Az állam és az egyház az átalakuló európai társadalmakban – Még egyszer az LVSZ budapesti konferenciájáról

Az állam és az egyház egymástól való elválasztása történhet azért, hogy védje az államot az egyháztól (politikai vallásosság, mint pl. Iránban), de történhet azért is, hogy védje az egyházat az állami befolyástól (a vallásszabadság megőrzése az államhatalomtól, a többségi vallás túlsúlyától, pl. USA).  Hasznosnak bizonyultak a Vatikánnal kötött megállapodások, amelyekhez hasonlóan más felekezetek is rendezhették viszonyukat az állammal, így az elkobzott javaikért való kárpótlást és a közszolgálati tevékenység finanszírozását, mint pl. Lengyelországban. Nagy társadalmi vitát kiváltó, de hasznos lépésnek bizonyultak ezek. (Orosz Gábor Viktornak a közép-európai régióról szóló összefoglalójából.)

A balkáni országok esetében a vallás és etnikum, illetve az evangélikus identitás kérdése hangsúlyos maradt – folytatni kell a küzdelmet a vallási jogokért, a társadalmi elfogadottságért, ezért az evangélikus egyháznak  jobban láthatónak kell lenni a társadalom egésze számára – fogalmazta meg Annette Leis svéd szakértő a térség evangélikus egyházaival való konzultáció alapján. 

Európa hagyományosan evangélikus régiója, Skandinávia legfőbb problémája a fokozódó szekularizáció, amellyel a több évszázados népegyház nemigen tud mit kezdeni – summázta helyzetüket P. K. Aschim norvég lelkész. Kérdésessé vált a lutheránus identitás – bár, külső szemlélő (jelen sorok írója) szemével nézve megállapítható, hogy az evangélikus keresztény  valláserkölcsi tanítás szokássá, íratlan életszabállyá erősbödött az északi társadalmakban az évszázadok során.. Szavatartó, becsületes, törvénytisztelő, megbízható, őszinte, segítőkész, közösségi érdekeket szem előtt tartó az is, aki már régen nem gyakorolja vallását.  

Oroszországban robbanásszerű változásokat hozott a valóban szabaddá tett vallásgyakorlás. „Olyanok voltunk évekig, mint egy pályaudvar állomásfőnöke” – mondja a szentpétervári gyülekezet lelkésze, Szergej Tatarenko. „Az emberek a Szovjetunió felbomlása után áradtak Kelet felől Nyugatnak: jöttek a Szibériába és Kazahsztánba száműzött volgai németek, hazatérő baltikumiak és mások, akiknek lehetetlenné tették a vallásuk gyakorlását, még Bibliát sem olvashattak. Éppen csak azt tudták, hogy ők evangélikusok, nem ortodoxok – de hogy mi is az a hit, amit magukénak mondanak, azt már nem tudták. De kérték a segítséget életük minden területén, és mi igyekeztünk megadni, noha az egyházi vagyonnak csak aprócska részét kaptuk vissza. Most igyekezünk tudatosítani az oroszországi evangélikusokban is, a minket körülvevő társadalomban is, hogy milyen jelentős munkát végeztek el a mieink évszázadokon át az orosz államigazgatásban, tudományban, oktatásban, stb. Kiadványokban mutatjuk be ezt, és igyekezünk az önbecsülést visszaadni azoknak, akiket megalázottakká és megnyomorítottakká tettek évtizedeken át. Rengeteg a feladatunk, alig tudjuk, mihez nyúljunk hamarabb. Igyekszünk kisközösségeket szervezni, és ezeken belül újjáéleszteni a hitoktatást, a vallásos életet.” 

Egy államelnöki nyilatkozatot idézett fel Simon Sever szlovén lelkész: „Etikai szempontból üres időket élünk… Ezek az idők felelősségtudattól áthatott cselekvésre hívnak a gazdaságban és a politikában, ésszerű rendet kívánnak, a jogrend tiszteletét. Fel kell adnunk a cinizmust és az örökös vitákat, fel kell adnunk az olcsó moralizálást, el kell ismernünk a kompetens döntéshozatalt és a jogállamiság tiszteletét. Mindezeket az értékeket a szlovén protestánsok hozták meg nekünk.”   

Egy távoli vendég, a tajvani  Thomas Yu olyan témát pendített meg, ami érdekes módon a mai (közép-)európaiak számára különösen fontos. Ez pedig a választások szentsége: a választásokon való felelős részvételre nevelés ügye. Egyformán érdemi kérdés Tajvanon és nálunk. 

