„A vallás újra számít”

Tisztelt Egybegyűltek, 

„Religion matters again.” A vallás ismét számít. Ezekkel a szavakkal kezdte megnyitó előadását Gerhard Robbers, a Trieri Egyetem professzora azon a konferencián, amelyet Szlovénia uniós elnöksége idején, tavaly szeptemberben rendeztek Ljubljanában az Európai Unió tagállamai egyházüggyel foglalkozó kormánytisztviselői és alkotmánybíróságainak munkatársai részvételével azért, hogy a vallásszabadságnak az egyes államok és a vallási közösségek kapcsolatát jellemző jogi aspektusaival foglalkozzanak. Az előadás alaptétele kiemelte, s az ezután következő beszélgetések fókuszába helyezte ezt a tényt, ami amúgy a konferencia résztvevőinek napi tapasztalata is volt. A vallás, idézek még egy mondatot, Európában, és másutt is, mindenütt jelen van a társadalmi nyilvánosságban, hiszen a vallás az emberi lét alapvető formája: aki megfeledkezik a vallásról, elveszíti az életet. A vallás erőteljes jelenléte ugyanakkor egymásnak ellentmondó következményekkel járhat: gazdagíthatja az életet, de pusztító feszültségekhez, háborúkhoz is vezethet. 

Az emberi, a társadalmi élet vallási aspektusa fontosságának felismerése vezetett bennünket is, amikor a még 2007-ben elindult „Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év” programjának szellemében működő „Progress Nemzeti Antidiszkriminációs Munkacsoport” ülésén úgy döntöttünk, hogy a vallási, hitbeli meggyőződésre vonatkozó diszkriminációval szembeni küzdelem témáját éppen a vallási sokszínűség és sokféleség tudatosítása, és az erre reflektáló párbeszéd felől közelítjük meg. Ez a döntés tehát arra az elemi meggyőződésre alapul, hogy a vallási sokféleségről beszélni lehet, és beszélni kell, a párbeszéd pedig közelíthet a vallások közötti kölcsönös elfogadás erősödéséhez és a vallási alapú hátrányos megkülönböztetés visszaszorulásához. 

Ezt a meggyőződést ma nem osztja mindenki, ezért szükséges lehet konferenciánk kezdetén röviden érvelni mellette. Ismerjük, de nem fogadjuk el azt a véleményt, hogy a vallási szempontoknak a társadalmi nyilvánosság tereiben történő erősödő megjelenése veszélyezteti a társadalmi békét, s ez ellen úgy kell védekeznünk, hogy a nyilvánosságon belül lehetőleg minél szűkebb területre korlátozzuk a vallási nyelvet, szempontokat és tematikát. A vallás veszélyességét valló véleménnyel rokon az a vallásfilozófiai természetű vélekedés is, hogy a vallásos meggyőződés, és a meggyőződése által vezérelt vallásos ember alapvetően irracionális, hitére reflektálni képtelen, ennélfogva hitéről párbeszédbe bocsátkozni nem tud, azt mások számára átláthatóvá tenni, illetve másoknak az ő hitére vonatkozó reflexióit megfontolni sem lehet képes. Úgy gondoljuk, hogy ezek olyan leegyszerűsítő megközelítések, amelyek nem fogják át a vallási dimenzióban megjelenő lehetőségek egészét, ugyanakkor arra alkalmasak, hogy a vallással szemben félelmet ébresszenek, illetve a vallással kapcsolatban valóban megélt rossz tapasztalatok feldolgozását fékezzék.

Meggyőződésünk szerint a vallás, mint történeti folyamat és kulturális jelenség, és úgy is, mint egyéni, személyes tapasztalat, képes az önreflexióra, a tanulásra és a változásra. A változás motorja pedig, a vallásos ember szempontjából, az intenzív gondolat-és tapasztalatcsere lehet, az a készség és lehetőség, hogy a másik szemén keresztül is lássam magamat, a másik érzelmeit megismerve arra is ráérezzek, hogy a másik hogyan ismer, hogyan él meg engem. A másik iránti őszinte érdeklődés, tapasztalatainak és gondolatainak komolyan vétele pedig visszahathat kinek-kinek a saját vallási meggyőződésére, évszázados tradíciók újraértékelésére késztethet, esetenként olyan hangsúly-módosításokhoz vezethet, amelyek korábban, a másik mélyebb ismerete nélkül, elképzelhetetlenek voltak. 

