A vallási antidiszkrimináció teológiai forrásairól vallottak a konferencia résztvevői II.

Elsőként Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa kapott szót, aki korunk evangélikus teológiai megállapításait foglalta össze a témában. Előadásának teljes szövegét később teológia rovatunkban közöljük.

Utána Kovács Ábrahám, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem teológusa, történésze szólalt fel, aki az antidiszkrimináció helyett inkább a békességteremtés fogalmára tette a hangsúlyt, ami véleménye szerint egyfajta konstruktív toleranciát jelent.
„A szereplőkben lévő jogos, vélt, valós sértettség, egzisztenciális érintettség sokszor szül békétlenséget, de vesztes pozícióból is lehet törekedni a békesség elérésére, ehhez azonban sok minden fel kell tudni adni” – magyarázta, majd hozzátette, hogy a kálvinista teológiai értelmezés szerint fontos az, hogy az emberek által felismert bölcsességekből, vallási nézetekből hogyan lesz Istennek tetsző élet.
A mérce ebben mindig Jézus két nagy parancsolata, amelyben isten és embertársaink szeretetére szólít fel. Váltsághalála azonban választási lehetőséget tár elénk az Istennek tetsző út és az emberi vágyak között.
Az előadó ehhez még hozzátette, hogy Jézus a Hegyi beszédben is a tolerancia fontosságára hívta fel a figyelmet. „Éheztem és ennem adtatok…” – ezek a mondatok többek között a szociális törődést, a szükséget szenvedő másik ember észrevételét, a cselekvésre késztetés, a felebarátért érzett felelősséget hangsúlyozzák.
„A vallási toleranciára jó példa az irgalmas samaritánus története, amelyben a vallási tolerancia összekapcsolódik a felebarátért tett jócselekedettel” – mondta.
A teremtettség rendjéből kifolyólag nincsen különbség ember és ember között. A protestantizmus sokszínűsége és pluralizmusa azt járja körül, hol a határ a másik ember szabadságának.
„A másképpen gondolkodókat is el kell fogadnunk, de kérdés az, hogy a létemet ezek az irányzatok mennyire fenyegetik. A problémát mindig a magasztos tanítás és a mindennapokban tanúsított magatartás ellentmondása rejti. A kereszténységben dialektikus feszültség rejlik, hiszen egyfelől abszolút igazságot hirdető vallás, másfelől viszont a másik ember gondolatainak elfogadására is hangsúlyt helyez.” – tette hozzá Kovács, aki szerint a kereszténység számára a történelem folyamán hátrányos volt az, amikor erőpozícióba került és erőszakosan térített, mert Jézus gondolatai szorultak ilyenkor háttérbe. A reformáció azonban éppen Jézust és az ő tanítását hozta újra előtérbe. A hitvalló kereszténység azonban az ellene irányuló másképp gondolkodást is el tudja fogadni.

A felszólaló után ifj. László Gábor, a Baptista Teológiai Főiskola docense következett, aki elöljáróban hangsúlyozta, hogy egységes baptista dogmatika nincsen, csak hitvallásaik vannak.
Ezután a baptista mozgalom történetét járta körül, melyben rávilágított arra a tényre, hogy elődeiket számos esetben diszkriminálták, üldözték és hitükért rengeteget kellett harcolniuk, amíg végül eljutottak az elismertség státuszáig.
„A baptisták azonban soha sem feleltek az erőszakra erőszakkal, bár jogorvoslati kérelmekkel éltek vallásszabadságuk érdekében. A vallásszabadságért való harc közben azonban mindig hangsúlyos volt a lelkiismereti szabadság is, a szabad államban szabad egyház hirdetése.” – így László.
„Fontos, hogy minden ember úgy imádja Istent, ahogy akarja. El kell ítélni a vallási gőgöt, nincsen egyedül üdvözítő vallás, nincsen egyedül üdvözítő felekezet. A sokféleségben lehetünk mégis egységesek az egyetemes szeretet elve alapján.”
A felszólaló mai tennivalóink összefoglalásaképpen elmondta: fontos a párbeszéd, az együttműködés és a feltétlen szeretet, valamint a társadalmi felelősségvállalás.

A következő referátumot a Magyarországi Metodista Egyház képviseletében Szuhánszky Gábor lelkész tartotta, aki John Wesley gondolataira fektetve a hangsúlyt elmondta, hogy Isten a természeti embert isteni javakkal veszi körül, hogy cselekedni tudja a jót.
„Krisztus egyházát nem a külső körülmények határozzák meg, hanem a szeretet által munkálkodó hit – magyarázta. – Az egész földért biblikus szentségben járnak a hívő emberek. Krisztus az, aki minden emberért meghalt, és aki ezáltal kapcsolatainkat megszenteli. A megszentelten keresztül szentelődünk meg. Ez azonban társas viszonyt feltételez és megóv a diszkriminációtól bennünket.”
Ezután a lelkész a metodista egyház sajátos szociális hitvallását ismertette, amelynek alapelemeit négyévente a korszellemnek megfelelően revideálják.
„Ez a hitvallás privilégiumokat ad a társadalom tagjainak, jelzi, hogy a társadalomban az emberek milyen értékekkel bírnak. Ez az értéktudat azonban nem csak az egyén, hanem a társadalom minden tagja számára meghatározó és fontos.”
Szuhánszky szerint fontos a vallási csoportok, az emberi jogok elismerése, jogi, politikai és gazdasági elnyomás nélküli szabad vallásgyakorlás biztosítása és a vallási türelmetlenség elítélése. Ez azért is fontos, mert a médiában sokszor sértő megjegyzések és nem valós beállítások jelennek meg egy-egy vallási csoporttal kapcsolatban. „Szükséges annak tisztázása, kik azok, akiknek ma is elnyomásban van részük, kik azok, akik előnyöket élveznek. Hazánkban 100 főtől lehet egyházat alapítani, amelynek csak az a további feltétele, hogy az egyház elvei nem lehetnek ellentétesek az alkotmánnyal. A vallás azonban nem csak jogi forma, hanem erkölcsi is. A gazdasági alapon szerveződő álegyházak léte dehonesztáló más egyházakkal kapcsolatban” – vélte Szuhánszky, aki elítélte a faji és etnikai alapú diszkriminációt is, utalva arra, hogy a polgárjogi harcok idején Amerikában Wesley az embereket a morál erejével, az értelmes felelősségvállalásra és tudatos cselekvésre buzdított és nekünk is ezt kell tennünk napjainkban.

