„Nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll, Krisztus” – Jány Gusztáv tábornok, a II. hadsereg parancsnoka emlékére

A két dátum előzményére a ma 67 évvel ezelőtti drámai események kapcsán emlékezünk: 1943. január 12-én heves tüzérségi tűz után az urivi hídfőből megindult az orosz támadás. A hősiesen védekező, de reménytelen helyzetbe került II. magyar hadsereg felmorzsolódott. Vitéz Kapi Béla nyugállományú alezredesnek a Dunántúli Harangszóban megjelent adatai alapján a veszteség a magyar történelem egyik legsúlyosabbja volt: 120ezer fő elesett, 30-35ezer megsebesült, 35-40ezer fő esett fogságba. A Donnál harcoló II. magyar hadsereg parancsnoka bár többször jelezte a felszerelés elégtelenségét, kezét megkötötte, hogy német alárendeltségben harcolt. Bátorságát jelzi parancsnokként az első vonalban szerzett sebesülést már 1942. augusztusában. A háború után 1946 végén barátai tanácsa ellenére önként hazatért. 1947. szeptember 25-én kezdődött népbírósági tárgyalása. A vádirat koncepciós és politikai jellegű volt, a tanúk, mint például Illés Béla, a szovjet hadsereg ezredese és mások kitalált és képtelen hazugságokkal vádolták.  

Az 1945 utáni úgynevezett független Magyarországon működő úgynevezett demokratikus rendszer, szovjet nyomásra kimondott halálos ítéletet követően Jány Gusztáv felállt, és ezt mondta: „Kegyelmet nem kérek, mert ezzel elismerném bűnösségemet.” Védőügyvédje beszédében ezt mondta: „Jány Gusztávért most imádkoznak katonái.” Az ügyvéd által mégiscsak beadott kegyelmi kérvényt követően a Budapesti Népbíróság az elítéltet kegyelemre méltónak találta. Bár a Népbíróságok Országos Tanácsa is kegyelemre javasolta, olyan nagy volt a politikai nyomás, hogy mégis a fenti halálos ítéletet hozták meg ellene 1947. november 25-én. Mikor családtagjai bementek hozzá elbúcsúzni – tulajdonképpen unokahúgának férje, Balikó Zoltán evangélikus tábori lelkész – és megkérdezték tőle, hogy tud ilyen erős lenne ezt válaszolta: „Nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll, Krisztus.” 

Jány vallásosságát mutatta, hogy mindennap olvasta a Bibliát és sokat imádkozott. A siralomházban Balikó Zoltán volt nála. Pál apostol leveléből ezt olvasta fel: „Mert akinek élete Krisztus, annak a meghalás nyereség.” Az ítélet végrehajtása után a rákoskeresztúri új köztemetőben temették el Jány Gusztávot. 25 esztendőig jeltelen fakereszt alatt feküdt. 1972-ben a család titokban áthozatta szülei sírjába, a farkasréti temetőbe, nevét azonban csak 1992-ben lehetett ráírni. A rehabilitálási eljárásban Galli István egyházi jogász vett részt. Néhány éve teológusok emlékeztek meg a mártír tábornok sírjánál.  

Irodalom:

Szabó Péter: Don-kanyar. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története 1942-1943, Corvina 2001

Györkei Jenő: Vae victis. Tábornokok meghurcolása 1945-1948, Budapest 2002

Tóth Károly: A magyarországi evangélikus egyház és a második világháború, Szakdolgozat, 2008

Vitéz Kapi Béla: Főhajtás a hősök előtt. Egy túlélő emlékezése a pokolból, in: Dunántúli Harangszó, 2010/I, 5.o.