A realitás teológusa – Martin Lind svéd püspök a 20. századi mártírról, Bonhoefferről

Ez a könyv, ha nem is páratlan, de ritka alkotás, mert a svéd evangélikusok aránylag keveset foglalkoztak Dietrich Bonhoefferrel, a 20. század első felének egyik jelentős teológusával. Ha nem is volt persona non grata, de sokak szemében gyanús személy, politikai szerepvállalású, és ezért nem tudták igazán elhelyezni őt a teológiai iskolák megszokott osztályai szerint. A II. Világháború alatt a svéd semlegesség megőrzése érdekében nem szívesen nyilatkoztak a harcoló felekről. Az akkori svéd érsek sem fogadta őt 1941-42-ben, amikor Norvégiából átutazott Svédországba. Svájcban és Itáliában sem volt problémamentes fogadtatása.

Természetellenesnek tartották, hogy egy német teológus egyáltalán náciellenes lehet. E. Berggrav oslói püspök – aki a norvég ellenállás vezéralakja volt – találkozott ugyan vele, de az óvatos Eidem svéd érsek nem akarta kockáztatni semlegességüket 1942-ben, ám Bell anglikán érsek tanácskozott vele és próbálta megértetni a skandinávokkal Bonhoeffer különös szerepét. Bell püspök is meglepődött azon, hogy az ellenséges Németországban vannak még szervezett ellenálló csoportok és a Hitvalló Egyház (Bekennende Kirche) ennek az egyházi vetülete. Manfred Björquist, a laikusból lett stockholmi püspök sem akart kapcsolatot tartani vele. Ő is vigyázott a svéd semlegességre. Yngve Brillioth püspök Chichesterbe utazott, hogy Belltől kérjen információt Bonhoeffer személyéről és szerepéről. A svédeknek bizonytalansági érzésük volt, mert ismerték Bonhoeffer családi és baráti kapcsolatait, például von Hase és Hans von Dohnányi ismert diplomatákkal.

Számunkra érdekes könyv ez, mert egyértelmű szimpátiát és megértést tanúsít. Sajnos még csak svédül olvasható, de valóságos csemege. Nem életrajz, ami teljességet igényel, hanem Lind számára jelentős gondolatokat ébresztő téma, könnyen érthető formában.

Dietrich Bonhoeffer írásainak csak némelyike olvasható svéd nyelven: a Követés, az Ellenállás és odaszánás, az Etika (töredékes erkölcstan). Levelezéséből részletek, a Közösségi élet, 1960 és 2003 között jelentek meg ezek a művek, de a svéd egyházi kiadványokhoz mérten jelentéktelen számú és halk visszhangot kiváltó publikációk.

A 193 oldalas munka kitűnő bevezetéssel hét fejezetben foglalja össze mondanivalóját. Időtábla és a felhasznált irodalom jegyzéke egészíti ki a feldolgozást (német, angol, svéd és dán forrásokra utal, valamint egy francia professzor angol nyelvű kiadványára).

A fejezetcímek is találóak, tartalmuk még inkább. A szerző bemutatja a realitás teológusát, aki az idő és örökkévalóság tematikáját egyként komolyan vette.

1. Akit felakasztottak – Bonhoeffer korai halála a II. Világháború vége előtt röviddel történt kivégzése, felakasztása ad súlyt és komolyságot mondanivalójának.
2. Az érett, szélesen tájékozott teológus. Egyetemi felkészüléséről, diplomamunkájáról, dolgozatairól, majd külföldi tanulmányútjairól kapunk érdekes összeállítást.
3. A másokért élő egyház. Később ez a téma ökumenikus konferenciák programjában állandóan szerepelt.  A nem magának élő, emberekre figyelő és segíteni akaró egyház vonzó képe ez.
4. Isten és a világ összetartoznak. A szekularizáció idejében is, aminek csak kezdő lépései ismertek igazán mához hasonlítva Bonhoeffer előtt. Mégis Isten világa ez. Ő a teremtője, türelmes megtartója.
5. Valóságos ember volt. Ez a cím Krisztusra és a keresztény ember mentalitására egyaránt jellemző. Az előbb említett francia professzor (André Dumas) egész könyvének ezt a címet adja: Une théologie de la réalité, 1968., vagyis a  valóság teológiája. Martin Lind is ismeri, hogy mennyire fontos volt Bonhoeffer számára a realitás, és életünknek a halál és örökkévalóság előtti szakasza.
6. Nácizmus, a természetellenesen torz jelenség.  Ebben a szerző leírja, hogy a német történelem és kultúra ismeretében nem érezték a svédek természetesnek azt, ami 1933-45 között Németországban valóság volt, tömegeket vonzott és katasztrófába torkollott.
7. Istennel és Isten nélkül.  Itt Lind megpróbálja bemutatni azt, hogy Bonhoeffernek mit jelentett a modern, „felnőtt világhoz” méltó kereszténység és mit jelent az Isten nélküli, szekularizált élet, erkölcs, közvélemény. A szerző is érzékeli, hogy a valóságot kedvelő Bonhoeffer ebben a vonatkozásban naiv volt, mert az embervilág inkább infantilissá, mint felnőtté vált és a mai ember öntudatát, önállóságát talán nem is kellene olyan komolyan venni, mint ahogy ő tette ezt.

