Wittenberg és Gutenberg
Ott álltam Luther Márton wittenbergi házában és néztem az asztalt, amit körülültek egykor a reformátorok. Semmi extra. Semmi nagy feeling. Aztán végigmentem azon a két nagyobb utcácskán is, amiből szinte egész Wittenberg áll, Melanchthon házától Cranach házáig és azon gondolkodtam, vajon hogyan terjedhetett el a reformáció széles e világon ebből a kicsiny kis városkából. Szöveg és fotó: Horváth-Bola Zsuzsanna
Mai viszonyainkhoz képest elképesztően „zárt körű” lehetett az élet akkoriban szerte a világon. Az emberek kis falvakban, városkákban élték mindennapjaikat, ha valamit intézni akartak, gyalogosan keltek útra, esetleg egy szekérre ültek fel. Napokig tartott, míg valahová eljutottak, postagalambok meg futárok vitték a híreket.
A reformáció gondolatai azonban tűzként terjedtek szét Németországban, elérték Rómát, túljutottak Európa határain. De mégis hogyan, amikor ez a kis vacak Wittenberg valahol az Isten háta mögött volt.
Vagy mégsem? És miért nem?
Megvilágosodtam: ott volt nekik a könyvnyomtatás. Meg Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg. És azok az emberek, akik tanultak akkoriban, falták a betűket, amiket ők papírra vetettek. Aztán elmondták az olvasmányélményeket másoknak is. Fordították a Bibliát, értekeztek, több száz oldalon át, és a tanok terjedtek.
Most meg itt ülök a gépem előtt és miközben írom ezeket a sorokat, meg van nyitva az internet és ha nyomok egy entert, máris fent lesz az evangélikus honlapon a szöveg. Aztán egy újabb klikkelés és publikálom. Majd az érdeklődő olvasók, több százan és több ezren olvashatják.
Adva van tehát az eszköz. Korunk eszköze. Én meg vagyok Gutenberg, a nyomdász. Most már csak az a kérdés, mit is terjesszek? Mi terjedjen az interneten? Hol az Ige?
Imádkozom, hogy korunkban is szülessenek Philipp Melanchthonok, Martin Lutherek és Lucas Cranachok. Ha már megszülettetek, kedves reformátortársak, kérlek jelentkezzetek. Az email: szerkesztoseg@lutheran.hu.
