Az egyházi ingatlanrendezés 20 éve – Gáncs Péter és Helfrich Péter összegzése

A folyamat még 1989-ben indult, amikor a Magyar Köztársaság 1989. október 23-án kihirdetett, módosított Alkotmánya meghatározta a lelkiismereti és vallásszabadság lényegét, és az 1990. évi IV. törvény ennek tartalmát részletezte.

Ez a törvény a lelkiismereti és vallásszabadság deklarálása mellett szólt arról is, hogy az egyház elláthat minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport-, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy állami szerv (intézmény) számára. Ez a törvény a politikai fordulat egyik, az egyházakra nézve fontos lépését jelentette. Különösen is igaz ez egyházunkra nézve, amely közel négy évtizeden át egyetlen oktatási intézményt sem tarthatott fenn, és a szociális, diakóniai szférában is csak fogyatékos gyermekekkel és idősekkel foglalkozhatott…

A törvény elősegítette, hogy egyházaink szolgálata megélénküljön, ugyanakkor nőtt az ezzel kapcsolatos társadalmi igény is. Mindezzel nem voltak összhangban az egyházak működésének tárgyi lehetőségei. Ezt a problémát orvosolandó a demokratikus választások után megalakult új kormány programjába vette a volt egyházi ingatlanok tulajdonviszonyainak rendezését.

Ennek megoldásában kimagasló szerepe volt dr. Isépy Tamásnak, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkárának. Nevéhez kötődik az ingatlanrendezési törvény, amelynek köszönhetően egyházi iskolák százai alakulhattak, és a különböző felekezetek visszakaphatták ingatlanaikat. 

Nem akarom a tisztelt hallgatóságot számok sokaságával terhelni, csupán az egyházunkra vonatkozó legfontosabb adatokat említem.

Összesen: 493 db,  az egyházi törvény (Etv.) hatálya alá tartozó államosított ingatlan került rendezésre.

Ebből 108 db közvetlen megállapodással rendeződött, tehát az egyház és az önkormányzatok kötöttek megállapodást. 76 db ingatlanigénylés felkerült a járadékos jegyzékre. 309 db ingatlan sorsa egyeztető bizottsági tárgyalásokon rendeződött.

A közvetlen megállapodással rendezett ügyek esetében nem került kártalanítási összeg kifizetésre egyik fél számára sem, de az ingatlanforgalom értéke a közvetlen megállapodások esetében is egymilliárdon felüli összeg.

A járadékos jegyzék összege 1998-as áron: 4.270.000.000 Ft.

A kormánydöntéssel rendezett igények összértéke: 9.611.500.000 Ft, mely a kifizetések értéke, tehát ebben szerepelnek 1992-es és 2011-es kifizetések is, így mai áron számolva ez az összeg lényegesen nagyobb lenne.

Az ingatlanrendezés során iskolák és kollégiumok kerültek újra egyházi tulajdonba, továbbá a hitélet feltételeit biztosító épületeket kértünk vissza vagy építettünk fel, többek között az alábbi településeken: Aszód, Budapest, Békéscsaba, Kőszeg, Nyíregyháza, Sopron és Szarvas. Konferenciaközpontot alakíthattunk ki Révfülöpön.

A felsorolt helyeken nagyobb értékű ingatlanok találhatók, de sok száz egyházközség esetében újulhatott meg, fejlődhetett az ingatlanállomány, lehetőséget adva arra, hogy próbáljanak megfelelni a 21. század elvárásainak.

A törvény elsősorban nem a tulajdonjogban, hanem a vallásgyakorlás alkotmányos jogában az állam által okozott sérüléseket próbálta kiegyenlíteni.

A kártalanítás az egyházaknak, mint mindenki másnak, részleges kártalanítást jelentett az államosított vagyonért, ugyanakkor funkcióhoz kötött is volt. 

A továbbiakban röviden áttekinthetjük az eddig vázolt célok elérését szolgáló 1991. évi XXXII. törvényt és annak végrehajtását.