Amikor 1969-ben Svédországban lehettem ösztöndíjas, még csak Bonhoeffer fogsági levelezését találtam könyvtárakban. Martin Lind püspök véleménye, Bonhoeffer-ismerete imponáló. Ha töredékes is valamennyiünk tudása Bonhoeffer életéről és tragédiájának vagy mártíromságának történetéről, jelentősnek tartom azt a három szempontot, amiből a tudós püspök szemléli a német teológust:

1. Bonhoeffert csak az értheti meg, aki volt már svéd létére Auschwitzban vagy Buchenwaldban. 1814 óta a svéd társadalom tagjai nem tudják igazán, mi történt Európa többi részében. 1933 és 1945 közötti időszakasz csak az újságolvasók előtt volt sajtótéma, valójában elképzelhetetlen a svéd közönség szemében. Martin Lind többször járt Auschwitzban.

2. A svédek természetszeretete közel hozhatja Bonhoeffer egyéniségét. Tavak, folyók, tenger, erdők, hegyek szeretete jellemző az északiakra, nem a nagyvárosok, de a természet világa.  Bonhoeffer is a nagypolgári családból származó városlakó rajongott a természetért, gyakran vett részt kirándulásokon, szervezett ifjúsági nyári táborokat, szívesen sétált tengerparton és hegyekben, csakúgy, mint Hammarskjökd, a híres svéd diplomata. A svéd evangélikus hátterű emberek természetvilága hozzátartozik az első hitágazat témájához. 

3. A mediterrán országokat kedvelte Bonhoeffer, aki fél évet tanult egyetemen Rómában, majd Barcelonában a német gyülekezet szolgálatát látta el, és ez érdeklődéssel töltheti el a svédeket, akik rajonganak a napsütéses Itáliáért, a sokszínű Spanyolországért. A ködös Albiont ismerik, de a napfény szeretete inkább csak vágyakozásban mutatkozhat meg az északiaknál.  Itália, Franciaország, Spanyolország kulturális kincsi szintén vonzóak az újkori, kevesebb kultúrkinccsel rendelkező északiaknak.  Jellemző, hogy Martin Lind részletesen említi Bonhoeffer élményét a Laokoon szoborcsoportról, amit Rómában látott és a téma sokáig foglalkoztatta. Úgy érzékelte, hogy a bibliai szenvedő ember, Isten szenvedő szolgája előképét látja,  úgy érzi, megértette, mit jelent embernek lenni: doleo ergo sum (szenvedek, tehát vagyok).

Teljes polcnyi könyvsorozatom van Bonhoeffertől és róla, különböző nyelveken, más-más felfogású szerzők írásaiban. Van életrajz, van képeskönyv (236 oldalon felnőtteknek!), dokumentumok, kéziratai és különböző gyűjtemények. Szerzőnk könyve mégis új hangot és új szemléletmódot jelentett. Új szempontokat adott a fiatalon meghalt, mégis teljes életet jelentő mártír teológus értékelésében.  Hálás vagyok a könyv olvasása lehetőségéért, azért, hogy ezt a könyvet ajándékba kaptam, és hogy boldogan végigolvashattam. 

Nagyra értékelem, hogy a teológus különböző időszakát úgy mutatja be, hogy sokarcúnak láthatjuk őt. Az ifjúság tanítója és vezetője, nevelője és lelkipásztora éppúgy jellemző volt rá, mint tudományos munkája, változatos intellektuális élete. Profiljához hozzátartozott zenei képzettsége, a világirodalom ismerete és az a nagypolgári család légköre, ahonnan érkezett.  Szerzőnk végigvezet teológiai változásain is, kezdve a liberális teológiától (például Harnacktól) Barth Károly teológiáján át saját, nehezen definiálható teológiai felfogásáig. Megnyilatkozásai néha misztikusak, sőt pietista hangot hallatnak, máskor egészen szekulárisan fogalmaz, ugyanaz a Bonhoeffer. Ma is nyitott kérdés, hogy vérbeli teológus vagy politikus volt-e ő, esetleg a kettő együtt és korában ez lehetett a természetes. Bultmannal teológusként vitatkozik, máskor ő is mítosztalanítani akarja a keresztény mondanivalót. Paul Gerhardt énekeket énekel, de szereti a néger spirituálét is, saját verseiben az élet értelmét kutató egzisztenciális gondolkodóként jelentkezik. Van, aki összetett természetét családi örökségnek tartja. Anyja pietizmusa és apja racionális gondolkodása örökségként is felfogható Bonhoeffer egyéniségében. Számára Luther és a humanizmus közelebb kerül egymáshoz, mint kora teológiai felfogásában, ugyanígy a keresztény ember szabadsága és kötöttsége a 20. század körülményeihez.

Ki volt Bonhoeffer?  Talány marad. Csak az Úristen tudja igazán. Ellenfelei sem tudták definiálni őt, fogolytársai, francia, angol barátai sem, közvetlen társai előtt is titok maradt.  Bethge és Dudzus pedig sok időt töltöttek együtt, valójában nem ismerték őt. Menyasszonya sem, családtagjai sem tudták igazán megérteni. Legismertebb verse magyarul is többféle fordításban olvasható. Zárószavai azonban egyértelműek: „Ki vagyok én?  Te ismersz, tied vagyok Istenem”. Ez Martin Lind könyvének is utolsó idézete...

Kihez hasonlított? – Ez a kérdés még tovább él bennünk. Az Istent kereső Rilke-hez vagy Barth Károlyhoz, szeretett teológusához, Ingmar Bergmannhoz, aki az egyház szomorú oldalát is ismerte papfiúként, Hammarskjöldhöz, a különc magányos diplomatához, Kierkegaardhoz, az egzisztencialista dánhoz vagy Pascalhoz, a matematikus gondolkodóhoz? Ma sem tudnám pontosan meghatározni, a kérdést megválaszolni, pedig első előadásomat róla 1958-ban tartottam, majd később 1967-ben disszertációm „vezetője” is volt. Azt tudom csupán, hogy töredékes iratai és realitásérzéke sokunk számára érték és újra meg újra olvasandó feladat.