges

          formájának  leküzdésén, beleértve a zsarolást és a megvesztegetést is. 

A felsorolásból látható, hogy az ENSZ Tíz Alapelve elsősorban a gazdasági élet szereplőit szólítja meg, a businesst, azaz a gazdaságot, az üzletet, a vállalatokat.  Megkérdezhetjük, hogyan illeszkednek bele a képbe a kormányok, a helyi, nemzeti vagy nemzetközi szinten működő adminisztratív, civil és kulturális szervezetek és hatóságok. Annyi bizonyos, hogy a „politika” szó eredeti, a görög nyelvre visszavezető értelme nem más, mint „a polisz, a város javának, a közjónak a keresése”. Az egyes ember és a közösségek életének és környezetének védelme a közjó keresése összefüggésében értelmezhető és megvalósításához olyan programok segítenek, mint a mostani konferenciánkon ismertetett „VAHAVA-program.”[5] 

(5)

Az Egyetemes Társadalmi Felelősség Programja nagy hangsúlyt helyez a környezeti problémák széles körben történő ismertetésére, a kommunikatív felvilágosító munkára és a különböző körökben végzett oktató-nevelő tevékenységre (iskolai oktatás, lakossági felvilágosítás, együttműködés az önkormányzati testületek és a civil szervezetek között, stb.). Nem elhanyagolható tényező a kérdésekben járatosabbak példaadása, a legfontosabb azonban a tömegtájékoztatási eszközök, televízió, rádió, újságok, a média „áthangolása” lenne. 

A legfontosabb környezeti kihívások a program szerint:

-         a biológiai változatosság, sokféleség elvesztése, az ökorendszer hosszú távú sérelme,

-         az atmoszféra szennyeződése, az éghajlati változások következményei,

-         a víz ökorendszerének szétrombolása,

-         a talaj degradációja,

-         a különböző vegyszerek hatása,

-         a hulladéktermelés,

-         a nem megújítható természeti kincsek felélése.  

A Magyar Környezetvédelmi Egyesület különösen is szívügyének tekinti az oktatási-nevelési tevékenységet. Évente megrendezzük például az Adria-Duna Szabadegyetemet, ahol a Kárpát-medence, hazánk és a környező országok magyar iskoláinak pedagógusai, azaz továbbadásban jeleskedő multiplikátorok részére tartunk szakmai továbbképző tanfolyamot Mátrafüreden környezetvédelmi, szociális, humán és kulturális kérdésekben. 

Az etika mint globális erkölcs célja, hogy akár az egyes ember felől, akár a nemzetközi nagyvállalatok felől indulunk el, ugyanoda jussunk, egy emberibb, jobb, békésebb világ megvalósulásához magunk körül. 

Remélhetjük-e, hogy létrejön az élet és környezet védelmére ügyelő, humánus, egymást megértő, az etikai alapokat komolyan vevő, egymást megértő embervilág?  Ezt nem ígérik az ENSZ programjai! Célunk lehet azonban a minket körülvevő jelenlegi világnál egy kevésbé rossz világ, egy kevésbé rossz Budapest megteremtése. Tehetünk egy-egy lépést az élet és környezet védelmében „kiművelt” és etikus emberfővel. 

Ezen az úton induljunk el!


[1] The United Nations Global Compact, Official website: (http://www.unglobalcompact.org)

Corporate Social Responsibility, Interfaith Center on Corporate Responsibility (USA). (http://www.iccr.org) . The World According to CSR. The Economist, January 20,2005.-

[2] E.F. Schumacher, Small is Beautiful – A Study of Economics as if People Mattered. Abacus, London 1973;  Es geht auch anders – Jenseits des Wachstums – Technik und Wirtschaft nach Menschenmaß. K.Desch, München-Wien-Basel 1974.

[3] Hans Küng, Projekt Weltethos, Piper, München-Zürich 1991; Világvallások etikája. Egyházfórum, Budapest 1994. Hans Küng-Karl-Josef Kuschel (Hrsg), Erklärung zum Weltethos. Die Deklaration des Parlamentes der Weltreligionen. Piper, München-Zürich 1993. Máté-Tóth András (szerk), Világetosz. A Világvallások Parlamentjének Nyilatkozata. Egyházfórum, Budapest 1997.

[4] David C. Korten, When Corporations Rule the World. Lásd magyarul is: Tőkés társaságok világuralma. Kapu, Budapest 1996. 405-410.

[5] Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Főosztály, Globális klímaváltozási program. Lásd: www.vahava.hu

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben