Választunk – Gondolatok az országgyűlési választásokkal kapcsolatban
Nincs már találgatás, nincsen kétség, az ország választhat, a köztársasági elnök bejelentette az időpontokat, lehet készülni. De ne várjon most tőlem senki kortes beszédet ebbe, vagy abba az irányba mutatva. Az a választás ugyanis, aminek a dátumát most már mindenki ismeri, csak egy lehetőség a választópolgárok számára. Szöveg: Bak Péter – Jelen cikket szerkesztőségünk vitaindítónak szánja. Reméljük, hogy egészséges párbeszéd alakulhat ki a témáról. Véleményeket a hozzászólások között várunk.
Vannak dolgok azonban – éppen ezzel a demokratikus lehetőséggel összefüggésben – amelyben választani KELL. Döntést kell hozni, méghozzá többünknek és több szinten. Nem csigázom tovább az olvasó képzeletét: Dönteni kell a politikai szerepvállalás és az egyházi szerepvállalás között. Ez a döntés megkerülhetetlen és elodázhatatlan.
Nem kívánom a kérdést teológiai alapokra helyezni, bár volna annak is némi alapja. Nem ismerek olyan igét a Szentírásban, amely arra bíztatná Krisztus követőit, hogy pártoskodjanak, viszályt vagy ellentétet szító közösségek képviseletében részt vegyenek. Olyannyira nem és éppen ellenkezőleg, hogy minduntalan a János evangéliuma 18. fejezet 36 verse cseng a fülemben. De ne is merüljünk ebbe bele.
Sokkal inkább fehéren – feketén fogalmaz egyházunk 2005. évi III. törvény második rész I. fejezet 10. §.-a:
10.§ A lelkész a köz szolgálatában választott tisztséget betölthet, ugyanakkor pártpolitikai tevékenységet nem folytathat, pártnak tagja nem lehet.
A törvények betartására az egyházi szolgálatot végzők, lelkészek és nem lelkészek egyaránt, esküjükben tesznek hitet és vállalást Isten és gyülekezetük színe előtt. Tehát a döntés nagyon könnyű, csak az esküt, csak a törvényt kell megtartani.
Döntenie kell tehát azoknak a lelkészeknek, akik magukat felmentettnek vélik esküjük alól! Meg kell válaszolniuk maguknak azt a kérdést, hogy ki adott nekik felmentést?
Döntenie kell azoknak a gyülekezeteknek is, ahol a lelkész az idézett paragrafussal, s vélhetően a lelkészi díjlevéllel is ellentétesen tevékenykedik!
Milyen elvárásokkal élnek lelkészük felé?
Döntenie kell az érintett egyházi elöljáróknak!
Hogyan tudnak érvényt szerezni a törvényeknek, hogyan biztosítják azok betartását?
Döntenünk kell nekünk is testvérek! Különösen azokra gondolok, magamat is beleértve, akik valamilyen feladatot látunk el, valamilyen tisztséget viselünk az egyház szervezetében.
Hogyan egyeztetjük magunkban össze a törvény előírásait és a megvalósuló gyakorlatot? Ez is, az is ugyanaz a Magyarországi Evangélikus Egyház, vagy mégsem?
Úgy gondolom, hogy elérkezett annak az ideje, amikor ezeket a kérdéseket véglegesen le kell zárni.
Kívánom mindannyiunknak, hogy a helyes döntést a Szentlélek segítségével meg tudjuk hozni!
egyház,választás
Az elmúlt évek vitáiban már többször eljutottunk oda, hogy evangélikus ember nem vonja ki magát a közügyekből, és első sorban a közügyek erkölcsi aspektusait illetően állást foglal,a kereszténység örök értékrendje szerint.
A pártpolitika az adott időszakban kimunkált világi érdekek mentén halad, és képes megosztani a társadalmat ezeknek a változó érdekeknek mentén. Ezért a pártpolitikai kötelmek vállalása világiaktól is alapos megfontolást igényel.Egyházi személyek esetében pedig kizártnak tartom más, világi értékrenddel, sőr érdekekkel való azonosulást, azok hirdetését. Jól fontoljuk meg tehát a továbbiakban, miről beszélünk:politikáról vagy pártpolitikáról, mi az örök érték és mi a (mindenkor változó) érdek.