Ámósz könyvéről röviden – Előadás a 66 nyelvű Utazó Biblia sashalmi állomásán
Kis ország vagyunk, kevesen beszéljük a magyar nyelvet, talán ezért maradt nekünk ez a rövidke prófétai könyv. Vigasztalódjunk, hogy azért nem a Biblia legrövidebb könyvét olvashatjuk ma magyarul, és egyáltalán nem jelentéktelen az üzenete sem a számunkra! Szöveg: Vető István
Ámósz Hóseás kortársa volt, ugyanazon a területen szolgált: a választott nép északi országában: Izráelben. A két próféta személye és küldetése mégis lényegesen eltért egymástól. Míg Hóseás maga is az északi országban született, és ott is élt; Ámósz Jeruzsálemtől 18 km-re, egy Tékoa nevű városkából származott. Gondolkodásmódjukat, történelemszemléletüket, valamint Istennel való kapcsolatukat ez alapvetően meghatározta. Hóseás elsősorban Isten szeretetének fényében hirdette kemény próféciáit, míg Ámósz az igaz és igazságos Isten személyét állította a középpontba. Ha könyve tartalmát mélyebben megismerjük, magunk is látni fogjuk, ez a fő gondolat fogja össze mondanivalójának értelmét.
Ámósz világossá teszi, hogy ő nem „hivatásos” próféta, és ezzel azonnal el is határolódik azoktól, akik „fizetett”, „hivatalos” alkalmazottai voltak az államnak, és ezért próféciájukat is úgy alakították, ahogy azt „megrendelőik” elvárták tőlük. Ez állandó összeütközést jelentett nemcsak Ámósz számára, hanem minden olyan karizmatikus próféta számára, akik az elnyomást fenntartó, az igazságot takargató uralkodó osztályt támogató prófétákkal szemben kaptak elhívást magától az élő Úrtól.
Mi volt hát Ámósz rendes foglalkozása? A Biblia szavai szerint pásztor volt, de az eredeti kifejezés őt inkább olyan – mai értelemben vett – vállalkozónak írja le, aki állatokkal foglalkozott, de nemcsak gondozta azokat, hanem azokkal kereskedett, üzletelt is. Mondhatnánk így is: benne volt a birka-bizniszben… Erre azért volt szüksége, mert eredeti foglalkozása fügetermesztő volt, s ebből nem igazán tudott megélni. Prófétai szolgálata sem volt túl hosszú: valójában néhány hét, de legfeljebb két év…
Pásztorkodó életét ott élte a Jeruzsálemtől délre fekvő pusztaságban. Megértette, mit jelent élet és halál között élni…
„A Sionról megharsan az Úr és Jeruzsálemből megzendül, és elhervadnak a pásztorok legelői, és megszárad a Kármel teteje.”
Próféciáit is úgy fogalmazta meg, hogy ez a személyes élménye tette elevenné szavait, alkalmazott képeit, hasonlatait.
Munkája során szerzett tapasztalatai jelentősen befolyásolták a társadalom akkori helyzetéről kialakult véleményét. Nem véletlen, hogy éppen Isten igazságossága lett mondanivalójának központi témája. Amikor utazásai során Izráelbe jutott, alapvetően szilárd társadalmi felépítményt talált a felszínen: gazdasági jólét, katonai biztonság, békesség (a zsidó felfogás שלום értelmezésében …). Ő azonban – üzleti tapasztalatai alapján – belátott a felszín alá is. Látta, milyen erkölcsi összeomlás van készülőben: óriási feszültségek gazdagok és szegények között, kereskedők és vásárlók között, papok és laikusok között, bírók és ártatlan vádlottak között.
Tudta, hogy a szociális betegségre Isten ítéletét kell meghirdetni. S ebből nem bújhat ki egyetlen nép sem.
„Három bűne miatt Damaskusnak, sőt négy miatt, nem fordítom el…”
Ahogy az idegen népek sem menekülhetnek Isten ítélete elől, még a szent nép, annak is az Úrhoz hűségesebben Júda sem háríthatja el Isten kemény szavát.
„Három bűne miatt a Júdának, sőt négy miatt, nem fordítom el; mert megvetették az Úrnak törvényét és nem tartották meg rendeléseit.”
A szigorú jövendölések közepette azonban itt-ott megcsendül a reménység hangja is. Ámósz újra a pásztorkodásból ismert példát eleveníti fel előttünk:
„Ezt mondja az Úr: A mint a pásztor az oroszlán szájából csak a két lábszárt menti meg, vagy a fül hegyét; akképen menekülnek meg Izráel fiai, a kik Samariában pamlag szegletében ülnek és a nyugágynak selymén.”
A megmenekülés reménységéről szóló üzenetet mértani pontossággal a könyv közepén helyezte el: az 5. fejezetben. „Engem keressetek, és éltek!” Ez az egyetlen út, amely kivezet a pusztulásból, ez az egyetlen mozdulat, amit Izráel népe megtehet megmenekülése érdekében. E szakasz végén koronázza meg üzenetét a legfontosabb kijelentéssel: „az Úr az Ő neve”.
Számunkra is, akik most körülálljuk e hatalmas és különleges Bibliát, ez az üzenet a legfontosabb. A „Kövesd a Bibliát” mozgalom is ezért indult el: hogy felhívja figyelmünket a Szentírás olvasására, üzenetének befogadására, s a magújult elkötelezetésre Jézus Krisztus, az élő Ige mellett. Keressük Őt, és élünk!
