A Schmalkaldeni cikkek: „A pápa, az ördög és a világ ellen”

Schmalkaldeni cikkek:

http://www.lutheran.ro/iratok/schmalkald_hu.html

Miért kellett megírni?

1536 elején a fiatal evangélikus egyházat veszély fenyegette. A központi hitbeli tartalmakról folytatott vita a reformáció követői között nem ért véget. Ezzel egy időben III. Pál pápa Matuában összehívott egy zsinatot, amelynek az egyház egységét kellett volna helyreállítania.

A Luther által készített hitvallásszerű iratnak az lett volna a célja, hogy a vallásügyi tárgyalások alapjául szolgáljon. A zsinatot többször is elhalasztották és végül nem is tartották meg. Közben Luther egészségi állapota is erősen leromlott, követői már a halálával is számoltak. Így aztán tartottak attól, hogy további viták lesznek a hitbeli alapokról.

János Frigyes szász választófejedelem arra kérte Luthert, hogy foglalja össze tanítását, így aztán nemcsak a zsinatra, de a protestáns teológusok csatározásaira is válasz lett volna az irat.

1537. február 27-én írták alá végül Schmalkaldenben az iratot, amely ezzel a reformáció történetének egyik fontos iratává vált. Bár Luther még 1546-ig élt, a cikkeket szellemi testamentumaként emlegetik. Oly időben született, amikor Luther a pápától már nem félt, de nem remélt semmit. Élesen kifejtette tehát a protestantizmus és a pápaság közötti ellentétet, de egyszersmind a lutheri úrvacsoratant is.

A szövegezés – Ami fontos és amiben kompromisszumkész

Luther ugyan békésen kezdi szövegét, később mégis kemény hangokat üt meg a pápasággal szemben. Az olyan aspektusok mellett, amelyekben egyetért a katolikusokkal, megnevez olyan pontokat is, amelyekben nem ismer kompromisszumot.

Élesen visszautasítja a pápaságot: „Örökre el leszünk ebben választva, és egymással szemben fogunk állást foglalni” – írja.

Az evangélikus megigazulástannal kapcsolatban sem akar engedni, amikor is kifejti, hogy az emberek nem tetteik, hanem hitük és Isten kegyelme által igazulnak meg: „Ebben a cikkben áll minden, amit a pápával, az ördöggel és a világgal szemben tanítunk.” Ezzel szemben azonban párbeszédre hajlandónak mutatkozott a keresztség, a bűnbánat, a lelkészszentelés és a cölibátus kérdésében. A szöveg a reformátor személyes hitvallásával ér véget.

A Schmalkaldeni Szövetség

A szász János Frigyes akarata szerint a szöveget nemcsak a zsinatra írták, hanem a választófejedelem a Schmalkaldeni Szövetség számára is szeretett volna egy egységes hitvallást. Ezt a szövetséget 1531-ben kötötték az evangélikus fejedelmek és városok, hogy hitüket a császárral és a katolikus helynökségekkel szemben megvédjék.

Az alapító tagok öt középnémet fejedelem, két mansfeldi gróf és 11 város voltak, közöttük Bréma, Konstanz és Magdeburg. 1538-ig a szövetség folyamatosan nőtt. János Frigyes szász választófejedelem és Hesseni Fülöp tartományi gróf vezetésével fontos hatalmi faktorrá vált.

A schmalkaldeni háború

Az egymástól nagy távolságra fekvő városok és fejedelemségek között azonban hamarosan érdekellentétek keletkeztek. Amikor 1537 februárjában a szövetség találkozásán Luther cikkeiről tárgyaltak, különösen az úrvacsora tekintetében robbant ki vita. Bár a 33 jelenlévő teológus közül végül 25-en aláírták a szöveget, és ezzel személyes egyetértésükről biztosítottak mindenkit, a Schmalkaldeni Szövetség formális hitvallásául végül nem választották a dokumentumot. És ahogyan írtuk: a zsinaton sem vetették be.

A Schmalkaldeni Szövetségen belül végül a cikkek aláírása után kiélesedtek az ellentétek. V. Károly császár közben háborút tervezett a szövetség ellen, hogy megakadályozza a birodalom széthullását, amely a reformáció következménye lett volna.

1547-ben az evangélikus szövetségesek végül elveszítették azt a majdnem egy évig tartó háborút, amelyet a császár hadserege ellen vívtak. Ezzel pedig szétszakadt a Schmalkaldeni Szövetség is.