Az a keresztény például, aki közel jut annak a megértéséhez, hogy mit jelent a Holocaust után zsidónak lenni, újragondolhatja a keresztény tanításban szinte kezdettől fogva jelentkező anti-judaizmust, és ráébredhet, hogy az anti-judaista tendenciák a Názáreti Jézus szándékával szemben alakultak ki. Az a katolikus, aki találkozott a római katolikus egyházon kívüli tiszta keresztény hittel, kétszer is meggondolja, hogy valakit eretneknek nevezzen-e, és a második vatikáni zsinat utáni tanítóhivatallal együtt küzd azért, hogy a római katolikus egyházon kívüli tiszta hit minél pontosabb és világosabb fogalmi kifejezésére is rátaláljon. Annak a nagyegyháznak, vagy beágyazott egyháznak a tagja, aki igazán megismer belülről egy kisebb és újabb közösséget, lehet, hogy kevésbé magától értetődően fogja használni a szekta szót. Az az evangélikus pedig, aki a fenti példákhoz hasonlóan megengedi magának, hogy találkozzon a másikkal, feltehetően nem abban igyekszik követni majd Luthert, hogy antikrisztusnak nevezi a pápát és vízbe akarja fojtani a baptistákat, hanem rátalál a gazdag lutheri örökség ennél több evangéliumi szellemet tükröző pontjaira. A vallás változó jelenség és dinamikus valóság, a változás lehetősége pedig magában foglalja a korábbi gyilkos előítéletek újragondolását is. 

Ezt a meggyőződésünket két további ponttal kell kiegészítenünk, az első óvatosságra int, a másik pedig távlatot adhat. Tegyen bennünket óvatossá és éberré az a tény, hogy a vallási tradíciók, messze sokkal bőségesebben az imént felsorolt példáknál, sűrűen át vannak szőve azokkal a fogalmakkal, érvelésekkel, képekkel vagy történetekkel, amelyek egykori konfliktusokat tükröznek, s konfliktusokat magyarázva-értelmezve váltak úgy egy-egy szent szöveg részévé, hogy a szöveg erejénél fogva képesek lehetnek újraéleszteni az egykori konfliktust a vele járó érzelmekkel és indulatokkal együtt. Mindegy, hogy azt gondoljuk-e, hogy az új ellenségeskedés talál igazolást a régi szövegben, vagy a régi szöveg ébreszt új ellenségeskedést, a lényeg az, hogy aktuális harcok, akár a másik kiszorítását, elpusztítását követelő indulatok is, könnyen találkozhatnak a velük együtt lélegző szent szövegekkel, a szent szöveg pedig ebben a találkozásban ellentmondást nem tűrő vallási paranccsá válhat. A tradíció sok részlete rejtett aknaként vagy időzített bombaként vár a sorára. A klasszikus dramaturgia szerint, ha a színházi előadás első felvonásában látunk az asztalon egy pisztolyt, biztosak lehetünk abban, hogy a darab végéig azt valaki el fogja sütni. Szeretném hinni, hogy a vallás rugalmasabb, mint a klasszikus dramaturgia. A pisztolyt nem tudjuk a darabból kivenni, a tradíciót nem írhatjuk újra, de legalább tartsuk a szemünket a pisztolyon. 

A távlatot adó kiegészítés pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a vallások közötti párbeszéd és tapasztalatcsere a demokráciát is erősíti. Ezzel nem csak arra a történeti tényre utalok, hogy az európai kultúra törékeny lehetőségeként kialakult befogadó és toleráns szellemiség, ami a maga törékenységében is a diszkriminációval szembeni küzdelem végső elvi forrása, a zsidó-keresztény hit legjobb elemeiből alakult ki. Arra is gondolok, hogy a vallási tapasztalatcserében színesen és árnyaltan jelenhetnek meg az ember és kisebb-nagyobb közösségei, ezáltal a demokrácia is sokkal valószerűbben, átélhetőbben, konkrétabban mutathatja meg magát, mint, hogy egy, az angolszász terminológiában meggyökeresedett kifejezéssel éljek, az „együttélés művészetét”. 

Végezetül hadd mondjak köszönetet mindazoknak, akik sokat tettek azért, hogy konferenciánk létrejöhessen. Köszönetet mondok a programot gondozó Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkatársainak, a konferencia tárgyi feltételeit biztosító Hungarofest munkatársainak, valamint közvetlen munkatársaimnak az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságánál, akik a szervezést végezték. Köszönöm az előadóknak és a moderátoroknak, hogy igent mondtak felkérésünkre, s partnereink lesznek a gondolat- és tapasztalatcsere lehetősége során. Külön köszönöm a határon túli egyházi közösségek küldöttjeinek, hogy elfogadták meghívásunkat, s rajtuk keresztül egy jóval nagyobb, egy anyanyelvet beszélő és sokszorosan ismerős, de mégis nemzetközi környezeten belül élhetjük meg a beszélgetés lehetőségét. Végül megköszönöm mindannyiuknak, akik eljöttek a konferenciára, hogy tanúi, résztvevői legyenek tanácskozásunknak. A „Vallási sokféleség és vallási antidiszkrimináció jogi szabályozása – a magyarországi és a határon túli vallási közösségek tapasztalatai és teológiája tükrében” című konferenciát ezennel megnyitom.