Luther két birodalomról szóló tanítása többször is szóba kerül. Javasoltuk, hogy a LVSZ állítson össze az erre vonatkozó Luther-idézetekből és egyszerű hozzáfűzött magyarázatokból egy kisebb kiadványt, amit lefordítva a hívek kezébe adhatunk. Ez segítene a tájékozódásban, ha politikáról, közéletről van szó. 

A cseh Eva Grollová a diakóniai szolgálatról való kitűnő előadásában egyebek mellett felhívta a figyelmet a társadalomban mutatkozó új igények meglátására: a hagyományos diakóniai munka így még könnyebben válik misszióvá. Válasz erre a magyar példa: Körmendy Petra lelkésznő keresztény dúlaként való működése. (lásd bővebben Interjú rovatunkban ITT.) (Meg kell említeni, hogy a Cseh Köztársaságban nincs anyagi támogatás az egyházi intézmények, szeretetotthonok működtetéséhez. Mindent adományokból fedeznek. Példaként tekintenek arra a magyar egyházfinanszírozási rendszerre, amit mi annyiszor kritizálunk.) 

Egy csendes szlovák bírósági gyakornok, a szlovák egyház egyik jogi tanácsadója Lenka Ruzeková. A szünetben beszélgetve elmondta, hogy most Dunaszerdahelyre helyezték, ahol mindenki magyar. Meg akar tanulni magyarul ő is, Galántán dolgozó barátja is. A Debreceni Nyári Egyetemet, magyar nyelvkönyveket ajánlok neki. Nem, miköztünk nem téma a frissen elfogadott szlovák nyelvtörvény. Boldogan mosolyogva emlegetjük a két egyház közti megállapodást az anyanyelvi vallásgyakorlat kölcsönös biztosításáról. Igen, ez téma köztünk. 

Az Olaszországban élő német Dieter Kampennel a „résztvevők egyházáról” beszélgetünk, vagyis arról, hogy vállalnak-e az emberek önkéntes szolgálatot az egyházban, és ha nem, miért nem? Hogyan lehetne minél többeket bevonni a munkába? Egyformán helytelenítjük a „fogyasztó” egyháztagságot: azokat, akik nem vállalnak szolgálatot a közösségben. 

Mai európai társadalmi vitából nem maradhat ki a bevándorlók problémáinak figyelembe vétele. A nigériai Peter Bartimawus szavaiból kibontakozik a sajátos afrikai kereszténység képe, a gyanakvó államhatalommal és a gyakran erőszakos többségi egyházakkal való együttélés minden nehézsége. 

Sokan vetik fel itthon is, Európában is az Európai Unió és az egyházak viszonyát. Rüdiger Noll, az Európai Egyházak Tanácsa munkatársa, a szervezet brüsszeli irodájának vezetője felhívja a figyelmet a jelenleg rendelkezésre álló lehetőségekre: szociális és egészségügyi területen a működtető személyétől függetlenül, így tehát egyházi szervezetek számára is, megnyílik az anyagi támogatásra, pályázati úton. – A konferenciával majdnem egy időben folyik Strasbourg-ban az Európa Tanács és az európai egyházi szervezetek közti évenkénti fórum, amelyen a pán-európai szervezet és az egyházak közti együttműködés, különösen az eltérő kultúrájú emberek közti konfliktusok kezelése a téma. Megmoccantak tehát az európai szervezetek is, így az egyházi szervezeteken és az egyházak laikus tagjain is múlik, hogyan tekintenek a továbbiakban a kormányközi európai szervezetek az egyházakra. Ez új kihívást jelent az állam és az egyházak közti kapcsolatok alakításában. 

A konferencia a diplomáciai gyakorlatban szokásos tapintatossággal fogalmazta meg a problémákat és az előttünk álló feladatokat. Alább közöljük a szöveget angol eredetiben és magyar fordításban. A konferenciák azonban nem a záródokumentumokkal fejeződnek be, és nem akkor, amikor a résztvevők távoznak a helyszínről. Igazából ezek UTÁN kezdődnek. Azzal, hogy a témákat továbbvisszük, és a saját közösségünkben elbeszélgetünk róluk. 

Elbeszélgetünk? 

*****

Fájlok és linkek alul csatolva.

Deutsche Texte zum Herunterladen, und links unten.