2012: Túrmezei Erzsébet-emlékév

Létrehozás: 2012. január 06., 12:58 Legutolsó módosítás: 2012. január 09., 15:58

A Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége úgy döntött, hogy 2012-t Túrmezei Erzsébet (1912–2000) költő, műfordító, diakonissza, a FÉBÉ Evangélikus Diakonisszaegyesület főnökasszonya (1989–2000) emlékéveként hirdeti meg. Az alábbiakban a Fébé történetéről és a diakonissza életéről olvashatnak összefoglalót. Forrás: FÉBÉ

A Fébé története

Az egyesület 1924-ben alakult Pauer Irma (1879–1929) vezetésével.

A Fébé (Phoebe) név újtestamentumi eredetű. Pál apostol a római gyülekezethez írt levelében említi meg Phoibét (Róm 16,1), aki a kenkreai gyülekezet hűséges „szolgálóleánya” (diakonisszája) volt. Ez a görög név magyarul sugárzót, ragyogót jelent.

Az első Fébé-lelkész Gáncs Aladár (1891–1935) volt.

A diakonissza testvérek közösségben éltek, lemondva a házasságról, anyaházi életformában. Munkájuk sokrétű volt, elsősegélynyújtást, ápolást tanultak és tanítottak, igés lapokat írtak, leány bibliaórákat vezettek, egyházi énekeket tanítottak, részt vettek a cserkészmozgalom munkájában. Nyíregyházán az Élim otthonban súlyosan sérült gyerekeket ápoltak, neveltek. Piliscsabán nyomdát működtetek, iratmissziói szolgálatot végeztek. 1925-től indultak az anyaházban a nyári evangelizációs csendesnapok, az úgynevezett konferenciák, sokszor több száz résztvevővel.

Az évek során a Fébé szolgálata kiteljesedett. Fébé-diakonisszának lenni élethivatást jelentett. Az egész országban, majdnem minden evangélikus gyülekezetben ott voltak, leányotthonokban, árvaházakban, börtönökben dolgoztak, kórházakban orvosi és ápolói munkát végeztek.

A kommunista állam 1951 nyarán a Fébét is feloszlatta.

A rendszerváltást követően 1989-ben a Fébé újraalakult. Az új anyaház német segítséggel épült újjá a volt Hűvösvölgyi úti vendégházban. A Fébé új főnökasszonya Túrmezei Erzsébet költőnő lett, akinek munkásságát mind bel- és külföldön egyaránt elismerik.

Túrmezei Erzsébet (1912–2000)

1912. február 14-én született Tamásiban, szülei hetedik gyermekeként. Már 6 évesen írt verseket. A gimnáziumot Sopronban, egyetemi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol magyar–német szakos tanári diplomát szerzett.

Már egyetemi évei alatt is a Fébé Leányköréhez tartozott. Ezt követően hallotta meg Isten szolgálatra hívó szavát, és lépett be a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesületbe. 1941-ben avatták diakonisszává. 1951-ben, a Fébé feloszlatásával a balassagyarmati evangélikus szeretetotthonba került, ahol 1975-ig végezte szolgálatát.

Versei, műfordításai – német, angol és finn nyelvről – több kötetben jelentek meg. Részt vett az Evangélikus énekeskönyv szerkesztésében. Nyugdíjas éveit Budapesten, szeretetotthonban töltötte.

1989-ben a Fébé egyesület újraindulásakor főnökasszonnyá választották. Ezt a tisztséget 2000. májusában bekövetkezett haláláig viselte.

A Fébé jelene

Napjainkban a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület dr. Visnyei Orsolya társelnök asszony és Veperdi Zoltán lelkész vezetésével működik tovább.

Tevékenységei között szerepel a Hűvösvölgyi úti anyaház szeretetotthonként való működtetése a még élő, idős diakonisszák részére; Túrmezei Erzsébet szellemi hagyatékának gondozása, amelyet az egyesület több kötetes könyvsorozat formájában jelentet meg; valamint a Fébé fenntartásában működik Piliscsabán a Siló Társasotthon mozgáskorlátozottak számára, és a Fébé Nonprofit Közhasznú Kft., amely csökkent munkaképességűeket foglalkoztat nyomdájában, faesztergaműhelyében és bedolgozásokban, köztük az otthon lakóit is.

Az egyesület intézményeit ma az állami juttatásokon túl elsősorban adományokból tudja fenntartani. Termékeink, kiadványaink megvásárlásával Ön is segíti munkánkat, fennmaradásunkat.

Túrmezei Erzsébet: A minden, az minden!

Minden gondomat reád vethetem.
Nemcsak az apró-cseprő gondokat,
a legnagyobbat is.

Nemcsak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbet is!

Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
elérhetetlen nincsen!

Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre...
testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!

Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
örömök, szenvedések...

Minden szereteted fénye ragyog.
Mindet azért adod,

hogy cél felé segítsen.

Mindért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!