Helmut Thielicke: „Vendég egy szép bolygón”
Hamburg - A hamburgi Michel templomhoz hasonló óriás katedrálisokat gond nélkül meg tudott tölteni a német lelkész és teológus, Helmut Thielicke (1908-1986) prédikációi során. A szószék volt az előadóterem és az íróasztal mellett a teológus kedvenc helye. December 4-én lenne Thielicke 100 éves. Forrás: ekd.de alapján Bolla Zsuzsanna
Helmut Thielicke
„Vendég egy szép bolygón” – fordíthatnánk életére való visszaemlékezéseinek címét, amelyet 1984-ben, két évvel 1986 március 5-én bekövetkezett halála előtt írt. Összesen több mint 100 művet írt etikai, dogmatikai és vallásfilozófiai kérdésekről, közöttük a hétkötetes Rendszeres Teológia című művét.
Az imádság, amely átfogja a világot, Isten képeskönyve, vagy a Szentek és a bolondok nevetése című könyveivel a háború utáni időszak egyik legolvasottabb teológusának számított.
1908. december 4-én született a Wuppertal melletti Barmenban, egy iskolaigazgató fiaként, aztán 1934-ig Greifswald, Marburg, Erlangen, és Bonn egyetemein tanult filozófiát, és teológiát. Egy szerencsétlen kimenetelű pajzsmirigyműtét után hosszú ideig tolószékben kellett ülnie, és doktori munkáját úgy írta, hogy a közelgő biztos halál tudatában volt. Végül azonban egy amerikai orvosságnak köszönhetően felépült.
1935-ben Erlangenben docensként habilitált és 1940-ig a Heidelbergi Egyetemen is dolgozott.
A Hitvalló Egyház tagjaként szót emelt a nácik ellen, ezért aztán 1945-ig szólási-, utazási- és írási tilalom alá helyezték.
A háború végeztével a Tübingeni Egyetemen kapott állást, a rendszeres teológiai tanszéken. Felajánlották neki a badi püspöki széket is, de ezt hasonlóképpen elutasította, mint ahogyan a kultuszminisztériumi széket is Württemberg-Baden-ben. 1954-ben azonban a hamburgiak kérésének engedelmeskedve elfogadta az egyetem rektori tisztét, majd 1961 után professzorként dolgozott ott egészen 1974-ig.
A Michel templom prédikátoraként szolgált és a város nagy eseményének számított, ha ő a szószékre állt. Beszédében használt képei, és emberközeli kegyessége vonzotta a közönséget nem csak a Kirchentagokra, de az Evangélikus Akadémiákra is.
A diáklázadások alatt számos provokáció céltáblájává vált, hiszen konzervatív professzornak számított. De ő a rendszeres teológia professzoraként is tudományosságának elefántcsont tornyából gyakran kilépett, hogy kortársaival dialógust folytathasson.
- A prédikátornak magának kell meginnia azt a limonádét, amit a szószéken kiönt – hangzott választási szlogenje. Aztán 1968-ban a diákokkal és újságírókkal együtt megalapította a Hitinformációk projektcsoportját, amelynek publikációi és könyvei milliókat értek el, egészen Japán határáig.
- Thielickének megvolt a tehetsége arra, hogy a mély igazságokat egyszerűen és kézzelfoghatóan tálalja – vallja róla a hamburgi püspökasszony, Maria Jepsen.
- Valószínűleg a Gestapo kihallgatások és a publikációinak betiltása is hozzájárult ahhoz, hogy mély hitében rendíthetetlen maradt. Bár jómagam sosem tartoztam a Thielicke tanítványok sorába, mégis írásait mindig úgy olvastam, hogy azok rengeteget adtak nekem. Egyházunk számára munkássága igazi áldás volt.
A St. Michaelis főtemplom mellett egy kis Thielicke stég emlékeztet ma a nagy teológusra. Wellingsbüttel városrészében lévő egykori háza mellett pedig még mindig megvan a Thielicke-erdőcske, ahová a professzor kutyájával járt sétálni.
