Vulkánkitörés: világvége vagy teremtésvédelem

Még a XXI. században is az eget kémleljük, mert azt mondták, hogy csodálatos természeti jelenségeknek lehetünk szemtanúi a napokban. Családommal egész hétvége óta az eget kémleljük, de mintha sorban maradnánk le a jósolt különlegességekről. Mi még egyetlen csodás naplementét sem örökítettünk meg.

De ha azt hinnénk, lemaradtunk valamiről, kárpótolnak a hírügynökségi képek és az internetes blogok: piros égfelvételek, az ég kékjének szürkesége, gomolygó füstfelhők látszanak, de ezeket inkább Izland közelében vették fel.

Egy azonban biztos, hogy még családunkat is érintette a vulkánkitörés: egyik unokaöcsém ugyanis Londonban várja, hogy felszálljon végre a gépe, míg szülei és nagyszülei itthon halálra aggódják magukat a fiúért, aki egyébként egy jó bulinak tartja a dolgot és esze ágában sincs kétségbeesni. De ezek lennének talán a legkevesebbek, egy kis kellemetlenség, pár nap várakozás. De a teherforgalom is áll vagy, így fontos gazdasági javakban, így gyógyszerszállítmányokban is akadozások lehetnek.

Még ma, a XXI. században is függünk a természet szeszélyétől. Bár úgy tűnik, hogy a repülőgépek újra felszállhatnak, mégis el kell, hogy gondolkodjunk a most kialakult helyzetben: mi lenne, ha ez a dolog nem négy napig, hanem tovább, sokkal tovább tartana?

Gyakran álmodozunk globalizált és technikilag szinte már tökéletesnek mondható modern világunkban a szuperlatívuszokról, hogy mi már mindent kiderítettünk, tudunk és alkalmazunk is. Aztán mégis csak végül mindig kiderül: a természet még mindig erősebb nálunk!

Egy izlandi vulkánkitörésnek egész Európában érezhető következményei vannak, sőt világviszonylatban is érezhető ez. Egy kis fantáziával sokkal drámaibb következményeket is kitalálhatunk. Mi lenne, ha ez a hamufelhő vastagabb lenne, vagy ha hatással lenne a szatelit rendszerekre és például a GPS navigáció leállna? Vagy ha a mobiltelefonok, vagy a szintén szatelitekre átvezetett internethálózatok összedőlnének? Milyen lenne a világ légiközlekedés és internet nélkül? És mi lenne, ha egy óriási hamufelhő annyira eltakarná a napot, hogy az klímaváltozást, ne adj Isten újabb jégkorszakot idézne elő? Hogyan élné túl az emberiség ezt?

Modern és globalizált iparunk, tudástársadalmunk egyszeriben az iparosodás előtti szintre zuhanhatna. Társadalmunk sebezhető, mi pedig igenis még mindig a természeti erőktől függünk.

De hogyan értelmezhetjük ezt a függőségünket? Ha a magyarázati minták már nem szolgálnak megfejtéssel és a tudományosság is felmondja a szolgálatot, akkor a természeti képeket mindig isteni büntetésként írják le és magyarázzák. Az interneten már terjednek az összeesküvés elméletek mellett azok a teóriák is, hogy az Eyjafjallajökull kitörése az európai morállal hozható összefüggésbe és ez a végidők jeleként beharangozza az emberiség alkonyát.

A bibliai üzenetekkel azonban nem sok közösségük van ezeknek a magyarázatoknak, hiszen maga Jézus intett bennünket arra vonatkozóan, hogy ne próbáljuk meg megfejteni, mikor következik be az idők végezete. Ráadásul ott rejtlik az özönvíz történetében az, amikor a természeti katasztrófával szemben hangzik fel Isten ígérete, mely szerint többet természeti katasztrófát nem használ fel az emberiség megbüntetésére és kiírtására. Lesznek jelek, ahogyan eddig is voltak, de ezeket tudnunk kell keresztényien értelmezni.

Nekünk egyelőre az adatott, hogy együtt éljünk a természettel, amely javunkra van, hiszen áldásaival éltet bennünket. A véget majd Isten határozza meg. A természeti jelenségek, mint az Eyjafjallajökull vulkán kitörése, vagy a Haiti földrengés, mind-mind megmutatják határainkat és szabad tereinket. A természet törékeny és életterünk gyorsan elvesztheti az egyensúlyt. Ki kell használnunk amink adott, jól tudva határainkat és lehetőségeinket, a teremtett világ védelmében, amelynek őrizői mi magunk vagyunk: emberek!