Hozzászólása után Vankó Zsuzsa, az adventista Sola Scriptura Teológiai Főiskola rektora bevezetőjében az adventista mozgalom kialakulásáról beszélt és hangsúlyozta, hogy teológiájukban erős hangsúly van azon, hogy a biblikus reformációt napjainkban is tovább kell vinni.
A vallási antidiszkriminációval kapcsolatban elmondta, hogy „ennek nem az eszmei igazság az alapja, hanem az, hogy a lelkiismereti szabadságot tartsuk tiszteletben, bármely egyénre vonatkoztatva. A végső alapja pedig a bibliai istenképben fedezhető fel, Isten emberekhez való viszonyában. Isten kényszer nélkül fordul az emberhez, és bár gyűlöli a bánt, mégis csak erkölcsi erővel küzd ellene, mert ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. A Bibliai, aki szomjúhozik, jöjjön el, aki akarja, vegye az élet vizét ingyen kijelentés ebben is irányt mutat. Jézus, az Emberfia az emberi lelkek megtartásáért jött, mi sem tudhatjuk, kiben milyen lélek van, ezért nem kell legyőzni a másképp gondolkodókat. Istennek három dolog felett van abszolút hatalma, a semmiből való teremtés, a jövendő megmondása és a lelkiismeret meggyőzése az ő dolga, nekünk azonban készeknek kell lennünk mindenkor tanúskodni a bennünk lévő reménységről.”
Vankó kifejtette, hogy fontos az állam és az egyház szétválasztása, teológiai alapon is, mert ha a világi hatalom maga mellé emel, erkölcsi támaszt és legitimációt keres az egyházban, az nem mindig jó.
„Bár az egyház a maga tanait hatékonyabban tudja terjeszteni, de ezt a biblikus teológia sosem tartotta helyesnek, hiszen az erőszak félelmet szül. Az érdekből való alkalmazkodás pedig nem lehet valódi erkölcs. Az egyháztörténelemben a konstantinuszi fordulatot mindig pozitív értelemben szokták emlegetni, milyen jó volt a kereszténység szempontjából az államvallássá tétel, de megjelent az üldözés szelleme és a kötelezővé tétel, ami azonban Isten országának növekedését nem hozta el, mert nem tartotta tiszteletben a lelkiismereti szabadságot” – magyarázta Vankó, aki a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelmet még kiemelte és elmondta:
A kereszténység vétségei miatt csak előzékenységgel és bocsánatkéréssel közeledhet a zsidóság felé. A rasszizmus ellen téve sem elég a rabszolgák és elnyomottak felszabadítása, azok felemelésére van szükség.

Ezután utolsóként Ungvári Csaba, a Pünkösdi Teológiai Főiskola rektor-helyettese állt a pulpitushoz, aki szintén először saját felekezete történelmi alapjaival indított, majd elmondta, hogy a pünkösdista mozgalom fontosnak tartja, a Jézus Krisztusba vetett hitet, amely az üdvösség alapfeltétele, valamint hangsúlyozzák a Szentírás erkölcsi szabályainak megfelelő életet, ám mások sokszor épp a bibliai etikához való ragaszkodást diszkriminatívnak ítélik. Valljuk a Szentírás, Krisztus és a hit egyedüliségét, és a megtérés fontosságát is hangsúlyozzuk, amely mindig egy személyes és tudatos döntés, és amely nélkül nincsen üdvösség. Kérnünk kell az apostoli jeleket és lelki ajándékokat Istentől. A térítés, és misszió azonban mindig a szabad akarat tiszteletben tartásával kell, hogy történjen. Fizikai és lelki erőszakot, és mindenféle manipulációt elutasítunk.”
A rektor-helyettes fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy bár dogmáik nincsenek, hangsúlyok azonban bőven akadnak felekezetükben. Az egyik ilyen a I. Kor 13-ban található Szeretethimnusz, amelyben Pál apostol kifejti, hogy ha szeretet nincsen bennünk, semmik vagyunk.
„A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel (1Kor 13,4) – írja Pál és ezzel példát ad nekünk a vallási toleranciára is, hiszen nekünk, megtérteknek sem szabad kérkednünk Istentől kapott ajándékainkkal, hanem türelmesnek kell lennünk, de közben nem szabad feladni azért missziói meggyőződésünket sem” – fejtette ki Ungvári.