A nevezett törvény az évek során történt módosításokkal együtt megállta az élet próbáját. Tapasztalhatjuk, hogy kevés olyan törvény vagy jogszabály születik, amelyiken ne lehetne módosítani. Az Alkotmánybíróság felülvizsgálta ezt a törvényt is, és csupán a 15. §-t törölte. A törvényalkotónak nehézséget okozott, hogy a feladat megoldásához sem hazai, sem nemzetközi példa vagy gyakorlat nem állt rendelkezésre. Ezért az élet alakította a törvény teljesülését és az ezekhez szükséges módosításokat.

Alapvető gondot okozott, hogy a törvény hatályba lépésekor nem volt tudható a kártalanítás megoldásának költségvetési vonzata. Eredetileg 10 éves időtartam alatt kellett volna megoldani a kártalanítási igényeket, de már a ’90-es évek közepén látható volt, hogy ez nem fog a megszabott határidőre befejeződni. Többek között ezért vált szükségessé az Etv. ismételt áttekintése és az indokolt módosítások végrehajtása.

A következőkben a fontosabb változásait emelném ki. Az Etv.-t az 1997. évi CXXV. törvény módosította, amely egyik változásként lehetővé tette az egyházak számára a járadékos jegyzék elkészítését. Egyházunk 76 ingatlant szerepeltetett ezen a jegyzéken, 1998-as áron 4.270.200.000 Ft értékben, s ez az összeg képezte a Magyarországi Evangélikus Egyház részére folyósított járadék alapját. Ezt a járadékos jegyzéket a kormány elfogadta, ennek tényét a kormány és a Magyarországi Evangélikus Egyház között 1998. 12. 07-én létrejött megállapodásban rögzítette.

Egy másik változás, hogy az Etv. által megadott határidő 10 évvel meghosszabbodott, s így 2011. december 31-ére módosult. Ez is mutatja az államosított ingatlanok nagy számát.

Ahhoz, hogy az új határidőre befejeződjön az ingatlanrendezés, el kellett készíteni az ingatlanok végleges jegyzékét, s ezt a kormány az 1116/1999. (XII.6.) számú határozatával elfogadta. A végleges jegyzékre 209 db igénylés került felvezetésre 1999-es áron 5,1 milliárd forint értékben.

A módosított törvény szerint az egyházak által igényelt és jegyzékbe felvett ingatlanokat – évenkénti, egyenletes, értékarányos ütemezésben – 2011. december 31-éig kellett volna az egyházaknak átadni, illetve rendezni. Sajnos az értékarányos ütemezés teljesítése nem sikerült. Így került szóba 2005-ben a hitelkonstrukciós rendszer mint az ingatlanrendezés gyorsításának egyik lehetséges eszköze.

Egyházunk kompetens testületei, az Országos Presbitérium és az Országos Közgyűlés megtárgyalták ezt a kérdést, és egyértelműen azt nyilatkoztuk, hogy egyházunk nem kíván élni az úgynevezett gyorsítást szolgáló hitelkonstrukcióval. 2006. március 2-án kelt válaszunkban azt kértük az akkori kormánytól, hogy a rendezésre váró ingatlanok ügyeit a törvényben meghatározottak szerint, évenkénti, értékarányos ütemezésben kérjük rendezni.

Itt szeretném megköszönni a Magyarországi Református Egyház illetékes képviselőinek, hogy éveken keresztül, egymás kéréseit és javaslatait elfogadva volt módunk az évenként rendelkezésre álló keretösszeg elosztására.

A törvénymódosítással kapcsolatos észrevételeknél fontosnak tartom elmondani, hogy egyházunk pozitív változásként tartotta számon, hogy a 2000–2011 közötti időszakra a pénzbeli kártalanítás kivételes jellege feloldásra került. Ennek kettős oka volt, amit az Etv. hatályba lépését követő évek tapasztalatai mutattak meg.

Az egyik ok, hogy természetbeni igénylésnél több esetben aránytalanul nagy költségvetési ráfordítással lett volna megoldható egy-egy komolyabb állami vagy önkormányzati intézmény kihelyezése, mint az egyház pénzbeli kártalanítása. 

A másik ok a módosítás indoklására, hogy az egyház gyakran az utóbbi évtizedekben erősen leromlott állagú épületeket volt kénytelen átvenni természetbeni igényléssel.

A Magyarországi Evangélikus Egyház a pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének feloldását igyekezett jól kihasználni a következők szempontok figyelembevételével.

Csak akkor vettük vissza természetben az ingatlanokat, amennyiben ezt a kialakult helyzet sajátossága indokolta. Például Győrben a természetbeni igénylést az Insula Lutherana kialakítása tette szükségessé, ugyanígy Sopronban a bíróság nagy értékű épületét is hasonló okból kértük vissza.

Azért is használhattuk ki a pénzbeli kártalanítás lehetőségét, mert 1999-ig az igénylések csak 1/3-a került lezárásra, 209 db ingatlan ügyét még rendezni kellett.

Fontos volt a pénzbeli kártalanítás lehetősége azért is, mert egyházunkat alapvetően hátrányosan érintette a második világháború után nagyhatalmi beleegyezéssel kikényszerített szlovák–magyar lakosságcsere és a németek kitelepítése, elűzése, amely Szlovákiában és Magyarországon is része volt az új politikai elit hatalomért folytatott harcának. A Magyarországi Evangélikus Egyház a háború, a kitelepítések és a lakosságcsere következtében százezres nagyságrendben veszítette el híveit. Így súlyos veszteség érte a német kitelepítések miatt Sopron, Vas, Tolna, Baranya, Somogy és Moson megyéket csakúgy, mint a Békés vagy Pest megyei szlovák gyülekezeteket. Több dunántúli gyülekezet, így Ágfalva, Ág, Bonyhád, Gerényes, Szabadi, Csikóstőttős gyakorlatilag megsemmisült vagy elerőtlenedett. Ilyen helyeken a megmaradt lélekszámhoz igazítva a pénzbeli kártalanítás sokkal inkább megoldás volt, mint az államosított ingatlanok természetbeni visszaigénylése. 

Jó érzéssel mondhatjuk el, hogy az ingatlanrendezés húsz éve alatt a több száz ügyet úgy sikerült rendezni, hogy egyetlenegy peres eljárásra sem került sor. Az Etv. szerint hozott kormányhatározatokkal szemben közigazgatási úton jogorvoslatra nem volt lehetőség. A felülvizsgálatra peres eljárás formájában kerülhetett volna sor törvénysértésre való hivatkozással, de ilyen nem történt.

Köszönöm többek között ezzel összefüggésben is tárgyalópartnereink, az önkormányzatok és az illetékes egyházi szervek konszenzusra törekvését, hogy a hosszú, sok esetben reménytelennek látszó helyzeteket végül is egyezségre jutva tudtuk lezárni.

Őszinte elismeréssel szólok a mindenkori kormány képviselőiről is. Természetesen kialakultak konfliktushelyzetek, többek között és alapvetően azért, mert az igénylések megoldásához sok pénzre volt szükség, ami nem mindig állt rendelkezésre. De hála Istennek, végül mindig megtaláltuk a megoldásokat. Név szerint is szeretnénk megköszönni dr. Fedor Tibor főosztályvezető, Bagi Hajnalka egyházi referens és Kamarás János szakértő munkáját, ők voltak a mindenkori kormány állandó képviselői.

Az örömteli újrakezdés kegyelmi ajándékáról szóltam az elején. A kegyelem ajándéka mindig felszabadít a múlt terhei, bűnei alól, de egyben elkötelez a jövő felelős építésére. Hiszem és remélem, hogy egyházaink valóban felelősen, egész népünk javára tudnak élni a visszakapott ingatlanok által nyíló lehetőségekkel.